Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)

1937-09-26 / 222. szám

ELLEN Z r. K

írja :

ZÁGONI

DEZSŐ

rr

r

I ŐSZI EMLEK

Szeretem a szeptembereket.

Már gye rmok korom óin szeretem, a nyárnak és az. ősznek e /1 a szép egy beket és i ün- népét. Ha visszagondolok göröngyös életemre — ez a hónap mindig hozott valami dlvant nekem, amitől megmelegedett a lelkem és el tudtam felejtkezni a szomorú na* pókról

Szomorú napok?

Bizony ilyenek is voltok. Méghozzá annyi, hogy — de mit tartozik ez másra és éppen most, amikor lelkendezni akarok ezért a tarka hónapért, ezért a szelíd hónapért, amelyben megjelenik o ökörtnyál, belop tőidet. virágot és emberi .. . S mindez még egy pár napig s aztán megérkezik a hideg október . . . S vége minden,nek . .

Előttem a naptár Nézem, Olvasom. Szeptember 25... Szombat. Szeptember 26... valsárnap.

Megdobban a szivem Egy pillanatra ellágyulok. Szeptember 26

— Milyen furcsa — igy magamban Egy evvel megint öregebb vagyok.

Öregebb . . . ?

Sokak előtt fáj ez a szó. Nekem nem fáj. öregség? Nem tartok tőle. Nem is félem. Tudom, hogy ettől csak az menekül meg, aki korán, fiatalon távozik a körünkből, Én ezt ma már nem tehetem meg (Nem mintha eleddig meg akartam volna tenni.) Itt maradtam. Leéltem életem nagyobb felét. Vannak ugyan még célok előttem, amiket be kell érnem. Az utat — ami a célhoz vezet — meg kell még lennem. Azonban már többször állok meg pihenni. Tünődö'm és emlékezem

Ahogy most is. Ma is. Szeptember 26-a előtt egy nappal, amikor ezeket a sorokat irom.

*

Az emlék bánatos — de tiszta. Mint ez az őszi nap. S az a másik is, amelyiken az alábbi szomorú eset történt.

*

1916-ot irtunk akkor — és én huszonegy évve; voltam fiatalabb. Ott álltunk a Kárpátok előtt elterülő síkságon. A hadosztály- parancsnokság még nem érkezett meg az át- csoiportasitás helyére s zászlóaljunk nyugodtan várta a további parancsot. Aztán a pa rancs is megérkezett. Egy meleg őszi este. Szeptember 25-én úgy tiz óra tájban telefonhoz hívták a sz'ázadparancsnokokat.

Éppen ná'lam voltak a fiuk. (A fiuk? — Bizony egyikünk se volt idősebb 23-nál.) Amikor a küldöncök értünk jöttek — ösz- szenéztünk. Egyikünk sem szólt, "de valamennyien tudtuk, hogy mi lesz. Csak támadás, vagy visszavonulás esetén szólítják egyszerre a századparancsnokokat a telefonhoz. Mi előnyömül óban voltunk — tehát támadni fogunk.

Még most is. hogy ezeket a sorokat irom — végigfut rajtam a hideg, aztán a meleg vi'llanyozó hulláma. Mert mit tagadjam — furcsa érzés is az, amikor az ember ujjat húz a halállal. (Mert hogy a háborúban meg is lehetett halni, azt jól tudta minden élő ember.) Már pedig mi sokszor néztünk

szembe Halál őfelségével.

Akkor is. Azazhogy — csak másnap. Aznap csupán a szele ért meg bennünket. Az is az én századomat. S ez a szél leteritette egyik leghűségesebb emberemet. Furák Illés málhás állatvezetőt. Azt a katonámét, akiről én azóta minden szeptemberben rágondolok a halálra.

ment. A félelemre nem gondoltam többé, nem is éreztem. Cselekedni kellett Rendbe kellett hozni a századomat. Elő kellett készíteni a támadásra.

A halál?

Többé mái nem jutott eszembe. A parancs nagyobb ur lett nála.

S amikor minden előkészület megtörtént, amikor úgy hajnali 1 órakor fáradtan érkeztem vissza pihenő helyemre, hogy még egy pár órát aludjak — akkor történt az, ami örökké emJl/ékeze lessé teszi nekem ezt a szeptemberi napot.

Éppen mondani akartam a szolgámnak, hogy 3-ra költsön fel. amikor a küldöncöm jelenti, hogy Furák Illtás málhás álhitvezetö soron kivül kihallgatásra jelentkezett.

Legderekabb emberem volt Furák Illés, de még neki is rossz néven vettem, hogy ép pen most zavar. Azonban gondoltam, hogy okának kell lenni.

Messze volt tőlünk az ellenség. Légvonalban is lehetett úgy két kilométerre. Sötét is volt, szép csillagos, holdvilágos éjszaka 'borult ránk s én felléptem a fedezék tetejére. Furák Illés utánam.

Úgy emlékezem mindenre ami ezek után történt, mint ha most, tegnap, vagy az imént ment volno végbe.

Ahogy az állás mögött vagyunk, Furák II lés elmondja, hogy az előbb hozta meg szabadságról megérkezett honvédtársa, aki földije volt. a hirt, hogy a felesége meghall Szül-sbe halt bele. A gyermek azonban él.

— Baj van otthon — mondta Furák (Illés. — Szabadságra engedném e haza egy pár napra, amig a gyermek sorsa félől intézkedne, meg az asszony sírjához is kimenne.

A hold még sápadtabbá tette Furák Illés arcát. Végignéztem. Nálamnál egy fejjel magasabb ember volt. Vékony. Kiálló arccson tokka] Igazi kunsági.

— Mikor indulnál? — kérdeztem.

— Ha most miég elmehetnék, kocsi vihetne Gsernavitzig s ott elérném a reggeli gyorsat — válaszolt.

Oda intetten) a küldöncöm

— Leméssz a zászlóaljsegédliszt urhogy — mondtam — addig telefonálok neki. Átveszed tőle a Furák '.szabadságiéveiét s aztán visszajössz.

S amig « küldöncöm befutott a parancsnoksághoz, telefonon elintéztem az ügyet. De hogy ki verődött szememből' az álom s hogy csodálatosa)) szép volt ez az éjszaka, meg az is. hogy korán támadunk, aludni úgy se tudnék — visszamentem az állás mögé. Furák Illés még ott volt.

ödaszólitom:

— A gyermeket hova adod?

— A húgomnak nincs gyermeke, talán

hozzá.

— Miért talán? ...

— Mert haragban vagyunk

És lassan, vontatva elmondta, hogy miért vesztek össze. A föld volt az ok. Ahogy mindenütt. Az örökség. A fiú se hagyta, a leány sem engedett Összeveszett a kél testvér. Bu esti nélkül jött el hazulról Furák Illés, aho vá most hazamegy s ahol találkoznia kell a húgával.

Hallgattam, ahogy beszélt. Még most is hallom Sokszor. Ilyenkor szeptember végén mindig Mos is. Hallom Furák hangját. Értelmes beszédét. Kereken buggyant ki belőle minden szó. minden mondat.

— És most mi lesz? — kérdeztem.

— Lesz, ahogy lesz — válaszolt.

— Megbékéltek?

— A gyermek összehoz majd.

Nem mondta, hogy megbékélnek, csak hogy .összehozza őket a gyermek."

— 'Kemény S'Zivii ember ez a Furák — gondoltam

Ma, szombaton és holnap,vasárnap utoljára: Mitsuko. Eredeti Japánban készült filmcsoda, — Fe’tét- lenül nézze meg! ! !

He tfő t öl JOHN WAYNE cow boy-király szenzációs filme

ü TITOKZATOS ELLENSÉG

A vadnyugaton lejátszódó izgalmas film, amelyben Diabolo cow-boy-király csodalova bravúros mutatványokat produkál. — Műsor előtt Fox journal

VÉSZI ENDRE:

HŰSÉG

Velem maradsz s én teveled, mily szomorú lesz életed.

Szeretni foglak majd nagyon « te mormogod : most elhagyom.

De itt maradsz és ősz leszel és karjaimban elveszel,

A szemed kopár, barna tél, igy leszel legjobban enyém.

Melledből köhögés szakad, meleggel óvod lábadat.

*

Ahogy hittük, úgy is történt. Mindannyiunk a századához ment, s felzúgott a zá'sz- lóaljparancsnokság hívó teQefonszava:

— Halló 9, 10, 11, 12 és géppuskás század?!

Lesz nyáron is nyakadon sál s megborzongat majd a nyár.

Cipőm kifőzöd, befűzöd és a legyeket elűzöd.]

És válaszolt a telefon:

— Itt 9, 10, 11, 12 és géppuskás század

— A parancsnok urakat kéri az őrnagy ur a telefonhoz -— szólt a zászlóaljparancsnokság telefonistă ja.

— Itt a parancsnokok — szóltunk egyszerre öt helyen. '}

— Itt Czitó őrnagy — válaszolt rá egy kemény hang.

Aztán a többi úgy történt, ahogy történni szokott ilyenkor. Az őrnagy pontosan elmondta, amit el akart -mondani, hogy „a 9. század ezt, a io. amazt csinálja, a géppuskás századból ennyi meg ennyi puska indul támadásra, a többi pedig második vonalban a 11. és 12. századdal marad."

— A támadás reggel 4 órakor megindul — folytatta Czitó őrnagy hangja. Most pontosan 10 óra. 10 perc. Tessék az órákat belga zitani. Megértettek?

A telefont a vállunkkal a fülünkhöz szó ritottuk, jobb kézzel a bal karon fekvő órát megigazítottuk és egyszerre mondtuk:

— Megértettük.

S ettől a pillanattól kezdve minden, ami ezután következett, szinte teljesen gépiesen

A bor arany — kiáitom én és méreg van a fenekén.

A viz áttetsző, mint a csend, de benne halak lelke reng.

Az idő gyérül, eltűnik, édeském, minek élünk itt?

A barna tél, a hó, a fagy, a végzetem, ez rrtintí te vagy!

Te hűséges, te gyilkosom; Hallod a szél is mint oson?

Hallod ? Kattog a telefon, a köd zuhan, miként az ón.

Az őzike nyár lábnyomát már rothadt levél fonja át,

s a roppant tűzben mi vagyunk, kik majd a fémmel olvadunk.

19 37 Mzcptemhcr 2 0. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm wiiffini

Közben megérkezett ,i küldöDrom V Írásául. Mugum U aláírtam.

— No, indulhatsz Illés — mondtam Odaadtam <, szabadságlevelet

Furák letisztelgett fvn vissza. Aztán magam sem tudom, miért kc/.el nyújtót lám neki s ennyit szóltam.

— Béküljetek meg, Illést

Túrák valamit válaszolni akart de i kó vetkező pillanatban <> siztvéhez kapott úgy esett előttem össze, mint hulló levél ■'/ őszi éjszakában halkan, zaj nélkül

Letérdeplek N'ézem az. arcát. Sápadt Meg fordítom, S ahogy a melléhez értem az ingén keresztül átütött a meleg vét. Odahajo lók. A mellén, pontosan a szive fölött folyt fi vére.

— Egy fáradt golyó — mondja a küldöncöm.

— Orvost hamar — kiabálok.

Aztán futkosás. Zaj Az orvos megérkezik. Megnézi Furákot. Aztán ráninéz. A néma beszéd azt jelentette, hogy nincs mentség.

Furák Illés ott feküdt előttem némán kezében a szabadság levél, ajkán egy megnem válaszolt V'áOosz . . .

Felnéztem a csillagos égre A Gönczöl szekér rudja már erősen lefordult. Messzi mintha már pitymallodna is...

— Milyen furcsa — gondoltam — még éjszaka van s már itt a hajnal.

S közben eszembejutott az, hogy most még élünk, de mi lesz velünk, mire megvirrad? Nem jutunk e Furák Illés sorsára? Aki adós maradt egy válasszal. Ma sem tu dom meg akart-e békéin!, vagy sem?

És azon a hajnalon eszembejutott, hogy minek a harc, a gyűlölködés, minek minden, ■amikor egyszer mindennek vége. És sohase tudjuk, hogy a nagy számadás mikor következik be

9

így történt. . .

Azon a régi szeptemberi hajnalon igy esett el Túrák Illés — s igy emlékezem én már 21 éve minden szeptember végén a halálra.

hogy a kínai—japán háború hazaüldözte Hubermann Broniszlávot, a világ- hirü hegedűművészt. Hubermann nemrég fejezte be koncertturnéját Holland- Indiában és azután útra kelt Japán felé, hogy eleget tegyen szerződési kötelezettségeinek. Hubermann, aki a háború miatt nem tudott eljutni Japánba, útközben meggondolta magát, megszakította útját és visszatért Európába. A nagy művész csak rövid ideig marad Európában, mert október közepén Palesztinába utazik, ahol nagy zenei ünnepségeket rendez;

hogy a skóciai Str. Andrews város egyetem négyszáz éves jubileumával kapcsolatban számos nemzetközi teológus kiválóságot avat diszdoktorrá, köztük a Kolozsvárról elszármazott dr. Ravasz László ref. püspököt is. Ravasz László püspöknek ez már a negyedik diszdoktorátusa;

hogy Surányi Miklósnak. a nemrégiben elhunyt kiváló írónak, emlékművet állítanak a budapesti Central-kávéház- ban, amelynek Surányi Miklós két évtizeden át hűséges törzsvendége volt. Asz- tala fölé domborművű bronztáblát állítottak, amelyet Lányi Dezső szobrászművész készített. Az emlékmű felavatása vasárnap délelőtt fél 12 órakor lesz és az avató beszédet dr. Kéky Lajos egye temi tanár, a Kisfaludi Társaság titkára mondja;

hogy Gábriellé D'Annunziot, a hírneves költőt, Marconi utódául kinevezték az olasz Tudományos Akadémia elnöké vé. A tudományos kutatások nemzeti bizottságának elnökévé Marconi utódaként Badoglio tábornagyot nevezte ki Mussolini;

hogy a napokban temették el Budapesten Munkácsi Bernátot, a világhírű nyelvészt és etnológust. a Magyar Tudományos Akadémia tagját;

hogy Cavadonga gróf, a spanyol király legidősebb fia, aki nem rég nősült meg másodszor, ismét válik. Felesége. Rocaford Mária, kéthavi házasélet után megindította a válópert férje ellen;

hogy néhány hét múlva uj Zilahy-film készítéséhez kezdenek Budapesten. .4 Müvészfilm megszerezte Zilahy Lajos nagysikerrel játszott színdarabjának. az Urilánynak megfilmesítési jogát és Székely István rendezésében viszi a történetet felvevőgép elé. Az Urilány filmvált a zatának forgatókönyvét maga a szerző. Zilahy Lajos írja.

ül