Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-26 / 222. szám
1937 szeptember 2 6. IUHÁSZ ISTVÁN ELLENZÉK Jugoszlávia belső válsága Belső válságról iruruk, mivel az a nagy belpolitikai harc, mely immár három hónapja dúl országunk délkeleti szomszédságában, valóban egy belső ügyből: Jugoszlávia valllás- rendészési 'törekvéseiből s ,a szerb ortodox keresztyénség mély, történeti meghatározottságú rejtekeiből tört elő. Kitörése, lefolyása, hangja azonban olyan erős volt, hogy tull- .hiangzott az országhatárokon s a politikai napisajtó érdeklődési1 körébe is élj ütött. Amikor összefüggő íképet pró'bálunk adni az alábbiakban Jugoszlávia e belső válságáról, uta' lünk a román ortodox egyházi sajtó e tárgyú, sóik közleményére, melyek illő részletesseggel 'tárgyalják teslvéregyházuk e nagy port fék verő történelmi vitáját, valamint egyes külföldi egyházi és politikai sajtóorgánumok „Guardian“, ,,Church Times" — London. ,,L‘ Europe nouvelle“ — Paris) cikkeire, amelyek a megszokott angol és francia jólérte- sültséggel „sine ira et studio" ismertetik ezt a kérdést, / A válság kiinduló pontja a jugoszláv állam- nalk a Vatikánnal kötött konkordátuma. Tízéves előkészítés után 1935 julius 25-én intik all!á Rómában ,a konkordátumot, mely hivatva volt a jugoszláviai katolicizmus államjogi helyzetét rendezni s egy újabb erős szállal az ortodox szerb vezetés alatt álló délszláv királysághoz kapcsolni a katolikus horvátokat és szlávolkat. A konkordátum hosszú időn át a kancelláriák tátika volt. A szerb ortodox egyház legelőbb 1936 decemberében foglalkozott vele s ettől az időponttól kezdve mai napig nem •szűntek meg az ellene való támadásai. Különösen két szempontból kifogásolták a konkordátumod : 1. A konkordátum által a katolikus egyv- ház nemcsak, hogy állam lesz az államban, hanem állam ,lesz az állam fölött. Ilyen konklúziót vonnak ile például, abból a rendelkezésiből, mely szerint a jövőben katolikus klé- rikusok felett nem az állami biróságok, hanem az állami bíróságok és a katolikus egyház kiküldötteiből összeülő vegyes bizottság fog Ítélkezni. 2. A konkordátum másodszor a vallások egyenlő elbánásának az elvét sérti meg, amikor kiköti!, hogy a katolikus egyházi vagyon katolikus kézen marad még abban az esetben is, ha hívei áttérnek — míg más vallásu gyülekezet többségének a katolikus hitre való térése esetén, az, régi egyházi vagyonát >its magával viszi a római egyházba; ,a konkordátum emellett különböző közhivatali, katonasági, iskolai privilégiumokat biztosit a katolikusoknak — ami ismét .sérti a vallásegyen- lőség elvét. Ez a konkordátum', mely tehát hosszú időn át mély hallgatásba burkötözött, egyszerre csak a nyilvánosság elé került ® a jugoszláviai közéjét és politika alakító tényezőjévé vált. Mindeddig e halasztott ratifikálását, most tehát dűlőre kellett vinni. Két évvel az aláirás uán, 1937 julius 24-én a Sztojadino- vics-kormány előterjesztésére a Szkupcsina 165 szavazatitall1 128 ellenében elfogadta a konkordátumot. Ez a ratifikálás első fele. A második felét: a szenátusba valló beterjesztést — látva az alsóházi nehéz győzecme-j és tekintettel az ekkor már alaposan felizgatott ország közhangulatára — a kormány sine die elhalasztotta. „Fel a Szkupcsinára!“ Amikor a Szkupcsina döntése megtörtént, aikkor már az egész ország állandó izgalomban ólt. Az immár egy féléve tartó támadások és válaszok, beszédek, cikkek és sok röp- irat mozgalomba hozták az országot. Az ortodox egyház által befolyásolt szerb nép roppant erővel támadta a konkordátumot, a kormányt és a katolicizmust. A horvát-szlavon- sággail szembeni állásfoglalásuk nem mérgesedett el teljesen — mivel a 'szlavonság egy kisebb résziétől és a horvát papságtól eltekintve — e katolikus valllásu szláv törzsek meglehetős közömbösiséggel nézték ezt az első sorban politikai' és nemetközi vonatkozású ügyej> A konkordátum elleni harc szakadást idézett elő >a kormánypártban s abból mintegy 20 képviselő kivált. A harc, a konkordátum ellen küzdők legfőbb irányítója a „Pravda“ cimü nagy politikai napilap volt. Az ortodox egyház szinódusa maga is részt- vett a harcban s julius 14-i határozatában kimondotta, hogy kizárja az egyházból a kormány kilenc tagját és mindazokat a képviselőiket, akik a kormányt támogatják, abban az esetben, ha ratifikálják a konkordátumot. Ehhez az egyházi1 nyomáshoz járult egy második, Julius 19-én nagy egyházi tüntetést akartak tartani: könyörgést mondani a székesegyházban a beteg pátriárka meggyógyulásáért s utána egy nagy egyházi procesz- sziót készültek megszerezni tiltakozásul a konkordátum ellen. Kiadták a jelszót: „Fel a Szkupcsinára!“ Ez ,a processzió volt az, ame4 konkordátum I lyilknek a megtartását a kormány karhatalommal akadályozta meg s amely alkalommal az összeütközés hevében a processziót vezető püspök ii's megsebesült, hivek bántalmaztat- tak processziiós jelvények, keresztek, zászlók megrongált attak. A kormány ura maradt, a helyzetnek, azonban a lelkekben az elkeseredés a végsőkig fokozódott. Belgrádban tiz napon át minden félórában félre verték a harangokat, vidéken pedig, mindenfelé az egyik véres összeütközés a másikat követte. A ratifikálás megtörténte után pedig az ellenállás még keményebbé lett. A Pravda ingyen külön kiadásban terjesztette el azoknak a képviselőknek ,a nevét, akik a konkordátum melllett szavaztak s ezek a képviselők ettől kezdve nem merlek körzeteikbe, ottha- nailkba visszatérni, sok helyen feldúlták házaikat. Barnabás Pátriárka A szerb ortodox egyház feje külön szakaszban való megemlékezést érdemel ennek az ismertetésnek a keretében. Mint pap politikai agitátor volt, a szerb nacionálizmus együk vezető alakja. Politikai magatartásában a német nemzeti szocializmus eszmélnek a hatása alatt állott. Ez a hatás egyesült őbenne az emigrációban kialakult uj orosz ortodox teológia és egyházi; mozgalom hatásával. Belgrádot a letűnt „harmadik Róma" — Moszkva után, negyedik Rómává akarta tenni s egyházát népe életének döntő jelentőségű irányító tényezőjévé. Ezek a vonások megmagyarázzák, hogy miért lett a konkordátum ellen harcolók legelső és Jég- főbb irányitójává. Igazi döntő szerepe azonban akkor kezdődött, ,amikor ő maga már nem vehetett részt személyesen a harcban. Április óta beteges- kedet'l — élelmiszertől származó mérgezést kapott. A cenzura azonban egy ideig nem engedte, hogy betegségéről Írjanak s úgy a titokban terjedő hir utján hamar megszületett a legenda: a pátriárkát politikai és vallási ellenfelei mérgezték meg. Hosszasan elhúzódó betegségéből nem gyógyult meg. Julius 25-én, nehány órával a ratifikálás megszavazása után halt meg. Azt mondják, halála órájában erős vihar tört ki Belgrad fe'etl. Minden körülmény összejátszott amellett, hogy halálában az ortodox nép jelt lásson s alakját ettől kezdve, mint mártiréc, tisztelje. Julius 29-i temetését pedig egyháza vezetősége felhasználta arra, hogy a kormányt oda ne hívja meg s hogy az egész temetést s az országos gyászt kijátsza a konkordátum elleni újabb 'tüntetésre. A harc természetesen ezzel nem ült el. Az uj pátriárka leendő megválasztásának egyházjogi keretei, különböző kormányintézkedések és ortodox pásztorlevelek körül tovább folyt a harc augusztusban és szeptember elején is. Szempont fáink Jugoszlávia belső válsága több szempontból érdekelhet minket. 1. Mindenek előtt megértjük ennek az egész harcnak és elmérgesedett helyzetnek a kialakulását. Nem foglalunk állást, nem mondunk Véleményt, csak egészen egyszerűen történelmi emlékeink tanúsága mellett megértjük a Jugoszláviában kiaalkuLt válságos helyzetet. A nyugati ke- resztyénység történeti fejlődése vezette el a római egyházat oda, hogy Krisztus királyságának lelki egyetemessége mellett, az egyház földi uralmának egyetemes érdekeiért is küzdjön. Ezeknek az érdekeknek buzgó Védelmezője a modern kor vatikáni diplomáciája s kifejezője az a politika, mey konkordátumok formájában törekszik rendezni az egyes államokban a katolicizmus és a főhatalom viszonyát. Ez ellen az egyházi-világhatalmi politika ellen védekezik a keleti egyház. Védekezése nem újkeletű. Hiszen széles néprétegekben egyenesen azért tud a keleti egyház hivatalos apparátusa e védekezés mellett erős visszhangot kiváltani, mivel védekezésének a középkorig visszamenő s nemzeti küzdelmek emlékével összefonódó történelmi gyökere van. Jugoszlávia mai belső válságát az egyetemes jellegű, nyugati, római egyház és a nemzeti határokhoz szorosan kapcsolódó keleti egyház küzdelmeinek történeti sorába iktatva értjük meg. 2. Ez a konkordátumharc alkalmat ad annak a kérdésnek az egyszerű és ismét állás- foglalás és megválaszolás nélküli feltevésre, mely már különben is rég lappang közöttünk: erdélyi magyarok között is. Vájjon egy nem-katolikus állam katolikus kisebbsége életéndk, egyházi szabadsága biztosításának a konkordátum-e a legcélraveze10%, Sztálin mnnháDan - ' Elmozdította állásától Krylenko Igazságügyi népbiztost BUCUREŞTI, szeptember 25. A Times moszkvai jelentése szerint a szovjetkormány Krylenko igazságügyi népbiztost elmozdította. A régi gárdához tartozott, kit Lenin a forradalom kitörése után a vörös hadsereg élére állított. Antonov Ovsenko volt barcelonai szovjetorosz konzult szemelték ki helyére. Krylenko elejtésével egyidőben Rakim- böff szovjetköztársasági elnökhelyettes ellen is éles támadást intéz a moszkvai sajtó. Árulónak, kémnek, viperának, trockijistának s az orosz szovjet ellenségének nevezik az újságok. A halálbüntetéstől eddig sohasem menekült meg, akit ilyen jelzőkkel illettek a szovjetlapok. több útja? Vájjon az egyetemes katolikus érdekek, a vatikáni (katolikus nagypolitika célkitűzései fedik-e mindenben az egyes államok nemzeti és kisebbségi meghatározottságú katolikus egyházainak az életérddkeit? Vájjon nem célravezetőbb-e, hh a kisebbségi 'katolikus egyházak saját erejükre támaszkodva, külső segitség nélkül rendezik állami főhatóságukkal függő ügyeiket? Minden esetre meggondolkoztató az. hogy a katolikus horvátság politikai vezetői közömbösen viselkedtek e különben nagyon kié'esedett harcban, magatartásukkal mintegy jelezve, hogy egyházi érdekeiket nem látják összekapcsoltnak a konkordátum ügyével — tehát nincs miért harcba szállna! 3. Harmadik irányitó szempontunk a jugoszláviai vallási és belpolitikai válság megismerésiében — egy inkább sejtett, mint teljesen igazolt aggodalom A konkordátum elleni harc széleskörű népmozgalmat váltott ki, amelyik a jelek s a híradások szerint — inkább politikai ás na- cionális, mint hitvédő és egyházi irányú. Vájjon meddig fognak ennek a népmozgalomnak a hullámai, hatása terjedni? A konkordátum megkötését ás ratifikálását, úgy te- iklnthetjük, mini az olasz-jugoszláv szövetség egyik legelső gyümölcsét, ugyanaz az olasz- jugoszláv szövetség váltotta ezt ki, mint amelyiknek tulajdonítható Jugoszláviának az utóbbi időben Magyarországhoz való közeledése és a magyar kisebbségekkel szembeni barátságosabb bánásmódja. Aggodalmunk, mely az országunk határain túl élő magyarsággal való szolidaritás érzéséből táplálkozik az, hogy vájjon a jugoszláv konkordátumharc súlyos, sötét viharfelhőiből lecsapó villámok nem égetik-e fel azt a jugoszláv külpolitikái, melynek az eredménye volt a Magyarországgal és a magyar kisebbséggel való barátságosabb viszony? Az ELLENZÉK ? haladás ^.> ;i >. v; List hb.ség (' < :n!><•»-•; !' íitk ríőharmsj. Vasul! szerencsétlenség Németországban. A németországi Weissenifels pályaudvarán súlyos vasulti szerencsétlenség történt. Egy személyvonat, közvetlenül az állomásra való beérkezése után összeütközött egy tolató mozdonnyal. A vonat utasai közül hat ember súlyosan megsebesül!!. Ezeket kórházba száfllitótták. A szerencsétlenségnek tizenkét könnyebb sebesültje is van. Megöltek bárom embert a forró mustból áramló gázak. A Tulova-megyei F ru üli seni községben három emberéletet áldozatul követelő szerencsétlenség történt, Stralica Chi- rica kovács 50 éves felesége házuk pincéjébe mentt, ahol a forró mustból át a ml ó gázak megölték. Ugyanígy járt a segítségére siető kovács is, valamint kislányuk, aki szülei! keresésére indulva szintén a pincébe ment. A szerencsétlenséget csak másnap fedezték fel a szomszédok.
