Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-19 / 216. szám
í ELLENZIK 10 3 7 a z e p t c m her I <j. CTjfl mám. mcmcwMnT^rm.c. srt mm Tanácskozás a betegágynál i ^ Kereskedelmi és Iparkamarai székhazat és román tanoncolthont építenek, önálló Munkakamarát létesítenek Zilahon, visszaszerzik a munkabizíositó és betegsegélyző központot a Szilágyságnak, vasutial kötik össze Szilágysomiyót—Csúcsát és Zilahot—Kolozsvárt, kiaszfaltozzák a Kolozsvár— Zilah—nagykárolyi országutat megnagyobbítják a zilahi román fiu-gimnáziumot, Sziiágy- somlyón román kulturházat építenek cs szaporodnak a szövetkezetek Szilágymegyében ZALAU—ZILAH, szeptember hó A lkon nyalni ü emberek rendszerint osak akkor gondolnak beteg hozzátartozóik megmentésére, amikor az már haldoklik s gyógyulására kevés a remény. így .történt ez Szilágymegyével is. A nagy ragályos betegség, az általános jel egű gazdasági válság idején, mint egész Európa és mint Románia minden része, a Szilágyság is megbetegedett. A járvány .lassan mindenütt múlni kezdett, itt azonban teljes erővel pusztítóit tovább. A gazdasági élet feléüénkitése, a súlyos beteg meggyógy.itására senki sem gondolt s orvo.s hijján lassan, de fe tartózhatalilanul lialdok- lani kezdett a valamikor élénk, életerős és jómódú megye. A vezetők nem «törődtek a beteggel: iskolák szűntek rneg, intézmények és gyárak zárták be kapuikat, üzleteik húzlak .le végleg redőnyüket, .iparosok százai adják vissza dpar.i gazol ványaikat, országutak váltak a szó-szoros értelmében járhatatlanná, nem is beszé.ve a megyei utóikról, a lakosság túlnyomó része izzadva és keservesen jajgatva fizeti az adó.t és minden vonalon csak pusztulás, hanyatlás tapasztalható. Az orvosok, akik ,a pusztulás és visszafejlődés megakadályozására tettek volna hivatva, a komoly és odaadó vezetés helyeit csak saját vagyonúik gyarapításává; törődtök, meggazdagodtak s egyvbirányu tevékenységük legfeljebb csak abban merült ki, hogy a megyeszékhely Zilahról Szilágysomlyóra, vagy Nagykárolyra való áthelyezésérő; tárgyaltak, ebben az ügyben nagygyűléseket rendeztek és — politizáltak. Üres üzlethelyiségek faltain, reklámok és cégtáblák helyet! a különböző politikád pántok választási jelvényei díszelegnek a megye minden városában. Panom et circenses helyett csak cirkuszt kaptak a zilágyságlűk. A lakosságot, a prefektust támadó sorozatos cikkek, ,,Tiz pol- gármeslr egy hét aJa*tt Szí ágy.somlyón“ cimü humoros újsághírek és ehhez hasonló dolgok szórakoztatták, az emberek nevettek is — rövid időre elfeledve »bajáikat —, de közben korgot.t a gyomruk. Most aztán — ugylálszik — belátták végre az illetékesek, hogy elég a sok komolytalanságból s jó lesz hozzáfogni a sülyedő hajó lékeinek betömésére, mert különben — elmerül s mindannyian elpusztulunk. Mindenütt úgyszólván egyszerre kezdtek hozzá a mentéihez. Egyelőre még csak Ier vek vannak kidolgozva a végpusztulás meggátolására, amelyek, ha megvalósulnak, — a tizenkettedik órában — valószínűleg mégis sikerülni fog élet rekelte ni a haldokló Szilágyságot. a sieti ferveh A megye állandó választmánya, dr. Osanu Valér elnöíklete alatt nagyfomtosságu kérdések megvitatására gyük össze a közelmúltban, amelyen elhatározták, hogy minden felesleges ás nélkülözhető «terhet törölnek a megye kiadásaiból. Az állami hatóságok, fuvarköltségeik fedezésére mindössze zo ezer lejt kértek, de ezt sem kapták meg. „Tessenek a megye tulajdonát képező autókkal utazni“ — mondották «a segélytkérőknek s még .a csendőrtisztek kiszállási költségeire kért összeget sem szavazták meg. Ellenben elhatározták a B'iksa—Szilágysomlyó (között épülő ut befejezését és kérték a megyefőnö köt, interveniáljon, hogy a Szdlágysomlyó— Varsolc—Csúcsa és Szilágysomlyó—Varsolc —Ziilah—Kolozsvár vasútvonalak már lkét évvel ezelőtt tervbevett építéséhez kezdjenek végre hozzá s a szintén programba vett Kolozsvár—Zilahi—Nagykároly közötti országút ki aszfaltozását is (kezdjék már meg. Egymillió lej a kamarai székházra A zilahi Kereskedelmi és Iparkamara, a napokban megtartott gyűlésén szintén nagy- fontosságú kérdésekben hozott érdekes határozatokat, A mindössze nyolc hónappal ezelőtt «létesített kamará, különböző taxákból es dijaikból azóta egymillió lejt gyűjtött ösz- sze s elhatározták, hogy ezzel az összeggeL hozzákezdenek a kamarai székház felépítéséhez. A munkálatokat rövideden meg is kezdik, a Zllah város által erre a célra fe'aján- lotit «telken, a városházával szemben. Elhatározta a gyűlés azt is, hogy a kamara .a lehető legsürgősebben megteszi a szükséges lépéseket aziránt üs, hogy «a Szilágyság kapja vissza a Munkásbiztositó és Beteg- segélyző Pénztár zllah központját, mert jelenleg a nagykárolyiak «a szatmári, az érmi- hályf.alvaiak a nagyváradi, a megye többi része pedig a dési központhoz van beosztva. Az egységes, önálló zilahi 'központ létesítése régi, indokölt és jogos kérése a szilágysága iparosoknak és kereskedőknek «s így remélhetőleg az Sikerüinii is fog. A betegsegélyző «központ felállításán kívül önálló munkakamara «létes«itését ás kitűzte programjába a Kereskedem: és Iparkamara $ mindkqt« ügyben dr. Lobontiu Emil képviselő, képviselőházi alelnök s a liberális párt megyei tagozatának elnöke is megígérte odaadó s «minden valószínűség szerint eredményes közbenjárását. Több felszólalója a kamarai gyűlésnek javasolta, hogy a román tanonccknak otthont emeljenek Zrlahon. Ebben az ügyben a nagyváracLj munkakamará; keresi meg a szilágysági Kereskedelmi és Iparkamara. Egyéb tervek és nagyarányú építkezések... A megyei tanács pár héttel ezelőtt egymillió ejt szavazott meg segélyképpen a zilahi államj fiú-gimnáziumnak, amely összegből kibővítik a jelenlegi szűkös iskolát, uj épületeket emelnek s a régit átjavitják és megna- gyitják, hogy a zilahi gimnáziumból a megye legnagyobb középiskolája legyen. Nem régen a szilágysomlyói románság is elénk mozgalmat «indított, hgy a római ka lohku ok után ők is modern kulturházat építsenek, A nagy érdeklődéssé várt közgyü lésen meg is alakult a kulturház-bizoltság mc.’indultalk a gyűjtések s elhatározták, hogy a város által felajánlóit telken, a Nemzeti Bank és görög katolikus templom «közötti ré szén, telje cn modern s a mai kor követeimé nyoinek megfelelő kétemeletes ku turházat épi'lentík, amelyikben nemcsak kaszinó és ol vasóhelyi-ségek, hanem étterem, kávéház, cuk rázda, büffé és fürdő is lesz. A szilágysom lyói városi tanács pár héttel ezclŐMi gyű é sén elhatározta, hogy a román templom mel keli i'imárszinr, mivel annak tulajdonosa« úgysem bírnak jogi személyiséggel, kisajátít ja. illetve a rendes napi árban megveszi, hogy ; a kulturház igy nagyobb telekre épülhessen Az utóbbi időben a szövetkezeti é.et is igen szépen fejlődik a megyében Egyik leg tevékenyebb és legtöbb eredményt felmulatn tudó szövetkezeti közpon; Szilágysomlyón nmeyiknek több fiókja működik a környék beli községekben, a székhelyen pedig egyre sza porodnak ennek a szövetkezetnek az üzletei vegyes és fűszer üzlete után most vaskeres kedést és szabóságot nyitót s rövidesen ven déglőt is nyit. Ezek tehát azok a nagyfontossáku tervek, amelyek, ha tényleg meg i-s valósulnak, arra lennének hivatva, hogy megszüntessék a munkanélkü iséget, enyhítsék a nyomort és a nélkülözést, egy kis élénkséget örulsenek egy haldokló megye gazdasági életébe s megmozgassák annak egyre lassuló vérkeringését. Sajnos, örömünk csak félöröm, mert egyetlen magyar intézményre sem adnak pénzt. Pedig a magyar kulturális és gazdasági éle; ts rászorulna a támogatásra. Babuczay György. Pesti Dun«a«part. Este. Jazz, kivilágított hajók, zsúfolt kávőházak, korzózó külföldiek, nők egykét-három ezüst rókával, hozzájuk tartozó férfi kereseti lehetősége szerint. Felcsillanó, furcsa figurák, egy gyönyörű, kör- szakállas, Kassuth-arcu, diszmagyaros öregur s egy öreg fra.ncia há«z«áspár, akikéi mindenki megnéz. Az asszony nagykontyu, fekete bársony «klabátkában és magas, gombos, betétes cijpőben. Az 1910 es évek diilvatja szerint. Az öregurnak sz'akálla van, szalima«kalapj«a, szürke nadrágja, fehér cipője, hosszú, fekete svelfoll klabátja és esernyője. Tipegő léptekkel haladnak el a sétányon és azt mondja: Oh, comme c‘est joflüeP* Oh, com,me c‘es«t charmante! Aztán kitömött válla zsurfiuk és nők, nők, rengeteg nő. Három ül mellettünk, tipikus post i kávőház tündérek. Gyönyörűen ki van - «nak készítve, látszik rajtuk, hogy milnden hajszálukat órákig rendezgették. Kicsit lul elegánsak, a legutolsó divat szerint öltözöttek Az egyik szőke és életének «legnagyobb problémája, hogy nem tud lefogyni. A másik, a«ki mellette ül, sötétv.ö«rösre festett hajú és minden szembejövőre álmatag és bűvölő pillantást vet. Keveset beszél, vagy o«kos«abb a «barátnőinél és nem akar hozzászólod be- «szédtárgylaikhoz, vagy egetverően buta és ■nem tud mit «besz'cflmi egyáltalán. A 'harmadik nő ideátfean sovány, negyvenes, de jóikon zenváK, pompásan kikészített szempiRákkal s ő «viszi a. szót. Azt mondja például: — No nézd a Terit, azon a fekete ruhán a dupla Vörös sláfnit. nekem is Van, de nem veszem fel, mert túlexponált. És milyen maga««) a kalapja, egész vacak s a 'fátyol se megy hozzá . . . «Majd: — Szörnyű, hogy az asszonyok nem tudják mit lehet viselni és mit nem. Látod, a kis Smedeknét, nahát, kész őrült fiam, ahhoz a vastag felsőtesthez pellerita, kész őrült. Figyelsz Ilikém? Ilike, a hallgatag és- álmatag Ilike, egy Marlene Dietrich-i mozdulattal leveri az Extra hamuját és igy felel. — Elogyne . . . Milyen édes pofa aa. a jazzdobos . . . S «a. nők beszélnék. A molett «szőke s a sovány fekete. Ruhákról. Aztán áttérnek a férfiakra. Közben «megérkezik a negyedik. Ez egészen fiatal. Valami szenvelgő, mesterkélt, ■affektá.lt lassúság van a mozdulataiban megjátszó a spleens nagy nőt, az érdekes és izgalmas teremtést. Leül az asztál mellé, kiszámított las'S'U mozdulattal cigarettára gyújt s megszólal: — Szervusztok! Rémes, az Ödön nem jött még? — Nem — szól a fekete —, de a Lajost azt láttam. — Ó — mondja a szőke molett — remekül nézel ki drága. «Mire a spleenes«: — Mióta vagytok itt? A fekete igy felél: — Én félhatkor jöttem le. Holnap későbben jövök. Ezt úgy mondja, mint aki fontos napi programja időpontját «szögezi le Ahogy Eden lord mondhatja: Holnap résztveszek a leszerelési konifermoián. Ez a dumaparti ,,!éjö- vés“ az élete gerince, eseménye. Most izgatom támad a nők között. Feltűnik a korzón egy férfi-alak. Kapkodás tükörért, rúzsért, púderért, A férfi közeledik, fáradt pesti polgár, hajlott hátú, őszülő, nem REGELE FERDINAND No. 34. Vezetők: Hamburg Margit és Vass ri adonis, nem Don Juan, Férfi. Mire a molett kövér: — Istenem, gyerekek, csináljatok vabmit, hogy ne lásson meg a Lajos! £n igy elfordulok . . . Beszélgetek 1 Nem bírom ezt az embert! Nem hagy élni Ez már ötödször megy el itt miatthm! Jön, jön a Lajos, tényleg kutat a szemével bnyleg keres valakit. Meglátja a nőket s odaköszön: — Kezeiket csókolom! A szőke boldog, de úgy tesz, min ha bo»sz- szamtaná szegény Lajos közeledése. Pedig dehogy bosszantja Hát mért ül itt a többivel, ha nem Lajosért, ha «ottm Ödönért, ha nem a férfiakért, szegény pes'.'i férfiakért, akik rengeteg gondljuk közepette aránylag olyan keveset foglalkoznak a saegény pesti nőkkel? És így szól az izgalom tárgya, a Lajos: — Mondja, drága Manci, nem látták a Szian.-vlól? Ha az a hülye nem kerül elő, úgy bajok lesznek az üzJLlben . . . * Délelölt Gyerekek, nörszök, freulémok s nyugdíjas bácsik uralják a Dunapartot. Napsütés, a Buchweld székeken a fény felé fordítják az emberek az arcukat. A Carlfonhoz közel az egyik korzó-széken lMaruhás nő ül. Valamit Ír Sima fekete haja vám», a szék hátán az olcsó kis boája. Ha férfi megy el mtellebte, felkapja a fejét s szépen rámosolyog. Még fiatal, de megviseli arne, a szeme alat't sö'.ét karikák Most odamegy hozzá az egy®k fehérruhás Buchweld néni, s kéri a 20 fülért. A nő azt mondja, hogy csak moslt ült le és meg se moccan. A R u eh wield nén«i nem tagit, a nő mfem tágít Viiba«.ikoznlj kezdenek, a vitfta hevében a Buchweld «néni azt mondja: fiain A lila ruhás ezt sé«rfőnek találja és kifakad: — Fia az öreganyja! — Fizet, vagy nem fizet? — Nem fizetek! — Akkor rfendőnt hivok! — Tőlem lehet. — Utoljára «kérdem, fizet-e vagy nem? — Nem és fütyülök magára. A Buch weld némi elrobog, a «Ria ruhás tovább ír. öt perc múlva csakugyan feltűnik egy fiatal »rendőrrel, miután a többi Buchweld nénivje .1 izgatottan összedugták a feljü- kleit. Odamennek a lányhoz:, «az csak ül dacosan, a szája megkeményedik. Annál beszédesebb a Buchweld néni. Hogy őt «ez a nő megsértette, emíegetinli merte a«z öreganyját s üti ül ingyent meg- kö'.ii magát és nem fizet. Igaz-e, hogy nem fizet? — Igaz — szól esten desen a nő, — de előbb maga lefiamo'zotít, — akkor jöttem dühbe. «Mért nem hagyta megírni azt a vacak ilevfólet? — Azt már mlem! ,A rendőr csóválja a fejét, előveszi «a noteszén, kérdez«» a lány nevét, korát, vallását, lakása óimét, «foglalkozását, egyszóval felteszi a nuaoi őnáláját. A lila ruhás n.ő mlinden kérdésre halkan» felel, úgy hogy a körülöttük bámészkodó embereik lehetőleg ne hallják«. Mikor a kérdéseknek vége van, meg- jegyz'i: — Tessék erről a nőrő] is jegyzőkönyvet« venni, «mert ez a nő engjem «mtegsértett Tessék igazságosnak lenmii, kérem. Én meg- fiziettem volna .a» húsz fillért, ha nem olyan agresszív. Az agresszív Buchweld némi dis belekerül a Ijegyzökönyvbe. ö már büszkén ás önltu- dalosán vallja, hogy Rozália a neves született Baján. Kora negyven év. A leigazolásnak vé«ge, a Mlairuháis nyűgöd - tan feláll, köszön, elindul. Aztán vásszaibr du] és k'i jeleim ti: — Vigyázzon fiam, mert énnekem ho-sszu a kez em . . . És megy az ol'osóboájával, a kitaposol! cipőjében, szegény lílaruhá's, hosszú kezii dumaparti nő, akinek nincs húsz fillérje. lk a Ounaparton írta: IviAki-ON LlLS
