Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)

1937-08-15 / 186. szám

VLLBNZßK '1931 auffiifiztun IS. 12 Párisi liiáfiáiás lri<r: CAST WOKOS/IŞCII Y MA Kl AX NF Hord«' de iMontpai nasse" a moivt- purua.vsei horda, ahogy a hires párisi varos- ] t .s • piktorainak immár 19*25 óta cgy-segl>e- tömörült e/óhe inasát neve/i u/. időn is megtartotta szokásos félévi kiállítását, Isten szabad ege alatt. Már hetekkel azelőtt J»eg- jelentek a Boulevard Montparnasse ismert mii vésztanyáin, a Cníé du Dome, a n gy ho héinimdttal dicsekvő txifé de la Bolondé es az újabb Coupole dalain az öles pinkátok, melyek három napon át tartó utcai kiállítást harangoztak be. Montparnasse, bohémek, művészek, kokot- tok, féle 11 ági, sőt alvilági csillagok tarka gyü­lekezete! Mint Berüémbem, ahol az u jahb években a Kurfiirsteiukiiívní lett az. Unter den Linden hatalmas vetélytúrea, Paris c máso­dik központja ugyanezt a helyet foglalta el az Opera diadalmas boule várd jóival szemben. Montparnasse úgy hat ma, mint a csábitó barátnő a törvényes felesleg mellett. Liste a nagy kávéházak megtelnek a legváltozato­sabb emberke ve pékekkel. Közöttük a Coupo- le vezet. Hatalmas épülettömeg, melynek földszinti, emeleti és terraszheáyisegeiben nemzetközi közönség 'nyüzsög, mig pár lép - csatokkal lejehb, az óriási pincében a mai Paris egyik legdivatosabb damcingja tárul elénk. Folyton váltakozó sötébvörös és ibo- íyasziinü fények .érzékies féllhomál yábun ezer­nyi pár táncol; eszeveszett Jármával üvöl­töz a jíizz-band néger zenekara. Grande - dameok és kOkottok. diákkisti«szonvök és varrólányok bódultán dőlnek amerikai és japán,, néger és európai táncosaik karjaiba, mialatt figuráikat groteszk, torz itassad veri vissza a mennyezet végtelennek tetsző tükör - lapja. Az egész óriási lokál szertelen moz­galmassága maga egyetlen nagy szimbólum: az öröm utáni bajsza fáradt és kielégült li- hegése. Jellegzetes régi bohémtanyái még e ne­gyednek a Café du Dome és a Rotonde. Fes­tők, szobrászok, modellek, utcai lányok, se- lyerotfiuk, milliárdosok, feketék, exotikus ga­vallérok, zuáv tisztek és humuszos arabok szoronganak a márványasztalok között. Szól a zene és a parketten a föld legellentétesebb emberpékiányai táncolnak a muzsika ütemé­re. És e fülsiketítő zsivajban a nyomor leg- szöenyübb figurái bukkannak fel. iKtelt ar­cú vén virágárusnők, bomlottagyu szörnyek, inverz típusok, őrültek, pornográflapokat ordítva kinálgntó rikkancsfixtk — ez Mont­parnasse! A hosszú boulemröon egymás mellett sorakozó café chantan,tok és kabarék előtt a széles járdán fel és le hullámzik igy éjszakánkul t a nagyváros egész látványos és rejtelmes élete: a megfogyatkozott amerikai­ak esztelen fényűzése csakúgy, mint az asz­falt Alfonzaimk és kérdőinek nyilvánosan lezajló szakadatlan embervására. Ebben a szélsőséges környezetben!, ahol szépség és szereltem, bűn és aberráció fele- vénye okította hajdan és ma a francia iroda­lom sok zseniális termékét, abol ma is Baudelaire és Verlaine, & boldogtalan Rim­baud szellemi örökségéitől terhes a levegő, — ebben ta mocsárláz»s, eíxdázisoktóa áléit légkörben élnek ás küzdenek a mai Pária müvészproMárjai. A GoupöTe, a Dome és a Ro&ande falai kiabáló pikitorhad lármájá­tól hangosak és ugyanezek a fátok nyújta­nak Vendégszeretetet a mont parnassei titá­nok kááUflfcláisaíj Bzámára is. Nagyon dekadens és nagyon tehetséges orosz fesrtő képei függ­nek a Roftondte kétes dtilsztaisáígu asztalkái fö­lött; nevét érdemes megjegyezni. Sacha Za- llouk. A prarafaelsfcák és Paul Helileu telje­sen ellentétes rajzimodorának valami szen­zációs boszorkánykonyhában való összeol­vasztása az ő ytüusa. Álmodozó, hatityunya- ku női tiipiEsai hol démonok, hol szelíd ma­donnák. Merész képzélőerővél, sokszor per­verz szertelenséggel megálmodott kompozíi- ciód egészen különleges müv/ószegyóniiséget multajbnak be. Sacha ZaHroruk kétségtelenül a légjelefn;te­le enyebb szerepeit játssza a Horde de Monit- parma&se testületében. Rajta kívül aránylag kevés az a száimolltievő 'tehetség, akik lénye­gesen; jeíIemezTuék a céh kiájlUliításaid. Leg­alább is az a (termés, mélyet a hagyományo­san minden májusiban és októberben meg­tartott utcai kiállítás nyújt, egy pár éretlen talentumon kívül sok jcliem békítőien és naiv giccset' mntat fél. ÖL a. visszaiutlaisátodtak, a meg nem értett lángelmék, akik kétségbe­esésükben most az aszfalton kárpólbdlják ambícióikat. Pedig a Horda nagyon szigorú: Külön alapszabály okkal rendelkező komoly testület, elnökkel, kincstárnokkal', rendezett1 tanáccsal. Van oítt egy csomó vice Chef, a Álmok és látomások Szemelvények egy francia pszihológus „álomgyiijteményéböl“ F.dmond Fonltange francia pszichológus, kit a tudományos világ á omgyüjitőnck iismer, azok köze a tudósok közé tartozik, ak;K mindenekdlőtit nagy megfigyelóai anyag ősz- szehordására vetik a fősül yt. A francia pszi­chológusok nagy tömegéből kiemel kedve, már pályája kezdetűin az álom tiiübaii féné fordulj az érdeklődésével és számtalan ál­mot jegyzett fel, részben pácienseinek elbe- szélé-eibőt, részben a világ irodalom kimeri t- heteden kincsesbányájából gyűjtve azokat össze. Álomarchivuma miniden idők áfniuii­nak hatalnnais gyűjteménye volit és ezekben az. álmokban az emberi álom végielonülL gaz­dag világának minden figurája (képviselve van. Iclmond Fontán ge nemrégiben Párizsban előadást tariotlt és ebben az. előadá óban hómig sú lyozta,, hogy az. áfomfantázia a'iaikidó ereje olyan hatalmas lehet, hogy lulsvárnyal­ja a valóság benyomásait és az álmodó cm bér még felébredése után sem ismeri fe] a való viiilágot. A pillangó-ember Az ősi egyiptomi álmosköny vckbcnl, ame­lyekben rendszermit csak a különféle álmok jelentései találhatók meg, néhoil rá lehet bukkanni magúra az álomképre Ls. Egy je­lentés egy fiiilozófusró számol be, ajki Krisz­tus előtt kétezer évvel azt álmodta, hogy pillangó. Ez a filozófus álmában a pilangó ■életének egyes eseményeit olyan valószerü- séggel élte át, hogy az á ómból való felébre­dés után még napokig uralkodtak ezek az álommotiívumok a hétköznapi életén Ls. Nem «tudta megállapítani, hogy emlber-o, aki azt álmodta magáról, hogy pilangó, vagy pil­langó, aki embernek áLmodta magát. Egészen különös elmezavar volt, amely csak egy hét leforgása után szűnt meg igc-n kü önö> gyógy­mód segítségével. A piillangóembert egy ha­talmas 'terembe vi/ttüék, ahol tömérdek foglyul ejtett lepke voilt és bezárták ide, hogy társai­val együtt éljen egy ideig. Néhány óra múl­va azonbani, miután ^társaival“ semmiféle érintkezést nem tudott teremteni, magára ébredt és a különös érzéki csalódásból vissza­tért az emberek közé. LépCíők és sínek Hogy a legértelmesebb emberek Ls igen sokszor értelmetlen dolgokat á módnak ösz- sze, az is kitűnik Edmond Fontange feljegy­zőiéiből. Sir Okiver Lodge, a híres angol fi­zikus például igen sok lépcsőn ke'lett fel­másznia és síneken átmennie, hogy végül is minden alkalommal az elsőidben útiépet; sí­neken találja meg a vonat — helytét, ment a vonat éppen az orra előtt indult el. Ami­kor azonban álmában mégis elérte a vonatot, az utolsó pillanatban észrevette, hogy nem jó vonalba szál t és gyorsan leugrott. A pá­lyaudvar minden helyiségéi pontosan meg tudta határozni felébredése után isţ, az álom ismétlődőé alkalmává rögtön fel is lismerte, ‘ohasem sikerük azonban a valódi vonatot az első sínen megtalálnia. Ugyanígy 'tréfálta meg az álom Sír James Jeans asztro ógusl, aki állandóan visszatérő álmában mindig váratlanul meggazdagodott és vagyonát egy rokona ügyetlensége miatt 1 mindig újból el 'is vesztette. A koporsós emb?r Igen különös 'az az álom, amely Lord Duf- | fenn angol dip omatát egé>z életén át ül- j dözte. A lord egy alkalom mail egy.ik barát- , jártak bir;okán volt Írországban és éjjel ál- | mában a nyitóul ablakon keresztül egy em- | bért látott a kertben. Mikor jobban odanc- zeft, pontosain látta a jelenség arcvonásait és megállapította, hogy koporsót visz a hátin. Másnap reggel vendéglátó gazdájának és ház- népének pontosan megadta az álmában látást ember személy leírását, de annak személyazo­nosságát nem sikerült megállapítani. Sok év­vel később Parisban egy bankettre ment a lord és rémülten állapi1, otita meg, hogy & lift­kezelő arca azonos az álombéli alak arcával. Anélkül, hogy a felvonóba ibeépett volna, a port Tushoz ment és megkérdezte a liftkezelő nevét. Mielőtt megkapta volna a választ, a felvonó, lezuhant, amellyé! közben a liftke­zelő elindult. A felvonó rom jár aló! holtan húzták Iki a liftkezelőt, aki; senki nem is­mert, mert erre az estére kisegítőnek veitek fel. Az álom titokzatossága, amely Lord Duf- íerinnek évekkel előbb megmutatta az isme­retlen ember végzetét, súlyos idegsokkot eredményezett az angol diplomatánál. Shaw, az operaénekes Igen kü'önös, érdekes 'és groteszk az az álom, amelyet Shaw-ról jegyzett fel a fran­cia pszichológus. Shaw azt álmodta egyszer, hogy egy opera főszerepét kell énekelnie. Szivdobogva lépett a 'színre, látta, hogy a függöny felgördül és akkor jutott eszébe, hogy egyetlenegy betűt sem tud a szerepé­ből. Nem veszti el a fejét, hanem egy impro­Chef Supreme és a Gramd Chef járma alatt. Van archivárimsuk, jegyzőjük, titkárijuk és nem híányzék a Grand Justioier sémi. Külön jelülegzeitcs szerepkör van fenntartva az egyik fesitőnő tagnak is, kinek nainics' Leve­sebb rangja, minit a szabályzat szerint híven leint: S'bénograiphb Divine des Assemblées! A Hordlai sta'tu'tuimiaii komoly és meg szív,Le­kend ő fogalmazványok ég ismételten nagyon szigorúak. Penencz Józsefnél udvarképesmiek lenni valószinüíleg könnyebb lett volna, mint ide bejutni'. Legutóbb pedig uj ‘kiállváinyuk rendítette meg a francia emberiségeit, — ki­áltvány, melyet ordító sárga röpiratokban eregetett világgá a Hordlai. — Viifve ila R'é- pubMque: — harsogja a oimíraJt. Azorilban nie hiigyje valllabogy a derék halandó, hogy ez lojnalítáisból ered. Eflemikezölieg, a Legsúlyo­sabb gunybóil. A moniplaimas'sei nyomor sze- rencsétíemjei elkeseredielliten panaszolják feli a köztársaság mostoha bánásmódíj á't. — iMfi*- csodia köztársaság ez, — kiáltják szenvedé- lyesem, — mely páriaként bánik velünk, meg 'nem becsülve munkás Ságunkat, letiipor- via müveinket, nyomorultul elhagyva efllpusz- •tulmá legjöbblja'inkli't! És igy 'kallódnak el /legkiválóbb tehatségeink! Micsoda kritikusok azok, akik nagy szobrásznak jelentik ki egy divatos öleib borbélyát is (gallius/ul ez szeb­vizál; szöveget kezd énekelni. Dörgő ikaca- gás fogadja a rögtönzést a nézőtérről, de ak­kor már megjelenik egy rendőr és elvezeti- őt a színpadról. A kulisszák között közlik vele, hogy letartóztatják, de nem azér , mert hamisan énekelt, hanem azért, mert alsó­nadrágban lépett színpadra. ben haingzik: un 'landour de ebien!) és mi­csoda sznobok azok, akik képesek kidobálni százezreket müvásárlás cégére alatt a> nem­zetközi piacra! Kifakad a mamiieszitum a női toi'M'tek fényűzése, a sportéltét, .sőt a síaijiió -ellen is. ,jás ha mégis akadna egy jobbérzésü fran­cia citoyen, az me mullaissz-a el felkeresni leg- kiözielebbj utcai kiiáLl'itásunka't!“ — így vég­ződik a lángoló mlamifesztum, melyet1, mint szerző, a Monitiparnassei Horda első Herold- ja jegyez. A (Boulevard Raspaál és a Boullevard .Mont­parnasse sarkán, az utca köze/péini, két bosz- szu sátorban remdezték meg kiiá Máltásuk ab A hatás először nagyon vegyes, azután nagyon meglepő. 50 centimes enitréevaii 'tout Páris nézdegélhieiti a 'kezdeMllegeiS'ein., kenet mé'ikül ■elbelllyezett képek sokaságát, melyek közül azonban uébla- vá rabi an értékek bukkannak föl. Vannak Ht is nevek, melyeket nem sza­bad elfelejteni. És mégis, látva a rengeteg anyago1!, melyeit a Horda összegyűjtött, el kell óm er mi, hogy a gazdasági helyzet az egész viliágon egyformán rossz. Az első napon nem adtak el semmit és az utolsó nap összesen három, mondd: három Lép eladásával zárult. Ez a szó: Vendül — Párásban még bűvösebb erejű varázsige, mint! ÚGYNEVEZETT „levelező-tap v-jlágrekor- dől" á'llitot fel 1935-ben egy Wilhelm Hóin béig nevű wustfáliai férfi, akinek sikerű- I egy közönlséges Jevelezőfaipra kérik 22.500 s/.ót írnia. Ezlt a rekordod' a-/, elárvult évim egy angof vetélytársa 25.000 sxóval meg­döntötte. Ilömlberg neun volt hajlandó bele­nyugodni a vereségbe és hivatkozott arra hegy az angoi szavak általában) rövideöbek, inájn/t a némbrik, mámtíhagy azonban a „vi- lágzsüni“ ezt az érvelést m-m fogadta el, Ilömlberg Ismét munkáihoz lláitott és most 29.423 szóval ujabb világrekordot álhit« fel: Sven Hédin „Trartsthima-laya“ ciimü könyvének 122 térijes oldalát irta le egyet­len levelez őla/pna. Mos egy időiig nyugodtan fjúthenlbed: babérain. * A DÉLWALESI EGYETEMEN ugyanazon a napon avatták doktorrá Margó; Robinson és Daiphne Robinson bölcsészhal Igatóin őket — akik (ikertestvérek. A két leány — akik egyébként, mint az (ikertestvérekhez illik, megszólalásiig hátion lilának egymáshoz — edeLig mindéin vizsgáját ki imtetés'se1, 'telte le. Mindketten tanárnőknek készülnek és már is közös kérvényt nyújt odriak be a déhvalesú közoktatásügyi mjrnász/tériiumhoz, amelyben azt kérik, hogy ugyanabban tsz iskolába.í helyezzék el őket; mert kisgyermek kői ük­től kezdvte egymás mellett nőttek fel s most már nem akarnak elszakadni többé egymás­tól. * A STÁJER VENDÉGFOGADÓSOK HARCA A BABONÁVAL Becsből jelentik: Az idegenforgalmat ve­szélyeztető babona eliten szálkák harcba a stájer vendégfogadósok. Grác környékének számos köz:égében betiltották a táncos mu­latságot, mégpedig azzal a furcsa indokolás­sal, hogy a laíkosság hiedelme szerint az ilyen mu átságok következménye a jégverés és a zivataros Ítéletidő. A laíkosság nyugtalansá­ga olyan tény, amellyel számolni kell, mond­ja az indokolás és ezért 'be kellett tiltani a táncmulatságokat. A vendégfogadósok szerint viszont a táncos népmulatságok elmaradása károsan hatna az idegenforgalomra és ezt az érdeket nem hajlandók (kockára tenni sem­miféle népbabona kedvéért. Most áll a harc az idegenforgalmat féltő fogadósok és a pa­raszti babonát tászteietbentartó hatóságok között. líörmeotly Ferenc m wömjfe Találkozás SS ÍMIC5I! Három hét alatt már második kiadás je­lent meg a ..Budapesti kaland" és „Boldog emberöltő“ kitűnő szerzőjének uj könyvéből. Még rövid ideig könyvnapi áron fűzve 99 lejért, kötve 125 lejért kaphatja az Ellenzék könyvosztályáben, Kolozsvár, Piaţa Unirii. YÚdékre utánvéttel is küldjük. Kérje a könyv­napi könyvek és más olcsó könyvek jegyzé­sit mifelénk. A nyomor i't't még iniagyobb. Hiába ültek képeik előtt a Horda tagjai, fia- iái és nyail'kta piktorok, szerelmesen hozzá­juk simuló csinos modelljei kikel, kiknek képmása ott mosolygott vissza a barakkfa- laik.róil, hiába árulták ősz-szak áll ti, kifáradt feslíők megható alá-ztadósággal és sokszor a szívekbe markoló igónyit/elenséggel gyakran návós munikáikla/t, — a közönség, a kíváncsi', •boíalkodó, szemtelen pánisi közönség, elegáns nők. monokLis gigolók — csak imézegeíftek, dicsértek, leszóltak, megjegyzéseket tettek, mosolyogtak és elsuhanitok. Akárcsak nuiife- !lénk. De a bosszú nem késik. A Horda egyik tlebietséges festője, a csu- fondáros Sabatier képe bent függ a Rotonde kávéház faián. Ez a kép pedig a legfurcsább álladókat ábrázolja', borzalmas emberfejek- kel, lehéntögyekhez hasonlatos női mellek­kel, lógó hasak kall, torz szamárfülekkel és minden egyéb elképzelhetiő rútsággal. — És mii ennek a képnek a ciitme? — La Société des Naftíons! És önérzetes feliháborodásbain uj;r,a felhar­san a Manitpamiassei Horda gúnyos csata- 'kiláltása: — Vive la République!

Next

/
Thumbnails
Contents