Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)
1937-08-15 / 186. szám
1931 augusztus IS. ellenzék Vasárnap délután Indigéknél, Üvegek ă Lei 62" 103" 164" 300" 475" ahol Ottó darabot ir, Alfred pedig elmondja a párisi grafológus történetét /% <3 CLUJ-KOLOZSVÁR, augusztus hó. A Dónáth-ut tudvalevőleg Hues egészen a város középpontjában. A Dónátih ut negyven szám pedig olyan messze van eltol a bizonyos központitól, hogy már nyugodtan nyaralónak számit. A hely olyasféle, amit a köttök a kies jelzővel illetnek legszívesebben. Az útnak lüo már csak az egyik oda- lán van házsor és persze kertek >a másik oldalán, mező terül el a Szamossal, amit Indig Alfréd „direkt Lidó“-nak nevez. Pedig ő csaik tudja, Hiszen világotjáró hegedűművész. A mezőn tehenek is vannak és pár pic' pásztorgyerek, akik kukoricát esznek és elszórják az Indiigéik saját külön lidóján a csutkáikat. Igazán udvariatlanság tőlük, persze nem1 tudják, milyen hires emberek fűrödnak és napoznak a folyónál. Itt lakik 'tehát az Indig-család nyáron ebben a tökéletes és megnyugtató failusli csöndben, talán éppen azért, mert az év itöbhi részét annak a fenrtemlit-eto iközpontnak a légik özepén töltik a Duca-uitoai 'bérpalotában. Itt aranyos, szép, árnyas kertjük' van, a verandájukon kényelmes székek, még kényelmesebb dívány, az asztal állandóan iteritve, mert ebédután azonnal uzsonnáznak, uzsonna után azonnal vacsoráznak, csak az edények cserélődnek, a tett ugyanaz. Ezt is Alfréd mondja, a világ leghumorosabb, legszellemesebb s legjobhkedvü hegedűművésze, akire azt mondja az édesanyja: — Komolyan hiszem, hogyha ez az Alfreä egyszer linni kezdene, talán jobban ima, miint Ottó. Ott 'ül az Indig-fituk mosolygó, finom édesanyját az asztalfőn (persze megint uzsonnázunk), meg az ura, aki az előbb tett félre egy lengyelnyelvü levelet, amli:t, óriás bravúrral megfejtett. Nagy bélyeggyűjtő, amint sokan tudják róla, egy csere-partner írt neki és okozott a 'lengyel levéllel gondot,. Most ritka boldogságban van része a kedves, melegszívű házaspárnak. Itthon vannak a fiuk, az áró, meg a hegedűművész, egyszerre mind a kettő. Ottó néhány hete még Capri-bam jatt, Alfréd Párisból érkezett. Aztán van ii>tt még egy vendég, Indigék unoka- huga, a ikgítündéribb unokohug (Alfréd Idézet) Iréra, a fiatal, nevetőszemü Irén, aki komoly szegedé orvosnő és mégkomoiyabb mama, de akiit dirndlijében fdigram, alakjával s sötétvörös hajjal ikeretezeít ikfolány-arcával diáklánynak nézné az ember. — Milyen érzés ilyen híres fiuk 'édesanyjának lenni? — kérdem azt az édesanyát, aki egy hires zeneművészt s egy hires irót: adott az embereknek. Mosolyogva és legykut- ve felel. — Híresek, híresek és én imádom őket. De soha sincs ezeknek komoly, rendes pénzük ... — Talán mégis van? — Felperesig, Akármennyit keresnek, mindjárt elköltik. Bólint a fiuk apja fits: — Nincs bennük praktikus érzék. Művészek. Nézem őket. Valami leírhatatlan harmónia és megértés van közöttük. Az a házaspár, akik az évek során úgy összehangolódtak, hogy nemcsak mozdulataik, de az otaak is hasonlít, egymáshoz. Lássuk először, miit csinál itthon Ottó. Mikor ez a riport litródilki, éppen lezajlott Budapesten a leghíresebb darabjának, a To- rockói menyasszony-mik filmbemutatója. A film óriás siker, kéD volt Ikolozsvárlí primadonna, Dajka Margit és Kiss Manyi játszák benne a női főszerepeket. Szóval Indig Ottó darabot ir. Mégpedig nagyon szorgalmasan és nagy tempóban. Ezenkívül, ha az idő engedi, nyaral a Szamos-ilidón és pihen. Itthon van, szüleiinéi és boldog. Az uj darabról nem lehet semmit megtudni még. Különben is Ottó bocsánatot kér, de halaszthatatlanul sürgős ügyben le 'kell mennie a városba. Ismerjük az ilró óriás népszerűségét társaságokban ,s a hallasz thatatlan uil .sürgős ügyet megértjük. Azután Indig Ottó igazán nem azért van itthon, hogy újságoknak nyilatkozzék és elmondja, amire elmondani szokás, hogy azt mondja: 9 hires pesti író, aki Capri- ból jött haza, nyilatkozik uj darabjáról. Dehogyis. Ő egy,szerűen itthon van és dolgozik és most lemegy a, városba.. Azt hiszem1 az ő életében ez a legtermészetesebb, ez a kolozsvári tartózkodás és Budapest, és külföldi utazásai, után itt érzi mégis osak leginkább itthon magát, a szüleinél. Szóval' Ottó lement és Alfrédra kerül a tsor. De a világént sem úgy, hogy: A hires hegedűművész sikereiről beszél, sstib. (Lásd1 a fenti óimét a megfelelő változatban). Alfréd egyszerűen beszél és hajtja a darazsakat a remek narancs-jamről. Nincs a világon reme- kebb csevegő nála, a legjobb causeur. a leg- mulatságosabb előadó. Először ezerféle dől- j got kérdez, aztán ezerféle dolgot mesél. Szü •0 ^ \ós o\op®'eWf^ épsé9°P° 50n Scbev-' ^ o,có^o el ar<*Ue'- ^'^cherk-arevizbez könyvecske ir. Csők a Por’JSO ’ílgméíyé^g megtisztított bőr szép! Ápolja arcbőrét mindennap Scherk-arcvizzeíi Szép lesz! SCMflRK PARIS • BERLIN • NEW YO lei, Irén és én hallgatjuk s nevetünk. Persze, márcsak köteles riporteri-kíváncsiságból is megkérdezem, hol járt mióta utoljára láiitam? Kutyafuttában válaiszol. Csaik kis koncert- utakat tett. Belgium, francia nagyvárosok, Hollandia, ott van neki az a kitűnő rádiószerződése Párásban, a szerdai kamaraestek, miin den, héten más, speciális műsor, egysze« francia, aztán német, olasz, angol, stb. szerzők müveiből. Pánisban egy remek kiskocsmában esznek, rengeteg a magyar... Mást nem mond magáról, unja ezt a témát. Hanem elmond egy tipikusan párisi történetet, ott a hófehér abroszon csillogó uzsonnaszervizes asztali felett, mialatt lassan sötét lesz a Dónáth-uti Indig-verandán. — Egy nagy párisi lapban hirdetés jelent meg. Fiatal, gazdag gyáros nősülne. Hozományt nem néz, csak a lelkieket. Persze rengeteg 'levelet kapott. Fiatal Is, gazdag us, gyáros is és csak a lei kieket nézi'. Végül annyi levelet kapott', hogy képtelen volt váilasztanl. S makkor mini egy mentőhorgony, kap még egy levelet. Egy grafológus irta, hogy: kérem olvastam a hirdetésit, tudom, hogy rengeteg választ kapott, lök éltesen analizá-ok az lírások után, levelenként ennyi és ennyi frankért, uigy csinálok önnek egy pausáJárat, analizálom önnek az összes levelét, en masse, jutányos áron... A gyáros megörül, kap az ajánlaton, a grafológus pár napon belül e is juttatja hozzá a levelek analízisét. Jók, rosz- szak a levelek alapján a jelilemiképak, de van egy levél, amelynek Írója a grafológus szerint miaga a földreszálllt; angyal, a legtökéletesebb feleség, aki boldoggá fogja lenni az urát. A gyáros persze azt >a lányt akarja megismerni, meg its lismeri, el ils veszi... — És és? — kérdezzük kíváncsian. Indig Alfréd még egy utolsó, későnfakvő darazsait heseget ej a jamról és befejezi az igaz történetet. — A lány a grafológus húga volt... Marton Lili. Borzalmas szerencsétlenség egy szilágysági kőbányában Három vagon kő leomlott és maga alá temetett négy munkás': SIMLEUL-SILVANIEI — SZILÁGY- SOMLYÓ, augusztus 14. Borzalmas szerencsétlenség hire érkezett kedden este Szilágysomlyóra a közeli Somlyógyörte- lek községből. A falu határában, az újlaki és györteleki szőlők tetején évek óta bányásszák a falusiak és a környékbeliek a házak építéséhez kiválóan alkalmas követ. Az utóbbi hetekben különösen sok megrendelést kapott Ardelean s hogy .győzze a munkát, még négy falubelijét fogadta fel napszámra. Kedden délután is szorgalmasan dolgoztak a kőfejtők, négyen csákánnyal bányásztak, egy pedig hordta k)i a bányából a követ és rakta csomóba. Amikor ez a kőhordó munkás ölében egy nagy kővel kiért a bányából, abban a percben óriási robajt és velőtrázó kiáltásokat hallott s ijedtségében elvesztette eszméletét. A közeli szőlőkben tartózkodó emberek szintén meghallották a bánya bemolásával okozott lármát és látták az onnan felszálló porfelleget s a helyszínére rohantak. A mentésre gondolni azonban teljesen reménytelen dolog volt, mert a szerencsétlen embereket mintegy bárom vagon lezuhant kő temette maga alá. A szőlőmunkások közül egyik ember nem veszteibe el lélekjelenlétét s a községbe rohant segítségért. Rövidesen az egész falu a bányához rohant s az asszonyok és gyermekek megrendítő jajgatása és sírása közben megkezdték az óriási meny- nyrségü kő elhordását. A mentési munkálatok a késő délutáni óráktól a kora hajnalig tartott, bár dolgozott a falu minden épkézláb embere s amikor már virradni kezdett, akkor találták meg az egyik munkás teljesen összeroncsolt bulláját. Rövidesen rátaláltak aztán a többi szerencsétlenül járt ember holttestére is. A vizsgálat megállapította, hogy az agvonzuzott munkások Ardelean Nico- lae, Ardelean Flore, Popitan loan és Chis Stefan györteleki gazdákkal azono- nosak. Ardelean Nicoîae bányatulajdonosnak három gyermeke maradt árván, a másik Ardelean fiatal házas, mig a többiek nőtlenek voltak. A szerencsétlenséggel derült ki az is, hogy Ardelean- nak nem volt meg a bányászáshoz szükséges engedélye. A vizsgálat még folyik. füle, származásuk, fekvésük és összetéte- ! lük alapján három főcsoportba osztat- j ták őket. így vannak kontinentális szi- ' getcsoportok (mint Nippon, Sumatra, \ Jáva), azután, vulkánikus eredetű szigetek (mint Hennái, Marques, Tuamotus, Társaság, Tonga, Marshall, Carolina) s végül a korai-képződmények ezernyi ap- róy, hol kopasz, hol trópusi pompában ékeskedő világa. Láttam nagyon sok szigetet mind a három fajtából. Az emberi élet számára azok a legalkalmasabbak, amelyeknek neve és eredete nem a legkecsegtetőbb: a vulkánikus képződmények. Ezek száma a koraiképződményekhez képest — elenyésző. A vulkanikus eredetű szigetek hegyesek; bőséges esőt kapnak, földjük vastagsága nagyobb, mint a korál- szigeteké. Így a növényzet összehason- Uthataflaruil dusabb rajtuk. A koráhzigetek csak meleg és mozgó vízben képződnek, mégpedig oly formában, hogy alapzatuk szintén vulkanikus gyűrődés, de a tengeralatti hegyhát nem érte el a viz felszínét. E vizalatti szigetre mkódnak le. azután a korátok és egyéb mésztartalmú tengeri állatok és növények mirriádjai. Néhány évtized vagy század s az igy megnövekedett hegy kibújik a vízből. Az eső és szél megkezdi a talajmunkát. Az örökké szálldosó magvak gyökeret vernek s egy-két év múltán, ahol semmi se volt, egy újabb ismeretlen világ zöldje integet az óvatosan kormányzó hajósok felé! A Korál-szigetek túlnyomó része lakatlan. Ez érthető is. A földnek e legbujább részén Európában ismeretlen erejű viharok dühöngenek. Harminc, negyvenéves növényi világot kaszálnak le percek alatt. Ilyenkor még a pálma se eléggé ruganyos. Százával láttam derékba- törten heverni őket a partok szegélyén. Ez a kisebb vihar nyoma. De mutattak olyan szigeteket is, ahol félévvel ezelőtt tündért környezetben emberi települések voltak s távcsövemmel kopár hátukon még egy bokrot se tudtam fel fedezni 1 A tájfun letördelte róluk a pálma er- - dőt, a levegőbe szórta kezdetleges cö- í löpházait s a felkorbácsolt tepger aztán I lemosta a megmaradt életet, mint a gyermek a palatábláról a nek: nemtetsző ■an—aBatBOMum. képet. A Korál-szigetek főleg azért veszélyesek, mert legmagasabb szintjük alig emelkedik 10—20 méterrel a tenger felé. Szinte védhetetlenek a nagy viharok szökőárjai ellen! Hát ezen a vidéken tűnt el Miss Ear- hart, ahol előtte s utána még annyi ezer élet semmisül meg szinte minden átmenet nélkül. Földünk legnagyobb tömegsírjait az üres koráltömbök jelzik. De a temető néha menedéket is ád. Tiznapi megfeszített keresés után az amerikai hatóságok holtnak nyilvánították azt a csodálatos nőt, akire egész Amerika büszke volt. 0 volt az első nő, aki átrepült Amerikából Európába. El is nevezték honfitársai: „Lady Lindi“-nek Lindberg ezredes és ..Lady Lindi“ volt j Amerika két becézett kedveí'tje. Mindkettő szerény, kedves természet. Tele munkakedvvel. Nagy népszerűségét soha pénzre nem váltotta egyik se. Lady Lindi hivatalosan halott. De én, aki láttam azt a reménytelen terepet ahol r ana veszftl — méa reménykedem. Hogy nem találták meg, még nem jelenti azt, hogy el is pusztult. Talán előkerül valamelyik oldaltámasz- tékos polinéziai csónak hátán, mint az a négy fehér ember, akiket éppen Miss Earhart kutatása közben fedeztek fel az amerikai pilóták. Ez a négy ember már két éve élt abban a szigetvilágban s egyik pontról a másikra csónakázva, körülbelül tízezer kilométernyi utat tettek meg, mig fehér emberrel találkoztak. Lady Lindit tudatosan alig lehet (vagy lehetett) megtalálni. Csak véletlenül lehetne rábukkanni, mint a gombostűre a fűben. Ugyanis ezen a vizterületen, az autóbusz molett hölgyének értesülései ellenére ezerszer több sziget van. ţnint — amennyi kívánatos volna. A tengerészek legalább is a felét a pokol fenekére kívánják. Élni nem tehet rajtuk, alattomos púpjaikkal pedig százával küldték már a hajókat a liulldm- sirba.
