Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)

1937-08-15 / 186. szám

IO fí t: l n N 7 i' 113 7 auffumztus / 5. Vai^naţA teveu^m ismerkedjünk! N't' a’li.Ksuk magunkat — bizony n»->ül­jük meg nyidilian: nem ismenjÜK egymást. Akármi, ven klevilsew is vágytunk iW, Bo- mania főid jóin magyarok. akármennyire «s rokonságot tudunk afféle magyar sógor- sagot, komasúgot meg kü.'mösen — I el ni u - látni, nem ismerjük egymás; úgy, ahogy a kksdbbsvgá eleiben kötelességünk ''»Ina egy­mást megismerni. Kljük a. magunk ralantú, büszike, sokszor gőgös és öiiös életünket es esiKiá Okozással eaul i tjük meg, hogy hiány­zik kisebbségi éüieiünikböl az a kohézió, amielydlk üsszetfon, egybekapcsol nvindany- ny.itan.kat s amely kapocs nélkül solvaise te­remtődik meg az alkotó kisebbségi magyar a német gyermek és rajtok keresztül szere­tettel gondolhatlak egymásra a cseies/iilök — miért nem tehetnék ezt meg most és .!t Erdélyiben és iu.* 1 a Ki rád y hágón es a bán­ságiam a magyarok. Aprók épugy, mint a felnő! lek. Szegények és gazdagok egyformán ? Vagy úgy hisszük, hogy nekünk, magya­roknak nincs szükségünk arra, hogy egy­mást megismerjük é-s megszeressük? llát Ind valami komolyat, valami mélyet u szilágy- sági gyermek a székely gyermekről1? Ismeri-e a bánsági telepes község lakója a bihari ma­gyarság lelkét? Belelát e egymás leikébe éa meg tudja e látni a lélek mélyén minden er­délyi magyar az alföldi magyarság olyan kincsét a,melynek felismerésére fellhozatalá- i ;i és éi lék<‘.silésére ha vakomkor, úgy most van e.sak igazán nagy szükség. Ismerkednünk kell tehát, hogy megismer­jük és megszeressük egymást. Meg kell kez­denünk belső életünkben a csereakciót. Köz­ponti irányítással 1** kell szemeznünk az egész magyarságot KI kell küldenünk gyer­mekeinket más vidékre, más magyar szülők­höz, hadd ismerjenek világot, eml>ereket, szokást. Ks hadd hozzák magukkal haza ezt u más világot. Csak igy hasonul majd eggyé ;i különböző lulujdonságu magyar lélek! típus. * Bszembejm!ott mindez abbéi az alkalom­ból:, hogy a napokban egy drága öreg és tudós barátom hozzám infőzett levedéban feJvwböWie a issére-rendszeri. * Képek abevönedmék meg bennem. Régi diákkora képek, amikor a. szegénysorai! ma­gyar gyermeket cserébe adta az édesanyja) valamelyik német községbe, ahonnan a 'né­met szülő magyar nyelv ,bámulása céljából a magyar gyermek tielyébe edküikkte a ma­gáét. Emlékszem: A Hímsok, a Gheorge.k, a Michaálotk bogy jöltek közénk, nagy Csodálkozó szemük be- lemeredt a sok magyar gyerek ‘kerek sze- )néhe és egy szó magyar tudás hijján — inár az év végére — ha nem is tőkéiét esiem, de— megtaniulitiak niagyiarul. Valósz-imii, hogy igy itönténihet-ebt ez valahol a német kskokik­ban a cserébe adott magyar gyermekekkel is . .. 'Függetlenül a nyeü-vbainulási lehetőségtől, az igy cserébeküídőbt gyermek második o'ltt- homra tafláutü. A két édesanya fokozottitahb gonddai- és féltéssiet]i vigyázta a rábizotit gyer­meket és ami szeretet a szivében, meg az éléskamrájában akadt, aírt mind belét ömte a c s eregyermekébe. A német anya. épp úgy, minit a magyar. Tudom, sokszor nem is ismernie egymást a két jóiasszany. Személyesen nem, csupán levélben, vagy még ilgy se.. . Csak az a megmagyarázhajtatlan anyai szeretet cseré­lődött Iki bennük és szómite versenyre kelve igyekeztek gyakorolni az anyai szeretetek Sok if yen apró barát ócskám akadt annak­idején a falusa iskolában, akükkel együtt jár­va m égi miértem rajtok keresztül a német népeit. Valószínű, hogy ők meg bennünket. Nemcsak ismeretekben, de szokásokban let­tek ők is, de mi s gazdagabbak. Sokan kö­zülünk tőlük tanultuk eJ a szorgalmat, a köóeéességiudást, ők meg tőlünk a vendég- szeretettet, az őtszimte baráthoz ásít, meg ai ve­rekedést. (iEz utóbbi volt az igázi magyar tempó!) Túl az elemi iskolák évein, messzi eljut­va az életbe, az ilyen cseregyerekek határo­zott főulónnye] és megértéssel néztek bizo­nyos dolgokat!, merem mond ami az a nagy megértés, éltnézés, türelem, emberismeret, amely az édethez szükséges — orf fakadt fel és erős-ödöbt meg bannök a csereszülőj ház­ban. Nem egy barátomaft ismerem, aki ezrt a fiatadkoni meleget, szereteket, tapasztaifetot átvi'ble a fénfilkorba, megőriztte és ápolta. Sok régi osztálytársam kereste fel érett kor­ban a régi csereanyját, esereaptját és köszön­te meg nekik mindazt, amit gy érmékkorba,m tőlük kapott. Becsű lést láttam ezeken az air- cokon és igaz szereteket. S még valamit: a kölcsönös' megismerés biztonságát. Valami imagy nyugalom az előbbiem a biztonság, hát még az a biztonság, amelyik Obt fakadt már az akkor még idegen környezetben, a ma­gyar ftiu részére a német házban és a .német gyermek számára, a magyar asztal mellett. Már maga az a tény, hogy egy idegen nyel­ven tkivüa újabb szokásokat s ezekkel együtt egy más, de .szinte emberi lelket Isjmerhételt meg a cseregyerek, szinte varázslatos erőt adott azoknak a filaítiaikori éveknek, ame­lyeket a csere-szülőik házában eltöltői'.tt. Két kis emberi leiken, két nemzet ismer­kedett egymással. Két nemzet jó és rossz szokását ismerte meg a két nemzet fia és a szokásokon keresztül tudott megismerni, el­ismerni és megszeretni. Ezeket a tulajdonsá­gokat, szerzeményeket a cseregyermekek ma­gukkal vitték az életbe. Ki-ki a maga mód­ján. A magyar is, a német is. Lehet, hogy a képek, az élmények más­ként és másképen alakultak kis enmaguk- ban, azonban egy bizonyos: volt idejük és alkalmük megismerni egymást. És az is bi­zonyosság, hogy két ilyen cseregyermekből férfivá serdült ember el tudta nézni nemze­teik hibáját és elismerték egymás erényeit is. Közeledtek tehát egymáshoz. Emberebbek lettek. Talán egészen Emberekké tudtak válni. * Hát ha öissaeiismerkedfhiertJöl'l, összőbarát.koz­hatott egymással annakidején a magyar és — Hátra fejes — hiú: HARSÁNY! ZSOLT Nagyon meleg van és uszodába kíván- , kozeun. De éppen abba az egy bizonyos i uszodába, amelybe nem mehetek el. Vá­gyam megvalósíthatatlan. Én a harminc­öt év előtti egri uszodába szeretnék el­merüli, az pedig már nincs meg. Van helyette pompás, modern uszoda másik, jártam ott és gyönyörködtem benne. De az öregedők konokságával, akik gyer­mekkoruk után való honvágyukat sze­relik régi tárgyak és régi intézmények túlbecsülésébe öltöztetni, magam is azt mondom: a mi régi uszodánk az mégis más volt. Ott kezdődik a dolog, hogy az ember tizenöt éves volt. Otthon az öltözködés ebből állott: felrántani az úszónadrágot, arra a kékcsikos trikóinget, kurta vá­szonnadrág, mezitlábra tornacipő, kész. Gyerünk az uszodába. Azon a téren, ahol a Szarvas-kaszárnya áll és a sarkon a Czekkel-füszerüzlet, le kell térni jobb felé. Elmarad a kis egri- boros-kocsma, egyik szűk kis oldalköz hosszán lelátni az epreskertig, aztán már itt is vagyunk. Fehér kőfalak fölött dús lombok zöldéinek s a bejárat mellett kez­detleges fekete betűkkel oda van má­zolva a meszelt falra: Érseki Uszoda. A kapun tűi árnyas kertbe lép az em­ber. Várakozó lócák vannak itt, mert az uszodának bonyolultan szabályozott óra­rendje vai\ hol nők úszhatnak, hol fér­fiak. A nők nyolctól féltizenegyig úsz­hattak és háromtól félhatig. De ilyenkor, egészen korán reggel, hire-hamva sem volt várakozóknak a lócákon, az ember futólépésben szaladhatott végig a fák I között, ránthatta fel az ajtót, gyorsan be a deszkázott kabinba, három rántással a földön termett a vászonnadrág, meg a két cipő s a következő pillanatban már dobbant az ember lába a rugalmas ,,kis trambulin“ végén, hogy utána ma­gas ivben fellendüljön a levegőbe. Zupsz: az ember loccsant a remek vízben és az­zal az érzéssel lökte az első lábtempó békarugását, hogy végre hazakerült, sa­ját elemében van. A viz üdítően meleg volt, lévén az érsekség tulajdonát képező forrás természetes melegforrás. Ennél­I fogva már májusban kezdtünk uszodába járni és úsztunk még októberben is. Korhadozó, öreg fakorlát futott körös- körül a viz partján. És a négy oldal kö­zül kettő mentén terebélyes, vén ecetfák éldegéltek, gazdag lombu ágaikked be­nyúlván a viz fölé, öreg emberek gya­nánt, mintha itt gyógyították volna reu­más gyökereiket, de még vén ágaikkal is az áldásos buborékok fölé nyúltak volna. A viz színén úgynevezett keresztek úszkáltak, két egymásba szegezett facö­löpből való szerszámok, amelyek azt a célt szolgálták, hogy aki úszás közben elfárad, belekapaszkodjék kényelmesen és mozdulatlanul örüljön az életnek. Eb­ben az uszodában mindenki tudott usz­I ni. Nem is volt meg az a rendes beosz­tás, hogy „úszóknak“ és „nem úszók­nak“. A nagy medencében mindenütt egyforma mély volt a viz. Csak a hátsó jobbsarokban állott egy kicsiny, tetős fa­építmény, amely alá padlót ácsoltak, az volt a „társas“. Abban szégyenkezett, aki nem tudott úszni. De, mondom, ilyen alig akadt. Nem véletlen, hogy a világ legjobb úszója ebből az uszodából került ki. Még nem is élt Bárány Bistu az én kis gimnázista koromban, apja még miig elegáns, nőtlen fiatalember sétálga­tott a Fő-utcán. Főként a Katinszky-lá rajok ablakai alatt. Az egyiket aztán el­vette. Most már nem él, viszont Bárány Pistának kislánya van. De nem is az úszás volt a főmulatság, hanem az ugrálás. Azt a szót, hogy „mű­ugrás“, nem ismertük még akkor. A sportélet szervezetlen volt és rendszer­telen. Lovász úszómester afféle baka- altisztből polgári pályára lépett derék magyar volt és a kötélen lógó növen­déknek türelmesen diktálta az egy-kettő­hármat, de ezzel testedző-pedagógiája véget is ért. Versenyeinket magunk kö­zött rendeztük, mérőóra és pontos szabá­lyok nélkül s Halmay Zoltán volt az ideálunk, de rekordokról és másodper­cekről nem is sejtettünk semmit. A rend­szerességet az utánunk következő nemze­dék kapta. Mi csak úsztunk és ugrál­tunk. Kis trambulin volt és nagy tram­bulin, az ugródeszka szó azóta született. Hadd kevélykedjem elmúlt diadalaim­mal: az én korjáratomban én voltam a legjobb úszó. A legjobb tornász Lollok Sanyi volt, aki most vitéz Litvay Sán­dor néven nevezetes törvényszéki bíró. De úszni és ugrani én jobban tudtam. Én tudtam a legszebb hátra fejest a nagy trambulinról, sőt nőit egy saját talál má- nyu hátra-előre fejesem. Az megy még ma is, jó magasról. Ennek a dicsőségnek örökségét öcsém vette át tőlem, de ő már nem gyakorolhatja, mert a katonaisko­lából egyenesen a frontra került és sírja ott van Sokoliki nevű lengyel faluban, a hajdani Galíciában. Háború9 Annyit tudtunk háborúról, hogy az angolok és a burok verekednek Afrikában. Viktória királynő csokoládét küldött katonáinak a Tugela folyóhoz. Valamennyien bur-pártiak voilunk s ha tengericsatát játszottunk, az ellcnpártra csak sorshúzás utján lehetett angolt kapni. Most már elmondhatom, hogy néha | leselkedtünlz, mikor a nők fürödtek. Volt I az uszodán kívül egy nagy fa, alci arra 8 felmászott és nagyon nyújtogatta a nya- | kát, az dobogó szívvel elcsíphette a til­tott látványt, be tehetett pillantani az uszoda egy egészen kis részére. Ott né­ha fürdőruhás nők haladtak keresztül, rettenetes ifjúkori vihart korbácsolván fel tizenötéves lelkűnkben a látvány bä- I nős voltával. Tetőtől-talpig fel voltak öl­tözve a hölgyek, bőredőjü fürdőruhák­ba, amelyeknek anyagából ma két estélyi jelmez is kitelnék. Elmondhatom most már nyugodtan, Brambringot, Diviaczkyt és Farkast nem fogják kicsapni érte. Akkor könnyen kicsaphatták volna őket. Ma senkisem mászik fel a fára, hogy titokban dobogó szívvel megláthasson olyasmit, amit százezer nyilvános pél­dányban megláthat minden strandfür­dőn, minden mozidarabban és minden képes újságban: trikóba öltözött hölgye­ket. Miyen más a világ. Az az érzésem, | hogy azóta nem harmincöt, hanem há- 1 romszázötven esztendő telt el. És be kell 1 látnom, hogy a történelem a mi régi ug- 1 r ásóinknál nagy ob fejeseket tud ugrani. | Ideges gijoinorüiaf, gyomorgöresök, görcsös állapot, hányinger h emésztésből ered 5 : Ideges fejfájás és álmatlanság eseteiben a világhírű am rikai „GASTRO D“.-vel úgy a bel- löldi, mint a bécsi, berlini, stb. k ini- kákon hosszabb kísérletek után a leg­szebb eredményeket érték el. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy megre. de-he.ö 135 lei utánvét melleit Császár I£. gyógysze:- tár;ban, Bucureşti, Calea Victoriei 14. Csak igy alakul kj egy síkon — évtizedek nuilva — annak a hatalmas és szükségszerű gondolatnak a felismerése hogy ne legyenek közöttünk szétirányuló célok, eszmék ne Ik­szeljünk szilágysági, bánsági, székely és bi­hari magyarokról, — de igenis komoly va­lósággá érlelődjék és súlyosbodjék s váljék tudatossá ez a két szó: kisebbségi magyar­ság. össze kell hangolnunk egymást. Szokás­ban, életfelfogásban, ismeretekben. Eggyé kell válnunk valamennyien: öntudatos ki­sebbségi magyarokká akik egyet egyidüben és egyformán a kornak. Akarni is együtt akarjunk! Ne legyenek külön kívánságaink, külön céljaink, külön eszközeink! Ismerkedjünk hát! Bl*ből a célból kell már tanítóinkat és ta­nárainkat a nyári vakáció idején szerte kül­deni Erdélyben, Bánságban, a Kőrösvidéken, hogy öli megismer jenek embereket, vidéket, szokást, lelket. Hogy lássák meg. mi a bűn és mi az erény ott. És hasonlítsák össze az­zal amiben maguk élnek. S hozzák közelebb egymáshoz a magyar gyermeket. Ha már nekünk édesebb nemzedéknek nem adatott meg az a boldogság, hogy tö­mörebb, egységesebb s igy erősebb magyart lássunk egy tömegben, adassák meg a mos­tani fiatal és az eljövendő nemzedéknek, hogy megismerjék egymást. Hogy közeled­jenek egymáshoz. Hogy legyenek egyek! Nyelvben, szokásban, szeretetben és akarás­ban. Isménk ed j ünlk,! A falu ismerje meg a várost. Mi vámnak a falut. Ismerje meg a földműves1! a föld- birtokos, a szolgát az ur. ismerje meg a gyáros a munkást, a nagyiiparos a kicsit. Is­merjük meg vezetőinket s ezek azokat, aki­ket vezetniök kell. A nagy menjen el a kicsi­hez és a kicsi- igyekezzék iszerele'trtel fegndri a nagyot. Orvosaink ismerjék meg népün­ket. A nép szeresse meg a papját, tanítóját. Ismerjük meg egymást! Akarjunk megis­merkedni. Tudjunk egymásról mindem;. Se­gítsünk egymáson, ha valamelyikünk bajba- jut. Tartsuk egymátslt számon. Adjunk egy­másnak munkát és kenyeret. És jó szót. Rálszorulunk erre miindainy- nyian. Kicsi is, nagy is, szegény és gazdag, ur és szolga. Ismerkedjünk és bátorítsuk egymást. Eb­ben az irdatlan harcban1, amit éleinek neve­zünk, nagyon is elfér a bátorító szó Higy- jünk egymásnak. Es higyljük, hogy még a nemzidti totalitás világában s'?m tolt meg a humanitás gondolata. H-igyjük ennek az elt- feledt humanitásnak vrislszatértét. Ismerkedjünk! Hogy megismerjük egy­mást. Ismerkedjünk. Előbb egymás közt1, hogy megerősödjünk, hogy egységet, alkos­sunk, hogy tényezők iehesísünlki. Aztán? Azítán ismerkedjünk a környező népekké!. A többségivel épp úgy, mint a kisebbségiek­ké]. De előbb mi magunkat ismerjük jól meg. Ismerjük meg Mvánságiaiiinkat, akarásainkat s ezeknek: egyöntetű hangoztai'.latsával áffiljunh elő. Ne legyünk szúzrétüek. Egy síkon,, egy érzéssel, egy szávdoöbainással és légy kiáltás­sal álljunk elő ás hangoztassuk a, bennünket rnegiIllető jogokat. Az eredmény nem maradhat el. De dsalk akkor, ha előbb megismertük egymást. Ismerkedjünk háti Erdős Denée ni rettenne: Argirus Erdős R. uj regénye még forróbb levegőjű, izgalmasabb, mint az előbbiek. Az Athénae- um kiadás, szép kiállítás, 320 lap, fűzve 132 lej, kötve 158 lej Lepagenál, Cluj. — Postán utánvéttel. Kérjen tesljes jegyzéket Lepagetól. Reuma, köszcény, ischiasz eseteiben tökéletes gyógyulást biztosit Post yett egyik legtökéletesebb háza : dr. Székely „International“ gyógyintéz te TökéIeteSi uj s modern épít- j kezés. Három percnyire a fürdőktől. Minden kényelem a szobákban. Valamennyi szobának kü ön balkonja van. Kitűnő konyha és kívá­natra va amennyijdiéía. Napi gyógy aenzió már g 35 Kc.-tól. Kérien prospektust : Dr. Száhe'y | „International“ Piestany CSR,

Next

/
Thumbnails
Contents