Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)
1937-07-11 / 156. szám
6 ULLtlN 7 AK I O j / Iuliu% II. KÖVESS ISTVÁN Oii €§ okozat A tnmcia jegybank 40 ezer részvényese közül „200“ sir.i;ju j történteket. A rész vény- töbhség cg) évszázadon it uralta a pénzügyi helyzetet. Élet-halál ura volt, niig eljött a visszahatás korszaka s a jegybank „ctatizá- lásáról“, részvények Uis.ij.iiii.ísiröl; illampa- pirra történő átváltásról beszéltek. A nép- trc>nt uralomra kerülése idején 9000 frankról 5500 frankra zuhant a részvények árfolyama. A riadalom korainak bizonyult. A Blum- kormány megelégedett azzal, hogy mérsékelt szellemben módositottu az alapszabályokat. A ,,20o“-ak diktatúráját megszüntette s szavazati jogot adott minden részvénytulajdonosnak, Mig 1935 decemberben 40.927 részvényes közül 200 nagyrészvényes jelent meg a jegybank közgyűlésén, a mult évi reform után 800 volt jelen s az évtizedes hagyománnyal szemben lármás hangon tárgyalt a válságról. A népfront által megvalósított reform „jogot adott“ a nép fiainak, ugyanakkor azonban a kormány kezébe tette le a frank árfolyamának további irányítását. 1936 szeptember havától, tehát a devalorizáeiótól kezdődően a frank nem volt többé ,iix deviza“, mely aranyra válthatós 6ţ millig. helyett 43—49 milligram arany között ingadozott értéke. A káros bizonytalanságot úgy győzték le, hogy angol-francia mintára „stabilizációs alapot“ létesítettek. * A bázeli nemzetközi kiegyenlítő-pénztár folyó évi jelentése a válság okát az arany vándorlásában véld felfedezni. Angliában már 1931-ben felfigyeltek erre s aMacmilan-bizott- ság pontos jelentést készített arról: hogyan lehetne az aranynak egyik piacról másikra történő áramlását szabályozni. A cél szolgálatában Anglia 1932-ben kiegyenlítő alapot létesített, melynek segítségével megvédhette, összevásárolhatta (vagy leszoríthatta) a külföldi valuták s az arany árfolyamát. 1934- M ben Amerika, USA is hasonló alapot létesített, majd Franciaország következett, mikor 1936 október i-én 10 milliárd frankos kiegyenlítő alapról gondoskodott, úgy, hogy aranytartalékát a devalorizációval kapcsolatban legmagasabb áron újraértékelte. így 17 milliárd frank többletet ért el, melyből az előbbi célra 10 milliárdot, a kincstár javára 7 milliárdot utalt. Ettől az időtől kezdve 1937 április haváig 9.4 milliárdos deficittel zárult Franciaország kereskedelmi mérlege. Hét hónap múltán ennek fedezetére kellett igénybevenni a friss alapra rendelt összeget. 5—6 milliárdos (arany), majd 4 milliárd fontos (angol kölcsön) újabb alap következett, mely most egymiÜiárdra zsugorodott össze. A kiábrándulás oly nagy volt, hogy a világhírű Rist és Auboin (Románia volt pénzügyi szakértői) a kiegyenlítő alapot kezelő bizottságból kiléptek. * Roger Auboin véleménye szerint a bajt nem a kiegyensúlyozatlan költségvetés okozta. (Természetesen határt kell ismerni s csak oly deficitről lehet szó, melyet nyilvánvaló állami érdek indokol). Auboin a költségvetésen túl az áralakulásban keresi a válság eredetét. A fizetésből, munkabérből élő tömegek igényeinek telj esi tésével s a fogyasztás emeU kedésével előállt drágaság, valamint Q külföldről importált nyersanyagok drágasága ugyanis általános áremelkedést okoz. Újabb igények következnek, a tömegek lépést akarnak tartani a drágasággal, üzemeket foglalnak el, élelmiszerüzleteket vesznek birtokba, tüntető sztrájkot rendeznek, megfélemlítik a | munkabiróság tagjait, — mindez nem kö- 3 zönséges, hétköznapi mozgalom, de „politi- j ka“, mely igen sokat árt a pénzügyek vitelé- s nek és a stabilizációnak. Az igények kielégítése uj taksákat, behoza- ! tali megszigorításokat, ezt követő mcgtorlá- g sokat hoz magával. A sürü változások, ked- 1 vezmények végül nemcsak otthon, de a nem- § zetközi forgalomban is súlyos zavarokat 1 okoznak s a politikai érdek behatol a ma- | gángazdaságba akkor is, ha a kiegyensulyo- § zott állami költségvetés és szabadforgalom § álom marad. 1 Auboin tisztán látja: lehetetlen elválasztani | a gazdasági és pénzügyi életet a napi politi- | kától. Faranciaország is ki kell vegye részét az 1 általános európai helyzet megjavításának a munkájából, | A jelenlegi devalváció lényegében különbö- | zik a multévi árfolyamcsökkenléstől. Akkor 1 —- 1936 októberében — igy tettek az arany- 1 blokkhoz tartozó összes államok. Általános | szempontot, uj stabilizációt tartottak szem H előtt. Nem elszigetelt jelenségről volt szó. A font frank doll.irincgegyezés az általános bizonytalanság megszüntetésére vonatkozott. ! Most nem ilyen pénzegység kérdésről, de szinte leküzdhetetlen belső pénzügyi zavarról i van szó, mely a trunk árfolvaruát károsan befolyásolja. Az uj pénzügyminiszter a pénzügyi helyzet javítására törekszik, az ok meg szüntetésével szeretné eltüntetni az okozator. l.e akarja törni a drágaságot, védi az aranytartalékot, fedezi a költségvetési hiányokat. Hivatalos jelentés szerint: a klegyenlitő- alap működésére vonatkozó hármas-egyezmény továbbra is érvényben maradt. Nem adták tehát fel az eredeti programot. Van Zeeland tovább folytatja erőfeszítéseit. Jelek szerint megnyílt az uj, általános stabilizáció aranykorszaka. * Francia pénzügyi körök véleménye szerint oly betegségről van szó, mely kívülről lámadta meg az organizmust. A káros behatást elősegítette, hogy Franciaország 19 év után ma sem heverte még ki a világháborúval nyakába szakadt gazdasági és pénzügyi megpróbáltatásokat, melyek 1919 után is folytatódlak. 1933-ben a válság mélypontra jutott. Szociális válság járult a defláció csapásaihoz s 1936 őszén csak részlten sikerült leküzdeni czl a válságot. A fekete-tőzsdén tudták, hogy uj árfolyamcsökkenés következik, mely sötét felhőként árnyékolta be jóelőre a piacot. A derülátók azt hitték, hogy a frank „önmaga találja meg egyensúlyát“ s megfeledkeztek a beteg nemzetközi forgalom kóros csiráiról, egészségtelen befolyásáról. Lcsz-e gyors javulás? Nem egyedül Páristól függ. A nagyhatalmak jóakarata mögött titkos erők dolgoznak, melyek óriási hasznot halásznak a zavarosban Az önzést még nem sikerült kiküszöbölni, ezért nem lehet helyreállít ani az annyira áhított egyensúlyt. * HIRDETMÉNY. A Rapid Autóbusz szindikátus jegykezelői tanfolyamot nyit. Érdeklődők jelentkezzenek a szindikátus Regele Carol II. ut 119. szám alatti székhelyén. A pÁR's* * * ztTKÖZ\.fc‘A „ii'etb“ld,e*”'í n*0 „ n tol LIUS' 15.-én LlTÁSRé itn “r" ,bi • n'etnze ZTR^lîjiLLONIÁT n részt oz Ál' otozós pf° I. oszlói SZEPHlfFlR\55 TÄ' sőrétek „Vagy I esz belőlem ott valami, vagy... mindegy!“ A számum^. Misért az idegenlégió a lisadapesii egyetemisták közöli Az eltűnt diákok legtöbbje ki akar menni az ismeretlenség felé, hogy tiszt lehessen belőle és kalandokat éljen át BUDAPESTs július hó. Az idegenlégió- romantik a napjainkban már a filmeken iiis valahogy divatját múlttá. Az életben azonban nemcsak divatos dolgok történnek; néha a napok hóbortjaitól független történések indulnak el, vulkanikus spontanitással s valószínűleg ezek a történések az igaziak: amelyekre érdemes odafigyelni, vizsga tekintettel, és ia tűnő divaton túl a mélyenfekvő emberi okokat kutatni... * Példás rend és fegyelem jellemzi az Üllői- uiti Lulbher-otthon 'életét;, ahal evangélikus főiskolások élnek csinos lakószobák, fürdőszobák, pompás ebédlő, társalgó, zene- és tanuló-termek miliőjében. Az intézet kiváló pap-igazgatója együtt 'lakik, együtt étkezik a fiukkal, a diákok munkarendjéről naplót vezet, amelybe bejegyzésre kerül például mindéin egyes növendék esetleges esti kimaradásának az indokolása is. Návós imterná- tusi élet ez; az igazgató gyakran hiv meg egy-egy egyetemi' professzort), hires utazód, tudóst előadások tartására. A koszt elsőrangú, állítják maguk a fiuk, akiknek apró-cseprő tennivalóit is inasok látják el. A diákoknak itt igazán nincs egyéb dolguk, mint tanulmányaik vtégzése. Ebben az internátusbán, a munka fegyelmezett ütemében , telő napok egyikén, egyszerre csak hiányzik egy növendék, Sz. M. elmarad az ebédről, nincs ott a vacsorán sem és éjjel az ágya is üresen marad. Két szobatársa beszélni kezdi,, hogy az eltűnt többször említette előttük a francia idegen légiót, ahova „érdemes volna kimenni“, sőt nem egyszer hivta iis őlket, tartsanak vele. De soha nem vették komolyan Sz. M.-nek ezeket a szavalt, elsősorban azért, mert világosfejül, józan itéletü fiúnak ismerték ® nem hitték, hogy ilyesmit komolyan gondolna. Annál nagyobb vök most a megdöbbenés! Az egész intézeten izgalom uralkodott el; a fiuk ideges beszédéből kirajzolódok Sz. M. érdekes egyénisége: Elsőéves orvostanhallgató volt, nagyszerű megfigyelőkészség, jó felfogás és kitűnő fellépés jellemezte. A bátor, erős fizikumú fiú kisgyerek korától katonának készült, de nem sikerült a terve. Ez a csalódás erős depresszióu okozöMi, amelytől soha nem tudott szabadulni. Kedvetlenül, mellékesen, de azért szorgalmasan végezte ezután munkáját a tudományegyetem orvosi karán. Többféle elfoglaltságot igyekezett keresni magának, hogy lekösse érdeklődését. Irt néhány regényvázlatot is, amelyben — szobatársai szerint, akik ezeket olvasták — eredeti öiietgazdagsá got árul?, el. Miikor néha az idegenlégióról beszélt, köny- nyedén, természetesen ilyeneket mondott: „Mindenáron meg akarom próbálni. Vagy lesz ott belőlem tiszt, vagy... mindegy!“ Sz. M. eltűnését idegesen vitatták egymás i között a Luther-otthon diákjai), gyakran csoportosan fellátogattak a második emeleti szobába, ahol társuk lakott és gondolkozva nézték az elárvult vaságy föflött a rajzszegekkel falra erősített' képen barátjuk mar- kánsrajzu arcát. Nézték a képet és kicsit értetlenül csóválták fejüket; egyesek különös szerencsét jósoltak neki, a többség azonban idegennek és távoilállónak érezte magától ezt a kalandos vállalkozásit. És ekkor híre 'érkezett, hogy Sz. M.-tmel együtt elutazott legjobb barátja, egyetemi évfolyamtársa, egy előkelő és magasrangu közéleti ember fia is. Az iníernátus lakóit valósággal láziba hozta az újabb hír. Két főiskolás társuk utazik az idegenlégió fedél És mindkettő olyan, akit becsülitek), aki számított közöttük! A növendékek szenvedélyes hangon tárgyalták az esetet és bizonygatták, hogy mindkét 'társukat egészséges, józan életszemléletü fiatalembernek ismerték. Tanácstalanul, nyugtalanul ál- loltaJk a 'történtekkel szemben s az igazgató ekkor megtiltotta, hogy az esetet tovább vitassák, magyarázzák az internátusbán. * Sz. M.-nek, a Luther-otuhonbeli eltűnt diáknak édesanyja, amikor az esetről értesült, tüstént Budapestre utazott, rémült sietséggel! kérdezősködött az internátus igazgatójától, a diákoktól, majd a francia követségre ment s nyomozni kezdett fia után. A másik fiú szülei is valóságos hajszát indítottak gyermekük megtalálásáért, sürgönyvál'tások indullak meg ,a külföldi és itthoni rendőrhatóságok és követségek között s a gyors intézkedéseknek lehetett köszönni, hogy még Nyugateurópiban sikerüld utolérni a két fantasztikuson vállalkozó természetű egyetemi hallgatót. Ma már itthon vannak s folytatják egyetemi munkájukat. Felkerestem egyiküket, bár előre figyelmeztettek, hogy erről a dologról egyáltalán és senkinek inem hajlandók beszélni. Megnyerő magatartásu, hátrasimi- tolt feketehaju, erős tekintetű, válogatott intelligenciájú fiúra találtam Sz. M. '.személyében. Óvatos kérdésemre ideges apró szippantásokkal iszivta. cigarettáját, majd leintő kézmozdulatot tett, mintha a kényelmetlen kérdést akarná lerázni! és csupán ennyit mondod: — Ä... semmi... * Az ember elgondolkozik. Elgondolkozik! mert ®, dolog éppenséggel rem „isemmi“: komoly, müveit, egészséges judiciumu fiatalembereikkel történhetett meg, Ilyen eset! S h’a gondolataim között okért, magyarázatért nézek szét, nem találok részlet-okokat, bizonyos és megjelölhető adatokat), hanem c ak. az egészet': ezt a 'sistergő világot, amelynek horizontján nincsen egyetlen biztos pont, melyen a fiatal életszemlélet megnyugodhatnék, meglátva és- felismerve jövőjének határozott Ígéretét. (i. gy. 1.)
