Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-11 / 156. szám

X J tom .01 ií J3 (iBd M-b ßrf ßiß I iisa noi nul Iei 6(9 ifal s £ îs izs eX roi tXfi nu Si EV/ !Ei2 âln VA od sg el :ei rí u îi V 2Í ÍI ä 8EIHLEIU MARGIT: Fogyjunk, vagy ne fogytunk? Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés? — mondotta annak idejűn- Hamletiéi Shakespea­re. Ez a kérdés azonban távolról sem izgatta a kedélyeket úgy, miint alhogy azt mostaná­ban egy jóval1 kevésbé fontosnak látszó kér­dés teszi, t. i. az, hogy fogyjunk e vagy sem, ha pedig igen, úgy milyenképen és milyen arányban? fia társaságban, utázásközben, fürdőn, színházban, ozsonnázóhelyen, slb., slb., há­rom-négy hölgyet halálos komolysággal! lá­tunk eszmét cserélni, bátran fogadhatunk öt­tel egy ellen, hogy fogyókúráik respectiv élőnyeit és hátrányait tárgyalják. Az egyik a tejnap áldásos hatását emeli ki, mig a másik a zöldségnapot részesíti előnyben,; X-né a ké­zi massage hive, mig Y-né a kopogtató gépre esküszik; R-né büszkén emlegeti, hogy ő Karlsbadban tavaly minden nagyobb mege­rőltetés nélkül ölt kilót fogyott, F-né pedig azt hajtogatja, hogy ő éhgyomorra kétszer megkerülve a Margitszigetet, reggelire üres teát, ebédre nyers salátát és zöld paprikát, vacsorára, fél darab kétszersültet újabb nyers salátával! (fogyaszt. E módszerrel négy hét alatt öt és fél kilót kínlódott le magáról. Közben mind a hat hölgy három nap óta koplaló fairkasokat megszégyenítő pillantáso­kat vet a közelben lévő. ételekre. Sőt. ha va­lamelyik rendelkezik elég lelkierővel, oly hir­telen, hogy maga sem veszi észre, egy-két- három mignont bekebelez és magában azt mondja, hogy: ebben úgyszólván alig is van lápérték, csak épp a szájamize lesz jobb tő é. Nem akarok elcsépelt anekdotákat felele­veníteni, melyeket már úgyszólván mindenki ismer, aki valaha is kezébe vett valamilyen iréfás újságot, de épp a fogyókúrával foglak kozó töméntelen tréfa mutatja, mennyire fog­lalkoztatja a közvéleményt. Ami pedig a köz­véleményt foglalkoztatja, avval érdemes az újságírónak foglalkoznia. Mennyivel érdeme­sebb tehát nekem, aki nemcsak újságíró, ha­nem nő is vagyok, még pedig, sajnos, hízásra! meglehetősen hajlamos hölgy. Ezt a, szomorú tényt azért vallom be ilyen nagy nyilvános­ság előtt, hogy bebizonyítsam jóhiszeműsé­gemet ebben az ügyben. Ne higyje senki sem, hogy a könnyen kiérdemelt karcsúság magas piedesztájáról Ítélkezem elevenek és holtak, akarom mondani, soványak és kövérek fö­lött, óh! nem. Hosszú esztendők idegrabló harca után, melyet bennem szakadatlanul vívtak a jóétvágy meg a hiúság és melyben hol az egyik, hol a másik került felül, szak­ismeretem tudatában állíthatom-, hogy a kér­dés jóval bonyolultabb, mint ahogy ez e'sö pillanatban látszik. Mert hiszen nem az a kérdés, hogy he­lyes-e az, hogy Valaki lustaságból vagy fa­lánkságból megengedi-e magának, hogy túl­ságosan meghízzon? Természetesen, hogy nem helyes. Ehhez szó sem fér. Ellenben máskép is lehet a kérdést felállítani', példá­nak okáért úgy, hogy: helyes-e, ha valaki pusztán hiúságból tönkreteszi nemcsak ide­geit, hanem egészségét is, azért, hogy mentő1!) jobban hasonutson egy vérszegény, urasá- goktól levetett miadárijesztőböz, aki tíz férfi közül legfeljebb egynek tetszik? Azt hiszem, hogy a választ le sem kell Írnom. Ámde cso­dálatosképen a soványodó mániában szenve­dő nők végeredményben tökéletesen elvesz­tik srem előtti a végcélt, amely mi is lehetne más, mint a teremtés koronájának, tehát a férfinek tetszését elnyerni, ök szinte cél nél­kül koplalnak, szenvednek és fogynak a vég­telenségig, fiérfirokonaik és ismerőseik két­ségbeesett tiltakozása dacára. )De hiszen nem is arról van szó, hogy száz kiló fölé vagy negyven kiló afflái fogyjunk-e, mert ilyen esetekben józaneszü lény pillana­tig sem habozhat a válasszal, hanem arról, hogy egyáltalában belenyúljunk e a természet igyekezetébe küllemünkkel és térfogatunkkal összefüggésben? Én magam azt tartom, hogy feltétlenül: igen. Természetesen módjával és csakis úgy és akkor, hogyha és amikor ez más okból nemi hátrányos az egészségűinkre nézve. Még pedig nemcsak hiúsági okokból, hlamem egyszerűen esztétikai szempontból, továbbá: egyszerű számításból, mert higyjék el nekem, kedves olvasóim;, az élet mérhetet­lenül kellemesebb, Ha az ember az átlagon felül1 rendelkezik bizonyos adagu csínnal, mlnt)H‘a az átlalg alatt kénytelen ezt a siralom- völgyet taposni! Vannak1 erkölcsi nagynénik, akik minden ilyenté'"e igyekezetét eleve szigorúan elitéi­nek, ellenben minden reggel bigoudi-ba for­dítják hajtincseiketj hogy ebédkor illő és kel­lő bodorsággal rendelkezhessenek és legke­vésbé sem tartják, hogy miivel ,» természet nem ajándékozta meg őket göndör hajjal» úgy erkölcsellenes cselekedet ezt a göndör­séget más utón kierőszakolni. Szerintem mind a kettő a megengedett hiúság rubriká­jába tartozik, mivel senkinek sem ártanak, sőt esztétikai gyönyört okoznak a nézőnek, ha ezt a jelzőt erkölcsös nagynénikkel kap­csolatban egyáltalában szabad alkalmaznám. Azt is nagyon meg kell gondolnunk, hogy ki, milyen életkorban, mennyit fogyhat anél­kül, hogy ez külsejére ártalmasán hatna. Mert ha valaki húsz és harminc között fogy le tiz-tizenöt kilót, az esetleg igeu előnyös lehet, de ha ugyanez a hiöttgy ezt húsz eszten­dővel később cselekszi meg, úgy minden va­lószínűség szerint plisszébe 'ehet rakni rajta a. bőrt a fogyókúra végeztével, ami tudvale­vőleg nem kellemes látvány. Tehát gondosan ügyeljünk arra, hogy egyszerre csak annyit fogyjunk, amennyit bőrünk ruganyossága el­bír, mert hiába vagyunk a szabónők öröme, ha barátnőinknek attika,Ilmát adunk arra, hogy mint naspolyáról vagy ráncos bora máról emlékezzenek meg rólunk. Legjobb, ha lát­juk, hogy nekiindultunk a hízásnak, azonnal megállítjuk a műveletet. Két-három kilót le­fogyni, nem olyan nagy dolog, ezt évente kétszer-háromszor is meg lehet cselekedni. Mert végeredményben arra, hogy az ember normális testalkatát megtartsa, semmi egyéb­re sincsen szükség, mint akaraterőre. Rend­szeres mozgás és az étvágy, de különösen a nyalánkság fékentartása. Ez pedig kizárólag önuralom és kitartás dolga. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállí­tásban. hatalmas választékban már 120 lej­től kezdve kaphatók az ELLENZÉK könyv­osztályában, Cluj, Piaţa Unirii. R I S PÁRATLAN FOGALOM SOIR DE PARIS púder és kölni vi z páratlan készítmények MINDEN EGYES PUDERDOBOZBAN EGY FLACON „SOIR DE PARIS" PARF OMÖT TALÁL FARI Anglia minden európai nyelven rádiépropagandái kezd LONDON, julius hó. Az angol1 kormány, amely az utolsó hé­ten szokatlan külpolitikai aktivitás jeleit mu­tatta, rendkívüli fontosságú intézkedésre ha­tározta el magáf, hogy ellensúlyozza a vi­lágszerte folyó angolellenes propagandát. A külügyminisztérium érintkezésbe lépett az angol rádiótársaság vezetőivel a világszerte tizenkét nyelven folyó angolellenes rádió- propaganda kivédésére. A 'tanácskozások az­zal az eredménnyel végződtek, hogy a B. B. C., az angol rádiótársaság Daventryben hat uj nagyerejü rádióállomást szerelt át és állított üzembe azzal a céllal, hogy más szó­rakoztató program mellett az angol kormány rendelkezésére ellenpropagandâţj fejtsen ki. Az uj politikai dálu rádióállomások adó­ereje a tengerentúli országok számára van méretezve. A legközelebbi jövőben az angol rádió -az összes európai országok nyelvén megkezdi .leadásait, hogy Európa közvélemé­nyét Anglia álláspontjáról, politikai vélemé­nyéről és a legfontosabb, legaktuálisabb kér­désekben követett politikájáról informálja. Ardeal lözpsni: Cím, Sirada Regina Plana 40. „A i;egíöb!b házassági esefbera enerciiíusssi keüeít bátorítássá sí nőnek a férfit, bogy hazes- sági asáoiaáét megtegye ' Angol lányok, kiknek becsvágya1, hogy mo­dernek legyenek, proklamálták a nő jogát, hogy házassági ajánlatot tegyen a férfinak. Miért kelljen várniok, vélik, még a férfinak kedve és bátorsága támad, hogy oltár elé ve­zesse őket? Egy angol lap körkérdésére: ,,Why sho- uldr‘t the girle propose?” számos válasz ér­kezett, melyekben a legkülönbözőbb társa­dalmi rétegekhez tartozó asszonyok és leá­nyok állást foglaltak a hölgyváttasztás elve mellett. Mint a válaszok többségéből kitűnik, egyáltalában nincs kifogásuk ellene, hogy a férfi házassági ajánlatot tegyen, de annál in­kább az ellen, hogy ez az ajánlat igen sok­szor elmarad. Mikor azonban ezeket az elma­radt ajánlatokat legnagyobb részben ,.a félénk szerelmes“ számlájára Írják, úgy látszik, hogy ez elsietett általánosítás. Mert ismere­tes, hogy nem mindig a félénkség az oka, hogy a férfi nem tesz ajánlatot. — A legtöbb házassági esetben energiku­san kellett bátorítania a nőnek a férfit, hogy házassági ajánlatát megtegye — véli egy is­mert londoni klub vezetőnője — , a legtöbb —lánynak sok türelemre van szüksége, mig a férfi, aki szeret, rászánja magát, hogy meg­kérje. Egyik barátom állandóan- azzal huzza a feleségét, hogy tulajdoniképen ő volt az, aki megkérte. S hozzáteszi, hogy felesége kezde­ményezése nélkül sohasem házasodott volna meg. Egy szubrett igy panaszkodik: — Csodálatos teremtések a férfiak! ök az emberiség aktiv része — legalább is ezt ál­lítják magukról. De ha házassági ajánlatról van szó, gyakran bámulatos naivitást árul­nak el. Szinte lehetetlennek tartaná az ember, milyen nehezen szánja rá magát az átttagférfi, hogy a sorsdöntő szót kimondja. Egy nagy áruház árusít ónő jiéntek vélemé­nye , a félénk szerelmes” bátorításának szük­ségességéről : — Természetesen szükséges, hogy mi. leá­nyok, bátorítsuk barátainkat, mielőtt a dön- 'tő kijelentést meg merné tenni, utána aztán hálásak irántunk. Ezért nem volna szabad a jó erkölcsök és szokások elleni vétkezésnek tekinteni, ha egy leány nemcsak — ami számtalanszor megtörténik — ügyesen báto­rítja a férfit nyilatkozatra, hanem ha egész nyíltan és becsületesen házassági ajánlatot tesz nem. Egyenlő jogot mindenki számárai

Next

/
Thumbnails
Contents