Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)
1937-07-18 / 162. szám
io fí /- L /i N 7. (■ K 10 3 7 Iul Iun t H. T Vasárnapi levél D írja: ÁGONI E Z S Ö Negyvenen fölül Még július vau, do a nagy akácfa zöld U*nil»ja kö.iipéböl felém ragyog mar egy tenyérnyi sárga level. Milyen furcsa gondolom, ahogy kinézek :iz ablakomon cs megpillantom a rámára uy ló akaeleveleket íjuliiis (Derekán járunk és az ös/. lek üld le járőreit Köriilné/nd, hogy mi van üt? Vagy figyel me/tol ni ben- uuinkeit unna, hogy a nyárnak nem soká* vege? Avagy lutriéijos/tvuk hogy vigyázzunk, emlékezzünk: a/ óliot nyarán járunk mi negyvenen felüliek és jó Bősz erre its gondolni i ? Ki híd ezekre v ál aisz okid? Kí tudja megmondani a miérteket, a miértekre? Kár is keresni. Magam sem keresem. Csaik nözeim az a'lig öss/.onnaréikinyd sárga levél'csomób, amelyik olyan, uiinrt fiatal, nevető szájban az aranyfog. Mint szűzi fehér hóiban a sár- foilit. Mint széplányon cgv szemernyi szeptö. Midit asszonyarcon az első ránc. — Hát ilyen hamar köszönt be az elmúlás jele? — szövöm magamban tovább. S ha az akácfát meglátogatta — embert nem legyint meg ilyen korán? Megsimogattom halántékomon a hajam Tudom, hogy ősz. Nem kell a tükörbe néz nem. őszebb, mint tavaly volt. S jövőre is mét őkzebb lesz. öregszünk. Érezzük a szót Bkledöbbenünk az érteiméivé. Egy évvel uj fent továbbmentün'k már az Utón, amelyik nék — bizonyos — vége is van, de nem tudjuk, közel-e a vég, vagy messzi?! öregszünk. Érezzük az éveink terhét. Titokban még azt hisszük, hogy minden C9ak lálsZiOítl Hisszük, hogy meg tudunik állil.m De aztán — vallljnk be — megadjuk magunkat a sonsnaJt és számolgatjuk: negyven, negyvenegy, negyvenkettő, három ... és igy tovább... * Ä napokban kezembe került egy könyv. Nézem. A címe megfogott: „Negyven évre! kezdődik az élet**. Elmosolyodom. Vájjon ki lehet ez a derűsen látó, drága öregur, aki ezt meg mente inni? Olvasom: Pitkin Walter. Szerencsés bódulatban élhet ez az ember. Hogy negyven évvel . . . felkacagok. De különben miit lehet tudni. Hátha csakugyan most kezdődik . 5. Azonban mégse! Idelátom a sárguló akácleveüeiket és magam látom: az élet a nyárbalni mégsem olyan szép, mint volt. Egy kiis sárga, vagy ezüstös fölt, litt is, otlt is megjelenik. S akkor valóban érzi az ember, hogy az élet már negy- venien felül se nem olyan szép, mint volt. S az ember se olyan erős, olyan egészséges és olyan bál or — minit azelőtt. Hogy negyvennel kezdődjnék aa élet?. — ismétlem. — Bár igaz lenne — gondolom. S rögtön utána hozzáteszem: nem igaz. így nyertsein, tjaűáln kisisé gorombán, de feltétlenül őiszintén: ,rNem igaz, hogy negyvennél kezdődik, de sokkal hamarább'*. * Emlékezzünk csak egy keveset! Hogy is volt csak? Igen. Huszegynehá/ny évesek voltunk mi negy- venegynehiány évesek, amikor kitört a világháború. Mennyi erő, mennyi akarat, lendüfleit, jó- szánd'ék, tudás halmozódott fel akikor benzinünk. Hogy mindez ott bomliadozott bennünk és vádit cselekvéssé ia rozsdás dTÓ [akadály mögötti lövész árkokban, vagy a piszkos fogolytáborok barak janiban — nem tehetünk róla. Egy azonban bizonyos: 'azok az éveik voltak 'az erő, a tevékenység, az előrelátás, az elővigyázatosság diadalmas évei. Merem mondafni azt te, hogy szinte -az öntudatlan bölcsesség korát éltük. Hogy mindaz a sok erő, aklarás, lendület, tudás hiába vollt? Nem rajtunk múlt, hogy nem építésre, de rombolásra használtak fel bennünket. De menjünk 'tovább. Emléke zzüjnik csak! Mi negyvenesek tudjuk csak! Mállóban, hogy micsoda elszántsággal, vaklmerőséggel, acélidegekkel birkóztunk a háború utáni évek v értélén harcaiban és álltuk meg helyünket. Mert volt miit meglharcolnunkl. A konjunkturális életben a becsületért, a de- konjunlkturális időkben a mindennlapi kenyérért és kisebbségi éveinkben miindenülm- kért. Csak a negyvenen 'aluli évek rugalmasságával, hltévél, bizakodásiával lehetett végigküzdeni a sok-sok nehézséget, akadályt, ami eliibénk mierladt s amiket legyőztiülnk. S ha mindezekre visszagondolunk s igaznak tartjuk őket — most — negyvenen félül — érezzük, hogy ezentúl már — nem kezdődhetik. Lehet — sőt valósziiinü — végződni sem végződik, de kezdődni: — semmi- esetre. Ha, plédig negyvenen felül már nem, akikor termeszotiesrn a négy vénen alól Még pedig jóval lennebb. Már úgy a huszonöt éviiéi. * De hát akkor műért nem engedik, hogy az élet valóban elkezdődjék. Különösen, miért nem engedik magyar kisebbségi életünk mezlejéhu? Miért vain az, hogy megmozdulásainkból hiányzanak! a Piaiatok? Mii az oka annak, hogy nem látjuk őket közlünk, moilelltünk, süt merem mondani — etlül- tiijnik? Vájjon bennük, fiaitalökibain Man a Ivilm, vagy azokban, akik jóval felül vannak a negyvenen?! Nézzünk szembe a kérdéssel. Fd!emelt sisfaikrostéinyall. Bátran. Ne térjünk ki a kérdések elől, de merjük megmondani az igazságot. Az igazság pedig: vétkesek a fiatalok, de bűnösök az öregek is. A fiatalok gyáván meghunyászkodnak. Az öregek |>edig a maguk körié font glóriái fény világosságától nem akarják be és meglátni, hogy ezekben a komoly és harcos idöklien nem rájuk, de igenis a fiatalokra van szükség. A történelem igazol. 1 A Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi finfaks.gának történelme. Amelyik nélkül semmi se lett volna a ,,komolyuk“ felelős minisztériumából. 2. Az 1870 július 14-iki fiatalság történelme,, amely nélkül a mai Ghautemps-kormány nem vigyázná a demokráciái. 3. A fekete és a barna, de a vörös ingesek történelme is, amelyek nélkül a fasizmus ma is csuk római jel hinne s a hitlerizmus is csak a müncheni sör mérés egyik hangoskodó asztaltársaságának s/ólies/i. dtárgy.i maradt volna és a kollekti vi/.inns gondolatát Marx könyve őrizte volna meg a/ utókornak. Balgaság és dőreség azt hinni, hogy a 20 30 és 30 40 évesek fiatalsága nem tud! Csak Im* kell venni őket a./ álmodozók közé, hadd alkossanak! * De hol van ez a fiatalság? — kérdezhetjük tovább. Van e egyáltalán? S ha igen, mi a/ oka, hogy nem látjuk őket sehol. Meri, hogy egy két csoport megmozdult, hogy egy-két ember tétovázik, hogy egy-két bátortalan hang elhallik és nem terjed tovább — ez még semmi! Fiatalságot akarunk látni, amelyik — mer. Merjen c'öbb a negyvenen felüliekkel szem- lmn Akarjon merni! Akarjon belémkakasz- kodni szemlMiszállni, ledönteni a bálványt, amelyik semmi más már, csak bálvány! Hol van ez a bátor, cselekvésre kész fiatalság? És ho| van az a fiatalság, amelyiket nem lehet elnémítani, nem lehet fenyegetéssel elhallgattatni? Amelyik nem áll meg folyóiratok kiadásánál, cikkek megírásánál', nem torpan meg az első leintés alkalmával, de tovább szervezkedik, cselekszik, alkot láboFLINT KOTE ideális aszfalt emulzió mindennemű szigetelési munkálathoz. FLINTKOTE Shall gyártmány. Hogy bizonyos legyen afelől, hogy valódi és eredeti anyagot vásáról kérjen közvetlen szállítást a romániai vezérképviselő raktáraiból: FRAŢII KLEINER Bucurejll, Strada Culmea Veche No. 2 Calaţi, Strada Mare No 75 Kifogástalan munkálatokat teljesít: Cluj: „IZ OL ET ERN" Piafa Unirei No. 3 BÁRD OSZKÁR Szomorú párbeszéd a kapitánnyal — Álljunk meg itt, ez az eredmény földje, egy nagy termékeny síkság az egész, narancs, datolya, pálma garmadával, az ember itt kacag és heverész. Kapitány ur, hiba, hogy beleszólok, hisz kegyesség, hogy hajúján vagyok, de lehetetlen meg nem állni itten, nézze, a nap a réten, hogy ragyogI lm‘ a térkép s a leírások róla: béke, béke, gazdagság, bö vizek, csak nem akar továbbhajózni innen? Nem hisz a szónak? Én hiszek, hiszek — Csak áll és néz, egészen mozdulatlan, a tenger nyög a hajógép alatt, csak áll és néz s a várt horgonyvetésre parancsa nincs, a hajó fut, szalad. — Kapitány ur, mondja, nem volt elég már a kín ott kint a nyílt, vad tengeren? álljunk meg, szálljunk ki e szent szigetre, nézze, mindenki sír, cseng velem. Mondja, nem hisz? az Eredmény szigetjén a ránc kisimul s a gond elinal, ha itt vagyunk, mondja, miért él vissza a sors pazar ajándékaival? Egy intésébe kerül és a kormány a paradicsomhoz közelrepit; miért futunk? nem hisz? Ily mozdulatlan hova tekint? miért nem áll meg itt? Szemét rámszegzi, mély férfitekintet s csak most látom, könnyekkel van teli s a kérdéseim szűrös, durva árját halk hangjával szinte engeszteli: — Szegény barátom, nagyon fáj a szó most, a szó, amelyet mondani fogok, s hogy vannak hasztalan, beválthatatlan vitathatatlan emberi jogok. Ilyen ez is, az Eredmény szigetje, ahol — igazi — minden csodálatos, ahol minden kis mezei fűszálat derűs harmatnak ezüstárja mos, ahol ég, lég, föld, minden csupa kincs s ahol a hajónk horgonyt mégse vethet: c szigetnek kikötő öble nincs! Igaz minden, amit regék regélnek: nyugalom, béke, fenséges csoda, de nem mehetek be, ez csupa zátony, mit álljak itt, ha nem jutok oda?... Elhallgatott. Homlokom lázban égett, az édes sziget képe egyre fogy. S felorditottam: Mégis, ember, mégis, hát nincs rá mód? Nem lehet? Valahogy! — Van egy mód —szólt s a hangja tompán kongott — Kissé lejjebb egy szírt, nyugodt öböl, neve: Megalkuvás-fok s egy folyója az Eredmény földjére ráömöl. Szennyes folyam, salakos, dögletes viz, de kik itt élnek, azon jöttek át, lemossák magukat s vidáman élnek, fordítsuk meg hát a hajó farát? Ott álltunk némán, parancs nem adódott, szemünkben dac, könnyes, nehéz, komoly, Már nyílt tenger. Az Eredmény szigetje Q semmiséggel végleg összefoly,,. roz, hi veket gyűjt, rombol — ha kell, hogy építsen! Hol van ez az ifjúság? — kérdem magamtól, a negyvenen felülitől, amelyik annakidején ott állt a. cselekvők között? S kérdem minden negyvenen felülitől, akik voltunk valaha s akikben még rím is van bátorság odakiáltani a negyvenen aluliaknak: merjelek! Merjelek velünk szemben! Merjelek mindazokkal szemben, akik görcsösen megkapás/kod-ni igyekeznek a semmittevés ágai ham. Keljetek bírókra velünk és azokkal. akik ellenállnak! Csináljatok akármit, — de mozogjatok! — Ejnye, ejnyel — szólok magamhoz. De elfogott a hév öreg fiú. Hát elfeledted odakint az akácfa lombjai között a sárga leveleket?! Hát mit akarsz? Mii lázi tód azokat. akiket lázitani nincs miért, mit lázi tori n .fiatalságot“, amelyik csak névleg, esetleg korban az — de lélekben, cselekv sben — öregebb, mint a negyvenen felüli?! Vagy tévedtem?! Hát mégis lenne egy fiatalságunk titokban, lappangva itt is, olt is, szervezkedve, hogy megdöntse az öregek ,.uralmát“, hogy kézbe kaparintsa kisebbségi szekerünk gyeplőjét? Hál lenne? Hogy várom, hogy várjuk* mi már ezt <*z ifjúságot feléledni! Hogy vágyjuk hallani kemény és határozóit programjukat és látni a program alapján gyors cse’ek vés ükét? Hogy szeretnők már azt, ha ölre mehetnénk velük és ők ropogtatnák meg csontjainkat 'és — mi maradnánk alól. Mi, negyvenen felüliek. Mi. akik olyanok vagyunk, vagy olyanoknak kellene már lennünk, mint zöld- lombos akácfán egy maroknyi aranysárga levél... Az ősz, az elmuláts jele s annak beismerése, hogy ránk már nincs szükség...! S milyen kár — hogy mégis szükség van! hogy a Szűz és a gödölye bécsi előadásán Albert Bassermann és Leopoldi- ne Konstantin játszók a vezetőszerepeket. Zilahy Lajos hires darabja a Deutsches Volkstheaterben kerül majd színre; hogy a Marika hadnagya szerzője, Dénes Gyula, uj operettet fejezett be, amelynek címe: A mulató angyala. A darabot hangosfilmre is megvásárolták, ősbemutatója Szegeden lesz; hogy a világ legnépszerűbb filmteno- ristája e pillanatban Jan Kiepura. <4 Szerelmes város cimü filmje hónapok óta „fut“ Newyorkban; hogy Anna Mária Guglielmetti Siófokon hangversenyezett a napokban. A siófoki kaszinó közönsége nagy ünneplésben részesítette a hires olasz énekesnői: hogy a megfilmesített Koldus és királyfi két főszerepét két amerikai gyermek, a Mauch-ikrek alakítják. Olyan sikerük van. hogy a Warner-gyár, amelyik a filmet készítette, egyenesen az ő számukra irat uj darabot; hogy a Békeffy-kabaré kolozsvári estjein az egyfelvonásosokban őszinte sikerrel szerepelt Szász Éva, a Hetényi-iskola most végzett, tehetséges és dekorativ növendéke. át ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előbarcosa. Borszék fürdőn lakjunk a CARLTON villában. Kényelmes otthon, teljes komfort, hidegmeleg viz, újonnan berendezve. Kér ük szobáról előre gondoskodni !
