Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)
1937-07-18 / 162. szám
A 7 193 7 julius 18. a BETHLEN MARGIT ellenzék nan so ‘»l. ab ira a?. ad b?. aa oj ra an iA th a iA iA JO »\ :o as \a S’e af >a 3 i'a U jI rt rt ia 0 d d x x \ \ 1 ! i RÉGI ERDÉLYIEK Mostanában valahogyan nagyon sokat járnak eszemben azok a régi erdélyiek, azok is, akiket csak hollomásból ismertem. Talán azért, mert a napokban ismerkedtem meg Erdély legfiatalabb sarjával, a kis Katával, aki már nem Erdélyben született. Tcdán sok idő fog elmúlni, amig valaha odajut, de — sajnos — nem ott fog nevelkedni. Azért vérben, sejtben, összetételben kell, hogy legyen benne valami azokból a furcsa, eredeti, más emberekből, akik Erdély savát-bor- sát jelentették évszázadokon át. Különös emberfaj az az erdélyi. Van benne valami száraz humor, mely senkit és semmit sem kiméi, még önmagát sem. De nem is haragszik meg, ha vele szemben követnek el bármilyen vaskos, de sikerült tréfát. A tréfát nem ismerni, — ez Erdélyben megbocsáthatatlan, de úgyszólván ismeretlen bűn. Igaz, hogy néha kissé túlzásba is estek ezen a téren. Nagyanyám mesélte nekem a következő történetet. Dédapám, Bethlen Ferenc, unokatestvérét, Bethlen Karolinát vette el feleségül. A férj tizenkilenc esztendős voltb a feleség tizenhat. Hogy ne unatkozzanak az ifjú házasok, a fiatal asszony két tizennégy és tizenöt éves testvérét is mirt- gyárt vele küldték, ami igen hasznos előrelátásnak bizonyult, mert a négy gyerek kitünően mulatott együtt reggel- től-estig. Bolondoztak, ugratták egymást, egyik tréfát a másik után találták ki. Ezt csak azért említem meg, hogy kissé érthetőbbnek tűnjék fel a következő eset, mely ugyan néhány évvel később történt, de tekintve dédapám korát, amikor házasodott, még mindig nem igen lehetett tál a nagykorúságon. Karolina (vagy édes Nagymamab ahogy mi, dédunokák őt hivtuk, mert volt előtte egy nagy sárga asztal, melynek fiókjában a legkülönbözőbb édességek, birsalmasajt. csipkepogácsa, mézeskalács, stb. rejtőzött, melyből mindig kaptunk, ahányszor őt meglátogattuk), egyszóval az ifjú feleség kötelességtudóan egymásután ajándékozta meg urát és parancsolóját több- rendbéli gyermekkel. Még pedig szép sorjában, minden esztendőben eggyelY úgyhogy mire betöltötte huszadik életévét, már négy csemetével dicsekedhetett, ami akkoriban is dicséretes teljesítménynek számított. A fiatal anya valamilyen okból egyszer elutazott, kisdedeit apjuk gondjaira bízva, aki már a huszonnegyedik esztendejét taposva, erre a tisztségre mindenképpen alkalmasnak látszott. Az ifjú apa igen komolyan vette kötelességeit. Naponta utánanézett, hogy a kicsinyek hogyan esznek, rendesen fel vannak-e öltözve, viszik-e őket eleget a levegőre, játszott velőké mesélt nekik, egyszóval teljes erejéből igyekezett pótolni a távollevő anyát. Végre elérkezett a nap, amikor megszabadult a súlyos felelősségtől. Karolina-mama hazaérkezik. Dédapa nagyon szerette kis feleségét, örült, hogy végre újra otthon lesz, ettől igen jó kedve kerekedett. Mit csinál az ember, amikor jó kedve van? Tréfálkozik, ugyebár? Dédapa is ezt tette. Kitűnő tréfát eszelt ki. Felhozatott az istállóból egy csomó szalmát, kinyitotta a fe- hérnemüs almáriumot, kivett belőle három lepedőt, mindegyikbe belecsomagolt egg-egy adag szalmák azt fölöltöztette a három nagyobbik gyermek ruháiba. A ruhák párját maguk a kicsikék vették föl, kiket a papa aztán kitanitott. Ügyes kölyköcskék voltak, jól megtanulták a leckét. Amikor a mamát hozó kocsi bekanyarodott a ház elé, a három poronty a terrasz rácsára kapaszkodva ujjongott és integetett feléje, aztán hirtelen leguggoltak a földre, miközben dédapa a készenlétben tartott három szalmabábut ügyesen átlökte a rácson, ép az ügetve érkező lovak lába elé. Nagyon jól sikerült tréfa volt. Déd- mama elájult, majd felocsúdva sirógör- csöt kapott, ami férjét jogosan bántotta, mert hiszen ő csak mulattatni akarta asszonykáját. Hogyan is képzelhette volnahogy valaki ennyire nem érti a tréfát? Úgy képzelem, hogy parázs kis ősz- szeveszés lett a dologból, bár dédmama a világ legszelídebb lelke volt, de hát ami sok, az sok. Azért, szerencséről beszélhet dédapa, hogy nem az a bizonyos másik Bethlen-lány lett a felesége, akiről azt beszéli a fáma, hogy éppoly mérges volt, mint amilyen parányi termetű és ezért, amikor megharagudott a szálas növésű inasrab odahozatott magának általa egy zsámolyt, felállott reá és jobbról-balról lekent neki apró, de izmos tenyerével egy-egy pofont. Nem tudom, hogy azontúl is olyan tréfás keclvü volt-e dédapám és hogy azon különböztek végleg össze, hogy dédmama nem eléggé méltányolta humorát, de annyi bizonyos, hogy harmincöt-negyven esztendős békés együttélés után, valamelyik napon se szó, se beszéd, egyszerre csak elutazott és többé vissza sem jött, távozásának sem okát, sem körülményeit senkiveli legkevésbé hitestársávai sem közölve. Vagy húsz esztendeig Pesten élt azután, de mikor betegeskedni kezdett, elhatározta, hogy saját fürdőjében, Bethlentől vagy hat- van-hetven kilométernyire fogja magát gyógyittatni. Oda is utazott postakocsin. Útközben át kellett haladni Bethlenen is, ahol felesége és egy-két gyermeke még mindig lakott. Dédapa jólnevelt ember volt. Tudta, hogy nem illik úgy elmenni ismerős háza előtt, hogy élet jelt ne adjon magáról. Hát ezt meg is tette. Beküldte a névjegyét. Aztán továbbhajtatott. Néhány hét múlva csöndesen meghalt azon a bizonyos családi fürdőn, miután előbb meghagyta volt, hogy temessék el Bethlenben, sirkövül pedig állítsanak föléje egy darab terméssziklát, melyet ott a fürdőn különösen megkedvelt volt, még pedig minden felírás, dátum és név nélkül. Gyermekkoromban sokszor néztem ezt a szikladarabot. Azt találtam, sokked szebb, mint a körülötte lévő díszes sírkövek. Dédmama még sokáig élt. Olyan öreg lett, hogy már alig látszott az arca az ezer apró ránctól. Gyermekei mind meghaltak már, az unokák gyermekei hemzsegtek körülötte naphosszat. Üvegolcisz- fal mögött ült a terraszon, hogy ne érje a szél és patience-ot csak úgy tudott rakni, hogy megkérdezte valamelyikünket, hogy treff vagy pik búb az, ami előtte van? Ottlakó unokaöccse, Béla bácsi, oly gondosan ügyelt rá, hogy amikor az édesöccse, aki látogatóban volt nála, megbetegedett és meghalt (az öccs is jóval túl volt már a nyolcvanon), azt követelte Béla bácsi a dédmama húgától, aki csak két évvel volt fiatedabb nénjétöl, hogy titkolják el az öreg asz- szony elől ezt a nagy csapást, nehogy a bánat és izgalom megártson egészségének. Szegény Janka néni szomorúan szótfogadott és bámulatraméltó lelkierővel újságolta naponta, hogy öccsük már mennyivel jobban érzi magát, sőt már holnap utazik is. Ami nem volt teljesen valótlan állítás, mert szegény bizony az9Ca BENZINT vásároí, tuíaj d KILOMÉTEREKET vásárok T artsa emlékezetében ezt a tényt és meg fogja érteni, miért gazdaságosabb az Ethyl- Unirea kékbenzin, noha látszólag 50 bánival drágább literenként. Az Ethyl-Unirea kékbenzin nagy sikere egyszerű ténynek köszönhető. Ez a kivaló üzemanyag olcsóbb. Igaz, hogy az Ethyl-Unirea kékbenzin literenként 50 bánival többe kerül, mint a közönséges benzin. Mégis, ha Ethyl-Unirea kékbenzint használ, jelentős megtakarítást fog elérni, mert 1 liter Ethyl-Unirea kékben. zinnel több kilométert tehet meg, ami fedezi, sőt felülmúlja az árkülönbséget. M: Csökt esa f ffff* of or-kopas K evese L L J a vitás De a nagy népszerűségnek, amelynek az Ethyl-Unirea kékbenzin örvend, más okai is vannak. Az Ethyl-Unirea kékbenzin — az Unirea társaság antidetonáns üzemanyaga — a magas nyomású gépek ideális üzemanyaga. Valóban, az Egyesült Államokban a magas nyomású motorok és a robbanásmentes üzemanyagok parallel fejlődtek. Ha Ethyl-Ünirea kékbenzint használ, csökkenti a motor kopását és jobb teljesítményt ér el. AZ EíHIL-UNIREA KÉKBENZIN az Unirea szivattyúk egyik fő vonzóereje. Ugyancsak UDVARIAS cS GYORS SZOLGÁLAT, VIZ a hiiíö számára e's automatikus LÉGSZIVATTYÚ INGYEN áll az autósok rendelkezésére akik ezeket az állomásokat meglátogatják. nap utazott ki a temetőbe, otthon hagyva a dédmama által gondosan elkészített utravaló elemózsiát. Néhány esztendő múltán aztán dédmama is elszunnyadt örökre. Ott fekszik a bethleni temetőben ő is,, csak egy keskeny kis ut és sírja köré állitott vasrács választja el tréfás kedvű életpárjá- tól. Gyermekkoromban mindig azt képzeltem, hogy éjszakánként mégis csak fölkeresi öt a . írja, amikor álmában valami nagyon jó tréfa jut eszébe. Szegény dédmama, annyi egyéb után, bizton ezt az utolsó tréfát is megbocsátaná neki, a furcsa, bolondos, szeszélyes kedvű nagy gyereknek, aki húsz esztendő múltán mégis csak ő hozzá jött haza aludni Bucuresti-i belpolitikai körök véleménye szerint újból Átalakul a kormány Bentoiu lesz az igazságügy miniszter és Sescia tárcát kapja. - Rendkívüli ülésszak szeptemberben? — Áverésen—Titnlescu találkozót készítenek elő BUCUREŞTI, Julius 17. Bucuresti-i lapok megerősítik a hirt!, hogy a kormányt rövidesen átalakítják. A Frontul jelentése szerint Sassu miniszter lemond, miinek következtében Sescioreanu veszi át a földművelésügyi tárcát. Ugyanakkor Bentoiu államtitkárt nevezik ki igazságügymi- 'násziterré. Az Informaţia léitesülése szerint, ■n'agyobbszabásu újjászervezésről van szó, melynek során Gane egészségügyi államtitkár és Garanfil 'volt légügyi miniszter is tárcát kapnak. BUCUREŞTI, julius 17. Jelentettük, hogy kormánypárti körökben rendkívüli parlamenti ülésszak összehívásának tervével foglalkoznak. Eszerint szeptemberben hívnák össze a pár napos rendkívüli ülésszakot, melynek az lenne a feladata, hogy az időközben kiadott rendelet-törvényeket jóváhagyja. Az îndreptarea — Averescu marsall! lapja — vezércikkben tiltakozik a terv megvalósítása ellen. Az alkotmány 90. szakaszára hivatkozik, mely megengedi ugyan a szeptemberi rendkívüli ülésszak összehívását, de azt is előírja, hogy a legfelsőbb kézirat a feloszlatás felől is kell rendelkezzen s két hónapon belül uj választásokat kell kiírjon ugyanakkor. A lap ezek után lehetetlennek tártjai, hogy a kormány a parlamentnek szeptemberi feloszlatása után is helyién maradjon s közigazgatási szervei utján maga készítse elő a választásokat. BUCUREŞTI, julius 17. Averescu marsall ma külföldre utazik, hol Titulescu volt külügyminiszterrel találkozik. Mironescu volt minisztereinek egy nappal előbb utazotla a Lidóra. Illetékes helyen Averescu—Titulescu—Mironescu külföldi ta 1 áldozásának hírét megcáfolták. MINDEN ZENEMŰ, bárhol jelent meg, legolcsóbban, leggyorsabban az ELLENZÍK zeneniiiosztálya utján, Cluj, Piaţa Unirii. OSZTÁLYÁBAN, C’uj, P ata Unirii.
