Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-15 / 133. szám

Jrx*v a; ::, -xr* khmimMMI :ri'íWMMBMBWKKJ+ ■*** I (t.? 7 I ii n I ii H I 6. äfa nvoret <\s Siit és ;i következő ri'»\ ivl l>tKs/1*«.!- tol üdvözli az árulkodót: Felség, Ma, amikor több tudományos intézet f>!a- a.i, m»'"lökitit»vsr » a közpénzekkel való helyes gazdálkodás inegvl/.sgnhlsn a roman kultúra luíhulá-Hának ellenőrzése eétjahól Frdél.x fővárosának földjére lép, K»dt . ■ ; kulturvúrosa s ezzel együtt egész Erdély lelkesedéssel sietett Felséged fo- , . ái ,i t N szerénységemen keresetül fejezi ki mindazt a mélységes örömet, hó- «lolatot és tántoríthatatlan hitet, melyet Felsége*! iránt érez. Kérem fogadja Felsé­ged a hagyományúi, kenyeret és sót. Ki/osiljnk Felségedet, hogy gondolatunk mindig Felséged felé, a román knltnrn vajdája felé fordul és mindenütt csodálat­tal, szeretettel és büszkeséggel követi Fel­séged útját, tudva, hogy mindig kulturá­lis iuté/mnnyeink javáért, virágzásáért, va­lamint drága hazánknak, a nagy és örök Romániának boldogságáért és hi/lnnságá- ért munkálkodik. Isten hozta Felségedet* Kljén Mihály nagy vajda Őfensége, éljen a felséges di­nasztia. őfelsége Károly király a polgármester üd­vözlő beszédére rövid „Köszönöm!1* szóval vállaszol, majd sorban kezel fog az egyhá­zak és a diplomádén kar képviselőivel, A perionon lezajlóit rövid párpcmiy „cercla“ után az. uralkodó kivonul az állomás ifiéitLi térségre, ahol a falvak és községek népének pompásam összehangolt kórusa énekli el a Kit alydiiminiszl. őfelségéi ezután, amiül vé­gigsétált a hal Vilik népének sorfala előtt, újabb lelke,s üdvrivalgással köszönti az ál­lomás e ölti hatalmas térségen megjelent többezerfönyi tömeg. Az úttestet közbeni mimh-nüli virággal szóriiák lele s a királyi autó az uralkodóval a katonaság és a tömeg szakadatlanul éljen, zö sorfala közöli gördült lassan tovább a Ferdinand király-utón és az Uniniii-téren át (•ír ü) ‘9[sí uiaiaMa ze 4 liiráiy autója a Jiákotíiioii elé érkezik Az uj akadémiai diákotthon földszintje és erkélye zsúfolásig megtelt, miikor Őfelsége a terem hátsó nagyajtaján az előcsarnokból belépeti. Halról a kormány tagjai, jobbról az egyelem tanári kúra foglal helyet, középen trónszék koronával, mely előtt Őfelsége áll­va fogadja a hosszantartó, meleg ünneplést, aztán helyet foglal a trónszéken. Fehér vá­szonból készült tábornoki egyenruhát visel kitüntetésekkel. A disz. dók lo r ráa va tás Stefanescu-Goanga rektor beszédével veszi kezdetéi. Hosszú be­szédét avagy érdeklődéssel hallgatja az ural­kodó. Florian Stefanescu-Goanga egyetemi rektor beszéde: Fehég! .4: egyetem szenátusa és tanári Inra, valamint diáksága nevében mély hálámat fejezem ki Felségednek azért, hogy a leg­nemesebb ösztönzésektől áthatva egyete­münk uj intézményének felavatása céljá­ból megjelent körünkben .4 tanárok és a diákság egy érzésben egyesül ezen a na­pon és lelke mélyéből jövő tántoríthatat­lan ragaszkodását és hódohrtál mutatja be Felségednek azért a magas kitüntetésért, mellyel megengedte Felséged, hogy ez az épület nevét >viselje. E magas királyi ösz­tönzést minden törekvésünk és tudomá­nyos munkánk közepette is megőrizzük a lelkünk mélyén. Fehég! Az erdélyi románság évszázados álma teljesült akkor, amikor Felséged atyja, ]. Ferdinánd király felavatta ezt az egyete­met. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ez nem egyszerű iskolai ünnepély, hanem jelentős történeti tény volt. Ezzel mufrrtta meg a románság az egész világ előtt, hogy faji, történeti és kulturális jogaiba lépett. Olyan történeti folyamat zárult ekkor le, melynek végleges és szerencsés megoldása a románság bölcs vezetőinek köszönhető. Mi nagy és nehéz küldetést vettünk a vál­tunkra, mely az ország jóhirével és tekin­télyével is összefügg s amidőn feladatunk­ról a román tudomány művelésére és fej­lesztésére gondolunk, jogos büszkeség tölt el és tölthet el minden románt. Az I. Fer­dinánd király egyetem tudományfejlesztő munkássága jóval meghaladja a múlt te­vékenységét. s ennek hire az ország ható rain is túlszárnyalt már. > Felség! Az egyetemek sosem téveszthetik szem elöl, hogy céljuk nem a tiszta elméleti okoskodásban, hanem a valóság felismeré­sében s azok követelményeinek kutatásá­ban rejlik. A modern és haladó életnek sodrában előbukkanó számtalan problémát csak a gazdasági, társadalmi és kulturális valóságnak objektiv tudományos vizsgála­ta alapján oldhatjuk meg. A cselekvést a mai életben már nem lehet a véletlenre bízni. A tett embereinek, a politikusoknak cselekedete az egyetemek kutatásainak eredményeképen felszínre hozott alapos és objektiv ismereteken nyugszik. Arra törek­szünk, hogy az ismeret és a gyakorlat kö­zötti kapcsolatot minél szorosabbra fűz­zük. T udományos kutatásainkban azért vagyunk különös tekintettel országunk földrajzi, népi_ gazdasági és társadalmi valóságaira. Felség! A modern egyetem olyan hatalmas üzemhez hasonlít, amely csak akkor mű­ködhet haszonnal, ha úgy személyileg, mint anyagilag kitünően van megszervez­ve. Ezért a Ferdinánd király egyetem már megalakulásától kezdve nagy súlyt felve­tett gyűjteményei, könyvtárai újraszerve­zésére és kiegészítésére. „Ahogy a napok múlnak — mondotta Felséged a Cerncsuti-i Carolina egyetem aulájában — a felsőbb oktatás intézetei­nek is módosul a célja: a múltban min­denekelőtt a közügyek hordozóit kellett kitermelnie, ma pedig az a kötelessége, hogy a román gondolatnak és a nemzeti kultúrának igazi építőit adja az örökre egyesített Romániának.“ Felségednek ezek az emlékezetes szavai vezetnek minket a román tudománynak és kultúrának szentelt munkánkban, (A rektor itt részletesen felsorolta az egyetem tanfolyamokon kívüli ismcretler- jes-Z'tö munkásságát, valamint a diák.segélye­zés megszervezését kezdettől napjainkig, megemlékezik a gazdag könyvtárról, a régi- stégiani múzeumról, a botanikus kertről s a,z uj sportstadionról, köszönetét mond a mi­niszterelnöknek és a kormánynak az egye­temnek nyújtott .segítségért, majd igy fejezi be beszédét:) Felség! Mint dicsőséges elődjeinek. Bölcs I. Ká­ról y na k és Lojális I. Ferdinándnak leszúr ma zott ja. Felséged eszményévé és hitval­lásává tette a román kultúra felemelését és erősítését, meg tévén mélyen győződve arról, hogy ,,eyy nemzet csak kultúrája révén írhatja be örökre a nevét a civili­záció történetébe.“ E győzelmes hit és kimondhatatlan ha­zaszeretet által vezérelve. Felséged büsz­kén bontotta ki a román knltnrn zászlóját és harcra hivott mindnyájunkat a népnek a kultúra világos ösvényeire emelése ér­dekében. Mint a román gondolat hordozói, meleg lélekkel és reményekkel telt szívvel sorakozunk e zászló alá és mély csodálat­tal bajiunk meg Felséged lelkének magá­val ragadó lendülete és magas ősziönzése­ket adó gondolata előtt és esküszünk, hogy tántorít hatatlan hittel, teljes munka erőnkkel szolgáljuk azokat az eszméket, melyeket Felséged követ a román nép jobb sorsa és győzelme érdekében, féljen királyi Felséged/ féljen Őfelsége Mihály nagyvajda! Vivat< crescat flórát, Alma Mater Fer- dinantina Napocensis.i (Éljen, növekedjen és virágozzék a ko­lozsvári Ferdinánd egyetem.) Őfelsége állva hallgatja Shiaie •' u Gomgi rektor IPiszédénél* utolsó szavait A közön ség állva laptól, ünnepli az uralkodót, A diákság képviselője benzol A rektor után Nie. Mibaila, a diákság kép viselője lép elő. Kétsoros kék zakót visel, fiatalos lelkesedéssel olvassa beszédet: Felség! Századok történelmi küzdelme nt/mt 800 ezernyi testvérünk áldozatával é* mérhetetlen egyéb áldozattal értük el, hagy a világ kataklizma közepette is uj élet virradt az erdélyi román népre. Kul­turális téren az egyesülés legnagyobb mü­ve o volt. amikor I Ferdinand király, Felséged dicsőséges atyjának ural kodása alatt megnyílt az az egyezem, melynek történeti szükségét 1848 ban megalapoz­ták tíz az intézmény a kezdet számtalan nehézségén esett át, de hála vezetői szer­vező képességének, állandóan gyarapodott, inig ma bemutat hat jfJ Felségednek a ro­mán kultúra bür őrségét. a II. Károly ki­rály akadémiai kollégiumot, o diákság ott­honát A román diákság. Felség, különö­sen annak tanul monyokkal foglalkozó ré­tege tudatában van annak, hogy szent ha­gyományokat kapott megőrzés végett ősei­től s hogy c drága kincset meg kell őriz­nie a jövőben is. Országunk dicsőségére kérjük Felsége­det, vegyen minket pártfogása alá, szer­vezzen minket o lelkesedés és áldozat szel­lemében, meri a mai Nagyrománia csak igy lehet a jövőben is erős ország, erős lélekben és szellemben. Kérjük Felségedet, fogadja hódolatunkat és megdönthetetlen áldozatkészségünket a trón és a dinasztia iránt. Éljen királyi Felséged! Az uralkodó beszéde A diákság képviselőjének szarvai után őfel­sége emelkedik szólásra. A közönség per­cekig tapsol. Az uralkodó meghajlással kö­szöni meg az óvációt s hozzákezd löszö­déhez. Válaszol a rektor visszaemlékezéseire. — Erdély egyetemének megnyitása — hangsúlyozza — mély' benyomást keltett minden román lelkében. A ko­lozsvári egyetem, melyet a román nép­től távolálló célzattal mások építettek, a románság uralmának jogi bizonyíté­ka lett ezen a területen, mely évszá­zadokon át várta a nemzeti igazság győzelmét. Húsz év után öröm tölti el a románok szivét, hogy az Ígéretek beteljesedtek. Az egyetem tudományos munkássága minden dicséretet megér­demel. A rektoT beszámolójával kapcsolatban az uralkodó helyesli az ifjúság nevelése körül követett elveket. Az akadémiai élet nem zárkózhat laboratóriumokba és tantermekbe. Többre van hivatva ezen a területen. A nemzeti kultúra piramisának csúcs­pontja az egyetem, mely nem tömeget zár falai közé s az a célja, hogy ki­választást végezzen. — Megismétlem tanácsomat — mondja emelt hangon az uralkodó — a főgond nem a diákok és katedrák nagy száma, de a minőség kell legyen. (Éljenzés, taps.) Szemináriumokra, in­tézményekre, laboratóriumokra van szükség. Nem általános tudást kell nyújtani, de mentöl alaposabban kell megvilágítani az egyes tudományos kérdéseket. Akármilyen nemzetközi is a tudomány, nacionális és etnikai tö­rekvésekre van szüksége s a kolozs­vári egyetem eleget tett ennek a kö­vetelménynek. Nemcsak azért, mert korunk fontos szerepet biztosit a na­cionalizmusnak, de azért is, mert ez a hit benne kell legyen minden tanár és tanuló lelkében. így erősítjük hazánk helyzetét a civilizált népek keretében. Az uralkodó beszédét követő taps és ün­neplés percekig tart. őfelsége meghajlással köszöni meg a meleg ünneplést s helyei fog­lal a trónszéken. Dokáor?á avatják II- Károly királyi Dr. Silviu Dragomir professzor lép most a trónszék elé. Emelt hangú beszédbe kezd: Felség, Rektor Ur, A mai ünnepnek egyetemi életünkben Igen mély értelme és páratlan fénye van. Ebben a percben, midőn Uraik odónk kai szembeni szeretetiinket fejezzük ki, büsz­kék vagyunk, hogy körünkben láthatjuk a román kultúra felvilágosodott vajdáját, a tudományok és művészetek védőjét, a nagylelkű mecénást, a tudományok fej­lesztését és annak az ifjúságnak szeretet­teljes atyját, amely egy elismert nemzet holnapi dicsőséges csúcsaira fog emelked­ni. Felséged már mint fiatal herceg hoz­záfűzte a nevét a kulturális Intézmények­hez s ez a foglalatosság mindennapi tevé­kenysége lett az Uralkodónak, aki egész lelkét fektette a kulturális fejlődésünk szolgálatába. Múltjába gyökerezett sajátos és saját kultúra nélkül egyetlen némáét sem élhet, ezért a kulturális munka min­denekelőtt való kell legyen, mert e* a nemzet fennraradásának zá’oga. Egyete­münk különösen büszke, hegy itt létesí­tette Felséged fejedelmi bőkezűséggel a nevéről elnevezett .11. Károly király Tu­dományos Kutatási Intézetet“, mely a leg­szebb adomány, melyet valaha is adtak a román Erdélynek. Felséged követte dicső­séges dinasztiánk hagyományait s a Nyel­vészeti Atlas, melynek Felséged a fővéd­nöke évszázadokra megrögziti a román nyelvet, mint az egyesülés nemzedékének nagy alkotása. A kolozsvári kutatási inté­zetnek megalapítása a tudománynak szen­telt legmagasabb eszmények testet öltése és ünnepélyesen fogadjuk Felségednek, hogy a kezdeményezett nagyszerű eszmék szol­gálatába minden erőnket belevetjük. Fel­séged gesztusából határtalan atyai szeretet fénye süt az ifjúságra. Az ifjúságnak ez a kultusza s a beliéje vetett határtalan bi­zalom adta Felségednek azt a szerencsés ihletet, hogy megírja azt a sor Tanácsot, mely meleg őszinteségével és kristályos tisztaságával irodalmunknak valódi dí­széül szolgál s mely elsősorban az ifjú­ság kérdésével foglalkozik. Felséged őrző szemei előtt nőnek fel a holnapi Románia leikei, akikben a nemzet regenerálásának büszke szándéka Izzik. Mi itt Erdélyben kü­lönösen érezzük a rendszeres kirá'yi gon­doskodásnak melegét. Az Isten megáldotta annak az egykori szegény erdélyi tanító­nak a munkáját, aki Felséged leikébe azt a szeretetet és hitet ültette, melynek mi a felemeltetésünket és eszmények felé ve­zet tetősünket köszönhetjük. Mélyen gyö­kerezünk ebben a földben, liü katonái le­szünk a haladásnak és mindvégig áldozat­készek a királlyal és az országgal szem­ben. Kiesik és nagyok, tudósok és azok ta­nítványai, írók és olvasók a román kul­túra vajdája által kibontott zászló alá so­rakozunk:. Nemzedékünk integrális hiva­tásának eszméje, mely által Felséged di­csőségessé tette napjainkat és az örökké­valóság piedesztáljára emelte Romániát, arra késztet minket, hogy felajánljuk Fe:- ségednek azt, ami nekünk a legdrágább. Ezért tisztelettel kérjük Rektor Ur, hogy II. Károly Felséges királyunknak az I. Ferdinand király egyelem bölcsészeti ka­rának Honoris Causa doktori cimét ado­mányozza. A diszdoktorráavatás ceremóniája követ­kezik. Dr. Nicolae Draganu bölcsészetkari dékán emelkedik szólásra: Felség! Rektor Ur! A „doctor honoris causa“ cim a meg­tiszteltetésnek legnagyobb foka, melyet valamely egyetem felajánlhat annak, aki a tudomány, művészet és nevetés terén érdemeket szerzett. Régi egyetemi hagyo­mány szerint ezt a címet elsősorban azok. nak a fejedelmi személyeknek ajánljuk fel akik az ifjúság korszerű nevelése, va­lamint a tudományos kutertás elősegítése céljából intézeteket emeltek s ezáltal az ország magasabb társadalmi és kulturális céljait szolgálták. Ar egész ország csodá­lattal szemléli Őfelsége II. Károly királyt. Felséges Uralkodónkat, aki fáradhatatla­nul és akadályt nem ismerve dolgozik az ország jövőjének, az ifjúságnak testi és lelki előkészítésén és megerősítésén nevelő és tudományos kutatásokat szolgáló inté­zeteket hoz létre s ezeket szóval és tettel pártfogolja és segíti. Szép és gazdag tér més mutatja ennek a munkának eredmé­nyét. Ezért karunknak tanácsa egyhangú­lag és a legnagyobb lelkesedéssel fogadja Silviu Dragomir tanárnak előterjesztését, melynek értelmében Őfelsége Károly ki­rálynak a „honoris causa“ doktori címet adományozza és megerősítés végett előter­jeszti ciz egyetemi tanácsnak. A dékán szavai után Stefanescu-Goanga rektor felolvassa az uralkodó diszdoklori oklevelét, majd az egyetemi tanári kar élén őfelsége elé lép s fehér hermelinnel szegé­lyezett gyönyörű vörös bársony tógát helyez vállára. Ugyanakkor magas 'vörös bársony föveget tesz az uralkodó fejére. A kórus a királyihiminuszt énekli, melyet őfelsége ha­jadonfővel hallgat s a jelenlevők véget nem érő ovációját fogadja. Stefanescu-Goa'nga rektor átadja a bőrtokba helyezett diplomát mélyen meghajol s a tanári karral együtt előbbi helyét elfoglalja. Tatfarescu üdvözli az uralkodód A diszdoktorráavatás ünnepségének befe­jezése után Tatarscu miniszterelnök emelke­dik szólásra. A diszdoktorráavatás jelentősé'- gét méltatja. A ceremónia elismerést jelent az uralkodó munkásságává! szemben, mellyel az országot és királyságot emelte. Biztatást nyújtott, kez­deményezett segített. A kormány lelkesen csatlakozik az elismeréshez. senki nem ta­núskodhat igazabban Őfelsége érdemei mel­lett. A kormány szerencsésnek érzi magát, hogy résztvehet az egyedülálló ünnepen. Mert egyedülálló ez a maga nemében. Ar el- nemzetlenités régi várában folyik le, mely ismét a román érzés és fejlődés tulajdona. Az ünnep harcokat, személyeket idéz fel, akik anélkül haltak meg, hogy elérték volna álmaik beteljesedését. — Ha igaz, hogy nem vesz el semmi az anyagokból, úgy ez a szabály — hangsúlyoz­ta Tatarescu miniszterelnök — az áldozatok életére is vonatkozik. Ez az óra a hősi mun ka tovább folytatását jelenti generációnk jel szavának szellemében: A kultúra a romániz­must. a románizmus a kultúrát szolgálja. Legyünk boldogok, hogy Isten kegyelméből elértük a nüpot, midőn az összes romárok uralkodója eljött s a tógát magára öltötir. Szabadítsuk meg magunkat mindattól, ami elválaszthat. Feledjük, hogy pártokhoz tar-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents