Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-13 / 132. szám

» E t.LRN Z ßK I() .3 7 I u ntu t I i. TIGRISEK /■(/(/ olvasom igen érdekes lei>ellel ke lesett fel: nem irt henne egyebet, mint régi kolozsvári neveket. 'Töméntelen sok (mberre emlékezett vissza a levélíró a békebeli Kolozsvár lakói közül, teleirt ezekkel a nevekkel két nagy arkns-ol- dalt. Bizonyára azért irta nekem ezt a furcsa és kedves levelet, amelyet nem is irt alá, hogy eltünödtessen a régi idők felöl, amelyek öt kétségkívül nyycmugy melegítik, mint engem. így is történt: eltűnődtem és ellágynltam. A nevek tö­megéről felnéztem a semmibe magam elé. S magam előtt láttam a régi alako­kat gondtalan mosolyukkal, kedélyes tréfáikkal. így jutottak eszembe a tig­risek. Mulatós emberek tréfája nőit a tigris­esinálás. Legjobban Óváry lélemér értett hozzá, ö remekül csinálta. Mindjárt el­mondom, hogyan. Mikor mulatozás közben már jó ma­gasra emelkedett a hangulat, rendesen eszébe jutott valakinek, hogy tigrist kel­lene csinálni. Kiválasztották az áldozatot. Olyat, aki ezt a tréfát még nem ismerte. Mondjuk, hogy Picit. Pici, akinek a ve­zetékneve nem fontos, újonnan érke­zett jövevény volt Kolozsvárt: Gombos bácsi, az Újság cimü napilap kiadója, Nagyváradról szerződtette munkatárs­nak. Mindjárt megérkezése után nagy mulatságba keveredett bele. S a társaság e!határoztat, hogy tigrist csinálnak be­lőle. Egyik ember elosont az asztaltól és kiment a söntésbe. Ott pezsgősdugót kért a pincértől s a pezsgőzdugó alá égő gyújtót tartott. Tudni kell, hogy sem­mi nem tud úgy kormozódni, mint a dugó, de különösen a pezsgősdugó. Vas­tag, erős, kövér korom származik a gyújtószáltól a dugón. Az ember ezzel a korommal jól bekormozta az ujjai végét, aztán visszament az asztalhoz. Mindjárt kiment a söntésbe a másik. Az is kormot gyűjtött az ujjai végére, per­sze csak az egyik keze ujjaira, a másik kezét tisztán hagyta. Egymásután min­denki megcsinálta ezt és mikor az utol­só is megvolt vele, akkor kezdődött a munka. Pici ott ült az asztalnál gyanútlanul, hosszuszáru szipkából szívta a Dráma- cigarettát, hallgatta Puskás Béla muzsi­káját és remekül érezte magát. Áldotta sorsát,, hogy ilyen kedves városba, ilyen kedves emberek közé került. Maga elé dúdolta a cigánynóta szövegét. Ezt a nótát is ismered? Hát te minden nótát ismersz? Nagy huncut vagy te, úgy látom. A mellette ülő szólt igy hozzá és sze­retettel meglegyintette az arcát Picinek. Pici boldog volt a barátság ilyetén meg­nyilatkozásától. Azt nem is sejtette, hogy a legyintés nyomán öt koromfekete sáv maradt az arcán. — Igen, — mondta büszkén, — én minden nótát ismerek. Jó memóriám van. Erre a másik oldalán ülő lépett mun­kába és ujja hegyével rákopogtatott a Pici homlokára: — Úgy látszik, van itt ész. Pici homlokán is fekete sávok ma­radtak. így ment ez a végtelenségig. Minden lehető ürüggyel arcához, orrá­hoz, homlokához értek a kormos ujjak. Telisted tele volt sávokkal, ezért nevez­ték tigrisnek. Persze szerfölött nevetsé­ges látványt nyújtott, mindenkinek a könnye csörgött a kacagástól, ő magú nem sejtett semmit, jól mulatott, élvez­te a népszerűséget és részt vett az álta­lános vidámságban. Mikor aztán a tár­saság megelégelte a sok nevetést, valaki karonfogta és tükörhöz vezette. Majd­nem hanyattesett rémületében, mikor meglátta magát. De ez csak a legegyszerűbb lefolyása volt a tigris-csinálásnak. Minden alka­lommal adódott valami mulatságos újí­tás. Emlékszem egy pompásan sikerült tigris-estére, amelyet nem lehet elfelej­teni soha. Óváry Elemér, a tréfacsiná- lás lángelméje, eszelte ki. Egy mulatozás alkalmával a Nyehó- ban — igy neveztük a kolozsvári New- Y örköt — félre hívta a társaság egy tag­ját. Nevezzük ezt Gyulának. — Te, Gyula, — mondta neki — eb­ből az Imréből tigrist kellene csinálni. De ha mindnyájan csináljuk, észreveszi. Úgy volna jó, hogy senki más nem rom kormozná, csuk te. Azért gondoltunk i rád, mert te roppant ügyes vagy ilyen dolgokban. Gyula boldogan ment bele a dologba, büszke is volt a kitüntetésre, hogy öt bízzák meg a feladattak Már osont is kifelé a söntésbe. hogy dugót kormoz­zon. Ezahdt Óváry létrehívta a kisze­melt áldozatot: Te, Imre, — mondta neki tig­rist kellene csinálni ebből a Gyulából. De hu mind résztveszünk benne, még rájön. A: volna jó, ha csak te magad kormoznád, hadd nevessünk. — Kitűnő — vállalta Imre. Ment ö is kormot gyűjteni, a másik már kormos ujjhegyekkel jött vissza. Igy aztán egymásnak eresztettük őket. Úgy kormozták egymást, hogy öröm volt nézni Önmagáról persze egyik sem tudta, hogy tigris. Mindegyik meg volt győződve, hogy a társaság a másikat neveti. Es hol egyik, hol másik kacsin­tott vissza a társaságra,, mint cinkos. Különböző férgek kivülikópon poloskát lot ólokban él «4! lakokban, i 11 á I I ó li b a n, |lb«‘b«n mindenki veizely nílkül Biosaeton Meg kellett ezen szakadni. Mikor végül mindkettőt a tükörhöz vezettük, olyan ábrázoltai meredtek egymásra, hogy az oldalunk nyilallott a kacagástól. Kacaghattunk Húszévesek voltunk, éltünk. Harsányi Zsolt. ,:?• ROM VÁROS Madrid, Órán, Tanger Spanyol asszonyok mentették meg Mallorca szigetéi — „A tenor nyilau — Az unalmas Oran ás a békés Tanger Munkában a benemavatkozási bizottság TANGER, június hó. Marseilleben megállt az olasz hajó, ameiy- lyel Tanger felé viok A kapitánynak be kel­lelt mutatni La a hajórakomány papírjait a be- nemava.ikozási bizottság megbizottainak. Miután két óra hosszat „vizsgába" a papírokat. Ez a vizsgálat meglepően egyszerűen folyl le, amennyiben az okmányokat aláírták anélkül, hogy a rakomány! ellenőrizték volna Tangerig még Oránban megállunlk, a be­nemavatkozási bizottság megbízottai tehát jobbnak látták, ha a vizsgálat1 kellemetlen munkáját kollégáikra tolják, alkik Oránban. Északaíri’kát ellenőrzik. Az aláirt papírokat együtt a kapitány megkapta a benemavatkozási bizottság jelvényét, fehér zászlót két fe­kete ponttal. Minden hajónak, amely spanyol vizen jár és önikénleseket, fegyvereket nem visz magá­val, joga van ehhez a zászlóhoz. Ezzel a zászlóval árbocunkon, nyugodtan elitérhet­tünk volna Marséilídben bevallow útiránytól. bár a nemzetközi ellenőrzés hadihajóinak jo­gukban áll az olyan hajót ás megállítaná, amely a benemavatkozási zászlót viseli és nyílt tengeren átkutathatják a rakományt Már Génuában és Marseilleben hallottuk, hogy egy hónapi próbaidő után sem mű­ködik pontosan a nemzetközi ellenőrzés. A marseillei Vieux Port kikötőmunkásaii sa­ját tapasztalatukból beszélték el nekünk, hogy a Barcelona felé haladó hajók nemcsak ápolónőkkel, orvosokkal!, gyógyszerekkel, hanem élelmiszerekkel s fegyverekkel meg­rakodva futnak ki a tengerre. Gyakran egészen kis lélekveszlők vállalkoz­nak a veszedelmes .szerepre, hogy a vörö­söknek hadianyagot szállítsanak és igen sok francia halász többre becsüli a tilos hajózás hasznát a tiszte', halászatnál. Akadnak gaz­dag emiberek is, akik résztvesznek ebben a •tiltott játékban. Láttunk egy luxusjachtot, amelyet a benemavatkozási bizottság gyanús­nak talált és külön repülőgéppel ellenőriz­tette, melyik: kikötőbe fuo be. Akik megmentenék Mallorcát a vörösök betöréséi öl A kapitányunk, nem tudná má okból, nem vettfe komolyan a benemavatikozási zászló kitűzését és ennek következménye az volts hogy a Baleariwszigetek közelében egy fran­cia dirik áló megállított, bennünket. Erre felhúztuk a kétpontos zászlót, rádión kö­zöltük, hogy Oránban megállunk, mire mire a cirkáló tovább bocsátott bennün­ket. A Bateari-szigetek közül Mallorca és Ibiza a nemzetiek birtokában van, miig Minoroa a vörösöké. A polgárháború kezdetén a vörösök megkísérelték Mallorca elfoglalását, háromezer kommunista alkart partroszállni Soller kikötőben. Igen jellemző, hogy a mal­lorcai férfiak igazi spanyol nemtörődömség­gel figyelték a vörösöík partraszállási kísérle­tét és nyugodtan várták, mii 'történik. Egé­szen másként fogták föl a helyzetet az asz- szonyok. Együkü k gyűlést rögtönzött és megeskette a mallorcai nőket, hogy fér­jeiket megtámadják, börtönbe zárják és maguk állanak ellent a vörös inváziónak. Már egész fegyveres asszonyüégió volt útban Saller felé, amikor a férfiak elszegjekék ma­gukat, támadást Intézitek a vörösök elten és a part rázzál lókat egy szálig a tengerbe ve­tették. Franco tehát. a spanyol asszonyok- naík köszönheti. Maillorca 'birtoklását. Minorca hadikiköt'ője, Mahon, igen fon­tos flotta bázis ás nagy veszedelmet jelentene a nemzetiek kezén lévő szigetek számára', ha a vörösök jobb tisztikar fölött rendelkez­nének. A forradalom kitörése után a komu munistáik elkövették azt a hibát, hogy a tisz­tek legnagyobb részét kivégezték és ágy a vörös flotta parancsnokai jelenleg spa­nyol altisztek és orosz lengerésztisztek. Az utóbbiak nem sokra mennek ludomá- nyukkal, mert a nyelvi nehézség miatt nem érintkezhetnek a szolgálati viszonynak meg­felelően a legénységgel. Ezért nincs sok értéke a vörös flottának. Mikor Ibizáti elhagytuk, rádiójelentest 'kaptunk, hogy Aliméiba közelében elszaba­dult tengeri aknát észleltek. Mivel nem akar­tunk az „Espana“ sorsára jutni, amely tud­valevőleg aknára futott, nagy kerülőutak tet­tünk, hogy ne találkozzunk! az aknával, meiy valószínűleg a maiagai kikötőiből szabadult el horgonyáról. A spanyol vizeken a hajó­zást veszélyeztetik az ilyen aknák és alkal­mait adnak arra a vörös kormánynak, hogy hamis hiteket helyezzen el a világsajtóban. Igen érdekes a spanyol lapokat olvasni. A kormánypárti ,,El Socialista" hirdetéseiből kitűnik, hogy Madrid korántsincs kiürítve és a nagyvárosi élet most is folyik Jelenleg harminc nagy filmet pergetnek a mozikban, jórész ük orosz propagandaiilm. Ilyen fiiltn- cimeket olvastam: „Szerelem és gyűlölet, nagy szovjet-film", „Orosz revü 1940-ben“,. „Szemet-szemért, fogat-fogért, a szovjeihadsereg gyakorla­tai", „A terror nyila“.,. A színházi élet sem szűnt meg, jelenleg húsz színházban játszanak. A madridiakban, ugy- látszik, van akasztófahumor, mert a- főváros állandó bombázása, szorongatott helyzete idején, a hirdetések szerint ilyen darabokat adnak • A főváros kiürítése, óriási bohózat!“, „A forradalmárok és a fegyverkereskedők“... Sajnos, a vöröiöknek nagyon sok idejük volt arra, hogy Madridon megerősítsék. A fővá­ros megtámadás kezdetén Madrid 'körül ti­zenkét kis front volt és nem ns lehetett be­szélni egységes parancsnokságról. A nemzeti érzésű tisztek Madridban elkövettek azt a hibát, hogy a kaszárnyákba zárkóztak, véde­kező taktikái folytattak, mig Queipo de Lla­no Sevillában fején találta a szöge:, amikor negyven bajtársával — akik tizenikét óra alatt ötszázra szaporodtak — megszállta a középületeket. Ezenfelül a Madridot ostrom­ló Franco-tisztek kímélni akarták a főváros­ban élő hozzátartozóikat „Oránban“ Miikor Oránba értünk1, a kikötőben egy holland tengeralattjáró horgonyzott. Az első tiszt mondta, hogy az utóbbi hetekben alig akadt dolguk. Oran unalmas északafriikai vá­ros, ahol csak az feltűnő, hogy a kommunisták igen erős propagandát fej­tenek ki, különösen az arabok között Autón másfél órányira vau innen a Sidn Bel Abbes, a francia idegenlégió főhadiszállása. Az idegenlégió már április vége óta fokozott készenlétben áll, komoly lázadástól tehát tartani nem kell, bár Oránban ma:dncm minden ház falán látható a szovjet je'vény: a sarló és a kalapács. Mivel a francia Orán­ban a hangulat ennyire vörös, az ittélő busz- ezer spanyol legnagyobb része Franco-ehe- nes. A tengerbe nyúló szigeten régi vár áll, 1700 körül építette Marquese de Santa Cruz, a spanyol gyamatositás id ítél». A kommunis­ta izgatás ellenére spanyol nemzeti újságot ■ lehet kapni Oránban igy a konzervatív ABC-;, amelyet e'eneg Sevillában nyomtat­na ;< Orántó] Tangerig a benemavatkozási bi­zottság három hivatalnoka tartózkodott a fedélzeten. Nagyon kedves urak, de az ember semmit sem -tud kiszedni belőlük, mindig arra hi­vatkoznak, hogy csupán a iondom 'központi bizottságnak jeleníthetnek bármit is, erre föl - eskettek őket. Tanger nyomát sem mutatja a közeli háborúnak, legfeljebb az szokatlan, hogy a kikötőben négy cirkáló horgonyoz: egy angol, egy francia, egy olasz és egy portugál. Néhány hónappal ezelőtit a spanyol vörös flotta Tanger előtt elvonult és megtámadta a Kanári-szigeteket), de a nemzetlek vissza­verték őket. Azóta semmi sem zavarja a tangeriek békéjét. Ceutiá'ba,. vagy Melilíába kell menni, hogy az ember valamit lásson a háborús készülődésből. A polgárháború csa­pásait azért Tanger is érzi: megszűnt az ide­genforgalom. Ebben az időszakban máskor nyüzsög a város angol és amerikai fltírísták- tól, most a legnagyobb hotelnek iis mindösz- sze nyolc vendége van. Ezt mondta, nekem, a tangeri ellenőrző bizotíbság elnöke, a hol­land Gerth Von Vijk. (—)

Next

/
Thumbnails
Contents