Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)
1937-06-05 / 127. szám
1931 juni us 3, ti L ti / d Két külvárosi ház — sorsiragédia Beszél a monostori dráma két főszereplője A rendőrt Az özvegyi „Örökké szerencsétlen leszek...“ „Ki adja vissza gyermekeim apját?“ CLUJ-KOLOZSVÁR jurus 4 Nemeşaík a monostori kerületet, de az egész város közvéJIe menyét mélyen megdöbbentette annakidején, az a megrázó dráma, amely a mult óv őszén, (november 11-én történt a kiiilim on ostorom, araikor Tarnoveanu Miron 'közrendőr három revolvergolyóval agyonlőtte Roman Jacob utcakövezési vállalkozót. Az áldozat jómódú küllmonostorj vállalkozó volt. Negyvenéves. Kolozsváron született, itt élt, 'az egész Monostor ismerte, érthető tehát aiz a felzúdulás és elkeseredés, amelyet a megrázó tragédia váltott ki az emberekből. Az esetet, amely kétségkívül minden mozzanatában1 és vonatkozásában •megdöbbentő — a közvélemény 'így könyvelte el: Re.ndőrgtílyótól halt meg egy számottevő adófizető polgár. Nem volt neves politikus, nem volt közismert nagyság, a nevét a Monostoron túl talán senkilsem ismerte, de miaga a tény, hogy rendőrgölyótól kellett meghalnia, a közvélemény érdeklődésiét! egyszerre feléje Drányitottia. Több minit egy félév teli el a tragikus eset óta.. Közben lezajlott a helyszíni 'szemle, befejezést nyert a bünüigyii vizsgálat és amint azt legutóbb már megírtuk, dir. Bre ban Emil 'vizsgálóbíró hirtelen felindulásban elkövetett ember öt és miatt vád alá helyezte Tarnoveanu Miron rendőrt. Az ügy első fejezete ezzel lezárult, m'ig a to vábbi fejezetek az ős®i esküd tsz éki tárgyalás során fognak leperegni. A vádirat tehát ellkészül't s ebből az alkalomból megpróbáljuk két interjú kapcsán premierptanba boz- mi azokat Q rejtett, titkos rugókat, azokat a végzetesen közrejátszó okokat és körülményeket, amelyek azoin a ködös, esős őszi délután lejátszódott drámát kirobbantották. Két nyilatkozta tot, két gyónást, keit drámai önvallomást próbálunk ideáik tani az őszinteség reflektorfényébe: az egyiket a rendőr mondja, a másikat az áldozat özvegye. Megvert engem a sors. Taimoveanu Miron rendőrt ta Pata-utca 151. szám .alatti lakásán találjuk. Fiatál, 26 éves, a sziamosmegyei Noszoly községbe!! legény. 1935-ben még a Sl-es dód gyalogezredben szolgált, akikor töltötte ki katonákö teles idejét. Nem a bűnözők fajtájából való. Amint mondja: rriség minit tanú sem állott sohasem a bíróság előtt. Araikor megtudja, hogy a monostori dráma felől érdeklődünk, lehajtja fejét és fátyolozott hlamigon, megtörtén mondja: — Az az eset szerencsétlenné tett. Nem tudom, milyen lesz a fövöm, de azt az estét örökre itt fogom hordozni magamban. A továbbiakban részletesen elmondja a dráma lefolyását. Szolgálatban: volt délután 5 óráig. Ekkor be akart menni a hatodik kerületi rendőrségre, de a kerület titkára, Beatm Vasile azzal; fogadta, hogy siessen ki a Felecan-féle korcsmához, mert ottan Roman Jaoób monostori lakos dttals fejjel, késsel fenyegeti az autóbusz-sofőröket. Tarno- veanu elindult. A korcsma előtt az utón meg is találta Roman Jacobot és felszólította, hogy jöjjön: be vele a rendőrségre. Határozottam állítja, hogy Roman Jacob kezében kés volt. — Senki sem tehet igazságot késsel a kezében — mondotta neki a rendőr — gyere ■ s majd elintézzük a dolgot. Ekkor még nem is tudta, hogy Roman részeg. Percekig hasztalanul igyekezett hatni rá, mig végül is Roman felkiáltott: — Jó! ... hát gyerünk! ... Ott volit a felesége i!s. Az* asszony jaj vesz ékel ve ordítozta: — Vaá de mine! Ne hagyják... Be akarják vinni a rendőrségre aiz uramat! Köziben nagy tömeg verődött össze . .. Mind monostoriak... és fenyegetően kiabáltak rám, mialatt Románt biztatták, hogy ne menjen. Mintegy száz lépést tehettünk és a Caimipuká-iutoa sarkán Roman felesége kérlelni kezdte iaz urát: — Gyere haza, .ne menj sehova. Elekor egy rendőrtársam érkezett a helyszínre s miután most már nem voltam egyedül, odamentem Románhoz, megfogtam a jobbkarjáft és M akartam venlnli a kést a kezéből. A körülötünk levő csoport ezalatt egyre nagyobb lett. Mintegy ötvenen vettek körül:. Baraian rendőrtársam elfutott. Én már nem tudtam elfutni!, mert egészen körül vettek .. . mindössze 8—■!0 lépést távolodtam el és ezalatt rántottam dlő revolveremet. Még- egyszer felszólítottam Románt, hogy tegye le a kést és jöjjön velem, ö ekkor felém indutí. ekkor lőttem . . „ egymásután három golyót... azután elfutottam, — Megvert engem a sors, pedig nem vagyok bűnös, s ha1 éli is fognak Ítélni, az isten engem mégis fel1 fog menteni. — De -a tanuk ezt állítják, hogy nem volt kés Roman la cob kezében — szakítjuk félbe n rendőr vallomását. Tarnoveanu erre csak ennyit mond;; — Ha nem lett volna kés a kezében, ttk kor nem féltem volna tőke. Csak kötelességemet teljesítettem... Ezután percekig hallgat és önvallomásához csak ennyit tesz hozzá: — (Mindegy, bőgj- mii lesz . . . Nincs nekem ®em apám, isem anyám, se testvérem... Én azért álltam be a rendőrséghez másfél évvel ezelőtt, hogy kenyeret keressek... Tudom, hogy az embernek, kell szenvednie az életben ... de én most azért szenvedek, mert a kötelességemet teljesitettem. Vádol az özvegy!... A külmonnstoron, a Kiáll vári a-utca 55. szám alatt!; kis- házban, találunk rá Romám Iacob özvegy éré. Könnybeboml a üzeme, amikor az első kérdést feltesszük. — Igen, akikor volt — mondja el csukló hangon — november 11-én délután öt és hat óra között. Az uram (jó ember volit. .. sokai dolgozott, jól keresett... de azon a napon bizony Ivott egy kicsit. Délután négy órakor autóbusszal jött haizafdlé. A Kálváriánál szállított le, de ®z autóbusz hamarább indult öl és ő leesett, ezért megharagudott a soffőrre és meg akarta verni. Ezért ott várakozott, hogy az autóbusz visszajöjjön. Ekkor csakugyan ott volt a zsebkés a kezében, de később azt lététté. Amikor a rendőr jött, már nem volt kés nála. ő szegény elindult a rendőrrel, de én kértem, hogy jöjjön inkább haza. Erre vissza is fordult, de Tarnoveanu rákiáltott: Ha nem jösz be, lövök! Férjem ekkor ledobta kabátját és azt mondta: — Tessék . . . lőj jél! És a rendőr lőtt. Háromszor 'egymásután... az uram összeseit... néhány perc múlva ott halt meg a karjaimban. — Most miből élnek? Folytatják az ura mesterségét? — Ehhez a munkához csak ö értett, nél*- kiüle semmit se tudunk csinálni. Volt idő, hogy 80 munkással is dolgozott. .. mi csak tengődünk . .. hogy miből fogunk megélni, nem tudom. Az udvaron egy ötéves kis szőke leányka játszik. A nagyobbik, 12 éves1 kis fiú az anyjának segit a munkában. A Roman Iacob két kis árvája. A kisleány úgy tudja, hogy édesapja a kórházban van. Mindennap várj® haza. Két külvárosi ház — két sorstragédia A kis ház ott a Kulinonostoron közvetlenül a Kálvária-domb tövében áll. Fönt a domb tetején ott a kereszt. Krisztus néz le róla a szenvedő szerencsétlen kis esatádra. A másik 'ház a másik külvárosrészben áll. Á Pata-utca végén. Ott egy másik szegény ember 'szenved és viaskodik ai IMkáísmeretével: a rendőr. Két külvárosi ház — két sors- tragédia. A könnyes szemeik mindkét helyről a Krisz'tus-keresz'tre tekintenek. Megbékélésért .. . megnyugvásért... és bocsánatért. Annak a kudo's, esős novemberi délután naik az emléke örökké ott fog kisérteni ebben a két házban. A Kálvária-utca 55. alatt két árva gyermeknek fog beszélni sokáig az édesapjukról1 egy lélekben összetört özvegyasszony... a Pata-utca 151. alatt pedig a maga 26 évével egy másilk lélekben összetört ember indult el a szenvedés utján, akinek senkije sincs a világon, aki kenyeret keresni jött be másfél évve] ezelőtt Kolozsvárra s akit a végzet átütött oda most az esküdtszék elé a vádlottak padijára. ■Bűnös ez ®z ember? Ki tud itt igazságot tenni? Nehéz dolga lesz itt a földi igazságszolgáltatásnak. Ment két árva gyermeknek az édesapját semmiféle ítélettel nem lehet többé visszaadni. Gredinár Aurél. SIGHET-MÁRAMAROSSZIGET, június 4. Ghibu Onisifor kolozsvári egyetemi tanár a közelmúltban megjelent Máramarosszigeten és ott a piarista rendház és a ref. líceum irattárában folytatott kutatásokat. Kutatásainak eredményéről felolvasásban számolt be, utána beadványban arra kérte a telekkönyvi hatóságot, hogy a líceum és a joigaka- démia tulajdonjogát az állam javára kebelezze be. A telekkönyvi hatóság aztán Ismeretlen feSíereh ismeretlen helyre szállították a nagyváradi Szigligeti szobrot Ment, látott és — ismét átíratott egy iskolát Ghibu Máramarosszigeten A református iskoîa átíratása eilen az egyházi hatóságok jogorvoslattal éltek ORADEA-NAGYVÁRAD, junrus 4. Nagyvárad lakosságát élénken fog lalkoztatja az a meglepő tény, hogy szerdára virradó éjjel ismeretlen tettesek, téves bejegyzés kiigazítása címen elrendelte az átírást, ám nem az álíam, ha nem a vármegye részére. A telekkönyvi hatóság határozata ellen a református egyház jogorvoslattal élt. A fdebbezés indokolása szerint sem a líceum, sem a jogakadémia vagyonára nem tarthat igényt sem a megye, sem az állam, minthogy az iskolát nem az állam tartotta fenn, hanem csak segélyt adott. A szobor körülbelül másfél méter nagyságú terméskő talpakon nyugodott, a piedesztál elülső oldalán dombormű, amely a Nagyidai cigányok, Szigligeti egyik népszínművének egyik jelenetét ábrázolta, amint Panna a hegedülő öreg cigány vállára borul. Alatta a jelzés mindössze csak ennyi: „Szigligeti.“ Pár évvel ezelőtt a városi tanács rendeletére Nagyvárad területén a templo mok külső falán levő magyarnyelvű emléktáblákat eltávolították és múzeumba helyezték, azóta nyugalom volt ebben a kérdésben. Pár héttel ezelőtt a város tanácsa a Kőrös partján felállított Szacs- vay Ferenc negyvennyolcas vértanú szobrát lebontatta. A Szacsvay-szobor lebontása után köztéren már csak a Szigligeti szobra maradt. Szemben a csendőrszárnyparancsnokság épületével. Pár nappal ezelőtt éjfél után kalapácsütések zaja verte fel az éjszaka csendjét. Egyszer csak hatalmas zuhanás zaja hallatszott, nemsokára szekér jelent meg a helyszínén, utána teljes csend lett. Reggel aztán kiderült, hogy az éj leple alatt Szigligeti szobrát lebontották és elszállították. Hogy az ismeretlen tette sek hová szállították el a szobrot, azt egyelőre még nem lehet tudni. GYOMOR, BÉL, VESE, MÁJ ÉS EPEHÓLYAGBETEGEK szívesen isznak reggelenként egy-egy pohár természetes FERENC JÓZSEF keserüvizet, mert annak hatása gyors é;, bztos, igen enyhe s ezért nagyon kellemes. Az orvosok ajánlják. ADMINISTRAŢIA MUNICIPIULUI, CLUJ. No. 10.069—1937. Serviciul Adm. Obiect: Procurarea a două maşini de scris tip. norma] ş] 3 unei maşini de -cr:$ tip portativ. PUBLICATIUNE. Primăria' Municipiului Cluj, nefhnd concurenţă la prima licitaţie anunţă a doua 'teitiaţie publică, pentru a se furniza pe seama Serv Adm., două (2) maşini de scris tip normal şi una (1) maşină de scris tip portativ. Licitaţia vai avea loc în ziua de 22 Iunie 1937 orele n în faţa Comisiei de licitaţia a Municipiului Cluj, Str. Regina Mana Nr. 2., camera 5, în conformitate cu Art, 88—no din Legea Contabilităţii publice şi normelor generale pt. ţinerea licitaţiilor publice, publicată în M. O. Nr. 127 din 4 lume 1931. Concurenţii vor prezenta, ofertă închisă şi sigilată fi vor depune în plic separat garanţia de ş la suta din valoarea, furniturei urmând ca după adjudecarea definitivă se complecteze la 10 la suta. Ofertele vor fi făcute în conformitarte ca caietul de sarcini. Caietul de sarcini se poate consulta zilme între orele 8—13 în zilele de lucru ia Primăria Mu- meiului Cluj, Serv. Adm. camera 17. Cluj, 31 Ma.i 1937. PRIMĂRIA MUNICIPIULUI. CLUJ. SAJTÓ ALATT! SAJTÓ ALATT akik minden bizonnyal többen voltak. ismeretlen helyre szállították a Carmen Sylva-parkban felállított Szigligeti szobrot. vCoei iúmf szenzációs riportregénye Golgotás ut a valóságban Előfizetéseket elfogad az ELLENZÉK könyvosztálya Cluj, Piaţa Unirii No. 9. üt riporţrsgftnu áru §3 :cj fl
