Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)
1937-06-27 / 144. szám
I 1937 junitts 27. ELLENZÉK ramFITEtt így kezdődőit... — Madridi Emlék — IRTA: MEGYERY ELLA Olvasom az újsághíreket a lángban j álló madridi belvárosról s mint valami j színpadot, amely előtt hirtelen felszaladt a függöny, látom a széles utcákat, pálmafasoraival, tornyos palotáival, ki- lencemeletes háztömbjével, ahogy közöttük jártamegy öt év előtti őszön. A monarchiát megbuktató forradalom után voltunk s Madrid, a régi elegáns, fényűző főváros napról-napra kopott. Egy proletárállam rongyos, rosszképü elvtársai tolongtak mindenütt, mióisap- kás, köpködő napolopók, sálos és gallér- lídan, vagy hetykén nyiiottingü kamaszok, viháncoló hölgyeikkel... lökdösődés, lármázás, könyökkeltaszigálás a spanyol udvariasság helyett, különösen este, a Puerta del Sol környékén, ahol annyiszor megállított a döbbenet, hogy egy déli Moszkva, vagy ibériai Szentpétervár ifjúmunkásait hozza elém valami vízió. A „Los Lunes del Ritzen“, a „Ritzhotel hétfőin“ a legjobb társaság, arisztokrácia és diplomácia hagyományos találkozóin. egyre több asztal ásított, annál is inkábbmert a kinti autókról tea alatt minden elvihetőt levágtak és elloptak; a jó szabók, szabónők becsuktak, elköltöztek Franciaországba s a legjellemzőbb „nyilatkozat“, a politikai helyzetről igy hangzott: — Egész Madridban egyetlen frakk se készült az idén! A minisztériumokban csupa forradalmi nagyság, csupa huszonkét-huszonöt éves ifjú ágált. Ilyen világ volt különösen a miniszterelnökségen, ahová Azana miniszterelnök, az Atteneo-klub (nem más, mint a volt Gallilei-kör) vezére, bevitte az összes ifjuóriásokat, akik azonkívül, hogy ehhez az előkelő szolgálathoz a szükséges lakkcipőt beszerezték, nem tudtak s nem is akartak törődni semmivel. * A Castellana-n, a világhírű korzón felfordult a világ. Egyre több olyan fogatot lehetett megfigyelni, amelyekben egy-egy fiatal pár ült, minden kiséret nélkül, ami szörnyű eset, mert tudni kell, hogy Spanyol- országban még jegyesek se mutatkozhatnak egyedül. A fizetett gardedámot, az úgynevezett carabinát, csak a forradalmi idők — néhány pezetával megtoldva — kezdték eltántorítani szigorú kötelességétől... s igy történt, hogy ha estefelé benézett az ember egy kávéházba, csupa ilyen megvesztegetett carabinát látott ott feketéim a sürü, ragadós csokoládé fölött, ami olyan émelygő- édes és szomjuságkeltőhogy utána nem győzik magukat a szenoriták cuk- rosvizzel... Az udvarlásban is tradíciókat döntő uj szellem nekiment a piropo-nak is és elkeseredett vitákat provokált mindenfelé. Szüntessék meg a piropo-t, tiltsák be hivatalosan a piropo-t!... zúgták a frissensült ultramodernek s az idegen hetek múlva se tudta megérteni, mi is az a piropo, ami körül a lárma zajlik? A magyarázat nem is egyszerű. A piropo vérbeli spanyol specialitás, igazi „Cosa espana“, azaz spanyől do- leg, középkori szokás, szószerint azt jelenti: hízelgőt mondani. A gyakorlatban úgy fest, hogy önagysága megy az utcán s szembe jön vele egy fiatalember. Alaposan végig fixirozza, odasug neki valami olcsó bókot — aztán tovább sétál, mintha mi sem történt volna. Ez az aszfaltbetyárkodás a piropo, amivel valamikor az járt, hogy a Don Juan lete- ritette köpenyét a porba a szép hölgy előtt, hogy az rajta lépkedjen végig. Ma, érthető okokból sokkal egyszerűbb széptevés, semilyen célja sincs s oka legkevésbé az a hevesség és tűz, amelyet a spanyol férfivel kapcsolatban — jórészt a francia giccsregények nyomán — folyton emlegetnek. Valójában: Melankolikus, közönyös, akaratlan nép és ország s ez az apátia .a mostani tragédiákból is sokat megmagyaráz. Soha olyan komor, szótlanul merengő férfiakat nem láttam, mint azokat a sötétképü, sötétruliáju caballe- rosokat Andaluzia klubjaiban — s ha visszagond.őlok, volt-e valami, ami flegmájukból kihozta őket, csak a hideg jut eszembe, ami számukra valóságos szerencsétlenséget, örök panaszkodást jelent. Egy-két fok hidegnél már minden megáll: a levélhordó nem kézbesíti a leveleket, az utcaseprő nem seper, a gyeOlvassa el o Scherk arcviz üvegen levő kis könyvecskét. Látni fogja, hogy csak az alaposan megtisztított bor friss és szép, csak ez bir az egészséges szépség vonzóerejével. Scherk arcviz tőkéié- tetsen megtisztítja a beirt és az arcot ruganyossá, gyengéddé \ \ és ró^ zsássá teszi, üvegek i. ^^Lei 62,103,1! 64, 300,475 rek nem megy iskolába, a rikkancs nem árulja az újságot. A fűtés — különösen vidéken — ma is a camilla-berendezés- sel történik s csak afféle lábmelegités, ami abból áll, hogy egy izzó szénnel telt ércserpenyőt ledugnak egy különlegesen bevagdalt asztal alá s azt körülülik, vigyázva, hogy az abrosz, amely a Camilla-í takarja, szorosan simuljon hozzájuk. A fej — mondották nekem, mint különös előnyt., — hideg és áthevületlen marad ennél a műveletnél. Hány camillára volna szüksége a mai Madridnak, hogy a fejek valóban hidegek és áthevületlenek maradjanak? Budapesti látogatása aIkaJmáva! fogyásról szépségről, pihen ésroi és a Klmsi tárokról BESZÉL ELISABETH ARDEN Hogyan kezdte pályáját Európa és Amerika szépségdiktáiora. Ha egy filmsztár igazán okos... A szépségmühely titkai. A mozicsillag élete csak messziről szép, közelről komoly és nehéz munkás ez az élet BUDAPEST, június Hó. Elisabeth Arden Budapesten járt. Hogy kicsoda, azt igazán nem keli elmondani. A világ minden városában tégelyek, üvegcsék és dobozók ezrei', százezrei viselik kirakatokban é; pipereasztalokon a bűvös nevet: Elisabeth Arden. És nincs >a világon képes folyóirat, amelyből ne tekintene ránk az a halványlbőrü; keskenyarcu, feketeszemü női fej, akiit láthatatlan női kezek fehér gyolcsokba göngyölnek és akii a világ .solk- miilió szőke és barna nőjében 'azt a boldogító hitet kelitíi', hogy bármilyen 'szeplősek, ráncosak is, ugyanolyan hóditóak és simabő- rüek ilehetnek, ha a fentemiitelt tégelyek., üvegcsék és dobozok tartalmából egy csipetnyit rákennek a csodatevő gyolcsokra. Ez a kép is ugyanazt a nevet viseli: Elisabeth Arden, mielőtt elutazott Budapestről, hosz- szan elbeszélgetett velem. A rendkívüli egyszerűségén és halkságon kívül cemmi feltűnő nincs benne. Középtermetű asszony, haja hamvasan sö'tétszőke, alakja rendesen táplált, egjészséges. Egyszerű, sima ruhát visel, a ruha azonlban természetesen Páris egyik leghíresebb divatszalonjának modellje. Közvetlenül, pózatlanuf, mosolyogva beszél, az embernél; eszébe sem jutna, hogy Európa és Amerika „szépségdiktátornak“ nevezte el. Egy érdekes modern magyar festő műtermében találkoztunk. — Legjobban szeretnék még legalább egy hétig liitt maradni!, — mondta az okos, kedves asszony, de sajnos, lehetetlen. Pár óra múlva utazom. Becsen, Berlinen, Parison keresztüli utazom haza. — A „haza“ Amerikát jelenti, ugye? — Ahogy vesszük. Az év legnagyobb részét Hollywoodban töltöm, de mindenütt vannak intézeteim, iskoláim A túlzott fogyasztás ellen Megkérdezem', hogy >az intézeteiben foglalkoznak-e fogyasztással is. Vagy csak a bőrkozmetika érdekli? — Manapság nem lehet elszigetelni! a bőr- kozmetiilkáít, ma már csak általánosan- és egészen szép és apók, illetve elhanyagolt és nem tetszetős nőik vannak. Nem vagyok barátja a túlzott fogyasztásnak. és azt vallom, hogy a legfontosabb a természetes női alak. Hogy igazán jó, természetes és fiaitalos alakunk legyen, rengeteg gyümölcslét és zöldséget kell fogyasztanunk. Nálam viz helyett mindenki gyümölcslevet liszálk, hús helyeit zöldségből készült: bujjont. — Európában sokan azt tartják, hogy a fogyás érdekében nem szabad sok vizet vagy folyadékot inni. Amit mosit mondott, ellentmond ennek az elvnek, — Tőlem nyugodtan ihatik kik!», amennyit akar, sőt egyenesen megkívánom, hogy a pácienseim lehetőleg sok folyadékot fogyasszanak, csak ne étkezés alatt. A mi fogyasztókuráinkhoz szükséges a -sok folyadék, hiszen izgasztással érjük el legszebb Intézeteimben csak svéd masszőröket alkalmazok, mert úgy találtam, hogy csak ott értened igazán valamely szakmát, -ahol az illető munka már évszázadokon át beidegző- dött a népbe Szegény filmsztárok! Elisabeth Arden áttért hollywoodi tapasztalataira. — Nagyon sajnálom — mondta — szegény Jean Harlow halálár, bár az ő játszi platinaszőke -tipusa 'sohasem volt az én szépségideálom, még filmvásznon sem. Sokkal jobban szeretem Joan Crawford külsejét, mert érdekes és egyéni. Ezek a filmsztárok mind hozzánk járnak és igy ismerem emberi oldalaikat is. Nehéz életük van a szegényeknek. Például igen sok filmsztárnak pupillatágitó, ragyogásfokozó szert csö- pögtetnek a szemébe játék előtt, hogy pár év múlva már alig látnak, a szemük félig vak lesz. Ha egy filmsztár igazán okos, pár éviig rengeteg pénzt keres és azután sietve visszavonul a filmtől. így talán megéri... Talán Garbo és a férfiak — Greta Garbo? — — Nagyszerű asszony! Igaz, amit beszélnek róla: ha nem játszik, csakugyan egészen egyszerű, hanyagul öltözködik és nem törődik semmi külsőséggel. Ö Is mindig hozzánk jár, de én' sohasem beszélek vele. Nagyon hü, kitartó természet ugyanis és esztendők óta mindig ugyanaz az alkalmazottam (kezeli. Nagyon ügyelek rá, hogy ne zavara jam feleslegesen az ilyen jól bevált együttműködésit, Elisabeth Arden hirtelen elnevezte magát és most ő kérdezett: — Miért nem kérdez valamit ti férfiakról? Nemcsak női filmsztárok vannak! A férfiszjnészek ,,kikészítése“ majdnem nehezebb, mint a színésznőké. Épp legutóbb sikerült valami egészen uj folyadékot találni; amitől a férfiak bőre a vásznon Igazi természetes napbarnitöttság látszatát kelti. Eddig mindig volt valami túlzott, valami „fiilmszinészl“ a férfisztárok lesült, k importok megjelenésében, illetve arcszinélben. — Hogyan jött rá, hogy a szépítés a hivatása? Hogyan Indult a pályáján — kérdeztem ezután? — Magam sem tudom. Kanadában éltem, kint falun. Imádtam az állatokat és a virágókat, az állaltök szeretető most is egyik legnagyobb öröme az életemnek. Mindig „kezeltem“ az állataimat, próbálkoztam ezzel is, azzal is.., Lassacskán aztán rátértem az emberekre. Nem látom be, miiért legyenek csúnya vagy öreg nők a világon. Folyton szónokolnak a korhatár eltolódásáról, de úgy látom, itt Európában még nem nagyon hisznek benne. Elisabeth Arden nagyot sóhajtott: — Higyje el, mindnyájunknak sokkal, sokkal többet kellene pihennünk! A pihenés a legfontosabb .szépltőszer. Fontosabb bármiinéi. Talán.., talán még a ruháknál is, pedig imádom a ruhákat... Csak ne kellene próbálni... Legjobban szeretném, ha mqg lehetne valósítani egy kedves és okos dolgozó dáma ötletét, amit itt Pesten kaptam: meg kellene mintáztaini az alakomat gipszből és arra készíteni a ruhákat, hogy én magam csak egyszer, a legvégén próbáljak. Elmondta még, mi; visz magával tőlünk Amerikába: néhány érdekes modern képen kiivül elsőrangú ruhákat és ikötött holmit. És igy búcsúzott: *— Viszontlátásra! Nagyon hamar visszajövök, elég szégyen, hogy ilyen későn ismertem meg Budapestet! Báró Doblhoff Lily. ,,Haza‘ Amerikába sikereinket, márpedig izzadni csak akikér lehet, ha az emberi letsben sok a folyadék, amelyet' fürdőkkel kiiizzasztamk. És persze: sok mozgás! — Masszázs? — Néha. Nem mindig! Én magam ide g.ileg nem bírom masszázst, de svéd masz- szőröktől nagyszerű eredményeket láttam.
