Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-27 / 144. szám

io 19.77 június 2 7. ■ inii >■ HHaniKr 11 Óriási munka, nagy lelkesedés a szabadiéri előadás Grandiózus lesz az „Ember tragédiájáéinak előadása „Mi megtettük a kötelességünket“ — mondta Kádár színigazgató CLUJ-KOLOZSVÁR, junius 26. Péntek este tartották meg a/ Ember tra­gédiája jelmezes főpróbáját a rét ónná tus kollégium udvarán felállított szabadsz in pa dón. Az ősi templom udvarra néző falát tog Jalta el a hatalmas szabndszinpfldf, mely tel építésében teljesen hozzásimul a templom falhoz, és stílusosain illeszkedett bele a Far kas-utca regényes hangulatába. A hársfák hódító illata, a gyönyörű holdfényes nyár éjszakában nagybaj] hozzájárult ahhoz;, hogy beleéljük magunkat az Ember tragédiájába Adáin szerelmébe és küzdelmeibe, amelyek kétségbeesés paroxizmusón át eljutnak a re ménykedésüg és az örökkévaló bizodeJomig A hatalmas sziahadsz.inpad remek módon van megkonstruálva. Lépcsők, árkádok, úgy. annyim, hogy egyszerre három sikon mo­zoghatnak a színpadon levők, akiket pom­pásam világítanak meg a háttérben felállított hatalmas reflektorok. Három hatalmas osz­lopról kapja a fényt a színpad és az oszlo­pokon nachoréták módjára kuporognak a színházi világítók, akik emberfeletti munkát végeznek egy deszkaiapon életüket kockáztatva. A színfal mellett a zenekar és a különböző dalárdák helyezkednek el. a színpadon pedig u magánszereplők ágálnak és a statisztéria nyüzsög. A szabadtéri előadások az igaziak Ugv érezzük valahogy, hogy a színház eh eddig csak szórakoztató iparrá siilyedt. A szinpad igazi feladatát itt a sziabadszin- pedon kapta meg, mert a darab ilyen módon egyszerre játék és ünnep tud lenni. El tud­juk képzelni mi történne, ha amfiteátrum­ból néznök a tragédiát és valósággal az an­tik misztériumok hangulata vesz erőt raj­tunk, habár a főpróba nem az még, aminek kellene lennie, mert a sz.in.pad még nyers, helyenként beépítetlen, a szereplők sem mo­zoghatnak még úgy, ahogy kellene, mert hi­szen ma még több ismétlő próba lesz, amig a bemutatóig eljutunk. De van valami kü­lönös varázsa ennek a hatalm/as küzdelem­nek. Látjuk, mint birkózik meg a rendező a hatalmas anyaggal, a színész az erőteljes szerepekkel. mint küzd, hogy látványosságot tudjon nyújtani az epizódszereplő, a statisz­ta a díszletező, a világosító munkás és az ügyelő, A főszereplők Szent, nagy küzdelem folyik a hatalmas férnek beillő udvaron, küzdelem egy művé­szi feladattal és harc, hogy kollektiv mű­vészetet adjanak egy többezres tömegnek. A küzdelem késhegyre menő, idegeket tépő «s hosszan elnyúló. A három órára tervezett darab közel hat és fél órát tart a főpróbán. Kínlódások, elcsüggedések, elkeseredések, uj remények és uj kísérletek, azután öröm és boldogság, hogy sikerült, ahogy azt elkép­zelte a szerző, a rendező, a dekílamáló mű­vész, a statiszta és a színpadi segédszemély­zet. Mert az összhatás az kitűnő. Akármi­lyen vontatottan is megy, végül is az ismét­lések lefutnak, a végén diadalmasan célba dobban a befutott siker. A színészek, mint­egy deliiriumban vannak. Emberek attól fél­tek, hogy a tehetséges és bájos kis Fényes •Alice megbukik az Évában, mert termeténél fogva nem fogja tudni alakítani az emberi­ség ősanyját ábrázoló nőt, az Évát. hanem csak Éviké lesz. Tévedtek. Ha nem is a renaissance női eszményeinek dús formáival hatott, de fi­nom egyéniségével érzékeltetni tudja a. mai férfi által elképzelt nőt. ő volt a versek, a KMKBSBSsmmwmMEstimtimBamm regények és az ifjúkori szerelmek Nője. Fi­nom egyénisége felolvadt játékában és nő volt akkor, mikor szerető hitvest alakított, nő volt, amikor a méltóságteljes Miltiades- nét alakította, nő volt a római hetéra szere­pében, nő volt a londoni vásár kispolgári ál- erkölcsös leányzójában és felolvadt a falarv szter jelenet anyaszerepében. Bébizonyitóttá, hogy a mai nő Éva, az az Éva, akiben meg­van az „örök nőies“ és aki miatt folynak a harcok. Féltek Nagy István Adámjától. Amikor a paradicsomi jelenetek lejátszotta, úgy lát­szott, hogy gyenge Adáin lesz. Azután foko­zódott, erősödött és kiderült, hogy miképen Budai Nagy Antalban, úgy itt is kellemes csalódást' okozott. Ez a fiatal színész tehet­séges és tud. mert akar. Kovács György Lu­ciferben meglepően ügyes. Mint Lucifer fel- .tiünöen intelligens és bebizonyította, hogy nemcsak vígjátékokban jó, de komoly .szí­nész is tud lenni De a többi szereplők is első rendűek. Hogy Kádár Imre As Gróf László mit küz- ködtek még a főpróbán is, a«rról ilyen szűk keretek között nem lehet beszélni. Azonban az a benyomásunk, hogy a küzdésük meg­érte a fáradtságot Kádár Imre érezte is ezt, mert amikor egy villáminterjúra kértük és azt a kérdést tettük fel neki, hogy fél-e a bemutatótól, a következőket válaszolta: — Mi megtettük a kötelességünket — mondotta — hogy a színpadot ismét igazi kuilturszerepéhez juttasssuk. Úgy érezzük magunkat, mint a gazda, aki vetett és vetése kikelt, azután pedig ö a termést várja. Re­ményeink szépek, de mint a gazda nem tehet arról, ha esetleg jég veri el a vetését, úgy mi sem tehetünk arról majd, ha munkánk talán nem talál kellő móftányolásra. Mi a magunkét megtettük. Becsülettel megdolgoz­tunk és Istenben bízva várjuk az aratást. * Hajnali fél négy óra volt, amikor befeje­ződött a főpróba. A színészek hollfáradtan maszkírozták (le magukat, de Kádár Imre, Gróf László és a színpadi segédszemélyzet még tovább maradtak. A reggeli órákig folyt a kopácsolás. a szinpadácsolás és hogy mind jó munkát végeztek, azt a mai premier fog­ja igazolni. Hisszük, hogy a színház vetését nem veri el a jég ... a. I. Borzalmas robbanás Montrealban Sţifîişd; nâsnv.h fö.-b tiGÍoifja és sznz".á} iöbr> ?ebcsü!tje vzn MONTREAL, junius 26. Tegnap a város egyik legnagyobb garázsá­ban borzalmas robbanás történt. A benzin- gázak eddig ismeretlen okból felrobbantak és a garázst a levegőbe röpítették. A robba­násnak több halottja és száznál több sebe­sültje van. A robbanás után a sebesültek észtvesztve rohanlak el. Másnap egy kivéte­lével az eltűntek valamennyien jelentkeztek. Tiiuíescu: „Nemzetem javáért és érde­kéért szolgálok— halálomig“ A Frontul ennelí etlenííe élesen sáreiaifia a yo^< kü[ügyminisztert BUCUREŞTI, junius 26. Jelentettük, hogy Titulescu volt külügy­miniszter a személyével vonatkozóan el­hangzott vádakkal kapcsolatban nyilatkoza­tot adott az Umiversulnak. A lap most né- hánysoros toldást közöl, mely a nyilatko­zatból kimaradt. — Tudják meg — hangoz­tatja pótlólag Titulescu — hogy nemzetemet szolgálom és szolgáltam. Ma is úgy tekintem, hogy szolgálatában állcxk s csak halálom je­lentheti végét a nemzetem javáért, érdeké­ért folytatott munkámnak. A Frontul '— Vaida lapja — éles támadást intéz Titulescu elflfen az Universulinak adott nyilatkozat alkal­mából. A lap szerint Tituíescu nem a sző­nyegem lévő román álláspontot ismertette Angliában tartott előadásaiban. oszsesS^- fe&iúkx RADIO MŰSOR Vasárnap, junius 27. Bucureşti. 7 30 A reggeli műsor közvetí­tése. 9.55 Isten fisz teilet. 13 Időjelzés, idő­járás, sport. 13.10 A Slanescu-zenekar hang­versenyének közvetítése Közben körülbelül 14.10 Hírek. 15 Mezőgazdáknak szakelőadás. 19 Gramofonleme/ek. 20.40 A Postászenekar hangversenyének közvetítése 21.10 Felolva­sás. 21.25 Grainofonlemezek. 21.05 Rádió- zenekar. 22.30 Hírek és sport. 22.55 A rá­diózenekar operai hangversenye Rasarab Heten és Arnauti M. éneik éves te:­Budapest I. 10.30 Hírek 11 — 12.10 Egy­házi ének és szentbeszéd j terézvárosi plé­bániatemplomból Szentbeszédet mond Vár- konyi Fidel dr. cisztercita főiskolai tanár. 12.15—13.15 Evangélikus istentisztelet. Pré­dikál Szabó József. 13.20 Pontos időjelzés. 13.30 Operaház tagjaiból, alakult zenekar. 14.05 „Világhiradó“. 15 Lemezek. 16 Gaz­dáknak. 16.50 Cigányzene. 17.30 Részletek a János vitézből. 18 Roland Raupenstrauch zongorázik. 18.30 Nadányi Zoltán verseiből ad elő. 18.50 Szalonzene. 19.10 A rádió tárgysorsjáték ismertetése. 19.25 Női ének­együttes. 20 „Jávái szórakozásofk“. 20.40 Sport. 20.50 „Aranyvirág“. 23 Hírek. 23.20 Magyarország—Németország atlétikai mér­kőzés. 24.05 Cigányzene. 1.05 Hírek. Hétfő, junius 28. Bucureşti. 7.30 A reggeli műsor közvetí­tése. 13 Gramofonlemezek. 13.25 Sporthi- réknek adása. 13.40 Gramofomlemezek. 14.15 Hirek közvetítése. 14.30 Gramofonlemezek. 15 Hírek. 16.45 Előadás. 19 Gramofonleme­zek. 20 Felolvasás. 21.20 Felolvasás. 21.25 Csak Radio Romania: Gramofonlemezek. Csak Radio Bucureşti: Popovici—Pretorián: Zongoraverseny 21.45 Csak Radio Bucu­reşti: Alexandrésen Nina hegedül. 22 A két állomás együtt: Könyvek, folyóiratok. 22.10 Poenaru György énekel. De Curtis: Isten veled, szép álom; Nefelejcs! Ezer angyal az égben. De Lucia: Középkori szerenád. Alva­rez: Szeretlek. 22.30 Hirek 1 Budapest I. 7.45 Torna. Utána: Gramofon. 8.20 Étrend. 11 Hirek. 11.20 és 11.45 Fű­olvasás. 12.10 Viz jelzőszolgálat. 13. Déli ha­rangszó. 13.05 Chopim-müvek zongorán. 13.40 Hirek. 14 Postás zenekar. 12.40 Pon­tos időjelzés. 15.40 Hirelk. 16 Arfoiynm- hirek. 17.15 „A fáraók országa mat£. Fel­olvasás. 17.45 Pontos időjelzés. 18 Szalon­zene. 18.30 „Alexander Severus császár a gőzfürdőben“. Előadás. 19 Debreceni zon­gorahármas. 19.30 „Mit kel] tudni j kor­szerű hadseregről“. 20 A bécsi , Wntharia** énekkar. 20.40 ,,'Páris kövei“. Nngv Endre csevegése. 21 Hangverseny zenek i . 22.30 Hirek. 22.50 Huszonnégytagu cigánygyerek zenekar. 23 Tdőjárásjelentés. 23.40 Hangle­mezek. 24 Hirek német nyelven. 1.05 Hirek külföldi magyarok számára. HÁROM LÁNY ELINDÜ 19 g Dcr>t\Tv I Iria: Marton Lili , , , REGÉNY i \ 31 közlemény Ezeken az ablakokon színes üvegberakások vol­tak, mint a templomokban, sárga, piros és zöld üveg­ből. A sarokban harmonium állt. előtte a rektor fele­sége, sápadt szőke asszony, aki játszott a harmóniu- mon és akinek csengő, éles hangja vezette zsoltár- éneklés közben a többi, félénk hangot. A kettős széksorral szemben egy kis emelvény állott, vaskos biblia az asztalon az emelvény köze­pén, a háttérb csúcsos, szinesüvegü ablak, amely sze- lid és puha fénybe burkolta a rektor feketeruhás, fe­hércsipkés, prédikáló alakját. Rév. Morland a lapokban közölte mindig az is­tentisztelet helyét és idejét, dacára annak, bogy a hely és az idő mindig ugyanaz maradt. Panni késve állított be Miával legelőször. A kis szoba meglepte őket és vártak, mig a zsoltár befeje­ződött és valamennyien leültek. Csak akkor kerestek maguknak helyet a fal mellett. A székeken feketekö- tésii bibliák feküdtek és énekeskönyvek és a rektor a felismerés szelid tekintetével nézett feléjük. Az is­tentisztelet teljesen úgy folyt le, mint egy rendes református istentisztelet, egyszerű volt és áhitatos, a zsoltárénekléssel, közös imával, prédikációval és ki­csit hosszadalmas is. Panni tudta, hogy figyelni kell, de Mia türelmetlen volt, nem tudta azt sem, hogy mikor kell felállni és mikor kell leülni. Megfogta a Panni csuklóját és nézte a karkötőóráját, mert tizen­kettőkor sétálni akart. Panni nem vette le a szemét Rév. Morlandról és mozdulatlan arccal vitte vissza az óráját, mikor Mia nem nézett oda. Istentisztelet után a rektor odament hozzájuk, de M'iát nem tudta elcsipni, mert az már előrerohant, igy csak Panni- nak adott kezet egy barátságos how are you-val. Az­tán a román leányliceum angol tanárnőjével kezdett beszélni, de akkor már Panni is Mia után sietett. Később minden vasárnap elmentek az angol is­tentiszteletre Miával és szinte személyes ismerőseivé lettek a kis terem vasárnapi látogatóinak, akik kis, szives mosollyal fogadták őket mindig. Most is ahogy ott ültek egymás mellett, a mel­lettük ülő szikár, idős hölgy megkereste a számukra a kijelölt zsoltárt, mikor látta, hogy sokáig lapozgat­nak a könyveikben és mosolygott. Aznap korábban mentek és csendes beszélgetése­ket hallhattak, amig Rév. Morland megérkezett. Panni végighallgatta, hogy a mosolygós arcú, idős asszony megkérdezte a háta mögött ülő sovány fiatalembertől: — Oh Mr. Kirby! Mondja maga megtudja szokni itt az életet? Mr. Kirbynek fekete, gondosan kefélt vasárnapi ruhája volt és hosszú és átlátszó volt a keze. És azt felelte: — Meg ma ‘am. Egész jól megszoktam már. — Mióta van itt? — Négy hónapja. Már négy hónapja — ismé­telte Mr. Kirby. — A kosztot eleinte nehéz volt meg­szoknom. Olyan furcsán főznek errefelé. — Oh, én már tizenkét és féléve vagyok itt — mondta az asszony. — Legtöbbször oh-val kezdte a mondatot és ez az oh úgy hangzott, mint egy bágyadt sóhajtás. Nem is hiszem, hogy valaha hazakerülök. De Mr. Morland igazán nagyon kedves, nélküle sok­kal, de sokkal nehezebb lett volna megszokni az itte­ni életet. — Úgy hallom — szólt Mr. Kirby félénken, — hogy a tiszteletes ur hamarosan visszatér Skóciába. Hallgattak. — Indeed?... Én is hallottam Mr. Kirby. Iste­nem, Skócia. Az a zöld fii, olyan igazi haragoszöld, tudja. Azt hiszem, sehol a világon nincs olyan gyö­nyörű szép fii, mint Skóciában. — Azért itt is szép — szól Mr. Kirby vigasztaló hangon. — Csak honvágyam ne lenne. Anyám heten­ként ir Londonból. Öt napig tart, mig ideér a levele. Az idős asszonynak szomorú lett az arca. A szája mellett mintha mélyebbé váltak volna a redők, ahogy mondta: — Én már megszoktam azt a gondolatot, hogy itt fogok meghalni. Nekem senkim sincs. Itt rende­sen megélek, nem panaszkodom. Most otthon is nagy a nyomor, éppen ma olvastam az Evening Postban, hogy . , s (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents