Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)
1937-06-25 / 142. szám
1931 juni us 2 5. bllbnzsk 5 1Ü3I9HH Emberből való tükör Ej tükröt találtam fel a magam mulatságára. Itt hasznúlgatom most, ahogy magamban üldögélek. Találmányom úgy kezdődött, hogy négert láttam valahol. Alacsony termetű néger volt ez, valamely tudós ethnoló- gus bizonyosan megmondhatná, hogy melyikből való ama számtalan törzs közül, amelyek Noé harmadik fiának véréből kialakultak. Ennek én nem vagyok tudója, két merőben idegen afrikai törzset sem tudnék egymástól megkülönböztetni. Elég az hozzá, hogy néger volt az, akiről beszélek. Egymásra pillantottunk, én őrá, ő énrám. Mindegyikünk szemügyre vette a másiküt. Elmémben megjelent a szemem lencséin át felvett fénykép. S elmém tudomásul vette. — Alacsony, állapítottam meg magamban, fekete, vastagszáju, bodorhaju. Igen, de ugyanakkor az ő tudatában ugyanez történt. Rám nézett, képet kapott rólam s azt összegezte. — Magas — mondta magában —, simahaju, fehér ember. Elfordultunk egymás tekintetétől szórakozottan. Tovább mentem. Tűnődtem ezen a dolgon és ekkor találtam fel az emberből való tükröt. Az a kép, amely a néger tudatában megjelent rólam, nem olyan, mint én vagyok. Hasonlít hozzám, de el van rajzolva. Mert kétségtelen, hogy képzelete az én megjelenésemet önmagához viszonyította. Mindnyájan ezt csináljuk. Isten földgömbjén élő emberek, milliók és milliók, ősi ösztönünk, hogy minkma- gunkat tekintsük normának. Akár mint egyének, akár mint bizonyos fajta tagjai. A néger is igy van vele. Az ő számára az a szó, hogy „ember“, nem fehérbőrű lényt jelent, hanem feketebörüt. Ha ö kiejti azt a szót, hogy „ajak“ valami sokkal duzzadtabbat gondol vele, mint ml. Az ö számára ő maga, az ő faja a mérték s ami ettől a mértéktől különbözik, az az ő számára rendellenes és kivételes. Ha tehát az ő képzeletébe nézek, torzító tükörbe nézek. Milyen képet mutat ez a tükör? Először is sokkal nagyobbnak lát, mint amilyen vagyok. Az ő számára a saját fajának átlagos magassága a kiinduló pont. A legtöbb fehér ember, még a köztermetü is, rá a normálisnál magasabb benyomást tesz. Én meg, aki a magam fajában magas embernek számitok, óriásnak tetszhetem neki. Színemet ő világosabbnak látja, mint amilyennek bármelyik fehér embertársam látná. Hiszen aki nagyon lesült a napozástól, arra mi azt mondjuk, hogy „fekete“. Pedig legfeljebb barna. Ugyanez történik az ő képzeletében, de ellenkező előjellel. Rendes arcszinemet ő fehérnek látja. Majdnem falfehérnek. Ha a hajamat nézi, akkor azt is jóval világosabbnak ítéli, az ő számára én szőke vagyok. Be is kell látnom, hogy saját szurokfekete hajszínéhez képest helyesen ítél. És roppant simának, feltűnően lenyaltnak látja a hajamat, mert az ö göndörödő, kondor gyapjától feltűnően különbözik. S ha én az ő haját egocentrikus ítélettel titlkondornak látom, természetes, hogy ő az enyémet tulsimának látja. De amellett fakónak. Mert ami „haju annak az ő világnézete szerint úgy kell csillognia, mint a fekete lószőrnek. Homlokomat tulmagasnak látja, mulatságos módon tulépitettnek. Számat nevetségesen kicsinynek és elveszően vékonynak. Arccsontjaim ellen azonban bizonyára nincs kifogása, mert paraszt- őseimtől maradt rám valami mongol. Szememet azonban sárgának látja. Olyannak, amilyennek én a macska szemét látom. És pillantásomat határozatlannak, elmosódónak, mert szemem fehére nem különbözik eléggé arcom bőrétől. Ebbe is bele kell mennem, hiszen én viszont kéknek mondanám az ő sze- mefehérét, pedig nem kék. És igy tovább. Ha mindent összeadok, akkor a néger képzeletből gyártott tükrömben különös embert Iátok: feltűnően magas, szőke alakot, akinek túlságosan sima és fakó a haja, arca halálsápadt, sárga szemének tekintete bizonytalan, orra nagyon vékony és hegyes, szája gyerekesen kicsiny és keskeny, homloka komikusán boltozatos és fehér. Hatalmas, lomha óriás, mozdulatai, amelyből a vadállatok sima rugalmassága hiányzik, szegletesek és visszatetszöek. Ez vagyok én azon a fényképen, amelyet az ő retinája vesz fel. És vájjon jogom van-e azt mondani, hogy ez a kép hamis? Csak annyi jogom van, amennyi neki van ahhoz, hogy tiltakozzék a róla énbennem megjelenő kép ellen: neki tömpe az orra, neki nem vastag az ajka, neki nem tulsötét a bőre, ő minden tekintetben normális. Nemcsak külsőmmel tudok ebbe a tükörbe nézni. A tükörben megnézhetem bensőmet is. Közepesen muzsikális vagyok, időérzékem kínosan pontos, szorgalmam és munkabírásom nevetségesen túlzott, ősi ösztöneim amelyek a növényekkel és állatokkal kapcsolnának ösz- sze, siralmasan él koptak. És nemcsak ez a kis néger lehet az, akinek képzeletében megkeresem tükörképemet. Használhatok erre valami ethiópiai néger óriást is. Ennek tükrében fakó kis törpe leszek, beesett mellű puhány. Vagy megnézhetem magamat egy japáni ember képzeletének tükrében is. Megint óriás vagyok ott, szemem vágása túlságosan köralaku, arcszinem kékesbe játszik, nyakam feltűnően hosz- szu, modorom komor és bár dotation. Milyen vagyok hát? Amilyennek én látom magamat, olyan bizonyára nem, hiszen szemléletem a fehér ember egyoldalú és nem tárgyilagos szemlélete. Olyan sem vagyok, amilyennek embertársaim látnak. Szóval milyen? Erre nem lehet felelni. Aminek nincs mértékegysége, azt nem lehet megmérni. Az igazságnak nincs mértékegysége. A valóságot lehet tudni, az igazságot soha. HARSÁNYI ZSOLT. 'masa Aki legyőzte Zimmerlyt Életéről és karrierjéről l eszél Maryse Basiie, Franciaország első „légi íaxikocsisnöje «- 37 órát és 55 percet r.plli megszakítás nélkül a Languedoc egykori enfant ierrible-je \ ' PÁRIS, junius hó. Már a ílég hőseinek első fénykorában, a világháborúban is- megvolt Frauoiiaországnalk a nagy női- pilótája, La Roche bárónő, ki 1919 júliusában egy légi katasztrófában pusztánk el iglépével együtt, A balvégzet nem riasztotta e,l -a többi francia nőt. A champion zászlóját a bárónő kihűlt kezéből . azonnal kiragadta Adrienne Bolland, a nagy -női rekorder, az Andeseik első átrepülő je. Ma azonban korántsem ő az egyetlen professzio- nátus francia pilótanő. Talán nem is ,a -leghíresebb. De ha már nem szokatlan látvány i®, az ember mindig valami kellemes és egyI ben pikáns meglepetést érez, ha Le Bourget- ben Vafltaimely karcsú Fokker-be szállva a pilóta vízálló barna bőrcsuklyájából kedve; fitos arcocska mosolyog rá és engedetlen dacos hajfürtöket kapkod el a szél a csuklya alóli. Ha -meg is szoktuk münden téren a nők versenyképességét a férfivel, a kérdés nem kevésbé megoldatlan: hogy lesz egy kislányból pilótanő? Hogy miként határozza el magát a légi soffőr pályájára? A női autóvezetés más. A .letört urinő, alku saját autóján lanult, vagy soffőr özvegye, ki férje mesterségét folytatja — de a pilótának, úgy érezzük, predeiztinálva kell lennie. A rettenetes Fiaruse Ha falura vagy 'kisvárosba rándúlsz vendégül, a sétatéren vagy >az utcán vendégváró barátod neje vagy lánya biztosan rámutat valamelyik kislányra, bogy az micsoda elvetemült gyerek, fantasztikus, zavaros, minden percben valami skandalumot csinál ,,valóságos garcon“, excentrikus toaletteket hord, fejére állítja otthon az egész házat, nyaktörő vicceiket csinál a trapézen vagy illetlenül játsza a tenniszt: szóval a család és a helység borzalma — s egyben büszkesége is. Ilyen enfant terrible volt Maryse Bastié, mikor még repülőgépről beszélni sem hiallott és csak Rövid, boldog házasság után, melye: a fiatalok a szó legszorosabb értelmében a ,,hetedik égben“ 'töltöttek, ia féltékeny motor megölte a fiatal férjet. Maryse pedig, ahelyett?, hogy mint más nő, végleg eliszonyodott volna a gyilkos géptől, maga vette kezébe a kormánykereket és a daco» motort megszelídítette. A légi taxi kocsisnő — „Bordeauxban tanultam meg repülni“ — beszéli nekem Le Bourgetben ikét vidám read között. — ,,A bordeaux! repülőtelepen 1 még jól emlékeznek a próbarepülésemre: tiz I órai röpdösés után í a hajóhíd Ráheljei között suhantam át gépemmel. ! Olyan buta vakmerőség volt ez, amire csak az a mentségem lehet, hogy magam sem tudtam, hogy az életemmel játszom. Szörnyen hencegtem akkoriban), hogy micsoda nagy pilóta vagyok. Később s annál keservesebben tanultam meg, hogy a pilótának első kelléke nem is a repülni tudás, hanem — a pénz! Két esztendeig kellett kínlódnom, míg szerezni ;udtam- magamnak egy rozoga kis repülőgépet. Az első komoly utat 1927-ben teltem Drouhinnel, (ki nagyon dicsért, nagyon biztatott és rábírt, hogy próbálkozzam meg a könnyűsúlyú repülőrekord megjavításával. Ez sikerük és azután hamarosan megadták gépemnek a személyszállítási jogol. így lettem Adrienne Bolland melleit az eiső légi taxiiikocsisnő. A nagy kereskedelmi repülő- vonalak még mindig nem alkalmaznak női pilótákat s iigy nekünk repülő asszonyoknak az marad a főkeresetünk, hogy jo frankért fel- vis’szük a kiváncsi utast a levegőbe. Nehéz kenyér, mer-: bár nehány percnyi repülésért kapunk 50 frankot, abból az ötvenből le kell számítani mlég a benzin árát, az olajét, a j gép kopását és mindenekfölött a Schlepper 1 provízióját, aki hozza a — pasasokat.“ motociklijével rémitette az egész Langue- doc-ot, ahogy vadul száguldozott keresz- tül-kasul a vidéken. A szülei beleőszültek a gondba, mer,: ennek a lánynak semmi hajlamla nm volt főzni, takarítani. Milyen kitűnő háziasszony volt a mamája: a Mariskában meg kérem semmi., de semmi sincs egy jóravaló ,,femme inté- rieure“-bőil. Honnan a pokolból szerezzenek aztán férjet neki! Kétségbeesésükben végül megtaniititaittálk a gyorsírásra: hadd legyen hát -isten nevében kenyérkereső. És akkor a Maryse, (mert mindég Ilyen váratlan dolgokat csinál) noha már egész jól sztenogra- fált, hirtelen férjhez ment. Lelt egy emberre, aki szakasztott olyan bolond volt, mint ő maga. Egy alak, kérem, aki levegőből élt. Av-iatikus! Maryse egy szárnyas emberhez ment feleségül és egy motorhoz. Kedvesen, lágyan beszél, egy kicsit délies franciasággal. Bájos és nőies. Csak a széles álla és az izmos nyaka árul el valami férfiais dacot és a szava nyugodtabb, lassúbb, mérie- geltebb, mini általában ,a francia asszonyoké. A klek ür csendjében 1 öltöt! órák, amikor a pilóta végtelen híg sivatagban úszik egyedül, ő és a molor, szemben a nappal, ezek nyugalomra, önuralomra, belső egyensúlyra tanítanak. Légi 'taxikocsis! Csakhogy ez a vidám, kedves, kis .raxikocsüsnő“ 1929-ben elvitte -amerikai vetélytársai orra elől ,a kitartó repülés rekordját és újra megjavította ezt a saját maga által felállított rekordot 1930-iban megint, legyőzve a közben föiébekerekedett Lena Bemsl ©int, 37 órát és 55 percet maradt a levegőben leszállás és pihenés nélkül: férfi nem tudta ezt megcsinálni máig sem. „Mikor kikötöttem végre“ — mondja —- „uigy 'tapogatóztam magam körül, mint a va-km-acska. A szememet valósággal kiégette az otkolón, amivel folyton dörzsöltem félkézzel, hogy ébren -tartsam magamat.“ Aki Zimmerlyt verte Időközben könnyű repülőgépével az egye- nesvonalu távrepüiés rekordját is felállította, megverve az amerikai Zimmerlyt. Egész Németországban ovációkat rendeztek az ünnepléslére minden városban, mely felett gépe elhúzott: talán maguk a franciák vesznek róla legkevesebb tudomást. Az ő számukra Maryse Bastié mündig „különc marad“. Hiába: a „Garconne“ hazájában nem szeretik a ,,fér~ íiaskodó“ asszonyokat.