Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)
1937-06-20 / 138. szám
< 1 1937 Janius 20. ELLENZÉK wmxrmKMBsmim ll V - / V ‘■í: . ■* ! m t • AV-' ''i'' 'vE-i/, . L : ~et a gäre 1nta UtA atasi< troűanrtot . rmmmmm-y Âszúnyogok csúfot űznek a/ hatástalan rovarokból / Rl* o rovorirtát« élén áll I 90 nemzői hős- znál ja.,. Ez o legjobb bizonytták- A FMt összetételéi sohasem tudták utánoz*!. AzzoJ a két tulajdonsággal bir. amely o tökéletes rovarirtót jellemzi ; ártolmaflan az emberre és halálfhozó az összes rovarokra Ezért utasítsa vissza o kéte^ készítményeket. Hogy biztos legyei offeJóli hogy valóban az egyedüli valódi Fllt-tel szolgálják ki, kérje a sárgo dobozt a lekete szalaggal és katonával. Szórjon a résekbe és sor kokba tevés FUT-PORT; a rovarok puszta érintésére elpusztulnak, t Castano-Kőszeghy Marianne riport a: A HARANGOK VÁROSA Ketten egy éjszakában: A Vándor és a Mult. « A pénz városa. — Akiket megöl az arany. — Kereső árnyak az ódon katedrális keresztfolyosóján TOEsxassssa Megszólalnak harangok BÁZEL, junius hó. Nem Louis d'Aragon híres könyvéről: A bázeli harangoikral szól most az enek. Magáréit Bázelről, a harangok városáról, melynek nyugalmas llevegőjében,, minj pártatlan. édesanya védő karjai között, úgy találnak otthonra a nagy hanárvároj legszélsőségesebben heteregén elemei. Fajok, vallások, nyelveik csodálatos tarkaságában, mint óriási kaleidoszkóp, élli Bázel a maga különös életét.. Különös ez a város maga is, — elvonaitlko- zoiit, zárkózott és hűvös. Rengeteg templomában a legkülönbözőbb felekezetek hivő! járulnak áhítatra: békés tűr elmeit fenség; nemes liberalizmus őrködik e sajátságosán nemzetiközi város lakóit fölöttit'. És valahányszor, éjfél órájában egyszerre kon du Inak meg a bázeli templomok harangjai, — mintha egy nagy, magasztos harmóniában élő népközösség hálaadó diate harsán na föl. Siiíáogísi kezd a mu i Különc város Bázel. Azzá tetteik lakóii, az ős-bázeliak, az igazi benszülöltek. Ők adták meg városuk tulajdonképpenii karakterét, ok formálták, alakították ki' századok óta Bázel mai jellegét'. A ha'.almas városnak állandó előnyül szolgált' a Rajna két partján való kedvező fekvése és a nemzetközi helyzetben minden korokon át elfoglalt jelentékeny szerepe. Múltját1 mindig a komolyság, szolidság, biztonság jellemezték. Ilyen volt Bázel, az ősrégi város, lepergett 'századok történetén keresztüli, — ilyen volt és ilyen ma is: kereskedői szellemű, mindig józan, mindig hűvös. Itt élnek Európa leggazdagabb emberei. Ez is köztudomású. Emberöltők szorgalma után idekerülnek Közép-Európa vagyona!, hogy gazdáik, minit büszke tőkepénzesek, pihenjenek idegen könnyek árán szerzett 'babérokon. Azonban: néha-néha..., mégis suttogni kezd a mult. Halkan, csöndesen, — vigyázva, hogy meg ne hallja senki... — Ne bántsatok! Jaj, ne bántsatok. Én is voltam szép. Én Is voltam fiatal. Nekem is voltak vágyaim — sóvárgó álmok', elpusztulj remények;, melyeket azonban megfojtott őseim merev józansága... Jaj, —- nekem is voltak pedig nagy terveim, melyekre mindannyiszor, minit kemény ököl, csapott le az a szentiként tiszteit bázeli fogalom, melyet nálunk úgy hivnak: hagyomány. Bázel sohasem lehet szelíd hirdetője a Rajna költészetének; ez a város nem élheti nagy vizek partjának álmodó hangulatát, nem áldozhat firenzei ideálok művészi 'törekvésének — Bázelt köti, immár mindörökre köti a hagyomány. Hagyomány: törvény, melynek engedelmeskedni kell... így suttog, sirdogáll panaszoson a Mult. Sürgős figyelmeztetés ! Óvakodjon a mindig rossz minőségű hamisítványoktól. Kérje mindig az orvosok által ajánlott egészséges és aníiszeptikus „Primeros“ gumi-készitményt Minit kegyetlen tömlöcbe böntönzötit szűz, szenvedő fiatal Leány, — úgy rezegnek visz- sza Bázel ősi falain át a drága hangok, elfojtom ifjúság megható emlékei.. De Bázel csökönyösen és komoran éli tovább szigorú életét és a Mult dalát sohasem hallgatja senki. Egy valaki azonban mégis meghallottta. Sóvar lelkére, mint csodálatos zene, hatott a vén falak szordinós muzsikája. Vándor, koldus és gavallér egy személyben; kicsit' bolond, kicsit fanteszilia, messziről jött idegen: Ilyen embernek kellelit' eljönnie, hogy megértse egy nagy, hideg város elnyomott lelkét. A lélek, mely ott él minden városban: szabadon, tobzódva és szertelenül, mint Páris, büszkén; öntudatosan és előkelőén, akárcsak London, keményen, merev daccal, miint Berlin, múltjának emlékein ujjászütetve, min: Róma, — igy él, lobog 'ás nyilvánul meg minden nagyváros valódi lelke. Bázel lelke azonban nem szabad. Elrejtve, elzárva, ócska házaik, sötét 'Sikátorok; csöndes rajnamemti utcák titokzatos magányosságában borong csak vissza ennek a városnak igazi 'lelke: 'Szánandó, árva lélek, melynek sohasem vdlt szabad korlátlanul kibontakoznia. Távoli vándornak, szépet szomjazónalk kellett ide elvetődnie, ősii- falak árnyait kergetnie, mignem egyszer megütötte fölét a Mullt sóvárgó dala... Keresi az éjszaSíábare Ketten suhannak el a gyorsan alkonyodó téli sülében a régi bázeli falak tövében. A Vándor és a Múlt. Senki sem ismeri fel őtke:, senki sem törődik velük. Rohannak az utcák járókelői: itt mindennél fontosabb az üzlet, munka, forgalom és a Pénz. Pénz. Bázel a Pénz városa. Szaladnak az arany ubân; az aranyért élnek-halnak és véreznek eil. Szaladnak az arany után; szaladnak mohón, lázasan, kapzsian és lelketlenül. Az arany mébelyez és fertőz e város falai között minden; és mindenkit. Az arany megöli az ermberdk lelkét. Az arany megöli őket Nagy fényes utcák, kiivilágitoitit; űztetek. Prémes bundában pöffeszkedő, cifraruhás emberek. Ragyogó, drága kereskedéseik, pazar cukrászdákban speciálisan bázela „Leckerli t“ csemegéző dámák. És ez embertömeg hosszú sorában mintha csak egy cél felé törtetne: Aeschenverstadt 74. Fonds Agraire. Nagy bank ez: a világ bankja. Nemzetközi intézmény. Pedig csak egyszerű, modern, i emeletes ház ez, más épületek közé beékelve. I Sem külseje;, sem stílusa nem árulja el európai fontosságát. Aranyok csörgése: infernális zene, melynek elfojtott akkordjai, mint végzetes sitaccaito, vegyülnek el a szigorúan elzárt ajtókon át az utca lármás forgatagába. A Vándor eltakarta arcát — Ne! Ne tovább, — nem akarom ezt látni! — kiáltotta szenvedélyesen. Megragadta a Mult karját.. — EL innen! Vigyél el innen, — vigyél el, de jó messzire. Én nem ezt akartam. Nem akarok tudni erről a világról: Moloch rói, aki mindenütt ur és akivel mégis mindenütt találkozom. Vigyél el innen, Múlt, — vigyél el, könyörgök! Én Bázelt atkarom látni, — Bázelit; az igazit, úgy, ahogy azt talán csak Te Ismered! A muh — Látod, — suttogta álmodozva, __ látod, ilyenkor élek éni Az éjszaka ikell nekem: ez az én birodalmam. Ekkor már nem zavarhatnak engem a Nappali anyagias zsarnokai. Ilyenkor éled újra Bázdl; az igazi, az en varosom. Ilyenkor vagyok újra én is boldog — önmagam lehetők ismét e néhány futó órában. Mindez az enyém: emlékek hatalma, — mindez, melynek szuverén ura én vagyok... Éjfel lett. Megkonduflltak hosszan; búgva a székesegyház harangjai. Nyomon követték a többiek: az óriási város óriási templomai- ———--«MiMaBniMi A Mult fájdalmasan mosolygott — Jól van. Türelmetlen vagy. Meg fogod látni a régi Bázelt. Bázel, az én. városom azonban nem fit vár rcád. Elviszlek magammal oda. Csak ketten leszünk ott: arra már igazán nem téved senki sem. Előbb azonban mégis azé akartam, hogy lássad a mai Bázelt, a nappali Bázelt, az aranyborjú városát... Most már látod — mosd már érted, hogy én miért szenvedek!... * Karcsú oszlopok vadon kúszó borostyánokkal öLetkeznek az évszázados kaitedráLis csodálatosan szép, gótikus keresztfolyosóján. Az est sötétségében két- árnyék suhan el az oszlopok között. A Vándor és a Mult Az egyik árnyék megkönnyebbülten sóhajt föl: — Végre megtaláltam, amit kerestem! Átírjunk meg! Lenit, mélyen a tornyok alatt, a hold szelíd fényében;, ezüstös csállog.ásu hullámcsipkék rajzolódtak ikii a nagy viz fölött. Az ódon székesegyház világhírű Kreuzgang-já- rraik e Rajna felé néző festői pontjáról mesz- sze, messze kalandozo;it el a Vándor mélázó tekintete. Lártta az óriási! hegyeket. Bázel félelmes őrzőit, látott régi várkastély okát, a mult beszédes követek, halk hangon regélve legendás 'történetek kései emlékeiről. — Irt; jól érzem magam, — szólalt meg csöndesen. — Ezt kerestem, — érzem — ebben a városban. — És te is 'itthon vagy mold, — Múlt, mondd, — ugye óittb .igazán, iitithon vagy? — és újra megragadta kísérőjének karjiaiit. A Mult némán bólintott. Lassan ballagtak tovább. Elhagyták az óriási teret, melynek monumentális körvonalaira csak & vén ka- tedráiis dacosan trónoló 'tornyai vetették ferde árnyékukat;, ahold vakító világosságában. Sok százéves vén házak, furcsa sikátorok. régiesen színes, tarka-barka vityiilók bukkantak elő utjokban. Megriasztott gnó- mok, különös figurák, mint felzavart szellemek, lapultak meg nehézkesen csikorgó fekete kapuk homályában. Egészen éjszaka lett már. Megkapó vote ez a (kép. Eltűntek a nappal rideg benyomással; uj, meseszerü, festői látvány következett el a nap józan képeinek nyomában. Uj álomkép bűvölte el a Vándor lelkét: uj város eltemetett, elfelejtett emlékei palástja jótékonyan borította feledésbe a nappal tülekedőinek! lélektelen rohanásárt.1: megszűnt a sóik kínosan zavaró kép, — a Pénz .Istene elvesztette hatalmát e misztikus, óra angyali szelídségében. Maga a hold is mintha megbékéljen, még ezüstösebben csillogta volna be a régi, hegynek menő, meredek utcák keskeny házikóit, jellegzetes ó-német homlokzatok furcsán ribki- rtó szineit. Elárasztotta megbocsátó fényévei a modern városrészek elegáns palotáit is és elküldte sugarait a Bázel szivében trónoló, ódon, rézvörös városháza históriai emlékű freskóira. megálSí naik ércbeöntöfct heroldjai; Bázel harangjai. Fajok, vallások, nemzetek, nyelvek csodálatos harmóniában olvadtak össze az alvó város nyugalmában és uj, békéért könyörgő hangjukat megenyhült akkordokkal kísérte tovább az Éjszaka. Éis egy jobb világ jobb és szebb jövőjének emblémájaként mégegyszer felharsantak a harangok és mintha minden nemzetek, minden hitek — az Emberszeretet akadályokat döntő nagy céljait zúgták, dübörögtek volna komor pélbaadássa.I az elbűvölt Vándor füleibe. mmrn Irka-fírk "Z>, PapirszalváCa öle31> .ivdsj. minden színben és minőségben az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Uninî kapható. Egy próbavásárlás meggyőzi Önt áraink utólérhetetlea olcsó Yoii&xóli Blain a neve annak a kis amerikai városkának, amely most hirtelen pénzzavarán .százezer dollárt ikeresett. Néhány hónappal' ezelőtt rettenetes pénzzavarba jutott. Még a tisztviselőit se tudta fizetni. (Azért ez egy kissé megnyugtató, hogy ezt a hatalmas Amerika egyik városáról is olvashatjuk.) Blainnek azonban volt valami kilátásba helyezett kölcsöne s igy elhatározta, hogy annak lebonyolításáig szükségpénzzel fog segíteni pillanatnyi, de nagyon kellemetlen pénzzavarán. Kibocsátói tehát százötven- ezer dollár névértékű fából készült pénzdarabokat. Ezek között volt tiz- és huszcentes, egy_, öt- és tizdolláros is. Ezzel fizette alkalmazottait és tisztviselőit; a város szállítóit s ígéretet te l, hogy amint a várt kölcsönt megkapja, beváltja a fából készült pénzeket. Szóval Blain város vezetősége zsetonokat bocsátott ki! Hónapokig voltak ezek a zsetonok forgalomban, elfogadták a kereskedők, a háziurak, bizva városuk becsületében. S mielőtt még a terminus lejárt, a kői csont folyósították, úgyhogy a városházán kifüggesztettek egy hirdetést, amelynek értelmében a központi pénztár másnap reggeltől kezdve beváltja a szükségpénzeket valódi jó USA-dollárru. Ekkor érte Blain város vezetőségét az a kellemes meglepetés, hogy ezen az ügyön százezer dollárt keresett. Ugyanis a kitűzött határidő lejáratáig csak ötvenezer dollár névértékű fa-pénzt váltottak vissza. A hiányzó százezer dollár pedig szőrén-szálán eltűnt az Amerikai Egyesült Államok ritka Ságokat és furcsaságokat gyűjtő polgárainak kezén... LEYÉLPAPÍROK egyszerűtől n választékosabb kivitelig legolcsóbb az Ellenzék könyvosztályában, Élű
