Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-20 / 138. szám

< 1 1937 Janius 20. ELLENZÉK wmxrmKMBsmim ll V - / V ‘■í: . ■* ! m t • AV-' ''i­'' 'vE-i/, . L : ~et a gäre 1nta UtA atasi< troűanrtot . rmmmmm-y Âszúnyogok csúfot űznek a/ hatástalan rovarokból / Rl* o rovorirtát« élén áll I 90 nemzői hős- znál ja.,. Ez o legjobb bizonytták- A FMt összetételéi sohasem tudták utánoz*!. AzzoJ a két tulajdonsággal bir. amely o tökéletes rovarirtót jellemzi ; ártolmaflan az emberre és halálfhozó az összes ro­varokra Ezért utasítsa vissza o kéte^ készítményeket. Hogy biztos legyei offeJóli hogy valóban az egyedüli valódi Fllt-tel szolgálják ki, kérje a sárgo dobozt a lekete szalaggal és katonával. Szórjon a résekbe és sor kokba tevés FUT-PORT; a rovarok puszta érintésére elpusztulnak, t Castano-Kőszeghy Marianne riport a: A HARANGOK VÁROSA Ketten egy éjszakában: A Vándor és a Mult. « A pénz városa. — Akiket megöl az arany. — Kereső árnyak az ódon katedrális keresztfolyosóján TOEsxassssa Megszólalnak harangok BÁZEL, junius hó. Nem Louis d'Aragon híres könyvéről: A bázeli harangoikral szól most az enek. Magá­réit Bázelről, a harangok városáról, melynek nyugalmas llevegőjében,, minj pártatlan. édes­anya védő karjai között, úgy találnak ott­honra a nagy hanárvároj legszélsőségesebben heteregén elemei. Fajok, vallások, nyelveik csodálatos tarkaságában, mint óriási kalei­doszkóp, élli Bázel a maga különös életét.. Különös ez a város maga is, — elvonaitlko- zoiit, zárkózott és hűvös. Rengeteg templo­mában a legkülönbözőbb felekezetek hivő! járulnak áhítatra: békés tűr elmeit fenség; ne­mes liberalizmus őrködik e sajátságosán nem­zetiközi város lakóit fölöttit'. És valahányszor, éjfél órájában egyszerre kon du Inak meg a bázeli templomok harangjai, — mintha egy nagy, magasztos harmóniában élő népközös­ség hálaadó diate harsán na föl. Siiíáogísi kezd a mu i Különc város Bázel. Azzá tetteik lakóii, az ős-bázeliak, az igazi benszülöltek. Ők adták meg városuk tulajdonképpenii karakterét, ok formálták, alakították ki' századok óta Bá­zel mai jellegét'. A ha'.almas városnak ál­landó előnyül szolgált' a Rajna két partján való kedvező fekvése és a nemzetközi hely­zetben minden korokon át elfoglalt jelen­tékeny szerepe. Múltját1 mindig a komolyság, szolidság, biztonság jellemezték. Ilyen volt Bázel, az ősrégi város, lepergett 'századok történetén keresztüli, — ilyen volt és ilyen ma is: kereskedői szellemű, mindig józan, min­dig hűvös. Itt élnek Európa leggazdagabb emberei. Ez is köztudomású. Emberöltők szorgalma után idekerülnek Közép-Európa vagyona!, hogy gazdáik, minit büszke tőkepénzesek, pihen­jenek idegen könnyek árán szerzett 'babé­rokon. Azonban: néha-néha..., mégis suttogni kezd a mult. Halkan, csöndesen, — vigyáz­va, hogy meg ne hallja senki... — Ne bántsatok! Jaj, ne bántsatok. Én is voltam szép. Én Is voltam fiatal. Nekem is voltak vágyaim — sóvárgó álmok', elpusz­tulj remények;, melyeket azonban megfoj­tott őseim merev józansága... Jaj, —- nekem is voltak pedig nagy terveim, melyekre mindannyiszor, minit kemény ököl, csapott le az a szentiként tiszteit bázeli fogalom, me­lyet nálunk úgy hivnak: hagyomány. Bázel sohasem lehet szelíd hirdetője a Rajna költészetének; ez a város nem élheti nagy vizek partjának álmodó hangulatát, nem ál­dozhat firenzei ideálok művészi 'törekvésé­nek — Bázelt köti, immár mindörökre köti a ha­gyomány. Hagyomány: törvény, melynek engedelmes­kedni kell... így suttog, sirdogáll panaszoson a Mult. Sürgős figyelmeztetés ! Óvakodjon a min­dig rossz minőségű hamisítványoktól. Kérje mindig az orvosok által ajánlott egészséges és aníiszeptikus „Primeros“ gumi-készitményt Minit kegyetlen tömlöcbe böntönzötit szűz, szenvedő fiatal Leány, — úgy rezegnek visz- sza Bázel ősi falain át a drága hangok, elfoj­tom ifjúság megható emlékei.. De Bázel csö­könyösen és komoran éli tovább szigorú életét és a Mult dalát sohasem hallgatja senki. Egy valaki azonban mégis meghallottta. Sóvar lelkére, mint csodálatos zene, hatott a vén falak szordinós muzsikája. Vándor, koldus és gavallér egy személyben; kicsit' bolond, kicsit fanteszilia, messziről jött ide­gen: Ilyen embernek kellelit' eljönnie, hogy megértse egy nagy, hideg város elnyomott lelkét. A lélek, mely ott él minden város­ban: szabadon, tobzódva és szertelenül, mint Páris, büszkén; öntudatosan és előkelőén, akárcsak London, keményen, merev daccal, miint Berlin, múltjának emlékein ujjászütet­ve, min: Róma, — igy él, lobog 'ás nyilvá­nul meg minden nagyváros valódi lelke. Bázel lelke azonban nem szabad. Elrejtve, elzárva, ócska házaik, sötét 'Sikáto­rok; csöndes rajnamemti utcák titokzatos magányosságában borong csak vissza ennek a városnak igazi 'lelke: 'Szánandó, árva lélek, melynek sohasem vdlt szabad korlátlanul kibontakoznia. Távoli vándornak, szépet szomjazónalk kellett ide elvetődnie, ősii- fa­lak árnyait kergetnie, mignem egyszer meg­ütötte fölét a Mullt sóvárgó dala... Keresi az éjszaSíábare Ketten suhannak el a gyorsan alkonyodó téli sülében a régi bázeli falak tövében. A Vándor és a Múlt. Senki sem ismeri fel őtke:, senki sem törődik velük. Rohannak az utcák járókelői: itt mindennél fontosabb az üzlet, munka, forgalom és a Pénz. Pénz. Bázel a Pénz városa. Szaladnak az arany ubân; az aranyért élnek-halnak és véreznek eil. Szaladnak az arany után; szaladnak mo­hón, lázasan, kapzsian és lelketlenül. Az arany mébelyez és fertőz e város falai kö­zött minden; és mindenkit. Az arany meg­öli az ermberdk lelkét. Az arany megöli őket Nagy fényes utcák, kiivilágitoitit; űztetek. Prémes bundában pöffeszkedő, cifraruhás emberek. Ragyogó, drága kereskedéseik, pa­zar cukrászdákban speciálisan bázela „Lec­kerli t“ csemegéző dámák. És ez embertömeg hosszú sorában mintha csak egy cél felé tör­tetne: Aeschenverstadt 74. Fonds Agraire. Nagy bank ez: a világ bankja. Nemzetközi intézmény. Pedig csak egyszerű, modern, i emeletes ház ez, más épületek közé beékelve. I Sem külseje;, sem stílusa nem árulja el euró­pai fontosságát. Aranyok csörgése: infernális zene, melynek elfojtott akkordjai, mint vég­zetes sitaccaito, vegyülnek el a szigorúan el­zárt ajtókon át az utca lármás forgatagába. A Vándor eltakarta arcát — Ne! Ne tovább, — nem akarom ezt látni! — kiáltotta szenvedélyesen. Megra­gadta a Mult karját.. — EL innen! Vigyél el innen, — vigyél el, de jó messzire. Én nem ezt akartam. Nem akarok tudni erről a vi­lágról: Moloch rói, aki mindenütt ur és aki­vel mégis mindenütt találkozom. Vigyél el innen, Múlt, — vigyél el, könyörgök! Én Bázelt atkarom látni, — Bázelit; az igazit, úgy, ahogy azt talán csak Te Ismered! A muh — Látod, — suttogta álmodozva, __ lá­tod, ilyenkor élek éni Az éjszaka ikell ne­kem: ez az én birodalmam. Ekkor már nem zavarhatnak engem a Nappali anyagias zsar­nokai. Ilyenkor éled újra Bázdl; az igazi, az en varosom. Ilyenkor vagyok újra én is bol­dog — önmagam lehetők ismét e néhány fu­tó órában. Mindez az enyém: emlékek hatal­ma, — mindez, melynek szuverén ura én vagyok... Éjfel lett. Megkonduflltak hosszan; búgva a székesegyház harangjai. Nyomon követték a többiek: az óriási város óriási templomai- ———--«MiMaBniMi A Mult fájdalmasan mosolygott — Jól van. Türelmetlen vagy. Meg fogod látni a régi Bázelt. Bázel, az én. városom azonban nem fit vár rcád. Elviszlek magam­mal oda. Csak ketten leszünk ott: arra már igazán nem téved senki sem. Előbb azonban mégis azé akartam, hogy lássad a mai Bá­zelt, a nappali Bázelt, az aranyborjú váro­sát... Most már látod — mosd már érted, hogy én miért szenvedek!... * Karcsú oszlopok vadon kúszó borostyá­nokkal öLetkeznek az évszázados kaitedráLis csodálatosan szép, gótikus keresztfolyosóján. Az est sötétségében két- árnyék suhan el az oszlopok között. A Vándor és a Mult Az egyik árnyék megkönnyebbülten só­hajt föl: — Végre megtaláltam, amit kerestem! Átír­junk meg! Lenit, mélyen a tornyok alatt, a hold sze­líd fényében;, ezüstös csállog.ásu hullámcsip­kék rajzolódtak ikii a nagy viz fölött. Az ódon székesegyház világhírű Kreuzgang-já- rraik e Rajna felé néző festői pontjáról mesz- sze, messze kalandozo;it el a Vándor mélázó tekintete. Lártta az óriási! hegyeket. Bázel fé­lelmes őrzőit, látott régi várkastély okát, a mult beszédes követek, halk hangon regélve legendás 'történetek kései emlékeiről. — Irt; jól érzem magam, — szólalt meg csöndesen. — Ezt kerestem, — érzem — eb­ben a városban. — És te is 'itthon vagy mold, — Múlt, mondd, — ugye óittb .igazán, iitithon vagy? — és újra megragadta kísérő­jének karjiaiit. A Mult némán bólintott. Lassan ballagtak tovább. Elhagyták az óriási teret, melynek monumentális körvonalaira csak & vén ka- tedráiis dacosan trónoló 'tornyai vetették ferde árnyékukat;, ahold vakító világosságá­ban. Sok százéves vén házak, furcsa sikáto­rok. régiesen színes, tarka-barka vityiilók bukkantak elő utjokban. Megriasztott gnó- mok, különös figurák, mint felzavart szelle­mek, lapultak meg nehézkesen csikorgó fe­kete kapuk homályában. Egészen éjszaka lett már. Megkapó vote ez a (kép. Eltűntek a nappal rideg benyomással; uj, meseszerü, festői látvány következett el a nap józan képei­nek nyomában. Uj álomkép bűvölte el a Vándor lelkét: uj város eltemetett, elfelejtett emlékei palástja jótékonyan borította fele­désbe a nappal tülekedőinek! lélektelen ro­hanásárt.1: megszűnt a sóik kínosan zavaró kép, — a Pénz .Istene elvesztette hatalmát e misztikus, óra angyali szelídségében. Maga a hold is mintha megbékéljen, még ezüstö­sebben csillogta volna be a régi, hegynek menő, meredek utcák keskeny házikóit, jel­legzetes ó-német homlokzatok furcsán ribki- rtó szineit. Elárasztotta megbocsátó fényévei a modern városrészek elegáns palotáit is és elküldte sugarait a Bázel szivében trónoló, ódon, rézvörös városháza históriai emlékű freskóira. megálSí naik ércbeöntöfct heroldjai; Bázel harangjai. Fajok, vallások, nemzetek, nyelvek csodála­tos harmóniában olvadtak össze az alvó vá­ros nyugalmában és uj, békéért könyörgő hangjukat megeny­hült akkordokkal kísérte tovább az Éjszaka. Éis egy jobb világ jobb és szebb jövőjének emblémájaként mégegyszer felharsantak a harangok és mintha minden nemzetek, min­den hitek — az Emberszeretet akadályokat döntő nagy céljait zúgták, dübörögtek vol­na komor pélbaadássa.I az elbűvölt Vándor füleibe. mmrn Irka-fírk "Z>, PapirszalváCa öle31> .ivdsj. minden színben és minőségben az Ellen­zék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Uninî kapható. Egy próbavásárlás meggyőzi Önt áraink utólérhetetlea olcsó Yoii&xóli Blain a neve annak a kis amerikai város­kának, amely most hirtelen pénzzavarán .százezer dollárt ikeresett. Néhány hónappal' ezelőtt rettenetes pénzzavarba jutott. Még a tisztviselőit se tudta fizetni. (Azért ez egy kissé megnyugtató, hogy ezt a hatalmas Amerika egyik városáról is olvashatjuk.) Blainnek azonban volt valami kilátásba he­lyezett kölcsöne s igy elhatározta, hogy annak lebonyolításáig szükségpénzzel fog se­gíteni pillanatnyi, de nagyon kellemetlen pénzzavarán. Kibocsátói tehát százötven- ezer dollár névértékű fából készült pénzda­rabokat. Ezek között volt tiz- és huszcentes, egy_, öt- és tizdolláros is. Ezzel fizette al­kalmazottait és tisztviselőit; a város szállí­tóit s ígéretet te l, hogy amint a várt köl­csönt megkapja, beváltja a fából készült pén­zeket. Szóval Blain város vezetősége zseto­nokat bocsátott ki! Hónapokig voltak ezek a zsetonok forgalomban, elfogadták a keres­kedők, a háziurak, bizva városuk becsületé­ben. S mielőtt még a terminus lejárt, a kői csont folyósították, úgyhogy a városházán kifüggesztettek egy hirdetést, amelynek értel­mében a központi pénztár másnap reggeltől kezdve beváltja a szükségpénzeket valódi jó USA-dollárru. Ekkor érte Blain város veze­tőségét az a kellemes meglepetés, hogy ezen az ügyön százezer dollárt keresett. Ugyanis a kitűzött határidő lejáratáig csak ötvenezer dollár névértékű fa-pénzt váltottak vissza. A hiányzó százezer dollár pedig szőrén-szálán eltűnt az Amerikai Egyesült Államok ritka Ságokat és furcsaságokat gyűjtő polgárainak kezén... LEYÉLPAPÍROK egyszerűtől n választékosabb kivitelig legolcsóbb az Ellenzék könyvosztályában, Élű

Next

/
Thumbnails
Contents