Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)

1937-04-07 / 80. szám

Szerkesztősig és kiadóhivatal: Chij, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivat1 és könyvosztály: Piaci Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcim: Ctuj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BART HA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra': negyedévre xo, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözetcel öbb. LVIll. ÉVFOLYAM, 8 0. SZÁM. SZERDA 19 3 7 ÁPRILIS 7. ü lisiitfmí cágüíímühödcscí hangsiiluoita Pil rc$€n§i€F€€ü cs lenes köztársasági cliiHü belgrádi liripliiill aikaimábói A középeurópai helyzet megbeszélése képezi a belgrádi látogatás főtárgyát. — Van Zeeland belga miniszterelnök Londonból és Parisból kapott A szovjet kuiügyek helyettes vezetőjévé nevezték ki Potemkin párisi szovjetorosz követet Némai&rszag tiltakozóit a Dála Uniónál a délkeléi­afrikai német gyarmatosod fogainak elkobzása ellen Benes csehszlovák köztársasági elnök teg­nap Belgrádba érkezett, ahol nagy ünnepé­lyességgel fogadták. Látogatása, mely iránt a pár nap előtt lefolyt kisantcmt-értekezlettel kapcsolatos kommentárok nyomán érthe­tően nagy érdeklődés nyilvánul meg, fon­tos mozzanata középeurópai helyzet tovább­fejlődésében. Csehszlovákia és Jugoszlávia, amint a két állam vezetői ismételten hang­súlyozzák, szilárdan ragaszkodnak « kisan- tant kereteihez. Külpolitikájuk bizonyos tér riilei<én azonban törekvéseiket neu' i nadig lehet teljesen párhuzamosnak mondani. Csehszlovákia a nyugati hatalmak, különö­sen Franciaország felé való orientálódás fenntartás nélküli híve <$ amellett külön egyezség köti Szovjetoroszors-ághoz is. Ju­goszlávia még ma sem áll diplomáciai kap- f csolatban Moszkvával és bár a nyugati ha- j tdlxnak felé való orientálódást nem veti el, j újabb külpolitikájában igyekszik számítani j a közelebb fekvő nagyhatalmi támaszpon- 1 tokkal is. Ilyen körülmények között annál g inkább érthető az érdeklődés, mely a kül­politikailag mindig tevékeny Benes elnök utazását kisiéri, mert különböző jelek arra mutatnak, hogy mind a két állam igyekszik egy olyan külpolitikai koncepció megvaló­sítására isy mely szerintük a dunavidéki ki­sebb országoknak előbb gazdasági együttmű­ködéséhez és később talán politikai közele­déséhez is vezethet. A belgrádi tárgyalások előrelát hal őlag főleg erre az utóbbi pontra fognak vonat­kozni. A nagyhatalmak felé való orientálódás­nak kérdésén, melyben mindkét államnak már határozott lekötöttségei vannak, 'lénye­ges változást ugyanis nem hozhatnak ebben a pillanatban. A dunavidéki kérdések azon­ban egyformán érdeklik mind a két orszá­got és úgy a jugoszláv, mint a csehszlovák külpolitika vezetői tisztában vannak azzal, hogy ez az a terület, ahol saját, mulasztha- tatlan érdekükben is legsürgősebben kell el­fogadható megoldásokat keresni. Belgrád- ban, bizonyos jelek szerint, a római jegyző­könyv államaihoz való közeledéssel keresik a megoldáshoz vezető utat. Prága a Rómán át vezető ut helyett Bécsen át igyekszik megtalálni a kapcsolatokat a Dunamedence gazdasági együttműködésének kiépítéséhez. A jugoszláv és csehszlovák államfő tegnap elhangzott beszédeiben még nem volt szó erről a kérdésről, mely mint a folyamatban levő fáradozások tárgya, még különben sem tekinthető kiérettnek államfői nyilatkozatok megtételére. Ellenben ugg Pál régensherceg, mint Benes köztársasági elnök erélyesen hangsúlyozták a kimntan\t céljainak közös­ségét és azt, hogy országaik, Romániával együtt, továbbra is össze fognak tartani a békéért való küzdelemben. ,,A három ország szoros együttműködése a jövőben is folyta­tódni fog“ — mondta Pál régensherceg, — „céljaink és eszményeink közösek és érde­kükben továbbra is teljes egyetértéssel dol­gozunk“ válaszolta Benes, aki külön letemet­te a nagy ragaszkodást is, mellyel a cseh­szlovák külpolitika viseltetik a népszövetsé­gi alapokmány szelleme iránt. A nagy külpolitikai kérdések felszültsé- j gelbe világit be az a tiltakozás, melyet Né- ' metország diplomáciai képviselője tegnap a. délafrikai unió kormányánál, Praetoriaban hangoztatott. Az angol birodalmi mandátum , alá került délkeletafrikai német gyarmat j ugyanis közvetlen a Délafrikai Unió kor- j mányzata alatt áll. Mikor a német gyarmati j A közvélemény még foglalkozik a kisan- tant külügyminisztereinek belgrádi értekez- 1 érté vei és iegy darabig tovább is foglalkozik majd vele. Első sorban a derűlátása miatt, mellyel a nemzetközi helyzetet és a gazda­sági fellendülést mérlegeli. Ezúttal nemcsak magáért beszélt, de céloznia kellett maga­sabb érdekből a dunai míthoszra, természe­tesen csak ködöslen és óhajainak mindössze lélektani gyökereit sejttetve. A belgrádi nyilvános jegyzőkönyvből kimaradt kérdé­seken is eltűnődik a közvélemény. Bizonyá­ra szó esett a kölcsönös segélynyújtás fran­cia tervéről, amelyet a cseh—orosz katonai viszony külön kiélezett. Miért nem vallottak róla? Nyilván megbukott ez a terv, legalább is egyelőre. A hivatalos közlemény 8. pontja szerint a kisantant ellenez minden világnéz­eti állásfoglalást. A szövetség egy bölcseleti forradalom képviseletével pedig áüásfog'a- lás; nem fogunk csodálkozni, ha ezek után a közeljövőbein a cseh—orosz viszony módo­sulni fog. Különblen is a Hodzsa-rendszer nyilvánvalóan közeledik a római jegyző­könyv politikájához, mely nem orosz-barát. A római jegyzőkönyv Belgrádiján kezd egy­re olvasottabb olvasmány lenni: Jugoszlávia már megbékélt Olaszországgal és békülget Magyarországgal is. Különben Oroszország kezd másfelé feszélyező lenni; az uj Locar­no, «mjelyet a belgrádi! közlleméuy 7-ik pontja rendkívül kívánatosnak jelez, mint az általános biztonsági rendszer egyik leg­fontosabb reménységét, 'aligha jöhet létre Németország oroszellenes szempontjainak figyelembevétele nélkül. A régi Locarno fél - reszoritását a 3. birodalom az orosz—fran­cia katonai megegyezéssel indokolta. Nem szabad megfeledkezni 'itt, hogy a török— orosz viszony a jelek szerint mintha szintén kezdi&ne már eltűdegülni. A második „titkosf kérdés, melyre >gy semmi’; célzást nem tettek és valószínűleg csak a sajtószolgálat képzeletében vetődött föl határozott fogalmazással: hogy a kis- aniant csak együttesen fog tárgyalni Magyar- országgal. Ami különös megkötés volna, mi­kor a tárgyalások óhaja és szüksége soha ennyire még nem volt a levegőben és sugár­zott ki a kisantant határozataiból is. Az eddig) szólamot: a kis antant hajlandó a szomszédsági viszonyt elmélyíteni ezúttal melegübben, eélzatosabban, szélesebben fo­galmazták meg: valamennyi és ezen vau a igények fölmerültek, a praetoriai kormány volt az első, mely tiltakozott a kezébe ke­rült gyarmat visszaadása ellen, hangoztatva, hogy föltétlenül ragaszkodik Délafrika há­ború után kialakult helyzetének véglegessé­géhez. A volt német gyarmatban azonban tovább is ott él a régi német gyarmatosok j nagyrésze, akik időnként kifejezést adnak j hangsúly, valamennyi szomszédjával akarja most már a kisantant kiszélesíteni és kimé- lylteni a politikai viszonyt és szomszédságot. Igaz, hogy .^szigorúan fenntartják a határo­zatokat, amelyeket a napirenden lévő nem­zetközi kérdésekben eddig hoztak“, de fel­tűnő módon most se a Habsburg-restaurá- ciót, se a magyar kérdést, se a bolgár köve­teléseket nem nevezi a nevén. Nyilván jó lehetőségek érdekében. A lO-ik pont pedig a külön jugoszláv ut helyeslését hangsúlyozza, pedig ez már Magyarország felé is kereszt- utat eresztett? Hol itt a „csak együttes tár­gyalás“ korlátja? Hol itt a féltékenység tel­jes kirekesztése? Ne feledjük, hogy a sokat emlegetett egység ellenére is román részről súlyos aggodalmakat emlegettek már eleve a jugoszláv ut miatt. Iorga és most Goga sze­mélyesen, vagy házi közírók utján csak nemrég hangsúlyozták, hogy Jugoszlávia — bár szövetségi hűséggel mindent előre jel­zett és minden szükségest utólag közölt — | mégis jelentős különjáró nemzetközi politi- 1 kát követ s Belgrád vonzóerejét a kisantant 1 két más állama felé külön akaratuk jeköté- § sével is igyekszik éreztetni. Ez nem jelenti 8 a kisantant lazulását, de bizonyos szabad E mozgást egy-egy tagjának. Ma már határ o- l zott hang emliti, hogy a délszláv miniszter- j elnök most erőteljesen fogja megindítani | tárgyalásait Magyarországgal. Hogyan, mi- j ről? Természetesen csontkemény föltevést | nem lelvet fölállítani. Azonban egy b!zíos: a | kisantant együttes tárgyalása Magyarország- | gal és Ausztriával és valóban az 1933 feb- | ruár 19. Titulescu-féle kisantanti áWamszö- | vetségi alkotmány szerint — ha majd le kell | ülni a zöldasztalhoz a Dunavölgy megszer- g vezérének történelmi ügyében. Egyébként és j addig se akadálya, ha valamelyike a három j tagnak a szomszédi viszonyt külön-kijlön I tartja meg, mint DéLsz’ávia már eddig is | cselekedne a bolgárokkal és olaszokkal ba- g rátsági szerződés alakjában. Igaz ismét, hogy | a szomszédi! és duma-völgyi nagy megegye- a zésre való nagy törekvés leghatározottabb | jelét még nem olvashatjuk sehol mindaddig, J amíg kisantant jegyzőkönyvben vagy a fele- jj lős miniszterelnökök nyilatkozatában nveg 3 nem jelenik a főfeltétel határozott elismeré- I se: a kisebbség! jogvédelem végrehajtása, £ függetlenül, hogy ezért micsoda ellenértékét | várnak a másik oldalról. Mert a circulus j vitiosust valakinek üveg kell szakítania. VEZEBCm anyaországukhoz való ragaszkodásuknak sőt, amint Praetoriában állítják, erős nem, zeti szocialista propaganda is folyik közöt­tük. A praetoriai kormány erre azonnal ér vény-béléipö rendeletet adott ki, mely betilt a gyarmatban minden nemzeti szocialista propagandát és politikai tevékenységet a jö­vőre csak brit birodalmi állampolgárok szá­mára enged meg. Németország praetoriai képviselője most ez ellen a rendelet ellen adott át tiltakozó jegyzéket, hangoztatva, hogy a mandátum alatt élő németek való­ságos jogfosztásáról van szó. A vita elsősor­ban a német birodalom és a Délafrikai Unió között merült föl, de közvetve Berlinnek és Londonnak a gyarmati kérdésben tovább fo­lyó vitáját jelenti. Angol részről a kérdést egyelőre nagy tartózkodással kezelik, kényel­mesebbnek látva a praetoriai kormány eiö- reengedését ebben a kérdésben. Párisi jelentés szerint Delbos külügymi­niszter tegnap hosszasan fogadta Potemkin párisi szovjet nagykövetet, akit Litvinov kül­ügyi népbiztos helyettesének neveztek ki Moszkváiba. Potemkin a szovjetpolitika nyugati, főleg francia orientálódásának hive Kresztinszky eddigi helyettes külügyi népbiz­tossal szemben, aki, mint az egykori német­orosz együttműködés megteremtője, mindig bizonyos fenntartással élt Moszkva nyugati orientálódásával szemben. Potemkin helyét Párisban Rosenberg, a jelenleg Valenciában működő s-ovjetkövet foglalja el. BELGRÁD, április 6. Benes csehszlo­vák köztársasági elnök, neje, Krofta Milán cseh külügyminiszter és a kül­ügyminisztérium több magasrangu tisztviselőjével tegnap reggel érkezett a jugoszláv fővárosba. Délben Belgrád egyik sugárutján felvonuló csapatokat szemlélte meg a köztársasági elnök Pál herceg társaságában, majd felesé­gével együtt résztvett a Pál régens­herceg és neje által adott viliásregge- Iin. Délután négy órakor Sztojadino- vics jugoszláv miniszterelnököt, majd Krofta csehszlovák külügyminisztert fogadta. Délután öt órakor Mária ju­goszláv királyné teát adott Benes tisz­teletére. A csehszlovák köztársasági elnök ezután látogatást tett Petrovici és Stancovici régenseknél, majd nyolc órakor résztvett az Olga hercegnő és Pál régensherseg által adott díszva­csorán. A vacsorán Pál régensherceg meleg szavakkal üdvözölte Benes elnököt, hangoztatva többek között, hogy a ba­ráti és szövetséges Romániával való kapcsolatukkal Csehszlovákia és Jugo­szlávia teljes szivükből a háború utáni európai béke megszilárdításának szen­telték magukat. A kisantant szoros együttműködése a jövőben is folyta­tódni fog, mert ez az együttműködés nem a tagállamok külön érdekeiből származik, hanem általános nemzetkö­zi érdekekből fakad. Benes elnök, miután válaszában kö­szönetét mondott a fogadtatásért, a kisantanttal kapcsolatban kijelentette, hogy sohasem kívánt egyebet, mint hogy azonosíthassa érdekeit Európa érdekeivel. A legutóbbi belgrádi érte­kezlet határozatai is bebizonyították ezt. Ami Csehszlovákiát illeti, hagyo­mányainak és a népszövetségi alapok­mány szellemének megfelelően, a nem­zetközi együttműködés jegyében a jö­vőben is folytatni fogja békepolitiká­ját. A vacsorát szimfonikus hangver­seny, majd fogadás követte. (Cikkünk folytatása az utolsó old altra f Bucurestiböl jelentik: Egyelőre még változó felhőzet, enyhe északkeleti szél, változatlan hőmérséklet, helyen ként kisebb eső várható. Bucurestiheu a hőmérséklet ma délelőtt 10 órakor ±7 fok,

Next

/
Thumbnails
Contents