Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-07 / 55. szám
to B L 1. BN Z ft K 10 3 7 m A r c I u n 7. Vasárnapileyfl^jh | Kisütött 3. nap Március . ..! V hóvirág, ;i/ ibiilvii, ;i sznhudság lioiinp ja ...! Március . . . a lavas/, csendes s/avu liirtiii- ke, nki egy szép napon halkan, mint a dolat, belép a nyitott ablakon. Es bcletelep- s/ik a szivekbe. A tiedbe. A/ enyémbe. A mindannyi mik szivébe. Behozza magával a virágillatot. Itt lopja a föld szagát ... A földét, amelyből m mlaiiy- nyian kinőttünk, amelyből lettünk. Március . ..! A nyiladozó élet. « bomladozó újjászületés hónapja. A felszabadulásé. Az örömé, hogy elég is volt már a télből, a boból, a fagyból. Március . ..! A reménység hónapja. A szegény emberek reménysége. Nem kell fa. Vagy hu kell is, már nem soká“. Március ...! Az örök élet szimbóluma. A diadalmas életé, amelyik volt, van és lesz ... Ez u hónap duzzasztja meg a fák rügyeit. Ez paltantja meg őket. Ez a hónap önti bőkezűbben közénk a uap éltető melegét. Ez csal ki holminkét a természetbe. A mezőre, ahol már szinte hallani a fűszál lüktetését. Az erdő ilyenkor már zúg. A friss élet szava izén. Fától fához: indul az örök mozgás, száraz, alvó gallyak uj vér szívódik fe 1 hozzátok nemsoká*. ■B simította fedetlen fejemet. Megcsókolta tág ranyitott szememet. Ereztem a márciust...! A még itt talán nem is nyíló ibolyák illatát. Hallottam a fűszálak suttogását, megére/tem a dagadó galy- lyuk ébredését. Temetési menet látásakor is eszembe jutott uz elkövetkezendő uj élet. llgy éreztem, hogy ez az élet erősebb a halálnál. Az élet, amely a földből belesimul a fűszálba, felkus/ik a fákba és végigönti az emberek szivét. Ahogy az enyémet teljesen elöntötte. Szinte hallottam, ahogy sebesebben vert. Szinte éreztem, hogy m ként csillog a kél szemem és miként tagot és néz bele atilla a kis világba, amit itt a Donáth-ut végén látok, de amelyikben benne van a hatalmas nagy világ is. Maradéktalanul. Teljesen. Es e.'./lat lanul. Es láttam. Láttam amoda fenn, hogy valaki a méhes körül szorgoskodik. Kiuyitogatja a kupláro kát. Ibelenéz. Kiemeli egyenként a kereteket. S megnézi a méhcsaládot. Amelyik ilyenkor szép napos időben — tszlulórepiilést végez. Amelyik már készül az uj életre. Az uj munkára. Az erős munkára és arra a rövid életre, amely egy-egy méhecskének kijut. Láttam közel egészen hozzám, ahogy veSzeretem ezt a hónapot. Szeretem és már évek óta március első napja nekem olyan, mint másnak az újév. Én a friss esztendőt március elsejétől szá- mitom. Már rég4. Esztendők óta. Azóta, amióta látom: az élet ekkor indul. Kimegyek ezen a napon oda, ahol kevés az ember és több a fa. Megyek oda, ahol kövezet helyett ráléphetek a puha földre, amelyikben már megérződ k a rugalmasság. Így tettem most is. Március elsején. Nekiindultam a Donáth-utnak. Szép is s hamar kint leszek — gondoltam — a füstös városból. Az utcán mindenütt gallyazták már a fákat. Az égről ugyan még szürke felhők lógtak, az emberek nem vetették még le téü gúnyájukat. de azért Ut-ott már megmutatkozott a kék márciusi ég és az emberek arcán végigömlött a tavaszvárás minden öröme. Már majdnem kiértem a városból, amikor temetési menettel találtam szemközt magam. Keketeruhás emberek levett kalappal, kis rt szemmel kisértek utolsó útjára egy embert. Ahogy a koporsóra nézek, olvasom: — „Élt 21 évet“. A barna tölgyfakoporsóról felém csillogtak az arany betűk. „Élt 21 évet...“ Istenem, milyen furcsa ellentét. A tavasz indul és ma tavaszinduláskor eltávozik közülünk egy ember, aki köztünk volt, aki velünk volt. aki a mienk volt. Egy huszonegy éves leány megindult oda, ahova annyi sok közülünk már elment s ahova egyszer mindannyian elmegyünk. Nézem a menetet. Emberek kisérnek utolsó útjára egy leányt. Nekik mindenük, nekem egy ismeretlen, akit végtelen és örök nyugalommal visznek nagy ismeretlenség útjára. Ismeretlen? Csak a neve. Vagy talán éppen ez a név ismerős. Hány ilyen van a mi magyar életünkben? Olyan » neve, mint annyi sokunké. És - nagyon a pap is, aki utána megy. Süveg van a fején és palást a vállán. Felnézek az égre. A felhők rongyfoszlányként lógnak. Nem süt a nap. Legalább is ide, a temetési menetre — Dem. Én áilok — az emberek mennek. Én várom és látom a tavaszt — s ezek az emberek most az őszre, az elmúlásra gondolnak. Még most is — hogy ezeket a sorokat irom — látom a szomorú szemeket, az esett bejeket, ahogy szótlanul, magukbamélyedve lépnek a halottaskocsi után. De mást, ahogy ott is — távozó ismeretlen testvérem ne haragudj meg érte — én nem tudtam a halálra gondolni. Legalább is hosz- szabb ide g nem. Mert megcsapott a hegyekről felémszálló tavaszi szél. A friss szél átnyalábolt. VégigA KW JU LÁS A az izmok1: an elkerülhető a pösíyéni „Gamma“ iszapkompressz házi használata által. 30-szor alkalmazható, rendkívül mélyreható. Vezé képviselet: Drogrom S. A. (Adm. Del. Mag. Pharm. L, Singer) Timisoara, Piaţa Tepes Vodă 1, SZOMBATI SÁNDOR N É R I Mint a halálraítélt, kire kimondták a szárnyú verdiktet, a visszavonhatatlant és tudja, hogy meg kell halni, csak azt nem, hogy mikor, milyen napon, ágy érzem magam egy idő óta Méri, mióta kimondatott az Ítélet, hogy elvisznek tőlem, a közeljövőben. Elmégy tőlem Néri, áthágsz, mint minden idegent, testvért és barátot, ki előtt élt. 1, láttál és lélegeztél, elvisznek tőlem Néri, egy idegen visz el és egyre kevesebbszer látlak, mert „el kell vágni a fonalakat1'. Néri, olyan egyedül vagyok! Néri, oly magános vagyok, mint a fa, mely körül kivágták már az egész erdőt és vitték a többit bú'ornak és tüzelőnek meleg család otthonokba. Néri, olyan egyedül vagyok s oly kevésszer Iá. lak, egy héten egvszer talán... Hajszollak ételben, italban, alvásban, ébrenlétben, cigarettafüstben! Azt eszem, amit te eszel, hogy azt az izt érezzem széjjel folyni az ínyemen mint te, úgy nyelem az alkoholt, mint te, Néri, úgy feksz'. m az ágyban, ahogy te szoktál s a párnát úgy fogom a fejem s a kezem közé, mint tetölcd láttam, Néri! A nevemet úgy mondom, mint ahogy a te szádból hallottam s tagolom a közömbös szavakat, miket napközben szoktál kiejteni. . . Elvisznek tőlem Néri! Néri! Néri! Néri! Elvisznek tőlem Néri, tétován nyúlunk már egymás reszkető keze felé, s a szánk is oly balogul tapadoz egymáshoz és oly céltalanul, a vér pezsclül, a szív dobban és egyre jobban lüktet a szó is, hogy lemondani fáj! Most este van Néri, egy kis égő világit csak ebben a szobában, hullámzik a homály a falak között, melyek egymásnak adják a néma szavakat, miket rólad magamnak eldadogok. Nincs már senkim Néri, aki értelmet adna értelmetlen életemnek, hiába mondom már: az élet értelme a szolidaritás, nem hiszek a szavaknak, az agyam, a tüdőm, a torkom és a szám kevernek valósággá, meri tudom, hogy nem vagy többé,, nem vagy iöbbé nekem. Néri, senkim sincs már mostan, apától elhidegültem s a testvér is idegen senkim sem maradt már, látod huszonhárom évvel, és tőled sem kérek már semmit, sem szót, sem fogadkozást, csak azt, ha majd az utcán elmégy mellettem nézz vEsza rám. trméiiye/lck. Egy cselédlány borsót llltclcll. Most. Március elején. A holt magot beágyazta a földbe, amelyik megindítja u magban az életet. Láttam emlde embert, aki ásott. Ingujjra vetkezve. Es boldog verejtékkel. Lcnnehh tőlem .szántottuk. Ili is, amott is megfordult az ásó és az eke nyomón *« löld. A barnája kerüli felül. A melegség teri tüdőit felülre, Ks gü/ölgütt a föld, mint hlivös nyári reggeleken a folyó vize. És hallottam felettem a pacsirta szavát. A boldog és igénytelen k s pacsirtánk kacagó sál. Talán ez volt az idén az első dala. S ahogy felnéztem a mozdulallui/ul repülő madárra, megcsillant tőlem nem messzi, fent a hegytetőn az egyik ház. Odatüzött a nap. Vakító fehéren ragyogott a kis ház fehér- fala. S láttam, ahogy megindult a lelerítelt napsugár a völgynek, almi én :s álltam. Kelccsodálkoztam ebbe a gyönyörű márciusi napba. Megfeledkeztem én temetésről, gyászról. Nem gondoltam én most semmire, ami pusztuás. Kiesett belőlem minden bánat. Eltűnt a lelkcmböl a spanyol halál, a fegyverkezés őrülete. Elnémult minden, de minden, hogy helyet adjon annak a nagy Kiáltásnak, nagy 1> aduinak, nagy Életnek, amit úgy hívnák: Március ...! S hogy boldogságom teljes legyen, hogy az a uagy bizonyosság — amely bennem nagyon is régóta él s amelyet én igy fogalmazok meg: „Az élet mindig erősebb a halálnál“ — teljes legyen — az egy k házból friss kaca- gásu gyermekek rohantak ki. Kacagásuk, mint apró ezüstbarangok betöltötték a völgyet. A kacagás leszaladt a folyóig és fel- kúszott a hegyoldalon. Egészen a fehér házig. Gyermekkiállások verték fel a csendet. Magyarul. Hangosan. Boldogan. Gondnélkül. Márciust még soha szebben nein üdvözöltek. Kacagó gyermekek tobzódó jókedvvel köszöntötték a tavaszt. EöUlbegyökeredzett lábbal, ittasult lélekkel szívtam magamba a képet. Nyeltem. Ma- gambavésteni. S megmaradt. Ahogy eltűnt az előbbi. A szomorú. A temetés. Amelyben az egy k testvérem ment... Ez a kép volt az erősebb, a szebb, a diadalmasabb. az igaz. és az örök. Ez, az utóbbi. Ez, amelyikben — jöttek. Gyermekek. Az uj élet indult el. Gyermekek kiáltása verte fel a csendet. Magyar gyermekek kiáltása. S egyszercsak azt vettem észre, hogy a hegy tetejéről egészen hozzánk ért le már a fény. Felnéztem. Kék eget láttam felettem. Kisütött a nap. A márciusi nap! Megkezdték az olasz fegyverkezési terv végrehajtását. Rómából jelentik: A fasiszta nagytanács március 1-én bejelentett olasz fegyverkezési terv megvalósításához haladéktalanul hozzákezdtek. Huszonötezer munkást szerződtettek az olasz légihaderő számára szükséges repülőterek építéséhez és repü'lőgvárak ugyanekkor bombavető és vadész repülőgépek re szóló nagy megrendeléseket kaptak az olasz légügyi minisztériumtól. ______Kereskedelmi és Iparkamara, Cluj. No. SS3—1937HIRDETMÉNY. A román mestereknek a párisi kiállításon való részvétele. Az 1937. évi pár'si nemzetközi kiállítás pilonjának vezérbizottsága értesíti az összes, az ezen a kiállításon résztvenni akaró kézműveseket (iparosokat), hogy folyó év március x 5-ém Bucuresrben a Parcul Carolbsn kiállítást nyit meg, amelyen kiválogatják az iparosoknak azon tárgyait és termékeit, melyeket küküldenek a párisi, kiállításra. Ennek' következtében a b'zottrág felhívja mindazokat a már eddig jelentkezett vagy még csak ezután jelentkezni akaró kiállítókat, akik részt akarnak ezen a kiállításon venni, hogy tárgyaikat helyezzék el Bucurestiben folyó év március 12— 14. napjain a Comisariatul General ál Pavilionului României la Expozéba Internaţională dels Paris 1937, Parcul Carol I. (Pavilionului Regal.) Azok a vidékiek, akik tárgyaikat nem tudjál:, idejében elhelyezni, küldjék el az elhelyezendő tárgyakat a fenti címre a Gara Fikret—Bucit- restin keresztül. A kiállítandó tárgyak átvételére ezen a három napon egy- külön iroda fog működni, magában a Királyi Pavilonban. A tárgyakat leltár kíséretében kell átadni, amelyben fel kell tüntetni azok értékét is. Érdeklődni lehet ing. Gh. Tulea és ing. V. Ionescu, Ministerul de Industrie bízott; sági kiküldötteknél. A kamara elnöksége. Szölíő oltványokat, valamin* ame Tka'i síma és gyö' eres vesszőt a legismerte Sajókban, garantált fajtisztán szállít:: Caspari Fr„ Medgyt Különlegesség:: NEUBURGER. Áriegvzék ingyen.
