Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-07 / 55. szám
t o BLtB/VZÄK I fi 3 7 martin i 7. A HETVEN ÉVES DUNAKERINGŐ JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEI UTÁN CTJBL. Első tavaszi sétám a nagy vaícerkirály szobrához vezetett- mondja PAGITSSIMON, STRAUSS JÁNOS utolsó komornyikja ügy csendes, elkésett jubileumi ünnepség a városi parkban. — A Scliäffer-gasse-i Strauss muzeum, ahol a Zenebarátok Egyesületének nyugdíjasa lakik. - A megelégedett Strauss-Adele és Johann Strauss szerelme, családi éieie. — A Strauss-ház legkedvesebb vendége, Johann Brahms a nők királya. — Tiz év a vaícerkirály szolgálatában BECS, március ho. Az elmúlt február hónapol nyugodtan lehet a bécsiek Strau.s> hónapjának nevezi. A jubileumi hónap Slrauss JánO' ..Dunakerin- gő"-jcnek hetvenéves születésnapját ünnepele. Az; a februári éjszakái amelyen a IV1- ter-slrasse 54. szám »lau a késó éjszakai órában is égéit a lámpa s az apró allwieni házak között a kivilágított ablaiknáf a nagy vaícerkirály lázasan vetette papim a hangjegyeket. Az éjszaka csendjét egyszer a zongorán akkordjait kereső mester játélka zavarta meg. — És reggelire kész vö t a mii, «melyet még alkkor emberi fül nem hallott A mü.amelyet még ugyanezen hónapban bemutatóit Strauss a Diana-terem egyik íarsJngi ünnepélyén s amellyel azulán világkörüli útra indult, világhírnévre tett szert. De talán nem is annyira őmaga, mint « bécsiek, hiszen a külföld, az egész világ előtt a Duna- keringő jelenti a bécsi élei, a bécsi kedély jelképiét, alvói mindig nevetni é> szeretni lehel _s a három negyed taktusra «z idegen elmosolyodik és szokatlan, de lázas érdeklődéssel ikarol bele a bensziilölt bécsiek karjába, hogy az asztalnál jobbra-bdra himbálva magát, kedély hullám csapkodása; öntsék öl szivét. A hivatalos jubileumi ünnepségek már véget értek. A Strauss-hangulat azonban csak nem akar elmúlni. A Dana- fürdő oldaliban már ott áll a hetvenéves jubileumi em ék- tábla, a Martthilferstrassen a Gerngross-áru- ház kirakatában még ott áll Strauss János szobra, tiszta fehérben, n valódi Strauss-szo- bor p>edig a város: parkbar. már szinte nem is látszik a rengeteg virág és babérkoszorútól. Az élő S raass~szobor Van még azonban egy harmadik Strauss- szobra is Bécs varosának. És ez is éppen o yan fehér, rmnt akárcsak a mariah.fer- strassei áruház habfehér lenvásznaiból összeállított, vagy a városi parkban hóv*l takart Strauss-szobor. A március uj kirakatot követel, eltűnik a Strauss-szobor, — a parkban leolvadt « hó és előtűnik az aranysárga ércszobor — csak ez az utolsó marad örökre fehéren s a tavasz itt egfeljebb annyi változást hozhat, hogy egy fehérhaju öregember elgyengült járása egy kissé erőre kap... és kimegy Stadtparkba, távol minden zajtól, ünnepléstől, leül a szobor mellé s talán oda- sugja, mintha csak ma vő na: — Mester, melyik nyakkendőt készítsem ki? Simon Pagits, ez a hetvenhatéves ember Strauss János utolsó komornyikja, megszólalásig hasonlít urához. Mikor belépek szobájába, valósággal egy Strauss-muzeumban érzem magamat. Képsek a falon, emléktárgyak, ruhák és bútorok, mind a nagy vallcerki- rályról beszélnek. Az élő szobor |>edig, alkit a gyerekek itt a Sch'áffergasseban „széparcu bácsinak“ neveznek, leül mellém 'beszélgetni. Hófehér haj, fehér bajusz és felejthetet en emlékektől megtisztult mosolygó szem néznek rám. Hogy vékony, de erős meggyfabotjába belekapaszkodik, mindjár; panasz- szál kezdi. De meg lehet bocsátani, hiszen... — Nem tudtam elmenni a jubileumi ünnepségekre. Akkor még nagyon hideg volt. S a iábaim már nem bírják... De most meg- könnyültem egy kissé. (Ezelőtt egy órával -ért vissza első tavaszi sétájából, a városi parkból, gazdájának koszorúkkal borított szobrától.) — Ilyenkor minőiig úgy érzem magamat, mintha ketten beszélgetnének Úgy mint régen — folytatja Pagits Simon. A vaícerkirály szolgáltában. — 28 éves koromiban kerültem a házhoz (Az Igelgasse-i Strauss palota, a mai Johann Strauss-uteában). Egy boszniai Ids falubm szolgáltam ki katonaéveimet. A bajtársaknaik én kellett játszódjam harmonikán, vagy gitáron. Akkor szereltem meg a Str2uss-valcc- reket. Minden vágyam az voltţ, hogy megismerjem a mestert és a szerencse mellém szegődött. S én pedig így, nemsokára Str«uss mellé. Miután a katonaságtól visszatértem szülővárosomba, Klagenfurtba, Longo báró házához kerültem komornyiknak. A művészetet és zenét szerető báró házában gyakoriak voltak a koncertek, a báró pedig szorosabb ismeretséget 'tartott fenn Slraussal. így aztán nem volt nehéz álmomat megvalósítani. Ami 1890-ben be is teljesedett. — Ebben az időpontban állót; ikeréinek lelőpontján a mester. A házban szinte mindennapos vendég volt Girardi Bösendorfer, Schratt Katalin, Brahms, Kalbek és a többiek. Mindig én szolgáltam fe « teát. A háznak különben legkedvesebb vendége Johann Brahms volt Egy alkalommal a mester felesége,, Adele Strauss nevetve mondta Brahmsnak: mester az Istenért, önt ^lósággal üldözik a nők. Veszedelmes lehet önnel koketalni. Brahms p>edig — éppen mikor a teáscsészét elébe tettem, felelte: Igen, úgy 'lesnek rám, mint a fülemülék a kukacra. — Elegánsan kellett mindig öltözködnöm. Gazdám megkövetelte, hogy oly2n bajuszt viseljek, mint ős az aranyóra és lánc nem hiányozha 1 o11 mellényem ről. Amikor Strauss és felesége csókban fogadnak — Via a bajusz körül — Aki először táncolt Strauss valcereire Simon Pagits további szavaiban csak úgy önti az apró emlék-élményeket, bármennyire is nehezére essék a hetvenhat éves öreg embernek a beszéd. Különben felesége folyatja. ahol megtárad, Eelcsége, a kát szintén a Strauss-háznál ismert meg s aki a délelőtti szobatakarilá>oknál egy-egy pi.lanatra sarokba teile ,a seprül és portörlőrongyot s valce- rezni kezdet; a másik szobából áthttlatszó melódiákra, amikéi ilyenkor szokott a mester elő ízben léjátszam. Ketten mesélik lovább, hogy Slraussnak harmad k házassága hozta meg csak az igazi boldogságot. Ade e asszony egy bankigazgató özvegye, igazi feleség és müvészlclkü asszony is volt egyben. Egy alkalommal Adele asz- szony leányának esküvőjére készülteik s nagy vita tört ki Slrauss és felesége közt. A fc - szolgáló komornyikok egyforma livrében, borotvált arccal várták az estély kezdetét, amikor Adele asszony kijelentette, hogy Simonnak is le kell vágni a bajuszát, nem különbözhet a többitől. Pagits már szomorúan készülődött a parancs végrehajtására, de Strauss hosszas vita után azzal zárta le a bajuszproblémát, hogy „Pagits úgy m3rad. ahogy van és úgy fog felszo’gálni, ahogy én akarom“. — Ugyancsak ilyen enyhébb és tréfás színezetű viták keletkeztek rendesen az esti lefekvéskor is. Valahányszor Pagits- <ak kimenője volt, este fiz órára otthon kellett legyen, mert rendesen ilyenkor tért nyugovóra a nagy vaícerkirály. — Na Jenn — így hivta Adele asszony urát — nyugodtan lefeküdhetsz, mert nem jön Simon barátod. — Ki van zárva — felelte Strauss. Azután ez a vita egész komoly fogadássá fajult és ilyenkor Slrauss nem egyszer izgatottan nézte az óráját. Persze, mikor Pagits pont tiz órakor belépett Strauss kitörő győzelemmel kapta feleségét a karjaiba. S aztán a fogadások letörlesztésére került a sor. Mikor és hogyan dolgozott Slrauss Slrauss János legszívesebben az éjszakai órákban komjponált.. Mikor a vendégeik elmentek és elcsendesedett a ház, az ágy mellé készítette ki P«gits a kottalapokat és melléje egy kis asztalkára egy üveg vörös és egy üveg fehér bort 'tett. — Tudod miért Simon? Mert a fehér kitágítja, a vörös pedig összehúzza a gyomromat. S aztán Strauss dolgozott, dolgozott. S ha valami 'nem tetszett néki «dta át Simonnak a kottalapot, hogy dobja a papírkosárba. — Oh, 'kérem, milyen gazdagok lehetnénk most, ha az uram nem dobji el ezeket — szól közbe Simon Pagits felesége... Az öreg azonban csak mosolyog erre a pillanatnyi szemrehányásra s igy mosolyogva föléli: — Ki gondolt akkor az öregségre? Pedig ez nem egészen v«tn igy, mert amint később ikiderültí, Pagits nem egyszer említette a mesternek, hogy mi lenne vele, ha nem lenne a mester mellett. Strauss pedig azt felelte: Ne félj Pagits, amíg én élek, te itt maradsz. Azután pedig... — Mikor a Musikverein, Zenebarátok Egyesületének elnökét magához hivatta és hat házát és az Ischl-i villát az egyesületre hogyta, végrendeletében kikötötte, hogy engem az egyesület alkalmazottjának felvegyenek. — Nem említette véletlenül, hogy melyik darabjait szereti a legjobban? — folytatom a kérdéseket. idegzsába elien használja csak a „HOREA“ bedörzsölőszert — Halló! Gyógyszerész ur! Halálra kínoznak a nyilahások és a köhögés, úgy érzem, megfulladok! Segítsen rajtam! — Az Ón állapotán csák a „HORIA“ bedörzsölés segíthet! Főlerakat: EMKE drogéria Cluj, Strada Regina Maria 1.- Ebben a tekintetben nagyon zárkózott volt. Mindegy volt az neki, azt hiszem. Legjobban akkor volt megelégedve magával, mikor a magyar vendégszereplésekről visszatértünk. Ez az Eldorado — nyilván a s.ke- rekre érti Pagits — valósággal felvillanyozta őt újabb szerzeményeke: írni. Nemegyszer vállukra vették Budapesten az emberek gazdámat s én alig tudtam nyomában lenni, hogy megvédeimezzem a már veszedelmessé fajuló rajongásoktól. Egy régi elkopott Íróasztal fiókjából előkerülnek a Strauss-reükviák. Két-három re- mekbekésziteU tajtékpipa, aztán rengeteg nyakkendő. Amiket Strauss két-három viselés után Pagitsnak adott. — Óh, ha ezek a nyakkendők mesélni tudnának! — S mindezek mellett egy üveg pomádé. Ebben a szűk kis nadrágban született meg a „Kék Duna- keringő“ Különben az Íróasztal felett két kép függ a falon. Az egyik Strausst, feleségét és Pa- gitsot ábrázolja;, amint Ischilbe. a nyaralóhelyükre utaznak a valcerkirá-y saját fogasán. A két fekete ló az orosz cár ajándéka Strauss 25 éves szerzői jubileumára. A másik kép pedig a bécsi; zenebarátok egyesületének alklamazottjai által Pagits ko légájuknak adományozott karikatúra. Pagits hetvenéves születésnapjára. Pagits ezen teljes díszbe ö főzve, jellegzetes ib^juszával és az aranylánccal. És rímekben számol be a felirat, hogy itt látható Pagits teljes diszben — a ruhákat egykor Strauss viselte. A kis kabátban a Flédermausst komponálta, a mellényben az „Indigót“, a nyakkendőben a „Das Spitzentuch der Königint“, a cipőben a „Cigánybárót“, a cilinderben a „Wer hat d ch ge traut“-ot irta, a Kék Duna keringet pedig, mikor e szűk nadrágban járt. Ä haldokló vaícerkirály utolsó szavai Ez a karikatúra különben annyira történelmi igazság, hogy már nem is karikatúra, hanem komoly értékmérője annak a Strauss- muzeumnak, amelynek birtokában van ma Pagits. Pagits könnyes szemmel simogatja ezeket az emléktárgyakat és gondosan vissza- pakkolja. Azt mondja a felesége fogja örökölni. Legutolján a pomádósüveget rakja vissza. Ez az egyedüli emléktárgy!, amelyet Pagits nem tudott egészbe megőrizni. Nem ■tudta megállani, hogy ne fkenegesse bajuszát, azt a bajuszt, amelynek mindig olyan szép- ndk kellett lennie, mint a nagy v«lcerkirályé. — Akkor még félig volt tele — mondja Pagits — az utolsó órában... én és a felesége voltunk mellette. 1899 júniusában vagyunk. — A Fledermausst dirigálta az operában. Mikor hazajött, panaszkodott!, hogy nem jól érzi magát, láza van. Éppen másnap akartuník Ischilbe utazni, mint minden nyáBészit és eldd minden versenyen felüli, tiszta gyapjú, valódi homespun uri és női divatszöveteket. DOMBRIA \ ▲ háziszövészet Ciul, Sîra lor ga 2Í. \ Ugyanitt a Párisi Nemzetközi világkiállításra összeállított szövetek megtekinthelők. ron... S alig egy óra múlva már olyan mag2s voLt a láza, hogy csak akadozva tudott beszélni. Nehány perccel a halála előtt mondta: Simon pakold be a koffereket. Utazunk Ischibe. Add ide a szép nyakendőt. — Tudja kérem ezt már aggóniában mondta. Én kivettem a nyakkendői, lassan köréje fontam, Adele asszony az ágy mellett zokogott... és... akkor.,, a másik pillanatban már halott volt. A Dunakeringő hetvenéves jubileumát csak egyetlen egy bécsi ember nem tudta tehát kellő időben megünnepe.ni. Hanem később néhány hét múlva, az első tavaszi napsugárnál. Ez az egyetlen egy ember, aki éveken keresztül abban a ruhában járt, ámenben Strauss azon a februári éjszakán megír:.i egyik legszebb valcerét. Ivánj Zoltán.
