Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-07 / 55. szám
1937 március 7. BLL'BNZßR 7 MALAGA Viszontláttam az egyik képeslapban. Malagát, Malagát. Dísztelen nagy füstfelleg tolakodik fel az égnek Malaga tetői felett. Robbanásnak a haragvó fellege. A nemzetiek lőt- stek be a városba, ott állanak a hajóik Malaga előtt a tengeren. Igen, tudom. De igaz ez igazán? Malaga, Malaga. Azaz, hogy Máláchá. Ott igy mondják. Kiéneklik a végét, igy: Málácháá. Mintha arabul szólana, ugyebár. Azért, igen, mert arab város is volt ez a Malaga, hét-nyolcszáz esztendőnek előtte. S mintha az a kocsis is arab lett volna, legalább abban a percben, mikor kinyitotta a száját azt mondani, hogy: Málácháá, meg azt, hogy: Andaluchi- ijá! Mert helyesbítette a mi szavainkat, a magamét, meg egy doktor barátomét, akik beszállottunk az ő kis ekhós bérkocsijába s egymás közt hangulattal dicsértük Andalúziát. Annak a szerelmes meleg Andaluzia tartománynak a székhelye Malaga kikötőváros. A kocsisunk arab lehetett volna, ha nagyobb, erősebb legény lett volna; de a közt, a spanyol közt a kocsis is, a rendőr is, a katona is jobbadán csenevész, hibásszemü, romlottfogu fiatalember szegény. Onnét lebbennek szét a világra pedig a démoni szép spanyol táncosnők, Andalúziából. Az anyjuk volt gyönyörű, nem az apjuk. Az az andaluz'ai spanyol asszony nagyobb is, erősebb is, mint az ember. Az embere többet dolgozik, hamarább lesorvadt. Az az egész mesés Andaluzia nagybirtokosok kezén van. I Láthattunk Malaga városában szép urifiukat, láthatunk hitvány kis szegényasszonyokat, szegénylányokat, azok varrodában dolgoznak, meg a kikötő raktáraiban, a malagabort, a malagaszőlőt, mazsolát, narancsot, banánt csomagolják, szegezik a ládákba. De szép volt az a május reggel, m'kor a hajó a maiagai kikötőbe ért, de szép volt, istenem. Két nagy-nagy lakkos barna csónak jött a hajó elé, azokba szállottunk be mi utasok, azok vittek a móló lépcsője elé. Mintha nem is élet, mintha balettkép lett volna, olyan volt a szememben az a felejthetetlen két csónak. Egyikben is, másikban is tizenkél-tizenkét gyönyörű kreol leányka ült, ők éveztek és énekeltek. Nemzeti díszben voltak. Lángoló virágok voltak. Mind a két csónak közepén ott állott ugyanazon díszben egy magasfésüs, fehér csipkéskendős szenyó- ra. A városi táncosnő-képző növendékei voltak ezek a nyolc-tizenhat éves leánykák, az a két szenyóra egy-egy mester- nőjük volt. Közeledtek és énekeltek a kislányok, azt h'ttem, álmodom, álmomban hallom. Mikor a hajó alá értek, felugrottak, mind felkapott egy-egy kosárkát az evezőpad alól, ez a kosárka teli volt szegfüvei, ügy futottak fel a lebo- csátott hágcsóra, minden utast lesegitet- tek a kezükkel, miután egy szál szegfűt tűztek a gomblyukába, illetve egy-egy kis csokrot adtak a leszálló hölgyeknek. — Siccol siccol ,r Azt teszi: tessék. Délután öt órára pedig a hajó népét meg'nvitáhták a Hotel Asturiasba, teára. Bemutatták a táncaikat, csupa vendégszeretetből. Ezt a csoda kedves délutánt el se kezdem, rögtön kipottyan a könny a szememből. Egész Malaga csupa sötétpiros palotácska. A villamos pedig sötétkék. Nincs megállóhely. Ha le akar szállani valaki, megáll a kocsi; ha fel akar szállani valaki, int, megáll a kocsi. " rA nagy utcákon vég'g állanak kétfelöl a pálmafák. Tiszta fehérek a portól, amit az autók fölvernek. A kis kertekben citromfák, narancsfák állanak, meg banánfák. I Ebéd végével a pincérkisasszony óriási tálba szedte nekünk a banánt a fájáról. Nem tudom mitől lettem Utasabb, annak a friss banánnak az illatától-e vagy a fekete Lagrima Chrlstitől, amit csak pálinkáspohárból itatnak az emberrel. \ki egyszerűbb asszony, varr, horgol, helint munkál, az mind kin ül kisszé- - az utcán a ház előtt. A suszter is a n dolgozik, segéddel, inassal. A képeiket., q madárkalická'kat kiakasztják a falra az utcára. Ez a rend Malagában. Aki asszony, leány bemegy a templomba, a templomajtóban háromszögletű kis fehér csipkezsebkendőt tesz a hajára. Minden ablaknak erkélye van. Az er' kélyen olvassák a szenyórák, a szenyo- riták a regényt. Eltettem emlékbe egy amatőr-felvételt arról, a boldog maiagai napomról. Estefelé lekapott a doktorom, amint a mólón két legyezős, nagy fésűs, nevetős, korzózó szenyoritával próbálok valamilyen nyelven társalogni. Hátrább egy baszk- sipkás f'u áll, a cigaretta majd kiesik a szájából, úgy mulat rajtunk. Ez a két jókedvű bájos kisasszony. Meg az a cigar ettás fiú: kék szövet papucs volt a lábán. Mindenkiért fáj a szivem, akit láttam életemben, életében. Szép Ernő. Olvassa el a Seherk areviz üvegen levő kis könyvecskét, látni fogja, hogy csak a* alaposan megtisztított bőr friss és szép, csak ez bir az egészséges szépség vonzóerejével. Seherk areviz tökéletesen megtisztítja a bort és az arcot ruganyossá, gyengéddé és rójy zsássá teszi. Üvegek é Lei 62,103,164, 300, 475 Eszmék és emberek nyüzsgése, kavargása, fantazmagóriái és humora a perpignani „vörös főhadiszálláson“. Perpignan, március hó. A keleti Pyreneuso-k departementjének prefektusi irodájában, Perp.gnanban: a viza- vim élénk szavakkal hadakozik a német propaganda ellen, amely a bolfcevista forradalom tűzhelyének akarja bélyegezni ezt a helyet. — Ha egyszer forradalom lör ki Francia- országban, — mondja — bizonyos, hogy nem innen lör ki. Nézze, az emberek itit kispolgárok, igazi francia gürcölök, irtóznak minden zavartól és nyugtalanságtól. Szeretik a politikai dumát, 'beállítottságuk balolda1;, radikális vagy ’szocialista: szívesen vitatkoznak — de nem kommunisták. A spanyol események miatt most nehéz a közigazgatás dolga, de egyúttal ez a legnyugodtabb és legjózanabb departement. Ebben a p llanatban nyilt az ajtó és egy férfi — külsőre olyan, mini Herriot — lépett a szobába. Kezében aktahalmaz. Nem Herriot volt, de olyan pályán működött, •amilyenen a mostani kamarai elnök — tanító volt. — Azt mondják, hogy nálunk forradalom készül, — fordult a helyettes prefektus a látogatóhoz — izgul miattunk a külföld. Bemutatta a kövér embert. Én azt az önkéntes toborzó trodát 'akartam látni, amelyről anyi szó esik. Egyenesen meg is mondtam. A jövevény először azt mondta, hogy az képtelenség —- olyasmi nem létezik. Csak egy ,,közjpont“ van. Egyébként üljünk össze egy kis poharazásra és beszéljük meg nyugodtan a dolgot. A fegyver is átjut Kimentünk az utcára. Uj barátom, valódi délfrancia, barátságosan belénk karolt. A nap úgy sütött, mint nyáron. — Beviszem a Conitin en-talba, — tudja’, mi az a Continental?... Derengett bennem valami emlék, hogy Perpignan szivében van valami központ, egy kávéház, ahol francia kommunisták és anarchisták találkoznak spanyol milicistákkal, akik minden formalitás nélkül átjárnak a határon. Különösen a gazdája nevezetes ember, a Pedro, öreg anarchista vagy kommunista harcos. Ebbe a kávéházba viitt a barátom. Viharosan üdvözölték, az öklök antifasiszta üdvözletre marlkolódtak, csakhamar ember- gyürü vette körül. Nyers és elszánt fickók, de nem valamennyien: a Front Populaire milltánsai, amely tudvalévőiéig 1 a legkülönbözőbb elemekből áll: polgári intellektuelek- bőil, arisztokrata idealistákból, proletár osztályharcosokból, kispolgárokból, hivatásos forradalmárokból, radikális aggastyánokból és 'ifjú kommunistákból. Vezetőm persona grata volt a törzsvendégeknél. Asztalhoz ültünk, csakhamar megjelent Pedro is, a1 gazda. Minden vendégnek sipka ült .a fején, a legtöbb bőrkabátot hordott, szörnyű dohányfüst tökölte meg a termet. A nyelvek megoldódtak és -Hamarosan megtudtam, hogy élénk határforgalom van í Franciaország és Vörös-Spanyolország közt. Naponta, néha kétszer is, tolják át. a határon egész rakományokban az élelmiszert, dohányt, sisakot, távcsöveiket, ruhaneműt, lakarót, párnákat. Fegyvert is? Minden valószínűség amellett szól, hogy a sok szeretetadomány közt fegyver is átjut. Nem szükséges, hogy francia fegyver legyen. A francia vámtörvény nem ismer különösebb ellenőrzést az átmenő árukra. Például Belgiumiból érkeznek a lepecsételt ládák, ráütnek egy bélyeget, talán rá is néznek és a láda odaát van. Egyik szomszédunk a Continental-Bar asztalánál hunyorítva mondja: ( — Fegyverről nem tudok semmit, mert nem szabad tudnom... Ki áll a falhoz? Ekkor egy inte.lektuel elegyedett a beszélgetésünkbe. Baszk sipkája és bőrkabátja nem lejplezhetle el az eredetét: akadémiai növendék volt. Vigyázott szavainak választékos- 'ságára. Azt mondta: — Fegyverszállítással nem foglalkozunk, Franciaország kezdeményezte a be nem avatkozást, e tekintetben nem segíthetjük spanyol elvt-ársainkat. De minden egyebet baráti szivvel és legbecsületesebb meggyőződéssel naponta küldünk nekik. Segítünk, ahol tudunk és büszkék vagyunk rá, hogy helyt- állhatunik a meggyőződésünkért. — De ha 'törvényerőre emelkedik az önkéntes küldési -tilalom? — ikérdeztem. — Akkor egyszerre megáll minden, legyen nyugodt. De mi. ahogy a kormány is kijelentette már, csak akikor emeljük jogérvényre a 'törvényt, ha a 'többi állam is elfogadja. Franciaországot nem lehet falhoz állítani. Azt hiszi, hogy meg fogjuk engedni, A fájdalmak kifárasziiák a szikét — Jaj! Á reuma összetörte csontjaimat ! — Egyetlen egy orvosság van ez ellen : reggel és este egy Carmol*)-os bedörzsölés. *) Carmol a legjobb bedörzsölőszer meghűlés és gripa, reumatikus fájdalmak és láz ellen. Ára üvegenként Lel 22. hogy Németország és Olaszország támogassa Francot, mi pedig karbatetj kézzel álljunk? — És mi lesz akkor a maguk bizottságaiból és (központjaiból? — Becsukunk. A törvény mindenekfölött való és bármit mond is a külföldi saj:o: Franciaországban -tisztelni fogják a törvény:-. Az ember, aki igy beszélt, radikális meggyőződésű volr, amin-b az egész magatartásán -látszott. A nemzeti öntudat nemzetközi szolidaritással párosult benne, a törvénytisztelet a népfront-harcosok segítésének vágyával. De a többi ember az asztalnál kevésbé képzett volt, kevésbé diplomatikus és kevésbé törvénytisztelő. Egy vad arckifejezésü fekete alak, egy spanyol, trockist-ának hirdette magát. Blum ellen Az inleliek't-uelen kivü[ nem akadt senki, akiről el lehetne mondani, hogy Leon Blum pártján állana. Ellenkezőleg: nem egy keserű szava esetit a kritikának, sőt a felháborodásnak a miniszterelnökkel szemben. — Mut akar? — mondta az egyik — Blum ■tulajdonképpen a másik táborból jött. Jó- napot', drága Schacht ur, hogy van, nuncius ur, menyegzői ajándék Juliánénak — gondolja, hogy Blum forradalmár? A trockijista az asztalra kopogott: — Mondom nektek, az egyetlen igazi forradalmár Trockij, ő legalább tudja, mit akar. Az intellektuel, akiről később megtudtam, hogy a Front. Populaire párizsi főirodájának delegáltja és azzal a kényes misszióvá] bízták meg, hogy Perţpignanban ,.a kormány által vállalt nemzetközi Iköte.ezettségekkel összhangban segítse a spanyol teslvéreket“, Uj poharak, uj nevek Uj poharak kerültek az asztalra. Bámulatos dolgokat hallottam: 1 ámadták Largo Ca- btaillerót, Alvarez del Vayót, *az egész valenciai kormányt1, nem is szólva Azanáról, aki a Continental-Bar törzsvendégei számára nyilvánvalóan nulla. — Ezek akarnak forradalmárok lenni! — üvöltött az egyltk bőrkabátos •— Marhaság, marhaság! Azana, Girai, Del Vayo, valameny- nyi szemenszed-ett polgári ellenforradalmár, rendőrdemokrata, szociá'fasiszta1, rendjel- és cilindermajom! ; <*v Senki sem ütközött meg azon, hogy külföldi van jelen. A Continental-Bar nemze'- közi, ez a találkozópontja a minden országból a nemzetközi brigádba igyekvő önkénteseknek. Németek, hollandok, svédek, olaszok', irek jönnek. Megjelent a gazda és katalánul mondott valamit a jelenlevőknek. Bevezetett egy mellékszobába, ahol a politikai üléseket szokták 'tartani. iSá,; — És hol vannak a robbanóanyagok, bombák és fegyverek? — kérdeztem félig tréfásan, félig komolyan. Revolvert húzott- ki a zsebéből és az! mondta: — Itt'. Játékrevolver volt és Pedro örült a viccnek.
