Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-21 / 67. szám
to HLLfíNZfíK ummmwmmmm 19 37 m i t cl u M 2 1. I—— IIIIIHHIT H mst»—i—an—HBaDMil J "7 FT VAGYOK!“ 1) r :) g a A s s / o n y li u g o m , aki ma, tava^/imliilaskor, hurkai > irugviisármipján csordultig merit'll boldogságai, «!<• egyben agg «'»«láss a I nézed, vigyázod, félteit kis gyermekedet a langyos s/él l öl is üzenek Neked. Neked Asszony hiigoin és iH'klt'k inindaiuiyitoknak Húgaim, akik az éttel hur dozói vagytok Írom ezt a le Küldöm púdig ezt a pár sort azúrt, liugv tudjátok meg: nincs étel, uj élet nélkül! Húgom! To ne tudd inog azt, amil on, inog annyi sokunk olyan súlyosan tudunk: no tudd inog soha, mit lösz elmenni vúglog. Elmenni örökre a nagy Ismorotlonsúgho ngv, hogy töblM* soha, senki nőm viseli a növöd, nem hordozza a véred, nem adja tovább a mozdulatod és nem örökíti át nemzedékről nemzedékre a teslod, a lelked. Ne Imid inog soha, mit tesz: a láng lobog, fennen, messzi világítva és egyszer csak kialszik, S minden világosságnak — vége! Vége! Vége mindennek .. .! * Mindez pedig azért íródik, mert a lel kenu feldúlta egy levél. Pár sor irás csak, amelyik nem is hozzám személyileg, de a szerkesztőséghez Íródott, de amelyik a maga szörnyűségében magában hordozza a P1'0- bléma nagyságát s éppen ezért szembe kell vele nézni. Szól a levél ekképen: „Fiatal asszony vagyok. Név uem fontos. Egy a sok közül. Asszony vagyok s ma-holnap leendő anya. Az uram már féléve nem keres. ; 1 » Én még úgy, ahogy dolgozom és keresek. Annyit, ameny- nyi kettőnknek szűkösen kell. De mi történik, ha jön a harmadik? Aki pedig már nemsoká' itt lesz. Mi lesz, ha egy szép nap belép a fiam, vagy a lányom az. étet- be és puszta megjelenésével azt mondja: Itt vagyok!? Mi lesz a kenyeremmel, a kenyerünkkel, amíg beteg leszek? Mi lesz — mindhármunkkal? Hiszen senkim sincs... Ha majd a napokban arról adnak hirt, hogy egy asszony eltűnt s napok múlva a Szamos kivet egy testet — tudják meg — én voltam. Teszem pedig ezt, mert már nem birom a hajszát. Fiatalon belefáradtam. És megijedtem. Összetörtem. Össze- rogytam. Ahogy ama Jézus Krisztus is a keresztfa alatt. Nem birom tovább a szenvedést s különösen nem birom elviselni azt a tudatot, hogy mi lesz a harmadikkal’. Akit itt hordozok nia a szivem alatt... Aki jön ... Sokszor úgy érzem — feltartózhat atlauul. írom ezt a levelet tiltakozásul a mai társadalom ellen! Az Elet ellen! Minden ellen. Egy leendő anya“. Hajnali három óra, hogy ezeket a sorokat Írom! írás még nem dúlt igv fel és sors nem kapott még igy meg, ahogy ez a levél. Elolvastam egyszer, százszor, mit tudom én hányszor. Végigjártam a szobám le s feJ annyiszor, mint ide Huedin, vagy talán valami még messzibb város. Az agyam pattanásig megfeszült: irtózatosan vakmerő gondolatok birkóztak egymással. A szivem va- du] vert, mint rendetlen kalapács a vashámorban. Mintha a mellemen keresztül szét akarta volna verni ezt a cudar világot... De aztán minden leesendesedett bennem. Harag, gyűlölet, irtózat, félelem és döbbenet elmúlt. Megesendesedtem. Megvilágosodtam. S leültem Írni. Elsősorban magának drága fiatal asszony- hugom, leendő anya!! De magán kivül annak a sok ezernek is, aki hasonló sorsban van. Hajnali három órakor. Csendben. Tiszta szívvel. Tiszta ésszel. Tiszta szándékkal. * A s szón y húgom! Á nevét nem irta meg. A cimél sem. Nem keresem az okát. Maga tudja miért. De sajnálom. Nagyon sajnálom. Mert szerettem volna a szemébenéz- ni. S megszorítani a kezét. S egy szó nem sok, annyit sem szólni. De ebben a kézszorításban benne lett volna a világ minden melegen érző emberének bátorítása. Azonban Ön, Asszonyhugoin elbújt, Félt attól, hogy felkeresik. Félt, hogy támogatására sietnek. S éppen ezért, mert félt, hiszem — nem fogja eldobni az életet. Az egyiket, amelyik már megvan. S a másikat, ameilyik maholnap itt lesz! Mert higyjen nekem — akinek volt időin sok mindent látni és megismerni — bármennyire is gonosz és hibás és ostoba ez a mai társadalom, de mindig akadt volna belől«* nem egy, «I«* síd« száz, aki lement volna magálio/ és megvigasztalta volna. De mivel ön ezl nem akarta, erős asszonyunk tartom. Az erős pedig nem félbe! a holnapoktól Még akkor sem, ha teljesen ki b.lástalannknak is látja. Mert jegyezze meg, soiisines úgy, hogy valahogy ne lenne, bizonyos. hogy bármennyire is borzalommal lölli el az a tudat, mi lesz, ha betegágyban fekszik, akad, sói Lesz Is egy olyan megoldás, amelyik mindenen segít. Kár, hogy a nevél, a címét nem tudom. Mert ha tudnám, a problémának ez a része már meg is lenne oldva. Azonban ez. a titkolódzás büszkeségei is takar s ez a büszkeség az egész emberek tulajdonsága. ön egész ember. Kerek. Mint a labda. S éppen ezért nemi féltem önt. Hogy az urának féléve nincs állása — szomorú. Nem vigasztalás, ha megírom: ezreik t1« ezrek állnak basonlókéoen Nincs állás? De lehel! Ma, holnap, azután — egyszer lesz! Ez a világ valóban megviseli az ember idegét, lelkét és próbára leszi a bitét is. De egész ember — sohse veszti el a reménységét. Es jusson eszébe — nőm hal éhen az ember! Mindez a probléma egyszerűbb része. A nagyszerűbb, a szentébb, hogy ne mondjam istenibb része a problémának — ami miatt nem tudok aludni s bizonyos, hogy rámköszönt a reggel is — az más. Az uj élet. Az eljövendő mozgás. Egy uj lendület! Uj akarat. Uj jövő! Uj mindenség. Aminek összefoglaló neve: a gyermek! Ez a probléma szentebb része. A gyermek! Maga a legtökéletesebb probléma! Asszonyhugoin! Erről kell egy keveset beszélgetnünk! Azt irja levelében, hogy senkije sincs. így anyja sem élbet már. Kár. Meri ha m«^ élne, meg tudná kérdezni az édesanyját, hogy is volt csak, amikor maga kiesi volt. Hogy is volt, amikor maga eljövendő volt. Meg tudná, hogy mennyi szeretettel várták magában az uj élet, az uj lendület, az uj akarat, az uj jövő megérkezését. S ha az édesanyjára emlékszik, úgy látja azt a nagy határtalan szeretetet is, amelyik kisugárzott az anyja szeméből. A gyermek?! Az élet egyetlen célja. Az élet egyetlen igaz. értelme. Kérdje csak meg azokat, akiknek már van. Meglátja, mennyire igazam is van. Mert még olt is, ahol gond, bosszúság, sokszor szomorúság a gyermek még ott is melegséget, tartalmat ad az életnek. De kérdje in«*g azokat is, akiknek nincsen gyermekük. Ezek elmondhatják, hogy meny uyire üres, mennyire céltalan, mennyire fél szeg, mennyire tartalmatlan az élet. És menynyire borzasztó annak a tudata, hogy vagyunk, mert voltunk és kínlódunk, vagy örülünk ma, holnap, holnapután, egészen a halálunk órájáig — s akkor pont. És nines tovább. Elmentünk örökre. Senkiben nem élünk tovább. Kihulltunk a világból Mint hulló csillag a nagy vHágegy etem bői. Megszűntünk. Végleg. Hiábavabí volt minden mozgásunk. Ha nem élünk tovább, akkor nem éltünk előbb sem. Mert az élet örök. S ha folytatásunk nines, ükkor nem mondhatjuk, hogy kezdetünk volt. Drága Asszonyhugorn, akit nem ismerek ugyan, de az Írásán, a nyelvén keresztül mégis egészen közel érzek magamhoz kérdek valamit magától. Nem gondolkodott még azon sohasem, hogy a nyelvén, a vallásán, az erkölcsein keresztül tagja egy nagyobb közösségnek, aminek az a neve: népisét? Nem gondolta azt még soha, hogy ebhez a tágabb közösséghez való tarlo/andóság bizonyos kötelezettségeket is ró az olyan gondolkodó emberre, amilyen maga is? Nem érezte az utóbbi két évtizedben különösen, Nem döbbent még rá a felelet nagyszerűségére: én nem vagyok a magamé. Nem vagyok csupán a magamé, hanem egy nemzet testének egy darabja? S ha az vagyok — nem rendelkezketem magammal. Mások rendelkeznek velem. Az egész nemzet. S ha ez. igy van — mert igy is van — akkor még inkább jogot formál ez a nemzet arra, aki jön. Az ön gyermekére is drága Asszonyhugoin. Meri hu valaha, úgy most kell cnuek a nemzetnek az. uj élet. az. uj c-rő, az u j akarat. Most, araikor fogy az élet, erötUmedik az. erő és lankad az akarat. Van-e jussa tehát eldobni magától az életet s ezzel még egy élet megszületését megakasztani? Tudom, ismerem azokat, akik az egyén önrendelkezési jogának hangoztatásával odáig mennek, hogy a születés korlátozását hirdetik, sőt követelik. Ezek azonban megfeledkeznek egyről. Elfelejtik azt, bogy a születés és az élet már volt akkor, amidÖD ARATÓ ANDRÁS Hogy nem vittek még tébolydába? (Európai kötő töpreng az Ur i917-ik esztendeiében.j Minden napom egy újabb érdem. Minden napom hősi és gyáva. Esténként én sohasem értem: hogy nem vittek még tébolydába? Ruhám lötyög, óh karok és rendek, de kény szer zubbony még sajnos drága. Ezt fájlalom és igy töprengek‘ hogy nem vittek még tébolydába? Való igaz: görnyedek hétrét. Számon lakat, szivemben ámbra. De kérdőjelként mered a kétség: hogy nem vittek még tébolydába? Ágyú lesz, bomba, diktátorok, s csak az érdekel, melyik rímem sánta. Hát nem érthető, hogy csodálkozok: miért nem vittek még tébolydába? De köt egy gyanú, mint ebet a póráz. Ez pusztít bennem kavarva, ásva. Hátha Európa elmekórház. S nincs szükség külön tébolydára? $ eg finomabb sütemény, O yan, m ni egy költemény liegteezöi&slfels a Urania caürász- eiâbanR. férd. 35. Ggorscm és biztosan megszüntet a 3HW0L bármilyen hüléstől származó fájdalmat, reumát, idegességet, fogfájást, stb. — Kapható gyógyszertárakban i emberi aggyai kifundált kényelmes társadalmi berendezkedés még nem volt. Es szüleiéi és élei lesz akkor is, amikor ezek a világot megváltó eszmék rég meghaltak már. Mert a természeti törvény minden emberi törvénynél erősebb és örökebb. A természetben pedig nem a halált, de az örök élelet ismerjük fel. Asszonyhugoin! Nézzen csak maga köré most tavasz első napján. Nézze a fákat, amelyeket — úgy láttuk — halálra dermesztetté a lél. Nézze, hogy duzzadnak az éleitől- Hogy vastagodnak, hogy élnek. Nézze a fűszálat, amelyiket megcsípett az őszi dér s amelyiket megtört n téli hideg, hogy feflemelkc- dett. S nézzen mindenfelé szét a nagy természetben, hogy mozog, hogy dolgozik, hogy éled az élet. Hát csak nálunk, embereknél lenne ez fordítva? S éppen most, az élei, a mozgás, a szerelem hónapjában gondoljunk a halálra? S maga is most akarja eldobni az. életével az uj életei? Most, bimbófaka- dáskor? Most, amikor már csak hónapok, hetek választják el attól a szent naplói, amikor itt lesz az uj ember? A mi nemzetünk fájának legfrisseb hajtása? A legkisebb ember, aki ma-holnap a maga némaságával is odakiáltja a világnak: „Itt vagyok!*? Ha valakinek jussa lenne a szomorúsághoz, akkor elsősorban nekünk lenne ebhez jogunk. Nekünk, akikkel lezárult név. család, nemzedék. Mi sírhatnánk. Meri velünk valóban meghal majd egy sajátos lendület, akarat. Velünk kihal egy sejt, amelyik el eddig nemzetünk éltető része. volt. Velünk, akiknek nincsenek gyermekei. S mi — bár mennyire is fáj az elmúlás gondolata — belenyugszunk a változhatatlanba. Megnyugszunk. meri hisszük, hogy azok, akik jönnek, átveszik a mi munkánkat is. De hogy azok essenek kétségbe, akik uj élelet termeltek ki magukból? Asszonyhugoin! Joga van panaszkodni ez elleu a társadalom ellen. Azt is megértem, hogy keserű, mert még De hogy ennek a koukiuziojá Kent ouauobjon két életet is — sohse fogom tudni megérteni. Hát szabad-e most. tavaszinduláskor a halálról beszélni? Ma és nekünk, akiknek annyira fontos minden élet? Szabad-e a napsugár mögött is az árnyékot keresni? Szabad-e — s éppen itt Transsylvaniában el dobni eletet, erőt, akaratot, jövőt? S nekünk? Akik amúgy is kevesen vagyunk? Asszonybugom! Szabad-e? A kérdésekre a feleletet újból a természet adta meg: az ablakomon beszűrődik a virradat. Odakinn pitymallik. A fénnyel együtt beszűrődik az élet is. Kakas szól valahol messzi. Az utcákon kopogás, kocsizörgés indul. Uj hajnalok jönnek az éjszakák helyébe. S a tegnapok nyomába belelépett a ma. Asszonybugom! Az élet megy tovább. Mert mindennél erősebb az élet. S ezért hiszem, hogy egy szép napon magánál is megérkezik a harmadik s feisir. Mintha azt mondaná: „Itt vagyok“. Az élet tört magának helyet. S az a kis élet — ki tudja — nem lesz-e a mi nemzetünk életében valamikor — nagy? Busásra a legjebü t borokat kaphat literenként 20 és 22 lejért Szilvesiíer Psfernf! \ Strada Moţilor 6. szám alatt e Traten tij Maps A Taliga. A Mexicoi indiánok kalandos élete. Ára 92 lej. Traven Halálhajó: f. 119, kötve 165 lej. Aranyásók 63 lej, Gyapots^e- dők 79 lej, Fehér Rózsa 79 lej Lepagenál. Cluj. Postán utánvéttel. Kérjen ingyen Pantheon-jegyzéket. 1 avaszi ruhák festése. tisztítása legszebb és legolcsóbb a ,CRISTAL*-ban. Moldovei 15. Telefon 180 Hívásra azonnal megyünk
