Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-21 / 67. szám
1937 március 20. ELLENZÉK 9 Mivel indokolja a Viitorul a szász egyetemi vagyonközösség megszüntetéséi BUCUREŞTI, március 20. A liberális párt hivatalosa: a Viitorul, részletesen foglalkozik a transsylvániai szás-z egyetemi vagyonközösség megszüntetésével. A törvény indokolása szerint a vagyonközösséget szervező 1876. évi magyar törvény nem volt figyelemmel a román érdekekre, ezért került sor a vagyon felosztására, melynek során a szászokat illető részt a szász, evangélikus egyháznak, többi részét a „Mihai Viteazul“ név alatt alkotandó román kultur- alapnak adják. A lakosság számaránya tehát a „proportionalizmus“ volt a megosztás kulcsa. A Mihai Viteazul-alaphoz 15 ingatlant csatolnak Sibiuban, ezenfelül 75 százalék illeti az ingóságokból. Az állam több ingatlant kap Rasinariban s Voineasat is tulajdonba veszi, amiért 100 millió lejt térit kötvényekben. A Mihai Viteazul-alapot illeti meg a kötvények 75 százaléka. Az alap jövedelmét román kulturális és népegészségügyi célokra fordítják. Elemi iskolákat, templomokat, orvosi rendelőket építenek, menzákat segélyeznek, ösztöndíjakat folyósítanak, könyvvel, ruhával segítik a szegény román diákokat, dijakat tűznek ki, tanfolyamokat, előadásokat tartanak s együttműködnek a többi román intézményekkel és hazafias alakulatokkal. Magyar kisebbségi részről sérelmesnek tartják a vagyon felosztását, mert az eredeti tulajdoni elosztással szemben semmit sem biztosított a transsylvániai magyarságnak. Olvassa el o Scherfc arcvíz üvegen levő kis könyvecskét, látni foggá, hogy csak az alaposan megtisztított bőr friss és szép, csak ez brr az egészséges szépség vorv* zóerejével. Scherk arcviz tökéletesen megtisztítja a bőrt és az arcot ruganyossá, gyengéddé zsássá teszi, üvegek á Lei 62,103,164, 300,473 T| »■.■in™—MBBÜM—illll INII IMI liBTiyirjMi IHM III !■! IHITliriWWMl——g—. Kritikai szemlélet vagy történelmi ideálizmus? Irta: VITA ZSIGMOND Egyetlen általános tudományos folyóiratunk, a Muzeum, utolsó számában Rass Károly tollából regényirodalmunkat ismerten, íme a transsylván tudományos élet végre tudományos kérdésnek tekinti ■itteni irodalmunk vizsgálatát és elérkezettnek tartja az időt, hogy összefoglaló képet adjon regény- irodalmunkra. A regényirodalom tanulmányozása lehetetlen ,a kor társadalmi viszonyainak, problémáinak, törekvéseinek ismerete nélkül és így természetes, hogyha az irodalom itt a legszorosabb összefüggésben van az élet mai lüktetésével, akkor a ve.e foglalkozó tudománynak is feléje kell ■közelednie. A transsylvániai tudomány 111 tehát egy olyan ponton kapcsolódik a mi sajátos életkörülményeinkhez és kérdéseinkhez, amelynek más vonatkozásait feltétlenül a napisajtónak kell megtárgyalnia. Irodalmi életünket, alkotásainkat éberen figyelő sajtónk mindig feladalának tartotta, hogy könyveinkről pontosan ’beszámoljon közönségének, azokra komoly irodalmi kritikáikban íelihivja a figyelmét. Ideje vo na azonban, elsősorban regényirodalmunkkal, magának az útjait, megmaradási lehetőségeit kereső transsylván magyar élet szempontjából 1$. foglalkozni, megvizsgálni azt, hogy mi az a széliem, miik azok a gondolatok, eszmék, célkitűzések, amelyek regényeinkből kiáradnak. Vájjon életünk fejlődéséhez, építéséhez, célkitűzéseihez és felfogásának kialakulásához vis-z-e közelebb az irodalmunk és milyen formákban? Ezekkel a kérdésekkel talán mindenki találkozik, aki irodalmunkat magyarázni akarja, de összefoglalóan, minden szempontból megtárgyalva, még nem tekintettünk át rajtuk. Maga Rass Károly is szembetalálkozott ezzel a kérdéssé.! és a transsyl- vánizmus evangéliumában összegezi irodalmunk számunkra küldött üzenetét. V“ Rass Károly történeti, úgynevezett transsylván regényeket, analitikus, társadalmi és háborús regényeket különböztet meg és ebben a felosztásban tárgyalja irodalmunkat. Maga a felosztás a számunkra lényegtelen, de hogy ez az életnek szempontjából mennyire mesterkélt, arra elég példa az, hogy Nyirő először, mint történeti, azután minit transsylván, végül mint |pszichológiai regényíró jelenik meg. Nem teszi természetesebbé ezt a felosztást az sem, hogy az író egész önkényes magyarázattal szellem történeti, vagy expresszionista irányzatúnak nevezi ki egyik, másik Írónkat ás semmiesetre sem visz ez közelebb a fogalmak tisztázásához. Ha az irodalomnak a folyton haladó élettel való változására akarunk inkább rátapintani, akkor tailán helyesebb a transsylván életnek és regénynek romantikus-ideáista, múltba néző, a jelen felé forduló, népi és társadalom-pszichológiai és a jövőt kereső, reálista hullámairól beszélünk. Milyen felfogást hoz felénk a transsylván élet egy-egy hulláma, mire tanítanak azok, kik életünket vizsgálták? A történelmi témakör az első, amely időrendben is először mozgatja meg az írókat. De a történe emről való felfogás évről-évre és egyik írótól a másikig folyton változik. Eleinte g jelentől való .elfordulás, menekülés és vigasztalás, feledés keresése, de lekiis- meret vizsgálattá, a múltból való tanácskéréssé és egyúttal a jelen problémáinak kivetítésévé alakul át. Az első évak romantikus történelmi felfogása helyébe reálista, sőt na- turálista látásmód lép, ami a mult életét is épp úgy a hétköznap közelségéből szemléli, mint a jelen valóságát. Rass Károly elborzad ettől a látásmódtól!, számára a mult, úgy látszik, hogy csak ,a dicsőséget, az eszményképek, a feddhetetlen hősök világát jelenti. Aki a múltat, vádolja, az a jeleni rántja sárba, keserűvé teszi .az életünket és ezért Rass felemeli ellene tiltó szavát. Kitűnik ez főleg akkor, amikor a Ta- béry Géza Vértorony és a Mdkkai Sándor ördögszekér cimü regényeiről ir. A regények értékére nézve nagy részben igaza lehet Rass Károlynak, de számunkra most nem az a fontos, hanem az, hogy kisebbségi életünkben megmondhatja-e a művész a történelmi igazságot, vagy hallgatnia kell mindarról, ami kellemetlen lehet valakinek. A mii. vész könnyen elutasíthatja magától a vádat, ha érzi a maga művészi igazát, mint azt leg- j utóbb Kós Károly is telte, de mit szóljon a bíráló, aki a műnek egész életünkre való hatását keresi? Rass Károly felháborodva ir Tabéryról, mer; ,,a jobbágyság elnyomását, vagy a parasztlázadásökal a katolicizmus nyakába" varrta. ,,De még ha a történelem teljesen igazolni Is ezt a szemléletet, — írja — mi szükség volt erre a lélekkeseritésre ép pen most, elhagyatottságunkban?“ Később Mokkáival kapcsolatban: „mi szükségünk van nekünk a mi fénytelen életünkben éppen ezekre a bestiákra?" Íme tehát, ha valaki hatalmaskodó, erkölcstelen katolikus papokról ir, akkor már a mai katolikus egyházat sérti és támadja., ha valaki perverz történelmi alakokról ir, akkor egész történelmünk szemetét a világ elé bor tja. Az Írónak a saját művészete szempontjából igaza lehet, de vájjon az ilyen bántóan éles kiállításokhoz mit szól a mi életünk? A mult iránti kímélet a jelenre is kihat, ha a múltról nem szabad rosszat írni, vájjon nem jogosult-e, hogy a jelen Hibáiról is hallgassunk és kritikánkat csak félénk óvatossággal mondjuk ki? A következtetések messze EDITH GRAHAM-WALLACE A legszebb óra Végre már este van! Most fáradtan lefekszem Milyen boldogan pihen el a testem Pihen fáradt kezem Lecsukom két szemem Azután hajrá! Ha gyűrött is a párna Fantáziámnak szárnyas paripája Oda visz hova szegény szivem kívánja Már eltűnik szobám kopott, magas fala Hol fészket rakott a gond sötét madara Eltűnik, elomlík nincs itt sehol S én sem vagyok itt, már szállók valahol Künn zughat az utca, fröccsenhet a sár Nem baj most énnekem semmi sem kár. Bánat, gond, emlék, vágyak — egy sem fájl Oda szállók ahova éppen akarok Szárnyas paripám szabad lovasa vagyok! Már távoli mesetáj csöndje borul felém A nap, a fény, a kék viz mind enyém S ha akarom, fantáziám lova Egy pillanat s máris repit tova (Ha egy utazási irodában Hófödte tájak színes képét láttam) Tehát menjünk oda... Hopp! Már itt is vagyok. Épp olyan mint a kép, A messze csúcs, a felhő, a fenyők óh de szép... És most? Most talán gyerünk tovább, Szálljunk magasan, csöndben a légen át. És nézünk le erre a szegény kicsi földre Milyen szép, mikor igy messze vagyunk tőle Milyen picik a házak, a mezők Innen nem fájnak úgy a temetők Hisz a sírkövek nem is látszanak Halottaim talán, csak alszanak Fáradt vagy jó lovam? Aludjunk? Jó. Lehet. Gondolatom követi elfáradt testemet Követi napfelkeltéig, virradóra S elmúlt, álomba hullt a legszebb óra. MARTON LILI fordítása. maaaammuimjMaMmxmmKr/mmuaaBBssesmiii' inni ....... vezethenek, de nem szabad megfeedkez- nünk arról, hogy egész mai életünket behálózzák és gyakran gúzsba kötik. Ne bánts meg senkit, hallgass! kiáltja az egyik oldal. Mondd meg .az igazságot, mutass rá a bűnökre, ne takargass el semmit! Követeli a másik o'dal. Mit csináljon a művész, mit csináljon az iró és mit csináljon az újságíró, aki esetleg a mai élet jelenségeivel ütközik szembe? A magunk revíziójának kérdése ime megújuló formában folytonosan előkerül és akik megfeledkeztek róia, azoknak ismételten emlékezetükbe kell idéz- niök! Erre a kérdésre csak teljes, egész népünkért érzett felelősséggel lehet válaszolni, ha igy tudunk látni, akkor megvállozhatik a mult délibábos, rózsaszín képe, bűnök szörnyei vicsoroghatnak belőle fe énk, akkor megláthatjuk közéletünknek botlásait, 'betegségeit és a szerető számonkérés őszinteségével ki is mondhatjuk a figyelmeztetést. Vájjon Rass Károly komolyan azt hiszi-, hogy a transsylvániai magyarságot még ma is meg kell és lehet tartani gyermeki történetszemléletben, ami a történelemből csak a nagy ősök lelkesítő példáit és a tanító meséket látja meg? A világháború elseţperte a naiv hiszékenységet, a mult bálványozását és ha a transsylvániai magyarságnak ma nagyobb szüksége von a múltra, mint támaszra, meg- erősitőre, akkor hiszem, hogy ezt a támaszt nemcsak a fehérre mosott múltban találja meg. A mult egyoldalú, vigasztalan befeketilése talán éppen olyan romboló lehel, mint az egyforma rózsaszínre festése, mig az egyik a hitünket, önbecsülésünket tépi szét a másik a lelkiismeretünket altatja el. A kisebbségi magyarságnak egyformán szüksége van erős öntudatra, hitre és- éber, számonkérő lelkiismeretre, ami semmit sem hallgat el és továbbfejlődésre ostoroz. A bűnök féltárása, a fájó Igazság kimondása, a kemény kritika tehát csak akkor helyes és jogosult, ha aggódó szerétéiből ered és a bűnök melleit meg tudja mutatni azt a nagyobb erkölcsi törvényt, ami lesújthat, de föl fe emel, Hogyha meghallgatjuk. És igy hibás az iró, ha elfogult, gyűlölködő beállítással csak rombolni akar a kisebbségi magyarság lelkében és a lerombolt hitet semmivel sem pótolja. Ha Tabéry Géza sokszor sötét elfogultsággal nézi a múltot és elsősorban a nemesség pusztító önzését, nem szabad elfelednünk, hogy a nemzetnek, a Dózsa-féle parasztlázadásban odaveszétít magyar parasztságnak féltő szeretete szóia'. meg benne, fis amikor a vérlázitó társadalmi igazságtalanságban a nemzet fejlődésének későbbi áik.í: meglátja, az egységes (kukára hitében az uj élet forrását is elénk hozza. ,JHungária a ha -tártalanság — írja. Lélek, hit, életünk. A dalaink, nyelvünk, műveltségünk sugárzása országgyepüktől függetlenül“. Makikai az Ördögszekérben valóban a nagv Báthori családnak két terhelt, szerencsétlen tagját állítja elénk. De nem érezte-e me; Rass Károly az erkölcsi törvénynek súlyát, végzetesen 'büntető kezét, amely ránehezedik a bűnösre, nem látta-e meg a Bethlen Gábor éber lelikiismeretii, figyelmeztető erejű alakja . akiben a kisértéssel szembeszálló lelki ;zi:.írd ság int felénk. Szabad-e egy ilyen regényről az)t irni, hogy történelmünk szemetesládáiét borítja ki? A kisebbségi írónak nemzetét féltő szeretettel kell 'Írnia, de az olvasónak a sorok lelkét kell kiolvasnia, hogy megértse az iró feléje küldött üzenetét. Ha a transsyl- váni-ai olvasó nem érti meg írójának feléje hajtó aggodalmát és intő szavát, akkor hiába o’vas akár hősökről, akár bűnösökről; az élete nem fog gazdagodni,
