Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-21 / 67. szám
nr.LENzfíK 1937 m á re I u n 21. Bécsben két hete tavasa v?n Beszélgetés Bársony Rózsival az operett’váíságrói, Síimről, láncról és a rossz szövegkönyvekről A bécsi opera a párisi világkiállításon. „Őszit nem lehet nélkülözni“ BÉCS, március hó. Most, Hogy egy Hét óta véglegesen beköszöntött Becsben a tavasz, hol ál-hat meg másutt a heti híradó lenoéje, mint egy pia- tinahaju művésznő tess és karcsú alakja előtt, aki táncol és énekel s legelső hivatása az. hogy egy-egy pillanatra napsugarat lopjon az emberek szivébe. A Linke Wienzeile 4. 'zám alá egy hét óta sűrűn jönnek a levelek a világ minden részéből. Tegnap Párásból a Cha:elet-szinház irt, tegnapelőtt Stockholm, majd DÓ'-Amerikából Buenos Ayres jelentkezett. — Hogy válasszon ki valamit. Amit akar! Bársony Rózsi azonban egyelőre nem választ... hanem mindegyre azon panaszkodó, hogy nagyon álmos b ha egyszer nem iekszik le este tizenkét órakor, másnap már nem tud a rendes kerékvágásba belezökkenni. Pedig most déli negyedkettő van és négy órakor kezdőd k a délutáni előadás, itt közvetlen tőszomszédságban, a Theater an der Wien-ben. Bársony Rózsi első prózai fellépése Bársony Rózsi eső prózai fellépése! — Ezért vagyok én itt művésznő. — kezdem meg a hivatalosabb beszélgetési — mert a transsylvániai közönség szellemi kultúrájában a prózát, a prózai darabokat mindig előtérbe helyezi. Természetesen egy pillanatra sem vagyunk sznobok s ha a lánc, játék és ének, a könnyű formájában is de tökéletes, ez előlit meg tudunk hajolni. — Szóval ez a iprózai fellépés mit jelent? Csupán szeszély, vagy egy komo y, meggyőződésből eredő teljes átalakulás? — Óh, Isten ments — veti elleni Bársony Rózsi olyan kedvesen és közvetlenül, hogy az ördöngős szubretlet, a nagy sztárt sehol sem találom. — Nem akarok én a Bajorral konkur- rálni!... De ilyen az ember. Lassan megöregszik és nem lehet mindig, mint egy pillangó repdesni... Mikor ezeket a szavakat kimodja, crepe de chine blúzának fodrabba rejti arcát, gyerekesen kuncog. Talán maga is rösteli, hogy egy pillanatra ilyen merészen kérkedik fiatalságával. De később egész komolyan feleli: Régi vágyam volt egy prózai szerep. Nem szeszélye bői, hanem, hogy megmutassam, leginkább saját magamnak... — Talán csak nem minderwerligikeitsge- fülhil? — kérdem csodálkozva, mert ez nem is cyan ritka és a legértékesebb embereknél van meg éppen a csökkent értéküség érzete. De nagyon! — mondja olyan hangsuly- lyal, hogy a sajnos is benne van. És még egy sóhaj: — Hja, ott kint... nagyon hűvösen, keményen bánnak az emberrel. Pillanatok szeszélyén függ a siker, vagy csalódás. — Mindezeket a szavakat arra a, kérdésre feleli, hogy miért nem fogadta el az ősszel, a Fox-film amerikai szerződés ajánlatát. —Hár ezt le kell küzdeni — szólok keményen a művésznőre. De erre semmi szükség sincsen, mert a másik pillanatban ugyancsak szerényen, de most már büszkeségében hallgatja végig, amikor felemlítem, hogy Lothar, a bécsi szigorú kritikus a Journalban elragadtatással ir róla, a „Katinka“ szerepében, azt írja, hogy abszolút megállja a helyét, anélkül, hogy egy pillanatra is éreztetné az operetthatást, hogy egyenesen ennivaló jet- lenség, hogy meg kell nézni. A ,,-Katinka“ ikü'önben nem más, mint a „Viki". Teljesen át van dolgozva bécsi Ízlésre. Itt Bécsben zene nélkül megy. öt nap óta zsúfolt házak mellett. — Milyennek találja szerepét? — Kekemes, kedves játék. — Nem hiányzik ,a tánc? — De naigyon... És nem is annyira a .tánc, mint a zene. Ä húsvéti bécsi premier — A bécsi opera a párisi világkiállításon — A Wiener Blut Bársony Rózsival — A legközelebbi darabból már folynak a próbák. A „Három egy, a szerelem javára“. Amit Pesten ebben a szezonban játszottam. „Roxi und das wunder Tiham“ lesz az itteni címe. Persze zenével és tánccal. Dénes Oszkár lenne a partnerem. Csak bajok vannak. Még idáig nem adtak neki játszási engedélyt. Pedig Őszit nem lehet nélkülözni. A bécsi operától ajánlatot kaptam, hogy a párisi világkiállításon a Wiener Blut főszerepét eljátszani. Az opera társulata oárisi műsorába iktatta még az operák mellett a Drei MUdelhaust és egy pár ilyen jobb operettet. Különben ugyancsak a „Három egy“-ben látott Budapesten a Paris Soir fő- szerkesztője... szóval mos! Párisban is várnak... de sokat kellene tanuljak franciául'. Nehéz. Az angol könnyebben ment? — A legszívesebben, természetesen anyanyelvem után, angolul énekelek. Film vagy színház — Mi lesz az operettel? A jövőre nézve ennyi elég. Ezekből látjuk, hogy Bársony Rózsi továbbra is táncolni és énekelni fog. A mult?: Haway rózsája, Dzsaina. Én és a kisöcíém, a Bal m Savoy, a hónapokon át tartó berlini zürichi és londoni szereplésekkel?... — ön talán művésznő a leglelkesebb védője lenne, ha egyszer halálra Ítélnék az operettet. Mit szól tehát a jelenlegi budapesti I operetlpangáshoz? A szellemi' kultúra szármára a tánc, revü nem u művészi extázis eszköze, hanem mulatság, szórakozás, játék, látványosság. Talán ezek leltek népszerű'lenek vagy pedig ugyancsak ezeket, filmen tökéletesebben meg lehet találni? — Az utóbbi az igazság! A filmmel ezen a téren nem lehet konkurrálni. — Csak egy segit! Nézze meg Angliában, miért nem buknak meg a zenés darabok? Elisabeth Bergner prózája alig egy hónapig volt műsoron. — Mert kitűnő szövegkönyvet Írnak. Nem is beszélve arról, hogy a zene és tánc is tökéletes. Az operett ma már odafejlődött, hogy éppen olyan alapos játékot követel meg a s/inésziől, mint a próza. Nem mint régen, hogy.,, a gróf a vizbefult. — Van-e levelem postás? — segítek tovább sorolni. — jaj de kedveset mondott — szalad ki Bársony Rózsi száján. — Ez volt az életem legelső szerepe... a Király Színházban.., aztán egy percre eltűnődik ezen. A londoni és berlini publikum ...Bársony Rózsi nem mondja, de talán ebben a lelkes védelemben benne van: ha pedig nem vigyáznak, nem én leszek oka a katasztrófának. A londoni közönség nehéz publikum. Na- Î gyobb a kultúra, az emberek rengeteget járnak színházba. Rendes életprogram, azt lehet mondani és van idejük felöltözködni és feketében megjelenni, ünneppé -enni a színházlátogatást. — A leghálásabb publikum a berlini. Ha egyszer valakit megszeretett, az nem csinálhat Náthái áz, reuma, idegzsába ellen használja csak a „HORIA bedörzsölőszert — Halló! Gyógyszerész ur! Halálra kínoznak a nyilallások és a köhögés, úgy érzem, megfulladok! Segítsen rajtam! — Az ön állapotán csak a „HORIA“ bedörzsöiés segíthet! Főlerakat: EMKE drogéria Cluj, Strada Regina Maria 1. olyant, hogy rossz legyen. Különben legnagyobb élményem a berlini Grosses Schaus- spielhausban a Bal in Savoy premierje volt. Ezen mindenki jelen voll. Friedrich Wilhelm, a volt német császár fia feljött öltözőmbe, kezet csókolt és másnap dedikált fényképet küldött Még volt egy berlini nagy élményein — Még voőt egy nagy élményem — mondja tovább nevelve. Az is Berlinben volt. Az „Olimpia“. Rekedtre kiabáltam magamat a vizipolómérkőzésen. — És a hangja? — Akkor nem szerepeltem. Mosl készülök az angol koronázási ünnepségekre. Időt szakitok magamnak, hiszen olyan jó Londonban él mi. — Mit csiná; a Gyergyai pár? — Jelenleg a Dorcesterben london legnagyobb szállodájában kabaréznak. Különben Kun Magdával naponta összejöttem. Megebédeltünk együtt a ,.Soho"-ban. Ez Londonnak egyik szegényes városrésze. Mint Amerikában a Harlem. Arról híres, hogy kitűnő vendéglői vannak. Utána pedig e.- mentünk mozúba. — Megnézni saját magukat? — Dehogy. Én különben sem szeretem magamat filmen. Mindig találok hibát. Vagy a játékban, vagy a fotografálásban. — Még tiszta szerencse, hogy színpadon nem lálhaija magát! — jegyzem meg nevelve. — Már az igaz! — feleli megint azzal a kedves egyszerűséggel, finom, halk beszédéSZABÓ ISTVÁN Márciusi látomás Fenyők közt, gyantaillatban, ibolyán innen és túl az ég súlyos ólom-csarnoka alatt élet-vadságban izzik fel e sötét és mély zenebona... Háború jön — látod a kertet kék és zöld villanások tépik a rokkant Hold tolókocsin görög a Kökért uccán végig. Szemben a tavalyi madárijesztő riadtan nézi, hogy az ut aljában lent ezernyi ideges sürgönydróton most ülésezik a varjú-parlament. Acélkék ruhájuk alatt izgat az ösztön, s az emberhús szaga űzi hegyről völgybe, csataterek felé és károg a pusztulás dala. Nézd a meredélyt, amelyen jártam, (mélység és magasság mestere lehetnék de váratlan lepett meg az utolsó izes márciusi este...) Ablakomat a szél kicsapja: tűz és kedv itt nem terem, idefénylik a szomszéd klinikáról a műtőterem. Kedvesem — bátor büszke lány hűvös fehér kendővel áll a hátam mögött, simán lehűti forró homokom és méri a lázam... ve , egészen légies egyéniségével Ha Bársony Rózsi táncol Ha nem tudnám, hogy Bársony Rózsi, csak annyit, hogy táncosnő, így a társalgás után az asztal körül ülve legfeljebb baletttáncosnőre gondolhatnék. Ez a hangulat uj kérdés: tesz fel bennem. A táncra gondolok, amely a primitiv életben harcias, varázslatos, erotikus, stb. érzé- ! sek felfokozására szolgált. Harcias?... talán vegyük modernebbül — csak a szédületes ritmus — az ördöngős Ro- zy, — varázslatos báj, ügyesség — a bécsi kritikus szavaival az ennivaló Rozy, vagy a harmadik? a leginkább démoni? — Meyik tehát? Bársony Rózsi erélyesen tiltakozik az utolsó ellen. S rögtön hivatkozik Nádasnak egyik kritikájára, amelyben azt írja, hogy ez a tánc annyira finom, leheletszerű, hogy elfelejti az ember a nőt, aki előtte táncol. — Na -látja?!... Még direkt sértés! A művésznő álmos és most már éhes is. A késő déli nap lecsúszott az ablakról. Ebédelni indulunk. Miközben felveszi fekete kalapját és halványan csíkozott barna bundáját. látom, hogy a négyszobás apparlmanján mindössze két szerény csokor virág van: ibolya és hóvirág. A bécsi Fräuleinek várják minden nap ezekkel a kis csokrokkal Bársony Rózsit a Theter an der Wien hátsó kijáratánál az előadás végén. Sajnos én nem lelkesedhetek szinházi élményekért. Pedig aránylag kis városból, onnan jöttem el, altod ez a lap meg- jeenik. És mégis: a Deutsches Volkstheater- ben három hónap óta Fodor Lászdó és Bu> Fekete ismert darabjai mennek. A Burgthea- ferben a Néma levente, a Theater an der Wienben a Viki, később a Három egy, a losefstädter th. pedig most készül Zilaby Lajos Urilányának bemutatásra. ...Még sokáig eltarthat, amíg valami olyant találok, anrt nem láttam és végre valahára... Bécsben... 1937 évadján színházba mehetek. Iváni Zoltán Uj Herczeg Ferenc könyv: PRO LIBERTATE. Rákóczy Ferenc regénye. Két kötet, 600 oldal, fűzve 288, kötve 432, egész bőrben, számozott példány, a szerző aláírásával 600 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Plata Unirii. Vidékre utánvéttel azonnal küldjük, Kérjen ingyenes könyvjegyzéket,
