Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-14 / 61. szám
8 ellenzék 1937 méretűn 14. A 80 éves Dózsa Endrének Olvastam, hogy Dózsa Endre, Cojocna vármegye nyugalmazott alispánja, az Erdélyi Irodaim; Társig elnöke So éves lelt ' c' alkalomból melegen üdvözöltek, mini nőt : isztelői. jóbarátai, irótársut. Bár súlyos •betegségem miatt elkésve en, min Cojocna vármegye eleiben lévő voll tiszt:karának legöregebb tagja, üdvözlöm őt ennek a t-sztikurnuk a nevében ezen alkalomból régi tisztelettel, igaz. szeretet lel. Súlyos belegségem után még .sokáig voltam ágyhoz kötve s ezen idő alatt jutott többek között a kezembe Dózsa Endre ..A régi jó és régi zord időkből“ cimii könyve v én olvastam-alvastany emlékezetembe felidézve a rég. vármegyei kedve.s életet, egy negyvenéves múltat, a régi jó és régi zord időket! Elfeledtem, hogy lázas vagyok, nem éreztem a fájdalmakat, egyik emlék a másikat váltotta fel, boldogan rohantam gondolatban egyiktől a másikig... ... láttam Dózsa alispán előszobáját, olt a tisztviselők nagy csoportját, kik referálni jöttek, nagy aktacsomót szorongatva a hónuk alatt s amikor beléptem oda. ügyel- mezitettek, hogy most ne menjek be, mert nagyon haragos az alispán, felbosszantották a hajdúk. Én kissé kinyitottam az ajtói, csak az orrom hegyét dugva be, beszólottam ha.kan: — Alisipánom, egy jó vicc! Haragos hang válaszolt: — Gyere be! — Én bernenve, egy hirtelen eszembe jutott tréfát mondottam el, az alispán homlokáról a haragos ráncok kezdtek kisimulni, lassan elmosolyodik s azt mondja: — De te nem tudod azt, hogy... s ezzel megmdu t a tréfák, anekdoták hosszú sora, a tisztviselők lassan beszállingóztak s a harago: alispán- bol egy ikedves, szellemes, vidám jóbarát s az előbb még halkhangu tisztviselőkbe egy falrengető nevetésü vidám társaság lett. Egy ízben a vármegyei bank egy fiókját akartam Apahidan felállítani $ úgy terveztem, hogy a pénztárnok a kicsi dr. Gspann Apahida-i körorvos legyen s a kassza az ő lakásában — a rendelőszobájában legyen fe állítva. A vármegye alispánja — ki a varmegyei bank elnöke volt, úgy akarta, hogy a kasszát a községházánál helyezzük el. Hogy ezt a kérdést dűlőre vigyük, behívtam a kicsi doktort Clujra s együtt mentünk le az alispánhoz. Azonban véletlenül ísmé- va- ami baj történt, mert az alispán különös rossz kedvében van. félórája szid valakit a telefonon. Én azonban a kézzel-lábbal ellenkező kicsi doktort hátulról megfogva, erővel "oltam magam előtt be az alispán szobájába, aki Ijedtébe — mindig nagy verselő volt — csak annyit tudóit mondani: Alispán ur, nálam Jóhelyt lesz a kassza, Mert ott, bizony Isten, Senki se apassza. Az akspan erre olyan frappáns rímmel válaszolt, hogy az e őszobában hailgatozó tisztviselők oktelen nevetésbe törlek ki, belolul- ta-k az alispáni szobába s ott Kőváry nádasmenti főszolgabíró előre lépve azt mondotta: — Bandi bátyám, olyan szép rímet mondottál, hogy ezért adhatsz nekünk egy pohár pálinkát. — Az alispán csengetett, a belépő hajdúnak rendelkezett s mi pár percce. később boldogan kóstolgattuk a pompás juda-i szilvóriumot. Hogy melyik évben — arra már nem emlékszem, de tudom, hogy husvét előtt pár nappal, amidőn valami hivatalos ügyben bementem az alispánhoz, azt mondotta nekem: — Káro.y fiam. nagyon fáradt vagyok, hát !e nem vagy az? i Ha azl kérdezte volna, hogy: ugye nem vagy fáradt? én megesküdtem volna, hogy soha jobban nem éreztem magam, de úgy láttam, hogy fáradtnak >ke 11 lennem, én te- hi; nagyot sóhajtva, igent intettem. No-hát, akkor — mondotta — gyere ma este velem egy pár napra pihenni Abbáziába. Én boldogan ipakkoltam, azon éjjel már robogtunk Budapest, másnap Abbázia felé! Nagyon jó kedvünk volt, csak az volt a baj, hogy az egyik elsőrendű hotelbe szálltunk, hol a világ minden nyelvét beszélő előkelő publikum o.yan halkan beszélt egymással, hogy a mi viharos hangulatunk sehogy sem illett oda. Alig vártuk, hogy vége legyen az étkezésnek, neki vágtunk az Abbázia feletti nagy Karszt oldalának és mentünk addig, amíg nem volt :-e ház, se ember s ott elkezdettünk kacagni, úgy, hogy csurgóit a könnyünk, hogy v sszA régi jó vármegye Irta; HANKÓ VERESS KÁROLY Mcgláttam, hogy a korzón egy hatalmas pap rmnscbó készült cápafej emelkedik ki a hullámokból, amibe hátul bejárai és bent pompás ülőhelyek vannak, ide ülnek be a vállalkozók, a cápa ^zajából kikönyökölnek s az é elmes fotográfus hirtelen leveszi. Ez is egy abbáziai emlék Nagyon vágytam egy ilyen képre, de resteken! a cápába bemenni, mert az ilyen fényképezésnek mindig sok nézője akadt s tréfa, megjegyzeck járták. Én lehat első napon, amikor a szállodában dezsönére hivó gong megszóalt, remélve, hogy ilyenkor a korzó kiürül, eszaladtam a közel levő cápához, a fényképész- szcl megbeszélve a dolgot, beszálltam, az egyik kezemmel a cápa szájának az alsó, a másik kezemmel a felső részé; fogtam meg, irtózatosan eltorzult arcot vágtam, mintha segítségért kiáltanék, — amit előzetesen a tükör élőt; tanultam be —, a fényképezőgcip elcsaltam, erre irtózatos hahota és taps térit magamhoz s akkor látom, hogy az ördög tudja honnan, nagy tömeg verő- döt; össze s az én kin Adásomon gyönyörködött. A fénykép azonban nagyon jól sikerült. El i.s küldöttem azl még az nap a ..Hunyadi János“ budai keserüviz források tulajdonosainak — kikhez rokont .szálak kap- c;ollak —, a képen a következő sorokkal: úgy, ahogy van, a tartalmával együtt, Dó/sa hozzá járult ugyan, de az osztozkodáskor azt mondotta, hogy ,,mive] neked már mint nekem — egy csepp eszed sincs, elfér nálad egy kis talián ész“, tehát nekem a dereikan felüli rész jusson. Én su- sulyo> érvekkel bizonyítottam az ellenkezői, mire összevesztünk, ot; hagytuk a fürdőruhát, a szép olasz leányt 6> elmentünk... kávézni. Szép Abbáziában lubickoltam épper. Üdén, fiatalon, ragyogón és épen, Ám egy fene cápa bekapok hirtelen. Mint c história látható e képen Ám az egyik ajtón, amint bejutottam, A másikon legott sietve távoztam. A történet nyitja nem jutna eszedbe? Egy üveg ,,Hunyadi“ volt ép a zsebembe A képnek Ls, a versnek is nagy hatása volt a budapesti ismerős körökben. Sajno- ezek a kedve, napok hamar vcgelértek! Csiszár Gyula vármegyei főjegyzőtől másnap levél érkezeti az alispánhoz, melyben arról értesítette. hogy elutazásunk után valaki, va- íami ügyből kfolyólag az alispánnal szemben értő kifejezést használt. Az. alispán azonnal táviratilag utas-itolta Csiszárt, hogy az illető ura; rögtön provokálják s értesítette, hogy mi azonnal Indulunk haza. A legközelebbi vonattal ei is utaztunk, megszakítás nélkül ériünk haza Ttt Csiszár Gyula egy jegyzőkönyvvel várt. mely szerint a ovagiassági szabályok te jes betartásával, teljesen elfogadható módon az ügy elintézést nyert. Ilyen volt Dózsa Endre, mint férfi, mint jó barát, mint hivatalfőnök! Az. Isten még sokáig éltesbe. Náthái áz, reuma, idegzsába ellen használja csak a „HO RIA“ bedörzsölöszert — Halló! Gyógyszerész ur! Halálra kínoznak a nyilaliások és a köhögés, úgy érzem, megfulladok! Segítsen rajtam! — Az Ön állapotán csak a „HORÍA“ bedörzsölés segíthet! Főlerakat: EMKE drogéria Cluj, Strada Regina .Maria 1. HALLÓ! MESÉL AZ ELET Irta: SZEDERKÉNYI ANNA Mi erősebb a halálnál ? Erről vitatkoztak. Férfiak ülték körül az asztalt. Az egyik orvos, a másik bíró, a harmadik tisztviselő volt. Éjfél felé ballagott az idő. Máskülönben iskolatársí találkozóra gyűltek össze. A többiek már hazamentek. Ezek hárman még együtt maradtak. Kihűlt álmokról, letört célokról beszélgette!:. Szánkóztak vissza az elmúlt évtizedek országutján az iskolapadig. A tisztviselő megjegyezte, milyen sokan hiányoztak a találkozóról. — Hiába minden — tette hozzá — a halál ellen nincs orvosság. A bíró halkan válaszolta: tud olyan esetet, amikor akadt valami — valami, ami erősebbnek bizonyult a halálnál is. Elbeszélte a következő történetet: — Hatemeletes uj házban lakom. Magánoson étek. Ezt tudjátok. Ha megkérdeznék, nem is tudnám megmondani miért. Hossza ideig az anyámmal lakiam, én voltam a legkisebb, mellette maradtam. Összeszoktunk, nekem jó volt úgy. Azután pedig már késő volt házasodni. Van egy öreggazdasszonyom. Még az anyámat is szolgálta tizenkét évig. Ö csetiik-botlik körülettem. Azt is ö szokta elmondani, mi történik a többi lakók otthonában. Nem tudom én, hogyan szedi-hordj a össze a sok históriát ez a vén Juli. Mindent hall és mindent lát, mint a százesztendős jövendőmondó. Betálalja az ebédet, megvárja, amíg lenyelem az első kanál levest és összecsapja a kezét, mint aki csodát látott. Azután ömlik belőle a szó, mint a köleskása a felhasitott zsákból. Sápitozik, botránykozik, mennydörög, vlllámlik a levesestál körül. Megtudok én mindent. Melyik asszony veszett össze az urával, ki jött haza éjfél előtt, éjfél után. Melyiket hagyta ott az udvarlója és megfordítva. Kinél foglaltak. Ki maradt adós a hentesnek, fűszeresnek és így tovább. A vége pedig mindig ugyanaz: — Az a szegény fiatalember... A szegény fiatalember egyedül lakott albérletben az özvegy irafikosnénál. Az apja nyugdíjas volt. Az asszony rövidesen elpusztult szegénv és az ember maga nevelte föl a fiát. Az a gyerek volt minden gondja, öröme. Együtt tanult a fiával, amikor kicsi volt, fóíiozott rá, fürösztötte, mosdatta. A fiú titkári tóttá a lakást, később ö mosott, főzött az apjára. Minden rendben ment volna, csak akkor kezdődött a baj, amikor a fiit elvégezte az iskolákat. Akkor sóhajtott a vén Juli: — Csak akkorka kenyeret a szájába a fiamnak, mint a körmömalja. Mi lesz vele, ha meghal az apja. Az a szegény fiatalember utánapusztul, ha itt marad betevő falat nélkül. Az a szegény fiatalember ott köd lőtt körülöttemben, álmomban. Bevallom, meg is próbáltam kopogtatni miatta. A fut szorgalmas volt, a bizonyítványa jeles és jeles. Á bíró félbeszakította önmagát. Kicsit elhallgatott, a cigarattavéggel kis köröket rajzolt a hamutárcán. Azután folytatta: — Az apa meghalt, a „szegény fiatalember“ egyedül maradt. Futkosott, próbálkozott. Égy napon, reggel kilenc óra felé, beesik az ajtómon a vén Juli■ Halálsápadt volt. Nem bírt beszélni, megkövesedett a torkában a szó, végre kinyögte: — Ugy-e mondtam előre ? Én mondtam, hogy igy lesz! — Mit mondott maga ? — Hogy megöli magát... — Kicsoda ? — Az a szegény fiatalember.. . — Öngyilkos lett? — De az apja visszatartotta ... — Hiszen az már halott... — Mégis a halott győzte le a halált---Julinak igaza volt. A halott keze kinyúlt a koporsóból és visszarántotta a fia kezét. Elkészítette magának a mérget, ráfordította az ajtóra a kulcsot és irta búcsúszavait a világnak. Akkor jött a postás. Kopogtatott, lármázni kezdett, rátörték: az ajtót, kiütötték a kezéből a poharat. A postás odaadta neki a levelet, mikor eszméletre tért, mert elájult az izgalomtól. A levelet az apja irta. Egy ismerősének adta oda azzal a kéréssel, hogy a halála után, pontosan a harmadik hónap végére küldje el a fiának. A levelet felbontották. A halott ezt üzente: „Édes fiam, ne akarj te meghalni. Ne tedd, fiam. Én segítek odaátról... Élned kell, fiam..." A szegény fiatalembert magamhoz vettem... És már van munkája is... A bíró elhallgatott... És nem szóltak a többiek sem... fólonfreal kanadai városban a 40 éves Mrs. Arcade Rondeau, egy francia farmer felesége négyes ikreket szüli. Az ikerek o.y gyengék voltak, hogy közülük három, kér fiú és egy leánv másfél nap múlva meghalt, mig a negyedik, aki leány volt. 3-ad napra halt meg. A négves ik- rek elpusztulása csak növeli a Dlonne-csa- lád ö!öé Ikreinek tiszteidét. Az ötös ikerek kitűnő egészségnek örvendnek, testileg is meglepően fejlődnek és Amerikában egyre nagyobb az érdeklődés irántuk. Újabban nagyon féltik az ötös ikreket a gangszterek rablótámadásaitól ■A Vili még m.ndig szedi áldozatait. A háború során szerzett sérülésekbe ugyanis a hadikórházak betegei, a rokkantak és a családjukhoz viszr- szatéri hadviseltek egymásután pusztulnak bele. Amig avilágháboruban 8.538.000 ember esett el, vagy sebesüli halálra, a 19 millió életben maradt sebesültből, gázmérgezettből és betegségbe esettből a fegyverszünet megkötése óta több mint 15 m’llió halt el. ancisorszsqliRR is elárverezteiik évente egyszer a vasuttár saságok azokat a vasúti kocsikban, vagy ru halárakban felejtett holmikat, amelyekér egy éven belül senki sem jelentkezik. Az idéi az elárverezésre szánt tárgyak között nag’ feltűnést keltett egy papendekl; tábla, melv re feltűnő betűkkel valamelyik utas a követ _ kező sorokat nyomatta rá: „Mielőtt kiszálla I nék, meg kell néznem, hogy ezek és ezek ; dolgaim megvannak-e!“ A szórakozottsága ró[ hires utas azonban még ezt a figyelmez tető táblát is elvesztette, amelyet pedig ug) iátszik, minden utazásánál magával akar hordani. Lái eredeti módón akarja előteremteni uj észs sark; expedíciója költségeit Sir Hubert W kms, a világhírű sarkkutató. Ugyanakk amikor a professzor egymásután irja tudorr nyos cikkeit és sorozatos előadásokat tart Unió minden államában, felesége egy ne vorki bárba szerződött, ahol mint áizőz 1 fel. Lady Wilkins valamikor színésznő v Ausztráliában s csak 1925-ben szakitól! ez: az életpályával, amikor a neves sarkkuta! hoz férjhez ment. Az asszony szintén rés fog venni az északsarki expedíción és nem lesz tétlen tagja a vállalkozásnak, mert a sár kutató hajón ő lesz a szakácsnő. hangzottak a Karszl öreg vziklái. M.i'iup Abbáziába sétálgatva egy íürdó- uilia kereskedés előtt állottunk meg. Mcg- csóválluk a szebbnél szebb fürdőruhákul, nó meg az elárusító szép olasz leányt. Az egyik fürdőruha különösen megtetszett s alkudni kezdettünk reá Sokaltuk az árát Az elárusítóm'), hogy nagyobb kedvet kaipjunk a ruhához, hirtelen magára vette s mosolyogva torgoit elöltünk. Mi már nem sokaitok az árat s kijelentettük, hogy megvesszük, de Esetem a „cápával“
