Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-14 / 61. szám
ELLENZÉK 2 1937 március 14. ■hbohissi ím IH I Elkésziih a transsylvániai magyar I lírikusok románnyelvü antológiája cn »V iií oe ,23 tv hí £ b (b fi V CLUJ, március hó. Évekre visszamenő múltja van unnak a nagyszemii próbálkozásnak, melynek örvendve előlegeztük a román-magyar kulturális közlekedés címer. Megbeszelesek. cikkvalla- sok, hírlapi ankétok tárgyát kepezte nem egyszer ez a sürgős, gykorlati magva osulasra váró gondolat. És ,az eredmény: késik! Bár kétségtelen dolog, hogy mindkét oldalon vannak hűséges barátja!, le'kiismer et es építői annak az eszmei hídnak, mely két nép kultúráját, szellemi életét kellene, hogy összekösse. Szórványos jeleit azonban látjuk már a lassú építkezésnek. Napilapok, fo yoiratok előszeretettel engednek helyet kölcsönök irodalmi termékeknek. Sőt, könyvek is látták napvilágot a közeledési gondolat cimjelzésé- vél. De ezek az eredmények még gyöngén biztatnak. Aggasztanak, mert nagyobb részük magyar kezdeményezések. Márpedig addig komoly kulturális közeledésről nem lehel szó, amíg maga a románság nem tartja szükségesnek azt'. Hogy eljön-e ez az idő, nem kétséges. Legalább is Transsylvániában ide kell érnie valamikor a kulturális közeledés gondolatának. A három együttélő nép művészete és közművelődési életének természetesi továbbfejlődése forog enek a gondolatnak a kockáján. És most még j® távolabbról, Bu- curestiből jön a biztató jej .arra nézve, hogy a bel- és külpolitikai események sem befolyásolhatnak egy őszinte, többségi részről kiinduló közeledési kezdeményezést. Victor Eftimiu, a Román Pen-Glub elnöke 1936 októberében megbízta Ootavían Sireagut, a helybéli Angelescu-liceum kiváló irodalom tanárát, hogy állítsa össze a transsylvániai magyar lírikusok antológiáját. Â foí'dsto é$ a fordito $ Szerencsés gondolata volt Victor Eft inamnak, hogy Octavian Sireagura biz:,a az antológia összeállítását. Mert Sireagu maga is köí'itő, a szabadvers kitűnő művelője. így tökéletes ismerője a román nyelvnek s a költészet mesterségében is jártas. Ismeri azt a titokzatos műhelyt, ahol a művészi alkotás, a szép születik. És ismeri a magyar nyelvet es a magyar irodalmat is úgy, mint kevesen a románok közül, örvendetes, hogy az ő szerkesztésében és fordításában mutatkoznak be lírikus költőink a román közönség előtt. Költői személyisége biztosítékul szolgál arra- nézve, hogy esztétikai és kritikai érzékkel válogatta össze s ,a műfordító lelkiismeretével ültette át román nyelvre antológiája minden egyes költeményé:. — Mióta készül a fordítás? Az antológia szereplői — Kik szerepelnek az antológiában? — Transsyilvánia minden számottevő magyar lírikusa, öregek és fiatalok egyformán. Igyekeztem minél több költőt bemutatni a román közönségnek s örvendek, hogy tervem sikerült. Az antológia gazdagsága és szépsége kétségtelen sikert biztosit szereplőinek. Tizenhét lírikustól fordítottam. Az idősebb nemzedék képviselőit öt-hat, a fiatalokat négy-öt verssel viszem közönségünk ele. Az antológia szerepelői: Áprily Lajos, Bartalis János, R. Berdc Má^ ria, Dsida Jenő, Flórián Tibor. Kádár Imre, Kibédi Sándor, Kiss Jenő, Koós-Kovács István, Olasz Lajos, Reményik Sándor, Szabédi László, Szem.er Ferenc, Szentimrei Jenő, Szombati Szabó István, Tompa László, Varró Dezső. — Kiket volt nehéz fordítani? — Áprily form a nkészsé g e, Szombati Szabó bölcsészete, Szentimrei mélysége, Szabédi nyelve, misztikus szimbóluma, Olasz tömörsége súlyos feladat elé állított. De nem volt könnyű átültetni Remények költészetét, Kisí gondolat gazdagságát, Tompa komor szépségét s Koós-Kovács erőteljességét. A megjelenés — Mikor jelenik meg az antológia? — Az anyag teljesen készen van. A napokban lekü'döm Bucurestibe Viol or Eftii- miunak, merít' .amint már mondottam, a Román Pen-Club hozza ki. Elég nagy könyv lesz. Legalább is tizenkét ivre terjed a fordított anyag. A májusi könyvnapokra minden b zonnyal piacra kerül. — És mit gondol professzor ur, hogy fogadja majd a román közönség? —- Kétségtelen, hogy érdekesség lesz. Meg vagyok győződve, hogy örömmel fogadja a román közönség ezt az antológiát, annál is inkább, mert eddig csak szórványosan jelentek meg magyar költők román nyelven. Ez lesz a transsylvániai magyar lírikusok első együttes bemutatkozása. Szabó Lajos. A siker névtelen katonái — Megbízatásom előtt fordítottam már a transsylvániai magyar költők verseit. Mikor felkért. Victor Eftimiu, hogy állítsam össze az antológiát, szinte miindenik idevaló magyar lirikustój volc fordított versem. — Hogy ment a fordítás? Milyen alapon választotta össze az antológia verseit? — Be kell vallanom, hogy eleinte nem volt könnyű dolog. A magyar nyelv alkotá- ban különbözik a romántól. Kissé merev szerkezetét nehezen lehet a melodikus .latin nyelvek után hajlítani. Az összeválogatásnál arra ügyeltem különösen, hogy sajátos verseket fordítsak. Minthogy a magyar lírikusok legnagyobb része szabad formában ir, az antológia is túlnyomó részben szabad versekből áll. — Hogy sikerülteik a fordítások! — Gondolom, hogy tökéletes munkát végeztem. Igyekeztem a költő teremtő pillanatait újjá élni. s igy sikerült az eredeti nívót elemi. Szinte azt merem mondani, hogy egyes versek a román fordításban jobban hangzanak, mint magyar nyelven. Nem volt kis munka tizenhét liriknst átültetni, ha szabad vers élőik is nagyrészben, mert a szabad formáknak is megvan a maguk nehézsége. A rstmus és gondolati-ritmus pontos visszaadása talán még nehezebb, mint a kötött- ! seg. Amennyire lehetett mindenik költőnél és mindenük versnél ragaszkodtam a tartalom és forma hűséges tolmácsolásához. Á EiátfEaa nem áriaSmailan — „Olyan náthám van, hogy nem látok! * —„Dörzsölje be a fejét Carmol- lal*) és kösse be egy kendővel. Holnapig nem lesz semmi baja.“ *) CARMGL a legjobb bedürzsöiőszer meghűlések, grippa, reu-uaíikus fájdalmak és iáz ellen. Ára üvegenként Lei 22. A ftiíő Tulajdonképpen nem is jutott eszembe, hogy ebben a sorozatban ol is meginterjúvoljam. H'.szen fütő minden gozfüteses házban van, igy akárhol is dolgozik a fűtő, színházban, vagy középületben], nem kapcsolódik be szorosan a müincézet életébe. Ö csak egyszerűen fiit. Forgács Sándor mondta, mikor egy délelőtt a műszaki személyzet tagja'.t hajkurász- lam (nehezebb őket elcsípni és meginterjúvolni, mint a művészeket, rengeteg dolguk van), hogy miért nem interjúvolom meg a fűtőt? Egy ember, aki az épület alatt dolgozik, halija a hangokat a feje felett, ott van a színházban és soha életében nem látott szi- nielőadást. Csak azt mondja sóhajtva néha: Istenem], ha én egyszer elmehetnék a színházba ! Hát ez igy nagyon romantikus lenne, mese a jó kis fűtőről, aiki a szinházhan a színházról álmodik — csakhogy máskép fest a valóságban. Mert a fütő igenis volt színházban. Mikor megkeresem, látom,, ejnye, de ismerős: hát ikiderüli, Mihály bácsi ő, szerkesztőségünk házában portás. Ő is ismer engem s azt mondja: — Ismerem a kisasszonyt. Druszák va- gyuník. Mert engem Márton Mihálynak hívnak. Tényleg druszák vagyunk. Megyek le vele munkahelyére. Nagyon misztikus egy munkahely, hajó gyomrára em- keztet a nagy kazánnal, az olajszaggal, meg a forróiságigal. Titkos műszerek is vannak itt], óraszerkezet. A kazán torka nyitva. — Ezt maga füti? — kérdezem. — Én — mondja — most olajjal fütök, hálislennek. Sokkal nehezebb volt szénnel, mert a szén néha rossz volt, néha jó, annyi baj volt vele. — Ebben az őrült melegben dolgozik? — Hiszen nincsen itţ most olyan őrült meleg — ,ahogy mondani tetszik. De télen, mikor nagyon kell fűteni. Olyan forróság van, hogy majd megöli az embert. Az izzadság csurog rólam, patakb1, pedig majdnem meztelenül vagyok. — Az egészségének nem ártott meg ez a munka? — Hála Istennek], eddig nem vettem észre — feleli —, pedig hát borzasztó volt, hogy mennyi kőszéngázat kellelt nekem itten kiállni. Egyszer volt csak, hogy lefeküdtem itt a kazánházban aludni, mikor felébVII. redtem, éreztem, hogy ez az olajszag — tetszik ugye érezni — megfeküdte a gyomromat. Pvosszul voltam. De azóta nem alszom el itt soha. — Hogy lett fütő Mihály bácsi? — Hát először is világéi etemben géplakaAz emberi szervezetben előforduló mérgeket a test nem tudja természetes utón eltávolítani és különöse.! a negyvenedik életév betö'tése után, ezek a mérgek a vivőerek falain rakodnak le és ez utón előidézik a legelterjedtebb betegséget, az érelmeszesedést. A vivőerek megdagadnak, elvesztik ruganyosságukat és lehetetlenné válik bennük a rendes vérkeringés. A megbetegedett ember szédülésben, fülzugásban szenved, rövid j rkálás után lélegzésében zavarok á'la ak be, bőre fényes lesz és zsíros, emlékezőtehetsége és munkaképessége pedig jelentős mértékben lecsökken. Az egyedüli orvosság, amellyel ezt a betegséget !e lehet győzni, a dr. Mlade- jowsky professzor Sklerosyrupja. A Skle- rosyrup feladata a vivőerekben lerakodott sók feloldása és a betegség legyőzése annak kezdeti stádiumában. Rögtön az első üveg elfogyasztása után érezhető már a javulás és 5 üveg elfogyasztása után a betegnek egészen uj kinézése van, mintha ujjáteremtődött volna. A cukorbetegek (diabetikusok) „D“ Sk erosyrupot használnak, amely cukor nélkül készül. Kapható gyógyszertárakban, drogériákba! tos akartam lenni. Efé e géphistóriákat szerettem volna. Az öregeim földmivesek, de én mindig erre vágytam. Érteik is úgy mindenhez, mint egy felszabadult géplakatosse- géd. Aztán mégjse az lettem. Hét évig voltam a vasútnál], aztán Lepagenál boltiszolga, aztán 1929 februárban idekerültem. — Hogy? — Hát úgy, hogy egy barátom mondta, hogy az öreg János bácsinak, az eddigi fűtőnek valami nézeteltérése volt itten, aztán mosd elmegy a nézeteltérésből kifolyólag, úgy, hogy kéne egy fütő ide a színházhoz. Idejöttem, aztán fel is vettek. Aztán volt nekem itten ismeretségem, szegény Harcsay ügyelő un a Coppán Flori férje, az is beajánlott. Innen támadt az ismeretség — mert amint mondtam, az öregeim, akik gazdaemberek, huszonegy évig hordták a tejet a Cop- pánékhoz. — Aztán mondja Mihály bácsi: nehéz az élete? — Kinek könnyű? Félnyolcra jövök be, kell fűteni a próbákhoz. Délután is majdnem mindig van próba, a büfíébe, vagy valahol, akkor is itt kell lenni. . „ — Aztán? — Aztán csak házmester vagyok, kérem, a mékóságos bárónénál. Valami az eszébe jut. — A főgépmester, kérem, Gerendi Sándor. Én csak fütő vagyok. — Jól van Mihály bácsi. Most pedig azt mondja meg: szereti-e a színházat? — Hát nagyon. Az idén is láttam a Csárdást, Csavargólányt, azt talán kétszer is, mert úgy szeretem Sándor Stefit. Aztán a régebbi darabok közt láttam Szökik az asz- 'szony, Miss Amerika, meg sok mást. — Hát a mozi? — Azt talán még a színháznál is jobban szeretem! Különösen a cowboy, meg a dzsungel-filmeket. — Kik a színháznál a kedvencei? — A Sándor Stefi, a kicsi Wojticky, meg a Borovszky urnák a felesége, Kőszegi Margit. De szeretem Jeney urat, az olyan népszerű, meg kedves. Meg a Réthely urat is be szerettem. Úgy örültem, hogy úgy tapsolták ebben a Ripp van Winiklében. — Családja? — Hiszen ismeri .a kisasszony. Annus a lányom, az jár fel a szerkesztőségibe. Szerelném!, ha rendes, tisztességes háziasszony lenne belőle. Meg a feleségem. Az a kicsi, galuska asszony. — Galuska asszony? — — Igen kérem. Minden oldalról egyforma. — Jaj, Mihály bácsi, ha én ezt megírom, akkor megharagszik a felesége! — Dehogy haragszik. Mént haragudna. Szeretem és becsülöm, áldott lélek. Tartj: az embert rendesen élelmiszerrel. Csakhál meghízott az asszony, úgy, hogy most már inkább mindig a lánykát zavarjuk idp meg oda. Bár csak olyan lenne, mint az anyjk Nem nagyon szeretett tanulni, de nem baj. amit tud elég neki. Csak ha felnő, venné el valami derék ember, olyan, s>ki aztán eltartsa. Egyebet nem is kívánok a Jóistentői. — Nem? Mégis talán, Mihály bácsi. Minden embernek van valami nagy kívánsága. Mi a magáé? Sóhajt a derék Márton Mihály, úgy mondja áhítattal: — Tizenhat éves gyerekkoromban voltam egyszer Budapesten. Az énnekem «1 legnagyobb vágyam, hogy újra elmehessek. Egv olyan nemzetközi vásárra. Csak még egyetlenegyszer az életben! (M. L.)
