Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-20 / 42. szám

* I Í937 február 29. E££SE8fr Köszönöm... (Bizalmas vallomások) Irta: TŰRÖK SÁNDOR Az nagyon szép, mikor az ember nagy betegség után lábbadozjü kezd. Mikor először alszik hosszút és mélyet s iga­zán pihentetett, a kórházi ágyon, reggel ébred könnyen és jó érzésekkel s elő­ször néz körül a kis világban értelme­sen. S várja, hogy jöjjön az ápolónő, jóreggelt mondjon s kérdezze: ,,na, jól aludtunk, mi?“ Kérdezze azzal a bizal­mas többesszámmal, ahogy ápolónők tudnak; orvosoktól tanulják. De még nem jön. Majd, mindjárt. S fekszem és olyan biztosra veszem, hogy a fal fehér, ez itt az éjjeliszekrény, az ott a vízveze­ték — az éjszakás nővér törülközőbe csavarta a csapot, mert csöpögött, — ó, mennyi minden van körülöttem! S az ablakon most alul, ahol a füg­göny nem ér le végig, bejön a nap s az ember tisztán érzi — benne van az Is­ten. Igen, ott van a napban! S köszö­nöm Neked, hogy megtartottál. Csak igy egészen halkan, magamban: köszönöm. 0 ezt jó[ érti. (') jól tudja, hogy hossza évek keserves külső és belső kínlódásai után jutottam el Hozzá. S a gyermek is jobban bújik hozzám, ha bajban volt s a bajok múltával még szepegve érzi, hogy minden rendbe jön, igy én is job­ban bajok Ő hozzá most, a lábbadozás vidám és felelőtlen napjaiban. Hiszen tudom, hogy mindvégig itt volt, de most hajlandó vagyok minden­ben és minden pillanatban felfedezni. Lefut az első korty tej a torkomon és érzem az izét. Virágot hoznak s illata megcsiklandja az orromat és megkülön­böztetem azt a semleges levegőtől. Fel- tápászkodok és járok. Megtanulok járni ismét, de szép! S kezemet hátra teszem önkéntelenül és megfogofc a hátamon egy izmot, kitapogatom és élvezem, amint pontosan, ütemesen dolgozik. S ez az izom — felfedeztem! — tökélete­sen összhangban áll a lábam mozgásá­val: most jobbra fordul, bal láb. Ismét fordul, jobbláb. Jobb, bal, jobb bal. — .Engedelmeskedik nekem. Milyen nagy, milyen óriási valami ez! S világosan ér­zem mögötte az Istent. Folynak a napok s nem tudok betelni ma- gcmtmnl, dicsőségemmel! Egyedül mászok le az ágyról/ Büszkén körülnézek: ni, hogy tudok! Már velem biztatják n szomszédos beteget — türelmetlen öregur — velem biz­tatják. velem széggemtik meg: nézd, mond­ják hozzátartozói, nézd a fiatalember mi­lyen csendes, milyen türelmes! S mutatom neki: íme csendes és türelmes vagyok. Nézd a fiatalember egy cseppig megette a levest! S mulatom neki az üres tányért: íme mind egy cseppig megettem. 7 ükről kérek, látni akarom magomat .t Hogy kinőtt a szakaiam! Milyen szép, erős szakáll! S már levághatnám, de még nem még nem ... .4z én szakálla,m ez. Szenvedé­seim trmu ja! Még maradjon, bár egy-két napig . . . Enni készülök és inni készülök. Ételek izén töröm a fejemet és tárgyatok étetekről Mindennek nekikészülök felkelni, járni, ki­fáradni. lefeküdni aludni ébredni — élni! S mindég ártatlanságon nevet az ember. ' égnélküli mutálság ez a néhány nap meny­nyi humor van a világban! Szemben kávé- liáz van, éjjel f el haita ts zik a zene. S a nő­vér meséli, a mult este a szomszéd szobá­ból az ügyvéd ur — nagyon ideges — fél­ál mnban kiugrott az ágy bál, fiz ablakhoz rohant. kidugta a fejét és le ordít ott: kuss, aludni akarok! Ám az ablak csukva volt! A csukott Obiakon dugta Iá a fejét s az üveg­szilánkok ömzeoérezték az arcát. Remek, ha-ha-ha. Kitűnő, hi-hi-hí. Nem győzök ele­get mutatni rajta. Éjjel felriadok és a pár­nát a fejemre hu zom és végnélkül nevetek. Kitűnő! 4 csukott ablakon kidugta a fejét, meg Izell pukkadni ezen, ha-ha-ha' Egg-két nap és elkezdek világi életet élni. Késő este kint mászkálok a folyosókon. S tárgyalok a liftessel, a portásokkal, éthor­dókkal. takarítókkal. És főként az ápoló­nőkkel. Gyermeki érzelmek fűznek hozzá­juk E néhány héten át tettek, vettek, rakos­gattak engem kedvesek voltak', vagy gorom­bák., de eggképen anyák. Jó vagy rossz anyák, de anyák. S gügyögtem nekik és ké- mjeskedtem, becézzenek. Most járnám a fo­lyosókat s pletykálok velük. Kifirtatom, hogy leinek mi baja. szerte a szabókban, ki hogyan viselkedik. Meghivatom magam egy beteghez, akinek az a baja, ami nekem volt és megmutatom magam neki, hogy íme, hogy kigyógyultam. Előadást tartok neki a körfo­lyamatról. Pletykálunk. Dicsérem a főor­vost milyen derék ember, naggtudásu em­ber. Es szidom a másikat: „0 szeme se áll jól neki“ — mondom a konyhaajfónak tá­maszkodva s a szakácsaié helyesli észrevéte­ELLENZÉK Mihai nagyvajda hwzaaiazoit BUCUREŞTI, február 19. Mihály nagyvajda csütörtök éjjel el­utazott Florencből Bucureşti felé. Kommunida mozgóié- dások íörölcországban ANKARA, február 19. A török rendőrség megállapi tolla, hogy nemcsak intellektueiek és diákok, de a katonák soraiban is folyik a kom­munista agitáció. Irányadó török körök­ben szakítást kívánnak Szovjetoroszor- szággal s olasz orientációt óhajtanak abban az esetben, ha a vádak, beigazo­lódnak. selyem bői készüli hol­mik kitűnően moshatók szappanpeheiiyei ■BBSS A sßamol nemzetlek sormaim győzelmei — —— — DéÍ-SpznyoÍQrszágban erős harcok árán verték ki állásaikból a kormány csapatokat VÁLLALÓID, február 10. A nemzeti csapatok tegnap is folytat­ták előnyomulásukat. Baron ezredes csa­patai átlépték a Jerema folyót és több fontos állást foglaltak el. Előhaladtak a nemzetiek csapatat Dél-Spanyolország- ban is, ahol erős harcok árán kiverték állásaikból a kormánycsapatokat. A nemzetiek több katonai raktárt vettek birtokukba. Angc2£§CQ teljesítette lorga Ktrtttt Máftss í-íg szabadságolta a professzort BUCUREŞTI, február 19 Jelentettük, hogy lorga professzor szabadságolását, illetve nyugdíjazását kérte amiatt, mert a spanyol polgárhá­borúban hősi halált halt legionisták te­metésének napján az egyetem bezárása miatt nem tarthatott előadást s a diákok egyébként is jelentéktelen számban je­lennek meg előadásán Anghelescu nem zetnevelésügyi miniszter a kérelem foly­tán lorgát május 1-ig azzal szabadsá­golta, hogy szabadságidejének lejárta kor megfelelő légkört fog találni előadá­sainak folytatására. / hogy rendkívüli megtiszteltetés érte a jelenleg Londonban élő Ciupi szárma­zású Hosszú Mártont, Ács Ferenc, a ki­váló festőművész és pedagógus volt ta­nítványát. Hosszú volt az első művész, akit az uj angol uralkodó, VI. György, magánki hallgatáson fogadott. Az érdekes kihallgatásról készült fényképek megje­lentek a nagy angol lapokban, a kihall­gatásról irt tudósításokkal együtt; hogy február 19-én lesz a premierje a Társasjátéknak Becsben, Darvas Lili­vel a főszerepben. hogy Lehár Ferenc Fridericája már­cius 4-én kerül színre Newyorkban az Imperial Theaterben; hogy Antwerpenbe utazott Németh Mária, ahol a Toscát énekelte nagy si­kerrel ; hogy hatalmas karriert csinált Duna Stefi, aki valamikor egy Cluj-i bárban táncolt. Jelenleg Londonban filmezik, miután már Hollywoodban is felfedez­ték a szép alakú, érdekes, remekül tán­coló magyar leányt; A T$»-Mttfes melleIfi Eremía községben Veszett állatok húsát ásta ki és ette meg egy A cigányokat csendőri fedezettel Clujra hozták a TARGU-MURES, február 19. Mtires-megyében az utóbbi időben az ebek között a veszettség rendkívül elsza­porodott. A veszett kutyák a falvakban és városokban egyaránt garázdálkodnak. Targu-Muresen majdnem napirenden vannak a veszett ebmarások és állandó a vándorlása a veszett kutyák által meg­harapott embereknek a Cluj-i Pasteur- intézet felé. A veszett ebek garázdálko­dása miatt nagy riadalom tört ki a na­pokban a Targu-Murestől mintegy 10 kilométer távolságban levő Ereinra köz­ségben. A mult héten a jegyző háziálla­tai sorra elhullottak. Először a kopó­kutya döglött meg, utána a két tehén, majd egy borjú is, a kimúlt állatok fe­jét beküldték a Cluj-i Pasteur-intézetbe. Az elhullót állatokat a község határá­ban levő dögtéren ásták el, amelynek szomszédságában egy cigánykaraván ütött tanyát. A cigányok alig várták, hogy leszálljon az alkony és az elföldelt állatokat kiáshassák. Ez minden na­gyobb fáradság nélkül sikerült is nekik, hatalmas dáridót rendeztek erre, persze a dögökből vígan lakmároztak a falu kutyái is. Másnap aztán kiderült, hogy az állatok veszettségben pusztultak el. Jelentették az esetet a Tg.-Mures i állat­egészségügyi Igatóságoknak, ahonnan az Eremia-i csendőrség azt az utasítást kapta, hogy a cigánykaravánt szállítsák be Clujra a Pasteur-intézetbe. Mikor a csendőrök megjelentek a sátortáborban és közölték a vajdával a kellemetlen hirt. szakállát és haját kezdte tépdesni s vele sirt és káromkodott a karaván apraja-nagyja. A cigányokat erős csend- őri fedezet mellett Targu-Muresig szál- litották, onnan pedig ugyancsak csend- őri fedezet mellett vasúton Clujig. Egy egész harmadosztályú kocsit megtöltött a cigánykaraván, a kocsi ajtajainál csendőrök álltak őrt. mert a cigányok útközben a kellemetlen kúra elől meg akartak lógni. Az állatorvosi hivatal utasítására a Eremre község összes kutyáit kiirtották. MINDEN ZENEMŰ, bárhol jelent meg! legolcsóbban, leggyorsabban az Ellenzék zene­műosztálya utján, Cluj, Piaţa Unirii szerez­hető be. leimet. Közben eldugom a kamraiad csőkért, beavatom a „tréfába“ a gépészsegédet és iszonyú jól mulatunk. S ez mind-mind — bár halán sokan nem hiszik, de így van — ez mind imádság. Eb­ben (tz állapotban minden <szó, minden moz­dulat imádság. Csak rendre már nem tud róla az ember. S ez a szép benne! Legszeb­ben imádkoznak a fák, a füvek, vizek, szik­lák, mert ők nem kérnek semmit. Nem vár­nak semmit és nem szólnak semmit. Csak azzal, hogy vannak, puszta létezi!sükkel, di­csérik az Istent. Az ő imájuk a legtisztább. Most még gondolkozom Felőle. Aztán ma­rad a puszta hit. S ez az igazi. Most még gondolkozom s hova tovább látnom kelt, hogy minden igazán gondlokodó — hivő. S a világ értelmét úgyis hiába keresem, mert a világ tény, amelyet el kell viselni. S Nél­küle — elviselhetetlen. így telik ez a néhány nap — a lábba dozás — s aztán végre hazamehetek. S jö­hetek, mehetek, ülhetek a holmim között, dolgozhatok, kínlódhatok tovább, fázhatok és melegem lehet s szomorú lehetek é.s vi­dám! Miilyen gyámoltalan, milyen lehetetlen voltam négy-öt héttel ezelőtt... s aztán be­nézett reggel az ablakon, a nap képében és mondta: na, te! Megijedtél9 Jól van, nincs semmi baj, eredj tovább. — Igenis —mond­tam megszeppenve — köszönöm. S most itt ülök már és végzem a dolgo­mat, itt a töméntelen apró-cseprőség, ami hozzám tartozik — aminek én vagyok a középpontja — ó. de jó, de szép — mit csináljak örömömben, ej! meghegyezem ceruzámat. Nem is kell. Csak meghegge z-em. hogy tevékenykedjek. Meghegyezem, mert fellelem! Ni, megemelem ezt n ceruzát, ha akarom, égés zen könnyedén, minden erőlkö­dés nélkül, i'élk zzel cinciéin meg! Köszö­nöm . . .

Next

/
Thumbnails
Contents