Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-14 / 37. szám
1 o ELLENZfiK 1937 t ob r u ir 14. Vasárnapi írja : ZAGON I DEZSŐ \ Kéz a kézben Mert valahova uhi$ís csak inrto/Jii kell — mondta ii társaság egyik tagjai. Valahova. Ki kló, ki »Kta, ki amoda. I>c kt-JB. Mort aki •v hova som tartozik, az műn él. llát akkor én már rég* nem élek — szakadt bele a mondatba egy fiatalos hang. A társasáig tagjai hirtelen beszélőre néztek, aki az ablak alatti nagy kartxsszékben ült. Sápadtan. OUunszürke area mereven, mozdulat] :uurl tűrte az éles villanyfényt. Valóban olyan volt, mint aki — nemi él. Iái is odaméztem. Most. hogy visszuenüék- szeni a jelenetre — csodálatos — az jut eszembe, hogy csak egy pillanatra láttami a szót lan embert, a sápadt arcot. Az.táai minden iiliuosódott és túl az alblak üvegen a megvilágított udvarom láttam, bog} lassan, fáradtan, pajkos libbenéssel hullt a bő. iánléksuem: a szobában csend volt. Egy pár üllaivatra szinte megdöbbent mindenki. S közben odakint halkan halit a hó. Mindig éreztem, n*a már tudom is, hogy a/ Isten legcsodálatosabb, legein* jtettebb. legtitokzatosabb teremtménye — maga az ember. Mégysz az utcán, látsz embereket, a szemük belédnevet. vágj- kinevet, átnéz rajtad, vagy lesújt — s te néni tudod ki mellett mégysz el? De ö se tudja, hogy ki vágj* le. S miért néztetek úgy egymásra, ahogy néztetek? Olsa: a vonatban. A közös irány, a közös hely feloldja benned a bizalmatlanságot. Közvetlen akarsz lenni, beszédes, minden szóba komi s mégsem tudod kivel beszélsz s ő sem tudja, hogy te ki vagy. Csak azt tudja, hogy utazol, utas vagy, aki valahol leszállsz — s nem találkoztok többé. Társaságba kerülsz;. A háziakat ismered, úgy hiszed. Talán még egy párat. Ezt is hiszed. Azonban mered-e mondani, hogy 'gazán ismered őket? His®ed-e, hogy min den gondolatukat tudod, látod, hallod? Vagy nem e önkéntelenül azon gondőí&odsa, hogy amit neked mondanak, azt miért is mondják? Ahogy én is, a napokban, ott. abban a társaságban, amikor a nagy csendbe döbbenettel be!eszakadt ez a mondat: — Mert aki sehova sem tartozik — az nem él. AJiogy a csendesen huUdogáló havas éjszakát néztem, szinte pillanatok alatt végiggondoltam a magam fiatalságát. Azt a kereső időt, amikor bomladozó ésszel kutattam magamnak az utakat, amelyeken elindulva, visszatérve, újból másikra lépve továbbmeu- ve — elérem azt a síkot, amelyen majd élek s amelyen legyökereaem, ahova majd tartozom. Emlékszem jól: kavarogtam az ideák, irányzatok forgószsdes területén. Itt is voltam, ott is. Az se tetszett, ez se. S újat kerestem. De kereshettem, mert fiatal vofctswn s — hittem abban, hogy majd csak rátalálok arra a területre, amelyen a velem egygon- dolkodásu emberek köréhez tartózhatom. Joggal hihettem, hogy megérem az időt, rátalálok a helyre, megtalálom az embereket, ahova, akikhez majd tartozom. Hihettem, meri nyűgödtabb volt a világ s benne nyu godtabhak az emberek. Istenem milyen furcsa. Nekem sohse jutott eszembe az. amit most, ebben a társaságban hallottam: — Hát akkor én már rég* nem élek. A hang éles, szinte gyermekies volt. Aki mondta, még fiatal, de már meglátszott rajta, hogy belefáradt az útkeresésbe. Az is lehet, hogy rátalált az útra, megkapta a terű letet, amelyhez tartozandónak érezte magát — s egyszer csak azt vette észre, hogy ez a terület nem az igazi. Tévedett. Csalódott. Eszmékben, emberekben. Mindenben, Mindenkiben. Talán ezért mondta: — ... akkor én már rég* nem élek. Lehel, Sőt valószitui. Aki mondta, valóban fiatal volt. S ahogy ránéztem, eszembe jutott az ő, az én volt fiatalságomról, a ma fiatalsága. S ezek közül is a ml magyar fiatalságunk. A hó hullt odakint. A villanyfényben pajzán táncot jártak. Milyen furcsa. Milyen különös. Látom a táncoló, szállingó hópelyheket s eszembe jut kisebbségi nemzetünk fiatalsága, amelyik — bizonyos — épp úgy keresi a rátaláíás útját, mint én, mint mi, de bizonyos, hogy közölök sokan épp úgy elhibázzák az utat, az életet, ahogy ez a fiattember, aki sápadtan ült előttem, alig két méterre. Vájjon törődött-e ezzel a fiatalemberrel valaki annak idején, amikor eilindult az életbe? Nem kérdem, ügy érzem — nem törődött senki. De hogy a mi magyar fiatalságunkkal! nem igen törődnek — az igen valószínű. Mert ki uteri azt mondani, hogy éppen most, cblM'ii a bal és johlmhlali vészes, vü rős világban fehill-c egyetlen egy ember is közülünk, hogy odanmudja ennek az elinduló és utkereső fiatalságnak, hogy merre menjen, hol álljon meg, hová, kihez próbál jón tartozni? Akadt-e közülünk valaki, aki figyelmeztet te ezt az Indulásra kész Ifjúságot arra, hogy nemzet kisebbségi életünk ut ján vannak elágazások, de vannak tilulmn fák és útjelzők, amelyek közt ci is tud igazodni az, aki akar? Megmondta-e valaki közülünk ezeknek a fiatalembereknek az.t, hogy a nomzetközüsség labirinlhiisában eltéved, de a magunk nemzeti utunkon kell maradnia? Fel merte-e világosítani közülünk valaki a mi fiatalságunkat arról, hogy mik azok a nemzetközi veszedelmek? A felelet egyszerű és rövid: nem! l)v miért nem akadt hát közülünk valaki? gondoljuk toválxb a gondolatot. Miért nem akadt egy, az Idősebb nemzedékből, aki mlaállljon és odakiúlt.sa: Az. nem lehet, az urm .szabad, hogy te, mai magyar fiatal nemzedék ne tartozz se hová! Neked ma és ebben a szörnyűséges világnézettet terhes idülten tartoznod kell valahová. Tartoznod kell kü/.ibeuk: a nemzethez,! Tartoznod kell. Kcfll! Mert neked ha gyomáuyald vaunak. Neked föhlhözkölött- ségi érzeteid vannak. Ehhez a röghöz vagy lM.nucolva! Te nem mehetsz utu Ismeretlen területekre, ismretlen fények után! Miért nem állt ki valaki közölünk? Miért nem? Egy csöpp a technika csodáiból Irta: Hunyady Sándor .4 mult hét valamelyik estéjén, illetőleg még később, éjszuka fél- kettőkor, az egyik ^ budapesti mulatóhely földszinti pros cenium páholyához lépett a pincér és jelentette, hogy K. J. urat kérik a telefonhoz. K. J. ur Londonban élő magyar filmszakember. Két nap óta van Pesten. Senki nem ismeri. A szóbunforgó mulatóhelyen soha nem járt. Az is elég különös volt tehát, hogy a nyüzsgő éjszaka tolongó és táncoló embertömegében olyan habozásnélküli pontossággal megtalálták. Dehát ezt még meg lehet érteni. A pesti pincérek nagyon tehetségesek. A londoni filmes idevaló filmesekkel ült. Ráhibázhattak. Madarat tolláról, embert barátjáról... — Ki keresi — kérdezte tárgyilagosan a londoni illetőségű úriember. — Interurbánl — felelte a pincér és udvarias meghajlással távozott a páholy elől. Rövid idő múlva K. J. visszatért társaságához. Kiderült, hogy Hollywoodul beszélt. Elég imponáló dolog. Ott akkor kora délelőtt volt sütött a nap, abban az irodában, ahonnan K. J. urat fölhívták, ingujjban ültek és jeges oranzsádot ittak a meleg ellen. Csakhogy ez alapjában véve normális dolog, szédületesen technikásodó ko- runlcban. Az ügynek azonban további sajátsága is van, amely már a história emberi részéből is megvilágít valamit. Még pedig a biztosságot és természetességet, amellyel a világ már nemcsak bámulja, hanem használja is a civilizáció csodáit. Hozzátartozik ugyanis a történethez, hogy annál a hollywoodi székhelyű filmvállalatnál, ahol K. J. urat keresték, fogalma sem volt senkinek róla, hogy hol van az adott pillanatban K. J. ur? Valahol utazik, az Isten tudja merre, még a földrészben sem voltak bizonyosak. Csak a londoni lakáscímét tudták. Fölhívták a londoni lakását. Jelentkezett a telefonnál az inas, aki közölte, hogy a ROMÁN OPERA RENDKÍVÜLI ELŐADÁS! HOFFMANN MESÉI főszerepben a kolozsvári közönség kedvence ÜUTLE I 14 1 FEBRUÁR A 1CW fi m m Dinu Hadescu és Edgard isiraíe a bucureşti opera művészei közreműködésével ! 8$ér’eílsen ! Rendes fiiéivá aV f gazdája Budapesten van és ebben, meg ebben a szállodában lakik. .4 londoni központ barátságosan tovább adta a kaliforniai vonalnak a budapesti központot. A magyar központ kapcsolta a megnevezett szállodát. A hotel portás fölvette a kagylót és jelentette, hogy K. J. ur a porta feljegyzései szerint az egyik mu- j latóhelyen szórakozik. .4 vonal továbbment, rácsöngetett a mulatóhelyre, ahol 1 a gazda mozgósította az egyik pincért: Menjen Lajos, keresse meg K. urat. í Ott ül bizonyosan a mozisokkal! I A barátai megkérdezték K. arat: Mennyi idő óta keresnek? A londoni film-úriember nevetett: — Az a: ur, aki Hollywoodból fölhívott. haragudott. Azt mondta: „Mi van magával? Negyedóra óta keressük már össze-vissza mindenfelé..N Szédületes. Sőt talán egy kicsit már utálatos. Hogy egy kaliforniai filmes. I aki porózus ingben ül, jeges whisky vagy narancsszörp mellett a ventillátorral hűsített irodában, azt mondja a kisasszonyának: — Hívja föl Maggie kisasszony K. urat! És Maggie kisasszony a világűrből előteremti tizenöt perc alatt a gazdája számára K. urat. Emellett már nem is különös, hogy a beszélgetők között kél Óceán terült el, telével, nyarával, úszó jéghegyeivel, éjszakájával és nappalával, több kontinens világvárosaival, politikai mozgalmaival és gabonamezőivel. Anel professzor azt mondja, hogy a modern ipari civilizáció oly gyorssá teszi ci technika fejlődését, hogy ez a sebesség nem felel meg az ember alapvető természetének. Nem tudunk versenyt futni a géppel. Az életritmusunk veszedelmesen fölfokozódik tőle, mint egy mesterséges igazgatószertől. Kényelmet ad, de egyúttal boldogtalanságot csinál a gép. Elpuhitja a társadalom legfelsőbb rétegét, a tömeget pedig elnyomja és uniformizálja a hatásaival. Elképzelem, hogy nehéz elfogadni a haladás barátainak ezt a vádat. De annyi igaz, hogy e telefon eset is olyan nyomasztó érzést kelt az ember gyomrában, mintha fölfelé menne egy százötven emeletes fel-, hőkarcolóban, valami túlságosan sebes amerikai liften. Azonban inlérl legyek én s/4*mre|ián> á 1 másoknak, magamnak? Egyformán hibáz tünk. Ma már csupán azzal mentegei hét jók hallgatásunkat, hogy ennek így ki llett tör téiinl. Azonban ez. nem ment fel bennünket a jövőben u kötelezettségek alól. Vu'luliova invlig mindenkinek tartozni kell! Soha ilyen igaz, de mélységéin*« is erős még nem volt <** a mondás, mint ma és itt. Közel húsz esztendő lidérces vörös fénye sokakat közülünk eftvak-ltott. Sokan közülünk belekerültek a keresés ulvesztőjébe és szinte vakon, megfáradva visszatértek. Visz s/zi. Ahonnan kiindultak. S elmúltak esztendők. Csalódás, csalódást ért s ma öreg fiatalként felkiáltanak: ...akkor éli. . . nein élek. Hullt a hó, minikor a napokban szomorú, sáfxadt arccal felkiáltott az. a fiatalember, Hullt a hó. Mintha beborítani akarna mindent: »“veket, szenvedéseket, emlékeket, fiatalságot. mindent, ami szép volt . . . Hogy szerettem volna, iia nemcsak én, aki már rég érzem, hogy tartozom valamihez., valahová, de minden magyar fiatal, öreg. hallotta volna mindazt, amit ez a meggyötört ember szűk körb-n elmondott. Mert amit mondott, azt mindenkinek mondta, de különösen a fiat»1« ágnak. Nekik izén te azt. hogy minden kollektivizmus humbug, hogy minden fény, szín. cselekedet, hang. amit itt látnak a nagy kollektiv szovjet te riiletéről — vak lárma, vzinpadi fény, lélek- te'enség. hazugság. Hogy a szabadság a leg- szürnyiibb rabság. Az ötéves tervek keresztül hajszolásának semmi eredménye sines. A paraszt, a munkás, az intellektuell — szolga. A vörös cár szolgája, akit reggel felkelve a rádión keresztül épp úgy dicsérni kei!, mint a sajtó hasábjain, ahol az összes cárokat még annyi dicsérő mondat nem érte, mint most egyedül Stal int. Annyi rongyos, éhező ember sehol sincs a világon, mint a ..boldogság * országában. Dp annyi hallgatag em her sincs, ni őrt ott a társadalmi rendel megkritizálni egyenlő a halállal, vagy Szibériával. I>e hogy senki ne liigyje. hogy mimlez rágalom, rosszakarat, elfogultság, meg kell írnom: ez a fiatalember a párt tagja volt éveken ál. a moszkvai akadémia egyik fő- embere. aki hitt mindenben, aniig meg nem látta — az igazságot. Valahova pedig mindenkinek tartozni kell. A parancs felcsendül berniem. Felzug. Terjed. Ömlik, mint késő esténként a harang öblös hangja. S én adom tovább. Adom azokhoz, akik hozzám, hozzánk tartoznak: kisebbségi magyar f istalsághoz épp úgy, mint ezek tanáraihoz, szüleihez, vezetőihez. Adom. küldöm tovább az izenetet: — Ne engedjük el magunktól a mi fiatalságunkat. Melléjük kell állnunk most elinduláskor. Meg kell mutatnunk az utat, amelyen haladhatnak. S ez az ut — ha mindent őszintén feltárunk előttük — a belső ráialálás útjára vezet. A magunk rátalálás — már bizonyosság. Meglátása annak, hogy mi magyar kisebbség nem futhatunk idegen színek, idegen fények után. Meg kell maradnunk. Együtt kell maradnunk. Kéz a kézijén. Megfogőzva, Ahogy viharban a tengerészek. Mert most nagy a vihar. És elpusztul az. aki el akar szakadni tőUink. Aki máshova akar tartozni. Nem oda. abona va’ó. Ahol helye van. De máshova.., Idegenek közé ... Idegen, távoli, hazug eszanék birodalmába... S nem bozánk . , . Ahonnan kinőttek s ahova gyökeret keH verniük. De hogy ért elérjük, hogy megtarthassuk a fiatalságot magunknak — törődni is kell velők. Nem úgy, ahogy* eddig. Nem távolról, nem váhveregetéssel. Hanem odamorali közábük. megismerni őket. segítem, tani tani, vezetni őket. Meg kell fogaimk a kezüket — ha erre szükségük van. Biztatni kell őket, ha csüggednek. Ért a munkát azonban esak azok vállalják, ak!k hisznek abban, ain't hirdetnek. Hamis próféták nekünk nem kellenek. De szükségünk van emberekre, férfiakra. Akik tudnak. Akik hisznek. Akik nem esak hirdetik, de élik Is a kisebbségi életet. Az ülőidet* gyulladását leghatásosabban a pöstyéni iszap mélyre ható melege gyógyítja. Házi kéz lésbrz használatra kész TGAMMA“ iszapkempressz minden gyógvszertárban karható. Vezér- képviselet: Drogrom S. A. (Adm. D Mag Pb. L. Singer) Timisoara, Plaja T pes Vo ă 1. ELLENŐRZŐ KÖZEGEKET RENDELTEK KI A LIKÖRGYÁRAKHOZ. A szeszmonopol újabb rendelkezése értelmében a likörgyárakhoz ellenőrző közegeket rendeltek be állandó szolgálat tételre. Clujon eddig már két likörgvár nál teljesítenek ilyen szolgálatot. Az ELLENZÉK a haladást szóig Ul.?. kisebbségi és embert jogok fclábáíttötó«
