Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-14 / 37. szám
1937 február 14. ELLENZÉK GH A siker névtelen katonái :v. A kovpepetitop Azt hiszem 5 a világ legszebb korrepetitora. Karcsú, fiatal, fényes barna, simán hát- rafésült a haja, a szeme kék, finoman metszeti: az arcéle. A dolgozó nő legmaibb típusa, meri anya, feleség és nagyon szorgalmas munkatársa a színháznak egyszerre. A neve Ilona, Schreiber Alajosnak, a színház népszerű Lojzijának a felesége. Mikor bemegyek hozzá, egy kékpuiilóve- res kislányt, a stúdió növendékét korrepetálja éppen, egy kis tizenöt éves Panniit. Pannii azjt énekli éppen a zeneszobában a zongora mellett, hogy: — „Ugy-e láttam magát már, Hacsak álmaimban bár, Nosza ismerkedjünk össze má-hár . . .“ A pattogó ütemti számnak vége, Ilona finom muzsikuskeze 1 eh anyut Lik az ölébe és ott ül velem szemben, kicsit fáradtan, készen nz interjúra. Most bejön az ura s azt mondja szemrehányóan : — Hát nem rémes, hogy az embernek ilyen felesége van, mint az Ila, aztán nem vihari sehova, nem mutatkozhat vele, mert sosincs kedve hozzá? — Hogy lenne kedvem — mondja Ila —s mikor este vagy éjjel előadás után, .mikor hazakerülök, alig várom, hogy aludhassak. Lehel azt kivánni tőlem, hogy Lövik)rndt:rn szórakozni járjak, társaságba menjek? Nem mondja azt panaszképpen, azon a hangon, ahogy nagyon elfoglalt emberek félig dicsekesznek, félig panaszkodnak az életükre. Nagyon természetesen mondja, ahogy az egész teremtés csupa magáfólértelődő közvetlenség. — Nézze — sorolja fel — kilenctőkket- tőg korrepetálok, vagy próbálok a zenekarral. Délután ugyanezt: négytől bérig. Zenés daraboknál előadás végéig zongorázom a zenekarban. Hát ez bizony sok. Több mint, amit sok férfi dolgozik. Pompás zongorista Ilona. Konzervatóriumot végzett Oradean, aztán Pesten itanult, Bírónál;, majd Stefániái Imrénél. — Hangversenyzongorstának készült? — Nem. Művészi ambícióim sohasem voltnak. Maidig csak reális céljaim. Tanítani akartam. — Hogy ismerkedett meg az urával. — Otthon, Oradean, ő a színháznál dol.4 szivlájdaisnak ha a balkezébe is kisugárzanak karakterisztikus jellegzetességei'' az angina pectorisnak, amely egyike az érelmeszesedés legijesztőbb jelenségeinek. A fájdalmak elviselhetetlenek, folyton erősödnek lélekzetvételnél. Az egyedüli gyógyszer, .amely valóban használ az érelmeszesedésnél: Prof. Dr. Mlade- jowsky Skleroilsyrupja. Rögtön a kúra kezdetén, öt üveg Skle- ralsyrup elfogyasztása után enyhülnek az angina fájdalmak és a kezelés végén eltűnik egész sor betegségi szimptoma. így megszűnik .a fülzugás., a szédülés, az álmatlanság, valamint a gyomor rendellenességei. Professzor Dr. Mladejowsky Sklerolsyrup- ja, — hála összetételének — csodálatos hatással van, mert eltávolítja az art-eria falakról a savakat és ezáltal megadja a véredényeknek a kellő rugalmasságot, amely szükséges, hogy helyreállhasson a jó vérkeringés. Amint látható, a Sklerolsyrup az érelmeszesedés főokát .küszöböli ki. Cukorbajosok ,,D“ jelzésű Sklerolsyrupot vegyenek, amely cukor nélkül készül. Kapható gyógysztríirakban és drogériákban. gozott az akikor ott vendégs-zereplő társulat karmestere volt. Emlékszem, Hontliy Hainna vendégszerepek ott éppen. Egy barátnőmnél ismerkedtünk meg csütörtöki napon, Hétfőn már a menyasszonya voltam. Néhány hét múlva a felesége. Csak éppen azt vártuk meg, még egy másik városban le- ibonyolit a társultat egy «turnét. Mire visszajött Oradearu, megesküdtünk. — Gyereke? — Gyuri. Hároméves. Az édesanyámnál van Oradeán, ahol lakást tartunk. — Itt a Newyorkban tulkunk. Schreiber anyai büszkeséggel szól közbe: — A gyerek még nem töltötte 'be a harmadik évét és már itizenhat nótát tud. — Biztosan muzsikus lesz belőle — mondom. — Van kitől örökölnie a hajlamot. Mire a Gyuri apja: — Imádnám, ha muzsikus lenne. Művész. Nem szeretném, ha privát lenne. Ilona: — Bizony a privát pályák között ás van szép. Én szerintem a legszebb h'ivaitás az orvosé. Most ‘tovább kérdezem Ilonát. — Nehezek-e partitúra-szempontból a mostani operettek? — Nagyon könnyűek — feleli. — Talán azért olyan könnyűek, mert mind egyformák. — Melyük modem operett muzsikáját szerette a legjobban? — A legszebb zenéje a Csárdásnak volt. Nagyon édes, csipkefmom muzsikája van a Hercegi páholynak, amire most készül a színház. Jó és friss a Meseáruház zenéje is. — Szívesen foglalkozik a stúdió fiaital növendékeivel ? — Nagyon! Valamennyien tehetséges, kedves gyerekek. Lesz köztük néhány remeik szi- nész még! — Meséljen valami epizódot muzsikusa pályájáról. .jŐlV&Sőíe i/í'U'tl, magában, véve nem &encsétfen£q ! Ellenkezőleg, csak előny és áldás, ha az a kevés jól és kiadósán táplálja a testet, annélkül, hogy túlterhelné a gyomrot. Tehát együnk keveset, de táplálót. Ha még olcsó is ez, külön, előnyt jelent. Reggelire é3 uzsonnára, de vacsorára is tehát > Francii éppzHt a, mai Hűkéi* ixiőkhept ajánlatos? F K 2 20 — Mit Is mondjak el? A Szabadkay társulatnál dolgoztunk. A ‘társulat Simleui-Sil- vaníeihen vendégszerepelt. Lojzinak valami fontos ügyben el kellett utaznia. Az igazgató kijelentette, hogy .az előadásnaik minden körülmények közölt le kell mennie. A Nápolyi kaland volt aznap este műsoron. Miit volt mit tenni: nekem kellett led'irigálni az előadást. Nem voltam izgaíot, inkább elszánt. Háilisítennek nagyszerű, lement a darab. Az egészet a zongora mellől dirigáltam le. Mosolyog. — Ez volt az. egyetlen karmesterikedésem. Most már mindig csak Lojzi dirigál. — Viszont mikor hazamegyünk, akkor te dirigálsz — mondja az ura. Nevetnek. — Mi a vágya Ilona? — Szeretném, ha az uram karriert csinálna, mint komponista. Ha megvalósulnának a művészi álmai. Ha anyagi,leg függetlenek lennénk', hogy az én kis Gyurim boldog legyen, hogy mindene meglegyen a világon. — Az interjú vége? Ilona elzongorázza, Lojzi elhegedüli a riporternek a legújabb Schreber-operett', a Jenei Jánossal és Katz Lászlóval irt Kölcsönadom a feleségem két pompás számát. A számok' olyan jók, ötletesek, tehetségesek és szépek, hogy egészen biztos, hogy a kedves Ilona 'kívánsága iteljesülni fog. (M. L.) Az amsg-én Iria: Harsány! l$mt Mostanában naponta egy-egg órát ülök szobrászműterméhen. a s:ó átvitt értelmében is ülök, mert Gábor Mátyás szobrászművésznek szolgálok modelt gyanánt. Mintázza az arcmásomat. A szobor, mely tehát még életemben készül rólam, nem valamely köztéren fog állam, hanem lakásomon, ha majd a készülő kiállításról hazakerült. És akkor hárman leszünk már itthon: az uj szobor, aztán az a régebbi nagyon szép alkotás, amelyet Körmendy-Frim Jenő mintázott rólam, végül eredeti-magom, aki itt ülök az íróasztalnál és dolgozom, mig azok ketten meg nem moccanó, nyugalmas tétlenségben töltik napjaikat. Furcsa érzés, mikor mintázzák az embert. Ez az állapot önismeretre tânji. Nemcsak a szobrász mélyed el ilyenkor emberi természetünkben, hogy visszaadhassa, hanem mi magunk is sokat megtudunk magunkról. Észre sem vesszük és egyszer csal: ott tartunk mintázás közben, hogy ősi és titkolt önszeretetünk egész nyersen lelepleződik előttünk. A dolog ártatlanul kezdődik. A művész odaáll egy állvány mellé, amely elég érthetetlen szerszámot mutat: függőleges vasrúd áll rajta s abból furcsa drótágak állanak ki, a drót ágak végén ke rés zts z erüen, egymásra tákolt Izét-két lécdarab. Ez a kezdetleges karácsonyfaváz arravuló, hogy gerince legyen a rácsapkodott agyagmasszáncik, mert ennek is, akár az emberi testnek, kell valami belső, kemény támasz, különben összeomlanék. A művész belemarkol a műterem sarkvíban álló ládába, onnan két teli marokkal hordja a zöld-szürke agyagot és rácsapja a vázra, nyomkodja, tapasztja, mígnem ott ált az az alaktalan agyag-kölönc, melyből a művészet majd emberi fejet fog kiformálni. (Jtögeti fakalapáccsal, hogy jól összeálljon, félrehajtott fejjel méregeti, hogy elég lesz-e már. Akkor aztán kezdi nyomkodni, formálni, alakítani a nedves földanyagot. Nemsokára kezdetleges fejforma alakul ki belőle. Már van homloka, nyaka, koponyája és tarkója. Egy-egy erőteljes kanyaritás kihozza a füleket. Egyre értelmesebb lesz az egész. Az ember ülés közben állandóan nézegeti a: agyag- tömböt. Agyag még az, jókora darab értelmetlen sár, de nemsokára én leszek belőle. A művész Istent utánozza, mialatt dolgozik. S már ekkor megvillan bennem az ősi ösztön: ez az egyenlőre nyers agyagtömb már közel áll hozzám. Már közösséget érzek vele. Ha felteszem magamnak a kérdést, vájjon akárki más készülő szobrát látnám hasonló stádiumban, éreznék-e ilyesmit, akkor őszintén azt kell felelnem, hogy nem éreznék. Meg kellene ezt próbálnom olyanoknál, akiket nagyon szeretek és vizsgáztatnom kellene magomat. így, adatok híján, csak azt tudnám megállapítani, hogy az agyaghoz való viszonyom. ha ezredrésznyire is, de hasonlatosságot mutat fel fiamhoz való viszonyommal. Aztán a szobrász rátér az arc egyes részleteire. Fából való kis formáló eszköz van a kezében, vésőhöz hasonló. Azzal, meg az ujja begyével dolgozik, itt benyom, ott simit, amott még hozzáragaszt egy kis agyagot és azt elkeni. És mikor egyszer mélyen beledöf az agyagfej agyagfülébe, hogy jókora darab agyagot kiemeljen ormain, meglepetve állapítja meg, hogy valami méltatlankodó ösztön kél bennem. Mintha azt szeretném a művésznek mondani: hahó, oda ne döfjön, micsoda dolog, ez az én fülem. Ráeszmélek, hogy ez az ösztön oktalan. Amibe a művész döf. az nem én vagyok, hanem az agyag. Ar ösztönös érzés azonban nem hallgat az érvre és tovább él. Mikor a favéső jekanyarit az arcomból, illetve az agyagfej arcából jókora szeletet, megint csak azt érzem, hogy itt belőlem, énbelölem, magamból, illetéktelenül és jogtalanul levágnak valamit. Belátom, hogy le kell vágni, meri az °9Uag otf s°k volt. de nehezményezem, hogy ezt egy idegen úriember csinálja, saját kezdeményezéséből, előzetes megkérdezésem és hozzájárulásom nélkül. At orromhoz is hozzányúl a vésővel, alulról — bocsánat — jó mélyen belenyúl, erőteljesen megforgatja bennem az éles és hegyes fadarabot. Sőt a fődarab hegyével nekimegy a szemem golyó jártak és felületét vakarni kezdi. Bosszús érzéssel, önkéntelenül visszakapom a fejemet, egyszersmind csodálkozom, hogy agyag- énem mozdulatlanul lüri a dolgot. Ezek az elfúló érzések ormán származnak, hryjg énemet máris átruháztam a: agyagdarabra. A bennem élő ősemberi önzés a: agyag számára ugyanazt követeli, ami nekem jár. Mindez azonos a jelképek használatával. Teli Vilmos azt is mondhatta volna magában, hogy miért ne tisztelegjen egy póznára függesztett kalap előtt, ha valaki ezt a szeszélyes dolgot kívánja tőle? Ö azonban nem tisztelgett a kalap előtt, mert ezt a népi szabadság főbenjáró kérdésének tekintette. Tudjuk azt is, hogy a keresztény világ milyen tisztelettel adózik két lécdarabnak, ha azol: merőlegesen metszik egymást és együttesen keresztnek neveztetnek. Ez az agyagdarab engem jelképez már s igg furcsa tiltakozó ösztöneim nem is egészen alaptalanok. Számomra azord>an az a meglepő, hogy ezek az ösztönök milyen erősek. Biztosan tudom magamról, hogy ha van bennem hiúság, az nem külsőségekre vonatkozik. A külső megjelenés iránt nincs érzékem, hanyagul és rendetlenül öltözködöm, kalapomat mással vásároltatom, mindennapi nyakkendőmet inasom ízlése választja ki. És ime. én ugyan kitűnő, meleg mszonyban vagyok a szobrászművésszel, de öntudatom alól felbuggyanó érzéseim határozottan haragszanak a vésőre, amely tiszteletlenül államon, homlokomon és képemen piszkál. Ez az önszeretet, amelyre mintázás közben igy rájöttem, nekem határozatlan nem tetszik. Tudom, hogy kötelességem megismernem önmagamat. Amit igy futólag elmondtam, csak kusza vázlata egy szigorú önvizsgálata eljárás megindításának. A mintázás alatt tapasztaltak alapján uj vizsgálat tárgyává fogok tenni sok mindent és előre kijelentem önmagámnak — nem minden fenyegetés nélkül —, hogy ha váratlanul csúnya dolgokra bukkanok, a büntetésben a kíméletet nem fogom ismerni. VAGYONSZERZÉS Két newyorki amerikai gentleman, valamikor koldusszegény mind a kettő, hatalmas vagyont szerzett. Vagyonszerzésük alapgondolata a selejtes áruk megvásárlása volt. Alacsony áron összevásárolni az elértéktelenedett árukat s megfelelő átalakítás után jó pénzen előadni. Azzal kezdték, hogy egy tételben megvásároltak 30.000 pár, a divatból teljesen kiment női cipőt, párját 10 centért. Ala- csonysarku cipőkké alakították át a ma- gassarku cipőket s a szovjet kereskedelmi képviselete megvette ‘tőlük, párját 80 cen>- tért. Jóformán ingyen kaptak meg egy nagyobb cukorszállitmányt, melyei a Missi- sippi áradása teljesen e 1 is za posit ott. A napon megszáritott cukortömböket apró kockákra vágták s eladták Wvoning és Idaho állam méhtenyésztőinek méhek táplálására. Nincs többé gyengeség Mint minden betegség, úgy a gyengeség gyógyításában 1-, nagy haladást lett az orvostudomány. Izgatószerek eddig L voltak, hatásuk osiak egyszer volt érezhető, utána pedig a szervezetét lehangolná és újjáéledésre képtelenné tette. Az orvosok mást kerestek; egy orvosi készítményt. mely a gyengeségéit' gyógyítsa, közvetlenül hatvan annak zavaraira. Ezen tulajdonságokat a Rcton tabletta magában egyesíti. A Reton hatása a kezelés harmadik napján már erősen érezhető. E pillanattól kezdve a férfi visszanyeri újjáéled; nemi képességét és azt mindaddig megőrzi, meg a Reton tubusban található utasításunkat .követi. A kezelés napi 3 tabletta. Egy 25 lablettás tubus ára 98 lej. 110 lej előzetes beküldése ellenében poslán. bérmentve kapható. Kapható az ösz- szes gyógyszertárakban és drogériákban. — Vezérképviselet: E. et. L. Ciora, Bucureşti III. Str. Speranţei 37.
