Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-13 / 9. szám
f Szerkesztik: DR. VERESS ENDRE és MÁTRÁI JÁNOS. Nyilatkozott Szabó Béni, a magyar iparosok vezére: Az iparosok szervezkedéseiről, a mtmkakötryvek becseréléséről, a magas közterhekről és a Kisipari I CLUJ. január hó. Szabó Béni szücsmester, a magyar kisiparosok egyetlen parlamenti képviselője, aki minden alkalma; felhasznált arra, hogy a képviselőházban a kisiparosok érdekeit megvédje, a képviselőház szünete alatt lmasovi műhelyében családtagjaival egyetemben szorgalmasan dolgozik, hpgy a parlamenti szereplésével járó veszteségeket behozza. Szabó Béni othonába fogadta újév otső napjaiban az újságírókat, akik elő'.t ismertette a kézmü- .párosok jelen.égi helyzetén s egyúttal k jelölte azt a utat is, ímely'en haladniok kell, ha nem alkarnak elpusztulni. — Von-e még szükségük a kisiparosoknak a munkakamarákon kivüli szervezkedésre is és hogy milyen szervezkedési lehetőségre von kilátás? Ez volt az el>ő kérdés, ami: hozzáintéztek. — A mun kakamar ok melleit — mondotta —, iparost ársadalrnunknak feltétlenül szüksége van kiegészítő szervezetre is. Ezzel nem akarunk a munka-kamarák ellen dolgozni, hanem olyan iparosszervezeteket alkarunk létesíteni, amelyek a munkakamarákkal karöltve dolgoznak. A szervezkedésnek, amelyet a munkatörvény 15 megenged, háromféle lehetősége van. Először a Kisiparosok Országos Szervezetébe bekapcsolódni, amelynek Bucurestiben van a közpoir.ja, másodszor nemzetiség; alapon szervezkedni és harmadszor szindikátusokba tömörü ni. Iparos vezetőkkel és iparos testületekkel folytatott tárgyalások során az a vélemény alakult, ki, hogy a tnai viszonyok között a szindikátusok megteremtése a legalkalmasabb. Minden egy helyiségben do’gozó tíz ugyanazon iparos, vagy rokona aa km áju megalapíthatja a maga jogi személy ségét. így chác alkalom nyflik arra, hogy egész k:s helyiségek iparosai is tömörithetők ebben a szervezetben. Elgondolásunk szerint m nden nagyobb helyiségben megalaki ihatok a különböző szindikátusok és azokat megyeszékhelyek szerin; kapcsolnák össze. Minden megye székhelyén irodát rendeznénk l>e, abba hivatalnokokat alkalmaznánk, akik az :paro>ok ügyeiben is eljárnának. Most dolgozom egy egy ilyen alapszabály-tervezeten, amelynek alapján •bc.ndithatnók a munkát. Brasovbun például már minden szakma elfogadta ez; a tervet s valószínűen rövidesen meg is alakítják az egyes szindikátusokat. .4 szindikátusok három irányban dolgoznának, szociális, gazdasági és kulturális téren. Foglalkoznának az iparosság általános helyzetével, adókkul és más közterhek méltányos eloszlásának kiharcolásával és a továbbképzés kérdésével. Ezek mellett természetesen útbaigazít ásókkal, felvilágosításokká} segíthetnék a munkuknmaa-ák munkáját. Foglalkozott ezután uz iparágazoftványok l>ecseré'ésének ügyével, megjegyezte, liogy az i panigaizoLván yok becseréléséhez tuivak (Okmányt köverteitek és ezt igy köM-slógessé tették, holott mint minden- szerzett jog. igy az iparjog is díjtalanul kettelt vohna a tulajdonos bártokában maradjon. Mi tesz azokkal, akik nem kéríék munka könyvük becseréléséi — Elveszitheti-e valaki szerzett jogid azért, mert most nem kérte munkakönyvé becserélését? — Erre valószínűleg Lesz majd külön miniszteri intézkedés. Logikus és törvényszerű az eddigi rendelkezések szerint az volna, hogy aki idejekorán nem kérte munkakönyvé becserélik ét-, most a miniszterből kérje, aki vagy mint vis-major esetet elkésve is elfogadná, vagy megengedné, hogy vizsgáztatás utján- szerezhesse meg mesterségének gyakorlását. Kevés kereseti lehetőség, rossz piac, drága nyersanyag és magas közterhek. Ezek okozzák, hogy ma a kisiparos nemhogy fejlődni tudna, hanem legtöbbje meglevő készletét emészti meg. — Mivel lehetne a kisiparosság helyzetén javítani? — Első kongresszusunk (1920) óta minden alkalmat megragadtunk arra, hogy helyzetünket az országházban és minden iL letek es fórumon szóvá tegyük és azóta múJKian kérdésünket napirenden tartjuk. Eddig azonban még nem sok jót kaptunk. Ha más gazdasági politika kezdődnék az országban, kevesebb készáru jönne be az országba és főleg a közterhek viselését minden toglalkozási agra egyformán és méltányosan osztanák el; úgyhogy minket is felszabadítanának a mérhetetlen terhek alól, talán a kisiparosokra is jobb esztendő virradhatna. A kisipari hitelintézet, mit igér a jövő? Mit lehet várni a szervezés aJatt álló kisipari hitelintézetektől? — Ettől sokul remélünk Elég nagy tökével indul, ugyhogy komolyságában nincs okunk kételkedni. A tervezet szerint maga az állam járulna 10 éven keresztül évi fél millió lejnyi tőkével ennek megteremtéséhez, ami igen tekintélyes összeg. Az előbb említett méltányos közteherviselés, a meg felelő kisipari hitelnyújtás és a célszerű szervezkedés a kisiparosokat is talpra tudná állítani. — Kielégi tő-e ma a kisiparosok kiképzése és továbbképzése? — Ezen a téren is van még kívánni való. A tanoneoktatás most van éppen átszervezés alatt. Megfelelő iskolaépületekkel, tantermekkel, felszereléssel és személyzettel sokkal többet lehet elérni. Reméljük, hogy a szervezkedés által úgy erre, mint a továbbképzésre több figyelmet fogunk fordíthatni. Az otthoni szakmai kiképzés örvendetesen haladó irányú országszerte. — Minden alapunk meg van rá, hogy ebben higyjünk. Téves felfogás az, hogy ha kevesebben volnánk, jobban élhetnénk. — Nem. Mihelyt a mezőgazdasági termékek ára megfelelőbb lenne és kiszorítanák a külföldi iparcikkeket éppúgy, mint a gyáripar, mi is nagyot lendülnénk felfelé. — Meg vagyok győződve, hogy a körülmények megfelelő változása mellett kétszer, sőt háromszor ejnnyi kisiparos is tisztességes megélhetést találhatna munkája után. — Ismét uj évben vagyunk — fejezte be nyilatkozatát Szabó Béni — s ilyenkor valahogy mindig felujul az ember reménye. Mi is reméljük, hogy erőink összefogásával és megértéssel valamennyiünk sorsán javíthatunk. — Milyen ura a kisiparosság áifca&á«os helyzete? — A kisi parosok helyzete évröl-év re nehezebb lett. Ennek többféle oka vau. Első és legnagyobb baj az, hogy a mezőgazdasági termékeknek nincs ára s igy a mi felvevő piacunk, a fa-liu, nem tudja megfizetni ter- meLvényünk értékét. Nagyon gyakori az az eset, hogy a kisiparos látszólag jó ár mellett is ráfizet. Nincs megfelelő piaca portékájának és sokszor örvend, ha még (veszteség árán is pénzhez jut, hogy a legszükségesebb életszükségleteit fedezhesse. — Másik nagy baj, hogy a különféle vámok és más költségek annyira magasak, hogy a megfelelő nyersanyagot kútfőidről nem tudjuk behozni. A belföldi nyersanyagtermelők viszont karteLlekkeL annyira védik a maguk nem mindig versenyképes áruját, hogy mérhetetlen magasabb árat vagyunk kénytelenek sokszor silány minőségért kifizetni. Kevés kereseti lehetőség, rossz piac, drága nyersanyag és magas közterhek egy tn fizetésüket Heile meg a nonha- birúsaa az elDuciálols ipartestületi tisztviselőknél« CLUJ, január hó A munkatörvény tudvalevőleg felfüggesztette az összes ipartestületek működését és a szerzett jogok tiszteletben tartása nélkül egy napról a másikra útra tette az összes ipartestületi tisztviselőkéig, köztük a Cluj- iakat is. A Cluj-i munkakamara méltányos- ságbótl félévi filze: ésüket folyósította, az ipar- testületi tisztviselőknek. Ezek azonban ebben az elintézésbe nem nyugodtak bele és a Cluj-i munkabiróság előtt keresetet indítottak a rn unkakamana ellen és kérték, hogy a munka1 bíróság ismerje ei nyugdijjogomtaságukat, kö telezze a munkakamarát arra, hogy nyugdijaikat rövidesen fizesse meg. A munkabiróság a közelmúltban tárgyalta a beadott keresetet s annak csak részben telt eleget. A nyugdijfize'ésre vonatkozó igényüket elutasította, ellenben arra ikölelezte a munkakamarát, hogy egyévi időtartamra fizetésüket' adja ki. Ez ellen az kelet ellen úgy a munkakamara, mint az ipart estidet tisztviselői a törvényszékhez fellebbeztek. Lezajlott a romániai ékszerészek kongresszusa — Â harmadik és legnagyobb bajunk pedig a közterhek mérhetetlen nagysága és sulva. A kisiparosság mérhetetlenül nagyobb terheket hordoz, mint igen sok más foglalkozási ág. Aránytalanul nagyobb a mi ixtegfcerhedésüak, minit polgártársaiukké. CLUJ, január hó A romániai órás és ékszerész iparosok az elmúlt héten Rucuresti-ben országos kongresszust tartottak, amelynek legfontosabb tárgya a nemesfémek forgalmának kor. látozása érdekében óletbelépUatet kormányintézkedés ellen való tiltakozás volt A Bu- curesti-i kongresszuson a Cluj-i ékszerészek és órások képviseletében Ratiu loan, Braunfeld Henrik és Borgovan Romulus vettek részt. A Bucuresti-i kereskedelmi és iparkamara nagy te nmében lezajlott kongresszuson, mely impozáns méretű volt, mert az ország valamennyi városa képviseltette magát, ;i szónokok egyhangúlag követelték, hogy a kormány helyezze hatályon kívül a nemesfémforgalom korlátozásának az ékszerészekre és órásokra vonatkozó rendelkezéseit, mert azok amellett, hogy az ékszerészeknek állandó zaklatásokat okoznak, a gyakorlatban is kereszlülvihetetle nek A kongresszus felkérte a Bucureşti- ben tartózkodó dr. Dun Partéidé Cluj-i iparkamarai elnököt, hogy járjon közbe érdekükben a bankkormányzónál és a kereskedelmi miniszternél. Du Dan Partenie kihallgatást eszközölt ki részükre mindkét helyen, Torna Dumitrescu Bucuresti-i ékszerész vezetésével egy héttagú bizottság kereste fel a bankkormányzót és 1 kereskedelmi minisztert. — A küldöttségben a Chij-iak is résztvettek és a bizottság szóban is előterjesztette kérését, de emlékiratot is adott át, amelyre választ a napokbaD fogják megkapni. Szervezkedjünk l CLEJ, 1937 január -}. i I 1 1 i í i I Már többször hangoztattuk, hogy Transsylvania iparosságának egyik legsürgősebb és legfontosabb feladata: a szervezkedés. Azt valamennyien tudjuk, hogy az uj ipar- törvény életbeléptetése után uz iparosság legerősebb és legkipróbáltabb erődítményei, az Ipartestületek megszűntek s ezzel egyidejűleg az iparosság évtizedes szervezete is feloszlott. Transsylvania iparossága jelenleg teljesen szervezetlenül áll. Nincs sernrn féle centruma, honnan egységesen, tervszerűen irányi-tanúik annak a hatalmas erőnek a munkáját, mely minden tekintetben egyik legszámottevőbb oszlopát alkotja országunknak úgy az ipari termelés, mint állatni kötelezettségeik leróvása terén. Szomorúan kell megállapítanunk azt a valóságot, hogy Transsylvania iparossága néhány város kivételével egyáltalában nem szervezkedik, hanem naprói-napra mind kisebb és kisebb csoportokra bomla- dozik és semmi erőt és tekintélyt nem képvisel. Csak Cluj iparosságát hozzuk fel példaképül, hol az uj ipartörvény életbeléptetése óta az iparosság először nemzetiségek szerint, másodszor felekezeti alapon, harmadszor világnézleti alapon forgácsoló- dik szét. Román iparosok egyesülete, a magyarok csoportosulása a párt keretein belül, zsidó iparosok társasága. Ezenkívül meg van alakítva a Kisiparosok Országos Egyesületének helyi fiókja, továbbá néhány iparág szindikátusa létezik. így fest Transsyivánia fővárosában az iparosok összetartása és szervezkedése, ami annak a következménye, hogy nincs egy egységes központi szerv. Ha azt akarja az Iparosság, hogy gazdasági érdekeit megvédhess,? és sérelmeit orvosolhassa, akkor első főfeladatuk az, hogy erőiket összpontosítsák, még pedig úgy, hogy szervezetűkben nemzeti és felekezeti különbség nélkül minden egyes iparos benn legyem Hogy ezen kívül milyen politikai pártnak a tagjai, az csak másodrendű kérdés, mert az ipari ügyeket csak egységesen nemzeti különbség nélküli alapon lehet eredményesen és sikeresen intézni. És ha ez az egység létrejön, akkor az iparosság bátran veíheti fel küzdelmét bárkivel szemben, mert még a legnehezebb akadályokat is te fogja tudni győzni. A SÜTŐIPARI SZINDIKÁTUS UJ VEZETŐSÉGE. A cLuji sütőipari szindikátus a napokban megtartott közgyűlésén az alábbi vezetőséget választotta meg: ügyvezető eLnök és titkár Braşovean Petre, elnök Campian Vasié; alelnökök: Prezenszky Pál és HeHmairn Jenő. pénztárnok Grün Mór, ellenőr Pre- zenszkv B'ÍSa, Burohardt István, é? Weinstein Samu, választmányi tagok: Tótfalusi Lajos. Hermann Dávid, Borcec Jenő, Szántai Gyula, Laimdesmann Samu. .Ambrus Sándor, Végh Árpád, Mendef Mór és Végh Jenő.
