Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

6 r. L L n N 7 fí K I <11 7 I ft n II á r f. SZEGIK) Veres Péter földmives iró beszél a parasztság és értelmiség viszonyáról BUDAPEST, december 31. Milyen csodabogár lehet aaj, aki író és tödnuves egy?zerre? - kérdezhetnéd gya- gyianakvó olvasó, ki a sokailigerő cinvbetüiket már regen nem veszed komolyan. Pedig — ezuccail a mindennapi gyakorlattól ciceróén — semin-l túlzás nincs benne. Veres Pélcr- rel érdemes ismeretséget kötni. l i|gyűlnmrc- méiló jelenség, szeretném azt mondani — jóskbtszerü valaki. Biztatás, egy eljövendő vi­lágból, mely máris útiban van — utópia és valóság között. Jeladása egy kormuk, mely­ben a Veres Péterek majd nem mennek cso- daiszámba, mert a szellem művelése nem kü­lön foglalkozási ág, hanem feltétele, velejá­rója és öröme lesz minden emberi életnek. Veres Péter Bailmazujvároon él pír hold béreli föld ccs kén. Földmunka, baromfi és állattenyésztés — ez a lefog'altsága Egészen mos tanig részes és napszámos munkán vég­zett, amikor akadt munka — földbérle thez már Írásai Segítségével jutott. A földmű ves- ség különben is időszaki, munka — » föld hosszú pihenőket 'tort. De kényszerű munka- szüneteket: rendeli e! napszámos ember szá­mára, a kiszámíthatatlan munkané'kü iség is. Veres Péter igy a testi és *7c:'.*mi munka váltakozó rucmusában a term szén v tiírsa- dailmi erők mozgásiban él, va oenne él a lét egészében — és igazi összefüggésen ben. Ez érzik meg minden során. Írásai)!1 isme­rik — az Alföld parasztságáról űrt kis tianu'- mánnyail jetit hires. Módszeres, mint egy tu­dományos mü. Meggyőzőbb, minit egy fel'he- vült szónoklat. ítélete tiszta, jár.tas ága min­den téren csodálatraméltó és mindezt Bal­mazújvároson tanulta? Igen. Faluját rí .lkán hagyja Ott. Én a Turul-szö­vetségnek köszönhetem, hogy személyéről be­szélhetek- Meghívták kongresszusi szónok- naik a Magyar Nép hete ómen tartott etnog­ráfiai kiállításra és (tudományos kongresszus­ra. lat ismertem meg Veres Pétert. Az ő meghivására s e találkozás Ikedvéért mentiem | el ,a kábításra. Ima, feljegyeztem néhány apróságot. A kiáílLttás szemléi tette a magyarságot pusztító betegségek hatását. Egyke, rák, tüdővész elő­idézőit- A sok könnyet facsaró adat meJllebt, egyik felirat fanyar moso.yt fakaszt. A PÓR TERJESZTI A TÜDŐVÉSZT Az o fölött tévesen felrajzolt ékezet a kí­vánatnál több igazságot mond 'ki. Gyümöl­csünk minőség’leg legjobb Európában. De... Fejadag Franciaországban 108 kgr., Magyar- országon tizenöt. Háztulajdon megoszlás: Másfél millió ház van. De kunyhóban lakik tizenhatezer és több mint kétezer banking ­ban. Íme a kongresszus előadássorozatának problémái! Megoldásról viszont kevés szó esetit. Ittí- ott kiáltozások harsantaík fel; földosztás, nagybirtokról. Az előadások egész sora be­szór. Egyik nemzeti érzésről, faji közösség­ről, Kossuth-on errukgettlék sűrűn és ® zsidó­ságot, minit minden baj okát. Van, aki a csodában hisz, aki a naecnalizmuaban látja a föídte!«n parasztság segítségét. Egyik kép­viselő a nagybirtokot szövetkezeti kézbe kö­veteli. A magyarságé legyen a bírtok — mondja! Le: tor szagot is emlegetik, hal kom- munzrrvus nélkül megoldották a parasztság kérdését. Majd újabb hang a falusi élei meg­szervezésében Pállja az érte'miség feladatát. Ilyen és hasonló beszédek utón állt fel Ve­res Péter. Csizmában,. Falusi, fekete posz:ó- ruhájbian, parasztingben. Valamennyi között ■légii ribb, ilegcsiiszoltabb nyelven beszél. A sok demagóg hang után — derűs, kedves, nagyon szel d barna tekintetéből üdítően árad egy­szerűség és határozot tság. És végre valaki, aki vallóban a kitűzött kérdésről beszél — politika he’yetlf. Tisztán, tudományosan és egyedülálló tárgyilagossággad. Tapsokat visz- ■za utasította és ki jelen tette, hogy lehetnének politikai mondanivalói neki is. De épptn az a célja, hogy íegyelmezattséget dokumentál­jon, az. előadás tárgyánál maradjon. Íme nehány részlet abból, amit a panasza- *ág és értelmiség viszonyának problémájáról mond: A kérdések sohse jutnak végle­ges megoldáshoz „Mig ember él e földön és emberi közös­ségek lösznek, soha kérdések végleges meg­oldásra nem juthatnak. A tárgyi világ vál­tozik szakadatlan. S e változás újabb bajo­kat szül az emberi közösségekben, igy köz­vetve az. emberek lelkében. A kérdés szinte örök megoldás ala.it nem is véglegeset gon­dolok — mondja. — Hanem olyan fejlődés­képp rendszert, mely az előadódó bajokat kiegyen iri az egész közönség katasztrófája nélkül. M lyen legyen a rendszer? Hiába monda­nám én — feleli —, hogy csali az osztály- nélküli társadalom a megoldás. Hiszen y. vá­lasz erre az lehelj, hagy mikor 'lesz az? vagy hátha sohasem? Vagy egyszerűen nem is akarják, hogy legyen. De a bajokon mégis segitenk akarnak Én teljes őszmtőséggel — nem sok jövőt jósolok — mondja és moeo­lyog. Miért? Minden emberi közösség, faj, nem­zet: annyi tehccségiges embert szűk ameny- nyi Maját kormány ozáshoz szükséges. De... A tehetsége kiválasztódásához, fejlődéséhez még egyéb is keil. Az, hogy a társadalomban mozgási lehetőség lehessen. A közösségnek észre kell vennie, ellenőröm és bizalmával segíteni a feltörekvőket- Semilyen rendszer, sem a fasiszta, sem kollektiv nem fogja megcsinálni, hogy minden kis faluban a legtehetségesebbek, kezében legyen a kö­zösség vezetése. Mert nyilvánvaló, hogy a legkülönbek min­dig a legmagasabb helyekre törnek. Semmi­féle világnézeti terror nem tudja az értelmi­ségét kényszerítem írna, hogy ne így legyen. Amig tehát faluk lesznek — ám cél, hogy ne legyenek város-dzsungelek és foJvak 140 lakossal —de míg dcsznek, add-g a falunak az értelmiség alacsonyubbrendü értékei jut­nak. Mi jellemzi őket? Megelégszenek apróbb Csakis a Sheaffer’s tolinak van mt‘K mind a 7 előnye, amelyet a korszerű töltő­tolltól mepköve e lünk. -- lizenielül pedig l(Kjl,/o-al több tintát szív tel, mint bármely más toll. ín szín í 'tóin : Ezekkel mi tesz ? Ezelőtt egy hónappal a postás hivatalos bo- 1 rilékut hozott Tartalma három regáti város j szürkeségbe göngyölt képét rajzolta elém : More ni, Targoviste, Campina. Pár nappal később kinn álltam a Cristur-i állomáson szegényes csomagjaim között s me­legen szorítottam utoljára kezet azokkal, kik­nek szerető köréből a kötelesség elhívott. Dübörögve robogott be a vörösszemü vas­szörnyeteg, izmos hátára kapott s mire a havas éjszakát homlokon csókolta a hajnal üde szája, a gyors átrepitett a Kárpátokon. Rendeltetési helyemre érkeztem. A csöndesen haldokló ' máros után, kissé furcsán hatott az a kép, ami itt sze­meim elé tárult. A felszínről, mint valami éles kardok, szondák vágódtak a föld testébe s a „meg- sebbzett öreg“ vér helyett többmiUiárd érté­kű nyersolajat lövel ki magából Nyolc kilométer távolságban, amerre a: ember szeme csak lát, mindenütt fekete kutak merednek az ég felé. Száz-kétszáz méter távolságra hatalmas gázlángok nyaldossák az eget <éjjel és nappal Az utcán diimák, elegáns urak mellett fe­kete, görnyedt emberekkel találkozunk, kik oly fáradtak, mint a Halál az őszi nagy ara­tás után A száguldó autók, zugó gépek, harsogó rá­diók s ordító rikkancsok hangja örületes lár­mát okoz. No, de nincs idő a brlmuláshoz. Sürgősen munkához kezdtem. Elgy ifjumurücás vezetésével — ki éjjel ke­resi az álomlisztből sütött barna kenyeret — elindultam megkeresni a szakadékba hullott bárány Icáimat. Míg beesteledett, sokszor kellett olajos pos- ványokba és tövissel tele mélységekbe le­ereszkednem. Itt is, ott is szivbemcrrkoló se­gélykiállást hallottam. Két kézzel szerettem volna segíteni rajtuk, hisz egyetlen vágyam, hogy Isten a: én kicsiny hitem, törékeny életem által szórja be csillaggal ezt a szó­rnál u embererdőt. Szerettem volna darabokra tépni a szivem és közéjük szórni kenyér helyett. Szerettem volna meleg testemből, piros véremből hajlékot építeni nelcik a szemét­dombok, vakondtúrások és emberistállók helyett. Nem tehettem . . . Riadtan, balgatagon értem haza jégvirág­nál díszített szobácskámba. Alig tudtam von­szolni megterhelt magam. Azon éjszaka nem aludtam. Tüzes kezeimmel a Szentirást simogattam s azon elmélkedtem: hiába száguld az égen repülő, hiába siklik lova az ezer tipusu ké­nyelmes kocsi, ha a technika vívmányai eny­ingire elnyomják az emberiség szenvedésének fájdalomsikoltását. Leszögeztem, hogy hiába tud a modern ember a villámmal írni, a napsugárral raj­zolni, ha elfelejtette, ami égen-földön a leg­fontosabb, hogy szeretnie kell embertársát. A káprázatos pompa, a mindeneket bera­gyogó fény nagyon, de nagyon sötét háttérre támaszkodik. A kényelem örömével szemben ott áll a tömeg, amely nélkülöz, nyomorog. A sok gazdag, nagy ur mellett van egy sereg mezítelen, kékre fagyott gyermek, szü­lőágyban vajúdó nő. aki éhség miatt sir. Ó, én láttam kedves olvasó, hány testvé­red bujkál rongyokba burkolva, hajlék és családi tűzhely nélkül a ködös utcák ho­mályába. Láttam olyant, aki lehajtotta a fejét a kö­vezetre. Karácsony éjszakán vár munkát, amit nem kap és kap pár kanál meleg levesd, melyre napok óta éhezik. Testvérem, tudom, hogy az az ut is, ame­lyen te jársz, legtöbbször tövist és bogáncs- kórót terem. Tudom, hogy karácsony után a te lelked tiszta ragyogását is befeketíti a hol­nap ezer gondja. Tudom, hogy a szűkös ke­nyér, a napról-napra nehezedő kereszt miatt könnytől harmatos a jövőért aggódó szemed. De mégis kérlek veti amire! Karácsony után, amikor a megritkult ajándékok között már kigyult az erdei fenyőn az első gyertyácska, hogy drága házadnépének dicsőséget, békes­séget és jóakaratot hirdessen, szegényes, té­pett angyalszárnyakon, emelkedj fel a betle­hemi csillag magasságáig s láss túl a gyerme­keden, a családon! Láss túl a Kárpátok büsz­ke hegyein s gondolj arra, hogy a szeretet fel­séges ünnepén ezer és ezer véredből való anyának apad el az étlenség miatt a teje, erős férfiaknak válik a kezében hamuvá a kenyér! Gondolj arra, hogy száz és szú: magyar gyer- meg karácsonyhoz fűzött édes álma omlott össze a szent estén ropogva a tiednél is na­gyobb szegénység miatt. Gondolj arra, hogy hiába szökken szárba a vágy csirájából szár­nyaló ima: „Szálljatok le, szálljatok le Betlehemi angyalok. Zöldleveles, aranydiós Karácsonyfát hozzatok.** Adjatok ezeknek valamit. Nem késő. Még nem. Most karácsony után sem. A fehér-pontos, átlátszó Shcaffer’s-vacuitni töltőtőll egyetlen nyomásra tisztit és tölt. A fehérpontos Shea fer’s tollért a gyár égisz éle re szóló garanciát vál al s ép ezért a legalkalmasabb aján­déktárgy, m :t mindennap emlékezteU ar a, akitől kapta. Kérjen mindéi p-.pirüzleiben csakis Sheaiier’s toUaí Kapható 6 30 lejtőt 2500 lejig Romániai Vezérképviselet A. Kauimz?* ş; ital í % SI HÉT '■ boldogságokkal s így társadalmi tekintély helyett hivatali tekintélyt épiuiek ki maguk körül. A kisebbrangu értelmiségnél eképpen mert egyéni céljukat a társadalmi cse.ekvé-,- ben nem élhetik ki, a boldogságigény ki >ebb célokra koncentrálódik. Hivatalban bürok­raták. Külsőségre törnek a szellemi éietben is. A polgári életben — nyárspo Igának .lesz­nek. Pedig — a 1 társadalmi miatyánk legelső kívánsága lehetne: És szabadíts meg minket a nyár>p>olgártó ! Dehál a nyárspolgár éppúgy az élet ter­méke, mint a gonosz. Az egész küLsőlege> polgári szemléletnek, — a vagyoni és kultu­rális különbségekből származó majmoás és sznob izmus-el tűnése hozhatna ilt csak meg­oldást. És még valami. Ha falu és általában a kisebb-nagyobb közösségeik élére olyan em­berek jöhetnének, akik a közös-ég bizalmát bírják, mert akit szeretnek, annak mindig igaza van! Veres Péter elgondolkozva hallgat Szeretet? De hogyan lehetséges az? Sen­kit se szeret mindenki. Különösen az osztá­lyokra szakadt társadalomban lehetetlen, hogy minden réteg bízzon a- vezetőkben-.. De még az osztálynélküü társadalomban is van egy feltétele a közösség szeretettnek. A vérré vá"t kaLlektiv világnézet. Az a szocio­lógiai alázat, ami megteremti az igazi tar­tós és termékeny kontaktust a vezető és a vezetettek 'között. Csak az ilyen embert sze­retik hosszantartó bizalommal. Itt kell rehát keresni' a parasztság és értelmiség közeledé­sének útjait-.. Amit mond Veres Péter, azt biztonság­gal, nyug oda, megingathatatlan meggyőződés­sel mondja. Még ha nem is vagyunk vele egy véleményen, be keiül ismernünk, hogy tudja, mit beszél és hisz abban amit állít. Ritka ember ő ebben a világban. Való­ban birja egy nagy magyar paraszttömeg bi­zalmát. Köztük maradt, osztályának életke­retei között. Közösségének problémái sarkak Í táik a fejlődésben. Veres Péternek nincs köze a helyét nem lelő intaMektuelhez. Paraszt velift, földműves, mindössze pár hónapig vá­rosi munkás. Iskolázottsága olyan, — ami- .]vénről okmányok tanúskodnak — csekély. De nagy és igazi iskolázottságról beszélnek életének igazibb dokumentumai. A paraszt­ság és értelmiségi viszonyáról — az itt érin­tett kérdésről egy részletes tanulmánya most jelent meg. írásainak formai csiszoltsága, ma­gas színvonala a polgári értelmiség jegjobb- jai közé emeli. Minden jelenség megértésére törekszik. Nem csodálom, hogy minden irány szeret­né magához csatolni. De Veres Péter nem ,,karrierista“,, nem ingaltijtálk meg a különbö­ző pártcsábirtások. Mindenik szívesen fog­lalná be gyűrűjébe, ö lehetne az igaz népi- ség hiteles igazolása. De Veres Péter csak mosolyog. Jól és biztosan áll a helyén. Út­ja biztos, egyszerű. „Nincs más ambícióm — mondja —„ mint a legmagasabb fokon kifejezni a parasztság problémáik“ Ezért ta­nul és dolgozik, fejlődik falujában a sors­társak között — tovább. Céltudatosságát, biztonságát megirigylem. És bucsukézszori- táisát agy teszem emlékeim közé. mint egy magas helyről ért kitüntetést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents