Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

I 1937 január 1. BLLBNZÉK i ASOFOR írta ; HUNY ADV SÁNDOR Napok óta hordom magamban ezt az ér­zést, most kiöntöm. Körülbelül két hete, az eddigi télnek ta­lán leghidegebb éj­szakáján, kiszállot­tam az Erzsébet kör­úton egy taxiból. Az óra egy pengő öt fillért mutatott. Nem volt apróm. Oda­nyomtam két pengőt a soffőrnek azzal, hogy adjon vissza belőle hatvan fillért. Mon­dom, hogy nagyon hideg volt, nyugtalanul topogva vártam, hogy a váltás megtörténjék. Fáztam, csak átmeneti kabátom van, soha életemben nem volt még bundám. A sofőr kimászott az ülésből, lehúzta hü­velyk uijas kesztyűjét, kigombolta fürtös, bá­ránybőrrel betelt bekecsét, elökotorta a pénz­tárcáját, piszkálni kezdett az aprópénze kö­zött. Rettenetes hosszan tartott a dolog, gyűlni kezdett bennem a düh, óh de ügyefogyott, lassú ember ez a felebarátom, meddig nya­valyog azzal a hatvan fillérrel, talán ki akar böjtölni, hogy ideges legyek és azt mondjam nek;: „egye meg a fene, tartsa meg az egé­szet!* Gorombaságokat gondoltam magam­ban, szinte ki is mondtam már valamit, ami­kor észrevettem, hogy sofőr munkás, fa-ke­zének mutatóujja meg van dagadva a fa­gyásiéi, azért " kotor vele olyan nehezen a pénze közt. Meg volt fagyva a keze, a füle, az egész arca, mint az üveg, a bajusza fehér az oda­fagyott lehelletétöl. Kezdtem melléje álla ni a lelkemben. Néz­tem, sajná!tam. Aztán amikor ránézi m a hátamögött a kocsijára is, m gint elfogott a düh. Tizenöt éve látom már innen-onnan, de csak most vettem észre teljes, éber világos­sággal, hogv elöl a sofőrülés nincs beüve­gezve. A kocsivezető szabadon ül a kormány­nál egész nap, szélben, fagyban, esőben, hó­ban. "Nem értem mit gondolhattak azok a magas uraságok, akik ezt a kocsitipúst megrendelték és fölépítették ? Talán azt, hogy a sofőrök földöntúli lények, akik más anyagból vannak csinálva, mint a pasas, aki bent ül a kocsiban, nem árt neki'c a huszfokos fagy, ami mindjárt a duplájára nő, ha egy icsit sebesebben megy a kocsi. Mibe kerülne még az a kis üveg ott elöl ? Miért érvényesül itt az a bizonyos gondol­kozás, amely nem csinál ablakot a cseléd­szobára és amely szerint a zsellérlakásba nem kell padló, elég a penészes föld, ha a család tüdővészt kap a vizes falak közt, ül­jön ki az udvarra, ott a jó falusi levegő. A sofőr végre elkészült a váltással, visz- szad ta azaprót. — „Alázatos tisztelettel!“ mondta udvariasan, ossz sütve a bokáját. Megkérdeztem: — Nem fázik, öregem ebben a nyitott ülés­ben ? A sofőr ránézett a kocsijára, mintha ö is most vizsgálná meg először. — Azelőtt tetőnk se volt. Amikor esett az eső, megáztunk l — mondta egy kicsit di­csekedve. Az volt a hangjában, hogy fázik, de éppen elég nehéznek találja a csa­tát, amíg a fedelet kivívták, hogy most ne gondoljon a rohamos továbbhaladásra. Néztem ahogy visszaül, ahogy megfogja fagyott kezével a volánt. . . Hiszen tudom hogy ez nemcsak nálunk van igy. Ilyen a világ. És azt sem hiszem, hogy azt a terme­lési rendet, amely tízezer év alatt alakult ki, át lehessen építeni egyik napról a másikra, íróasztalnál kiagyalt tervek alap ián. De ah­hoz mégis elég méreganyag gyűlt össze ben­nem, hogy valami rosszat kívánjak minden­kinek, aki munkás-embertársán ilyen áron is meg akarja keresni a maga kicsinyes hasz­nát. Ha jól kiszámítjuk, talán öt pengőt, kétezer gyertyafény erejű szenvedésen. Mi is legyen velük ? Azt találtam ki a hidegben, amíg csöngettem a kapun, hegy az ilyen kö­nyörtelenül kapzsi embereknek fájjon guk egész sárnap. életükön keresztül, a fő­műiden va­fiaz Jal exilíon g haialmas kötet, Qjflgj rengeteg képpel a d szkötésben Ijbl a korábbi 1900 Lej helyett. Utánvéttel 232 Lei és a portó, — a többi 100 Lejes havi részletre ^SPAGE'üál. CLfJL Megiwl sztrájk oînaîi a Tg.-fti «- ffes-i Síékeiy és Réti liutoigyáir síim nţ kása 5 TG.-MURES. december hó. Tg.-Mures egyik legnagyobb üzemének, a Székelly és Réti bútorgyár munkásai hqtfö óta újra sztrájkban vannak. A sztrájkon ez­úttal a munkások azzal! az indokkal vezet­ték be, hogy aiz egyik munkavezető részé­ről olyan bánásmódban részesültek, melyet nem engedhetnek meg. Ezért, kérték a gyár vezetőségét^ hogy távolítsa el a munkaveze­tőt. A gyár vezetősége megtagadta a munká­sok kvánságáti s igy a gyár 168 munkása sztrájkba lépett. Hetven munkás jelenlleg szabadságon van. A gyár vezetősége és a sztrájkoló mun­kásak között Sailaiu munkaügyi felügyelő egyeztető tárgyalásokat kezdetit. Az Ön otthonának kellemes hangulatához semmi sem hiányzik, csak egy.. Marconi (/ff* vagy MARCONI lámpákUI Columbia St TUNGSRAM lámpákul Rádió készülék Ezek a kcsxíilekek c technika legújabb vívmá­nyaival vannak felszerel ve; az uj készülékkel a vétel tökéletesen tiszta és természetes oly­annyira,hoqy a legnagyobb iqényü zeneértoket is teljesen kielégiti. Kérje bemutatásukat minden városban megbízott viszontelárusitóink- nál és o ..COLUMBIA" S. A. R. cégnéi. Bucureşti, Cal. Victoriei No. 48 PIOKQK: Timişoara. Cluj. Cernăuţi Sátor a viharban... fjen iryprei mny könyvj-myzéket. Cserhészlöríéneí Három évtizedes szerelmemet: a Bí­bort, ardeali körutazásunk utolsójának hagytam... Huszonöt erőtől és életkedv­től duzzadó cserkészemmel igyekeztem feléje. ,,Másodbőr“-ig izzadva, a rendkí­vüli augusztusi melegben érkeztünk meg a gainai menházhoz, hol viszontságos hetek után jól esett vetett ágyban az ut fáradalmait kipihennünk... Az ébresztő kürtszó után hajnali derengésben talpon volt a társaság. A jó meleg tea és a gyor­sabb menetelés elűzte a korai hideget. A napiparancs szerinti könnyű felszere­lést: sátorlapokat, hegymászó botokat mindenki örömmel cipelte. Csak az új­donsült fiuk meresztettek nagy szeme­ket, hogy minek is sátor, mikor oly szép verőfényes nap van?... Tiz óra felé már a Bihorul Mare csúcsán épült katonai magasságmérőnél állapodtunk meg. 1849 méter magasságban tüztük ki lobogón­kat és avattuk fel az újoncokat. Mily fenséges ünnep is volt azl?... Falatozás után visszafelé indultunk. Csapongó jó­kedv uralta a társaságot s nagy dicse­kedve emlegettük, hogg egész utazásunk alatt egyszer sem esett az eső. Kár volt pedig „farkast“ emlegetni. A reggeli gyenge szél mind jobban erősödött. S egyszer csak magával hozta a nem várt vendégeket. Nehéz, sötétszürke felhőket. Eleinte egyet, aztán mind többet és töb­bet. A kéklő, mosolygó éb beborult. A távolból morajlás hallatszott. Mintha csak egy láthatatlan vulkán jött volna működésbe, vagy földrengés lenne kitö­rőben. S felharsantak a gyors vezény­szavak... Kettőzött erővel indult meg: a közös munka. Akárcsak az óceán hajó­ján. Szinte iitemszerüleg ment minden. Sátorgombolás, rögzítő botok leverése, zsinórok feszítése. Mindez villámok csat- tanása, mennydörgések kíséretében tör­tént. Elkészült a védőárok is. Mire az árkászok a sátorba ugrottak és az utol­só nyílást begomboltuk, már kövér csep- pekben szakadt az eső... S a vihar tel­jes erőből tombolt. Elhalványultak az arcok, megszűnt a vig beszélgetés. Aki nem tud imádkozni, annak nem kell tengerre sietnie. Csak egyszer éljen át egy vihart az ardeali havasok egyikén. Cserkészeim a természet szeszélyeit is­merték. Csendes megadásukban ösztö- nösség nyilatkozott meg, mely a bizton­ságban is számit bajra, veszedelemre. A sátor távoli zugából egy „gólya“ szájá­ból kicsusszant a bizakodó kijelentés: „Megússzak az esőtl“. Tompán érkezett az ellenkező oldalról egy „öreg róka“ válasza: „Hátra lehet még a feketele- ves!“... Akkor már a szél erősen tépáz­ta sátrunkat. Oly ereje volt a viharnak, hogy a köteleket cérnamódra tépte el az orkánszerü szél. S mikor egy éktelen vil- lámcsattanás hallatszott, hivatlan-kellet- len a szél sátrunk alá került. Egy röpke pillanat alatt, mint egy pelyhet emelte fel és sodorta magával... Valamennyien megtorpantunk. Csak a hidegvér segíthe­tett... „Imához!“ vezényeltem. Vala­mennyien „vigyáz“ állásba merevül­tünk. Úgy álltuk dacosan a borzasztó esőt, mint valami szikla, melyet semmi­sem dönt a mélybe... Az Ég kegyelme velünk volt. Tiz perc után elállt az eső... Felhangzott a vezényszó: „Imától!“... .4 felhők amilyen gyorsan jöttek, olyan hirtelen távoztak. Nyugat felé vonultak, ír la :ZÄRAY JENŐ hogy másfelé is vigyenek éltető, hüsitö cseppeket. Újra kék lett az ég s kisütött a felhőkbe temetkezett nap. A meleg su­garak jól estek meggémberedett tagja­inknak. Ruháink úgy füstölögtek, mint­ha csak gőzfürdőből bújtunk volna ki. Az arcok lialványsága is eltűnt. Csak a nagy komolyság maradt kenyerespajtá- ( sunk. Mindenki a sátorra gondolt. Ki tudja merre vitte az átkozott szélapó?!... Mig a fiuk azon tépelődtek, hogy milyen pénzből vesznek majd uj sátorlapokat, megtakarítóit uzsonna-pénzekből, vagy eladott ócska holmikból, némán nyal­tam tábori látcsövemhez. A szemhatárt nyugtalanul kémleltem nyugati irány­ban, amerre a vihar vonult. Jó messze, a negyedik hegy tetőjén lévő ritkás er­dő magas fája végén észrevettem valami sárgásfehér lapot. Úgy nézett ki, mint egy árbóctörte vitorla... Biz‘ az ami sá­torunk volt. „Fiuk! — kiáltám lelkesedéssel, — megvan a sátrunk! Amott nyugatnak, egy nagy fa tetején! Szabadszemmel nem láthat jótok“... Majd szétszaggatták a messzelátót, mely úgy ment kézröl- kézre, mint valami értékes ajándék... Pillanatok alatt kitört az öröm és a lel­kesedés. „Elhozzuk azt, — kiálták töb­ben, — ha még az ég is reánk szakadI“ Mert hát a huszár ló, a tüzér ágyú, a cserkész sátor nélkül semmit sem ér... A sátor pontos fekvésének irányát meg­jegyeztem s lelkendezve ereszkedtünk a völgybe, hogy onnan 3—4 hegyen és ugyanannyi völgyön át elérhessük drá­ga tulajdonunkat... Egyszer csak egyik fiú elkiáltja ma­gát: — Jaj parancsnok ur, óit a bokorban valami mozogl Hirtelen előkaptam ismétlő pisztolyo­mat és a mondott irányban három egy­másutáni lövést adtam le... Sajnos, ered­mény nélkül. A bokorban nem találtunk se medvét, se rókát, se ordast, de még egy bitangba került kutyát sem... Ahogy lihegve érkeztünk a tetőre, — már ott várt bennünket egy egyenruhás erdő­kerülő. Illendően köszönt, aztán kér­dezte szerényen: — Az urak közül lőtt-e valaki? Igen, — válaszoltam, feltalálva a hely­zetet, — én adtam le riasztó lövéseket, mert az eltévedés veszélye fenyegetett. Elbeszéltem a vihart és a sátorral való szerencsétlenségünket. Igazolásomul át­adtam látcsövemet. A szabadhoz szokott kitűnő szemű erdővéd hamar meglátta a fán csüngő sátrat. — Bizony oda és vissza, kerülő utón kell vagy 4—5 óra. Itt uram a térkép nem segit. Itt ismerni kell az ösvénye­ket. Ha 5—6 markos fiút és egy jó mű­szót kapokj 2—3 óra alatt visszatérek. Igen nagy volt a bizakodás. .4: egész csapat jelentkezett az elmenetelre. Ezt el is vártam. A megfelelőket kijelölve, út­ra bocsátottam őket... A mondott időben jóval hamarabb tért vissza lelkesen az „expedíció“. Diadal- mámorral cipelték a sátorlapokat, még az erdőkerülőnek is jutott nehány darab. Hálásan köszöntük meg segítségét, sőt a menháizban, — mert arra esett útja, — e9U P(ir csomag dohánnyal és félliter cujkával ajándékoztam meg. Hátramaradt még a vizsgálat. Alapo­san végignéztük a sátorlapokat, de egyet­lenegy gomb sem hiányzott. Ez volt a gyanús. Mertha a szél felszakitja a sá­tort, akkor ott gomb nem marad... — Ki gombolta ki a viharban a sátor­lapot? — kérdém szigorúan... A becsü­letes cserkész igaz és őszinte, semmit el nem hallgat, semmit le nem tagad. A legjobb mászó állott elő lecsüggesz- tett fejjel. Bevallotta bűnét, melyet azzal óhajtott enyhíteni, hogy a nyíláson át a villámot akarta lefényképezni... Tekintettel arra, hogy nagy érdemet szerzett azzal, hogy ő mászott a sátorért a fára, enyhe büntetést kapott... Két nappal és egy éjjel neki kellett a men- házban a kályhákat fűtenie, hogy ázott ruháink megszáradjanak. Csinált is olyan meleget, hogy az egyenlítő alatt kép­zeltük magunkat... E túlbuzgóságnak meg lett az a követ­kezménye, hogy egy nappal hamarább érkeztünk haza, amiért senkisem ha­ragudott meg, sőt áldotta mindenki a „villámfotografust“, mintahogy társai elkeresztelték és sokáig igy is becézget- ték... Uj Herczeg Ferenc könyv: PRO LIBER­TATE. Rákóczy Ferenc regénye. Két kötet, 000 oldal, füzrre 288, kötve 432, egész bőr­ben, számozott példány, a szerző aláírásával 600 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel azonnal küldjük. Kérjen ingyenes könyvjegyzéket  szivláfd álmák ha a balkezébe is kisugárzottak karakterisz­tikus jellegzetességei az angina pectorisnak, amely egyike az érelmeszesedés legijesztőbb jelenségeinek. A fájdalmak elviselhetetlenek, folyton erősödnek iélekzetvételnél. Az egyedüli gyógyszer, amely valóban hasz­nál az érelmeszesedésnél: Prof. Dr. Mlade­jowsky Sklerolsyrupja. Rögtön a kúra kezdetén, öt üveg Skle- rodsyrup elfogyasztása után enyhülnek az angina fájdalmak és a kezelés végén eltüntk egész sor betegségi szimptomu. így megszű­nik ,a fülzugás, a szédülés, az álmatlanság, valamint a gyomor rendellenességei. Professzor Dr. Mladejowsky Sklerolsyrup- ja, — hála összetételének — csodálatos ha­tással van, mert eltávolítja az artéria falak­ról a savakat és ezáltal megadja a véredé­nyeknek a kellő rugalmasságot, amely szük­séges, hogy helyreállhasson a jó vérkeringés. Am;nt látható, a Sklerolsyrup az érelme­szesedés főokát iküszöböli ki. Cukorbajasok ,.D“ jelzésű Sk'erolsyrupot vegyenek, amely cukor nélkül készül. „Az érelmeszedés és annak uj gyógymód­ja Professzor Dr. Mladejowsky Sklerolsyrup­ja által'“ című brosúrát, amely számos kö­szönő levelet tartalmaz, orvook és betegek elismerő ileveleit, ingyen lehet kapni a gyógy­szertárakban, drogériákban, vagy pedig k - vánságára posta utján elküldi a iőkrakat: U. & L. Ciona, Bucureşti, III. Str. Speranţe y.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents