Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-31 / 25. szám

o ELLENZÉK 19 3 7 január 31. Copf és szív a váló peres Angliában Irtózik a házasságjogi reformoktól a legszenzációsabb válóperek hazája LONDON, január hó. Vili. Edvárdinak le kellett mondania Írón járó', mert ogv elvál; asszonyt akart fcilc- '■é-g-üil venni, -az angol királyi udvar Ismét ki­rekeszti az udvari fogadtatásokról az elvált ház-astáirsokit, anglikán érsekek és püspökök komor szav.vkkal hadakoznak az egyre ter­jedő vallási járvány ellen, a parlament elé a váili ok megkönnyítését célzó törvényjavaslat kerül, a londoni Di­vorce Court most kezdődő ülésszaka pedig rekordszámok jegyében áll: 1500 válóperben keli! a bíróságnak liltóletot hirdetrue rövid né­hány hét alatt. A válás nagyúri divat A válások kérdése még sohasem volt olyan aktuális Angliában, mini mos. Ér.ihotő, hogy a küliöd az ellentmondó hírek között nem gén i-rneri ki magát. ! n \ 'chetséges, hogy a legszenzációsabb válóperek országában változatlanul tovább él a viktoriánus idők merev előítélete elvált házfeekkel sezmben? Hiszen a válópe­rükről szóló törvényszéki tudósítások a napi­lapok legkedveltebb rovatai közé tar'oznak. és a beszámolókban egyremásra szerepelnek az angol társadalmi élet legjobb csengésű ne­vei. Már-már, úgy látsz k, mintha alig volna arisztokrata-család, mely immunis maradna a válási járvánnyal szemben. Nézzük csak a köze’múlt és közeljövő válópere.ben szereplő neveket. Válik az ősi főnemesi családból származó Earl of Warwick, válik egyesztendős házasság után Jersey ifjú grófja. Viscount Bangor fia, Ely márki húga, Lord Glenconner öccse, Sir Ed várd Houitcn másodszor férjhezment öz­vegye szerepelnek a bíróság 'tarka listáján. Gíadys Cooper, a nagy angol színésznő, már elvált második férjétől, Sir J. Pearsonttól, a világhírű könyv, és lapkiadótól. A legnép­szerűbb angol házaspár. Mr. és Mrs. Molili- on, ahol úgy Jimmy, a férj, mtpt Amir a feleség, a repülés világrdkordere, most ál a válás kimondása eílő.t. Oldalakon keresz­tül folytathatnám még a ragyogóbbnál-ra­gyogóbb nevek fels orolását s műnél hosszabb volna a lista, annál jobban bebizonyosodnék, hogy a válás Angliában csak bizonyos ki­váltságos társadalmi és anyagi helyzetben lé­vő körök divatja és — előjoga. Az udvar és a nép ellenszenve A konzervatív udvari körök — VILI. Ed­várd uralkodásának rövid epizódjától elte­kintve — elzárkóznak az elvált férjek és fe­leségek elő.t, de a társadalmi életben vezető- szerepet játszó előkelő és életvidám élem, az úgynevezett ,,smart set“, már el sem lúd képzelni há­zasságot válás nélkül. A nagy tömeg azonban, bár borzongós kí­váncsisággal olvassa a válóperek intim rész­leteit,, nem érez közösséget a „divorce-drá- mák és komédiáik előkelő szereplőivel. így érthető, hogy Mrs. Simpsont és az alsóbb néposztályok, a kispolgárság, sőt a munkásság egyes ré­tegei Ítélték el. Az angol nagy tömeg (magatartása a vá- ással szemben csak másodsorban vezehető vissza vallási és erkölcs! indokokra. A főok az angol válási törvényben rejlik. Kitűnő összeköttetésiek és bőséges anyagi! eszközök nélkül még mindg nehéz vagy majdnem lehetetlen elválni Angiiban. Ezen a kisebb reformok sem változtattak sokat. így már ér helő, hogy Aingiiia millió és millió állampolgára, mintán a lehetőségei amúgy sem engedik meg, hogy gondo jón a válásra,, b'zonyos ide- genkedét el, sőt ellenszenvvel1 tekint azokra, akik megengedhetik magjuknak a válás luxu­sát. A „Divorcet-law“ Az eddig érvényben ilévő „Divorce-Law“ szem,; ia bíróság csak akkor mondhatta kii a válást, ha az egyik házasfélről bebizonyoso­dott, hogy megszegte a hitvesi hűséget. Ha a házastársiak közös megegyezéssé! akarnak el­válni, úgy rendszerint a férj vállalja a válási indokol szolgáltató kaland színlelését. Mindez azonban nem megy egyszerűen. A te emes bírósági költségeken k vüit gondos, kodni kell egy rendhivü ügyes és befolyá :o ügyvédről, am! Angiliiáb.n bizony szá: .hirba. •• vagy még -többe is kerül. EzenfeHi n válási tanácsok szárma távolról) -sem fele meg a keresletnek, úgyhogy közönséges ha­landóknak két-három hót heilyett néha évekig is vánnioik kell, mg ügyük fángiyadásra 'kerül. Már évtizedek óa érzik Angliában, hogy ez a felemás helyzet fenntuniihatiatilan, de a kormányok nem igen mertek hozzányúlni a kérdéshez. Mo tanáig sem történt volna sem­mi, ha az oxfordi egyetem nem választotta vona meg képviselőjének A. P. Herbert«,, a kitűnő angol humo­ristát, ti hires „Punch” főmunkatirsát. Herbert, akinek győzelme a választás egyik legna­gyobb meglepetése volt, egészen máskép fog­ja fel honatyai hivatását, mint képvselőiár- sak Nem csatlakozott egyik párthoz sem, a nap- politikával nem :s igen törődik, hanem minden erejét az angol „copfok“ eílleni küz­delemre forditja. Szerinte a nagy pol/udkánáL fontosabb mil­liók és milliók egyéni sorsa és ezért csupa olyan reformot hoz a parlament elé, mely ama szolgál, hogy megkönnyítse az átlag­polgár, a „man of die street“ éiletét. ö ma­ga huszonkét esztendeje példásan boldog ha- za.-iságban él, négy gyereke és unokája van, úgyhogy igazán nem vádolható önzéssel, -.maikor a válási reform úttörőjévé szegődött. Sőt tudta, hogy hálátlan feladatot vállal ma­cára. Egy konzervatív képviselő, Mr. de la Bcre — hasonlóiképpen, boldog férj és csa­ládapa — szövetségese lett és egyii'tes erőfeszítésük kicsikarta a csodát: a válási reform az alsóház nagybizottsága dlé került. Sőt első olvasásban már meg is szavazták Mr. Herbert törvény ja vaslal át. Ez annál em- litésreméltóbb esemény, mert egy évtizedben talán csak egyezer fordul elő, hogy egy egy­szerű képviselő által beterjesztett szavazat- el­jut a szavazásig. Viszont meg érdekesebb a honatyák félelme, mely a szavazáskor oly nyíltan megmutat kö­zött. Aki csak tehette, — választóira gon­dolva — kitért az állásfoglalás eiől. A döntő pillanatban a House of Commons ferme ki­ürült, a hatszáztizenöt képviselőből csak k.- lencven ,,M. P.“ maradt a teremben. Igaz EZ IS ÉLETBOLCSESStG... Valami selejtező, unalmas munka közbei szokásom ellenére halk dudorászálba fogtam mikor váratlanul rám nyitoot az együk ke nyeres, áll. dohányos hajtásom, ki Is az in gyenes muzsika hallatára emdyen szavakr: fakada: — Mi lelt Téged, Testvérem az Urban hogy nótázásra adtad a fejed? Eddig soha sem hallottalak dajnilni bor és társaság nélkül. Ez bizony olyan igazság vök, amit nem le hetetrt: elcsavarni s hogy a rendet megtörtem annak valamelyes okát kellett adnom. — Ismered-e a hegyre vígan mászó és s völgybe bánatosan leereszkedő Tál Eulenspie gél történetét? — kérdeztem a barátomtól — Ismeri a nehézség — szólt rám kurtán — Ped-g igen szép történet komám, d< olyan régti, hogy annak már a fele sem le hét igaz. Elleniben elmondok Neked eg) újabb mesét, melyet egy zsidó könyv-bő;' lop tarn ki. Abból aztán megtudhatod, hogy mii­től van nekem is olyan nótás kedvem. * Egy rabbi elindult a titkárjával, hogy eg) gazdátlan gyárat árverésen megvegyen Éjsza­kára egy kurta szállodában hált meg s más nap, mikor már célja felé megtette a fél utat, csak akkor vette észre, hogy pénzét az éjjeli szállásán felejtette. Ha visszatér a fogadóba, ilekés k az árverésről; ha -tovább megy, nincs mivel megvennie a gyárat. Mégis úgy hatá­rozott, hogy útját folytatja s szerencsésen felhajszolt kölcsönös:zeggel meg iis vásárolta az üzemet. Visszatérőben megállót; a fogadó előtt, hogy az oh felejtett pénze után érdek­lődjék, de a vendéglős megelőzte ebbeli szán­dékában, már hozta is kifelé a itömött tárcát. Mikor a rabbi- ezt meglátta, -a többiek mál­ló bámulatára keserves sírásba fogott. A tit­kár szapora faggatására csak ennyit válaszolt: — Ne kérdezz semmit! Majd egyszer el­mondom, hogy miért sírtam. Telt-múlt az idő, a rabbi annyira -leszegé­nyedett, hogy faluró'-fa-lura kellett járnia, szégyenkező kéregetéssel biztosítva sovány kenyerét. Vándorlása során eljutott abba <a helységbe, melyben egykori t tkárja is élde- ' gélt, elég jó módban, aki azonnal felismerte egykori főnökét, de hallgatott vele s éppen pén.ek délután lévén, felszólította a szánal­mas áPaipot-ban levő vándort, hogy az ün­nepre legyen a vendége. Egyúttal' pénzt adóit neki s elküdötte a rituális fürdőbe, hogy az ünnep beállta előtt mossa le magáról az ut szennyét-porát. Már sötétedni kezdett, a vacsora Ideje ve­szedelmesen köze’edett s -a rabbi még mind g nem tér vissza a -tisztálkodásból. A házb gazda felkerekedett, hogy késlekedő vendége után nézzen s miikor be.épett a fürdőbe, a vén Mathuzsálemet nyakig a vízben találta, amint -t or kaszakad iából énekelt. A titkárnak eszébe jutott, hogy régi mes­tere az üzemvísár alkalmával épp>en ellenke­zőleg viselkedett s égette a (kíváncsiság, hogy a két véglet közöti összefüggést megtudja. — Rebbe! — szólította meg a buzgó dal­nokot várakozásteljesen. — Te nem ismertél rám s én nem árultam el magam, de most már felfedezem előtted, hogy én voltam a titkárod abban az időben, mikor a szeren­csés vételed melleti az elveszett pénzed is megkerült. Nem magyaráznád meg nekem, hogy akkor miért sirtál és most miért éne­kelsz? Az öreg pap hirtelen elcsendesedett s csak hosszabb szünet u.án tört ki belőle a halódó szó, mely úgy hangzott, mintha -távolodó léptek gyengülő zaja lenne. — Tévedsz,, édes fiam, mert én is azonnal megismerte ek, de ugyanabban a feltevésben voltam felőled, mint te felőlem. S ha már nem kell bemutatkoznunk egymásnak, na­gyon időszerűnek találom, hogy feleljek a kérdésedre. Miikor annyira dédelgetett a sors, hogy nemcsak előnyös vásárit köthettem,, hanem az elveszettnek hitt pénzemé; is visszakap­tam; megéreztem, hogy a szerencse olyan magasra dobott, ahonnan már csak lefelé gu­rulhatok. Ezt a „ráktér löt“ sirattam én meg előre. Sajnos, a sejtelmem annyira valónak bizonyult, hogy mire Hozzád érkeztem, a vi­lág körültáncolt vagyonából csak- azt a ron­gyot mondhattam magaménak, -amelyik még rajitam lötyögött. Amiig fürödiem, valamelyik hits-orsosom erre is megéhezett s elemelte. Ebben a pillanatban semmivel sem vagyok kü'önb helyzetben, mint m kor a világra jöt­tem: csak pucér testemmel és- meztelen lel- kemmel rendelkezem, — ha ugyan ura va­gyok azoknak -is. Ennél már mélyebbre nem csúszkálom, ezután csak az emelkedés ikö- vetkezhetik. Ezért fogtam én olyan hangos nótába. S miután ilyen állapotban a kapasz­kodás; el nem kezdhetem, megkérlek szé­pén kedves gyermekem, hozzál nekem vala­mi' ruhafélét, hogy bújhassak ki ebből a víz­ből . .. * — Nos barátom — csaptam a szót türel­mesen hallgató vendégem felé — engem is oyan éneklő kényszer kezd szorongatni, mint az öreg r-abbt. A daliam halkan indult, mer; még rajtam is van holmi toldozott- foldozotl ruhadarab, de ha valaki segítségem­re jön s ettől is megszabadít, akkor majd olyan zajos nótába fogok, hogy a könnyeim potyognak tőle. S velem együtt ki tudja, még hányán!... Fancsá’i Sándor. Ha fej, vagy fogfájása van, Ha ideges, vagy reumás, Ha menstruác ós, vagy ál­talában akármilyen fájdal­mai vannak — VEGYEN Jawol­mert mint ;d' gcsilla- pitó — a Ml« páratlan a maga neméb-.n ! Kapható: gyógyszer­viszont, hogy ezek közül hetvennyolcán a törvényjavaslat mellett szavazok. Pedig Mr. Herbert igazin nem kivan tú­lontúl merész változtatásokat. Javaslata sze­rint a válás hűtlenség esetén, háromévi hűt­len elhagyás, lega ább öL esztendeje húzódó elmebaj, három éven keresztül bizonyítható iszákosság, végül életfogytiglani fegyház té­lét esetében volna kimondható. Eddig pél­dául az a szerencsétlen asszony, akit férje cserben hagyott, élete végéig nem nyerhette vissza szabadságát. Újszerűbb ezeknél a könnyítéseknél a Herbert á.tal javasolt megszorzás, amely a házasság első öt esztendejére kizárja a válást. Az egyházi körök véleménye megoszlik. Modernebb papok szükségesnek tartják a válási reformot, szigorúbb felfogású egy­házférfiak szembehelyezkednek vele. A közelmúltban majdnem bizonyosnak látszott, hogy a Herbert-féle javaslatból -tör­vény lesz. A királyválság óta fellépett vá­lás-ellenes hangulat miat; azonban most már igen kétségessé vált a nagyon komoly .szán­dékú humorista reformjának sorsa. A hagyo­mány erősebb Angliában, mint minden más meggondolás. Ráskay Lásrió. A 13-as beteg 400.000 levélben, keresi rokonait PÁR IS. Január hó. A világháború egyik szomorú utójátéka játszódik le az egyik párisi ideggyógyinté­zetben. Az intézetben tizennyolc óv óta ápol­nak egy francia katonát, aki o háború egyik ütközetében elvesztette emlékezőtehetségét. A katona egy német—franci-a fogolycsere révén került vissza hazájába és semmire sem emlékszik előbbi életéből. Az intézetben csak megszámozták s a tizenhármas számot kap­ta. A hatóságok többször kerestették a lapok utján hozzátartozóit, eddig azonban nem si­került megállapítani, hogy a szerencsétlen ember kihez tartozik. Az intézet nem kevesebb, mint négyszáz ezer leválváltást folytatott, hogy felkutassa a hozzátartozókat. Rengeteg család jelentkezett s ezért volt ez a nagyszámú levélváltás. Végül is két család maradt, amelyek valószinüsitették. hogy a katona hozzájuk tartozik. Legvalószínűbb, hogy az az özvegy a katona legközelebbi hozzátartozója, aki férjét sejti az emlékezetét vesztett ember­ben. Három pszihiáter most azon fáradozik, hogy az asszony és a férfi megvizsgálásából meg­állapítsa, hogy valaha is egymáshoz tartoz­tak-e, vagy sem. Az orvosszakértők négyheti vizsgálati időt kértek. A várva vári nagy Bíönyvesemény 1 Has'sásfl'yi Zío?4í üfatfihias Stex. ÍMátfyás regényes élete) Kapható 432 lejért fűzve (3 kötet, több mint 1000 ol !al) vászonkötésben 643 lej rt az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítunk.

Next

/
Thumbnails
Contents