Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-27 / 21. szám
magiya Giordano Bruno életregénye Du gleichst dem Geist den Du begreifst. (Goethe). Az úgynevezett »nagy idők“, -amelyeket most átélünk, vájjon az élmények és események nagyszerűségére, gyors változásaira, vagy arra vonatkoznak-e, hogy a világrengető“ nagy események úgy kergetik egymást, hogy minden hőnapra legalább egy jut olyanokból is, amelyekből azelőtt minden évre alig jutott több egynél. Valószínűbbnek látszik, hogy az események gyors tpergése beteges állapot s a mai nemzedék viselkedése a lerongyolt idegezetü ember kapkodó, ingerlékeny, türelmetlen, sokszor ko!erikus feltob- banásaihoz hasonlítható. de nagynak legfeljebb az emberiség szenvedéseit szabad ma nevezni. Ebben a (tekintetben, de másban is Raífy Ádám kitűnő életrajzi regénye azt bizonyítja, hogy korunk veszedelmesen hasonlít Giordano Bruno korszakához — és ezzel talán a legnagyobb dicséretet mondtuk el egy (közel 400 évvel ezelőtt kezdődő kor regényéről, hogy bámulatosan megbízható, részletekbe menő pontossággal megirt korrajzban, amely minden jelenetnél és fontosabb esemény beáll kásán áll. az egész európai, politikai, művészeti és tudományos élet keresztmetszetét és korképét tünteti fel: állandóan a mai Európára kellett gondolnunk, a türelmetlenség és ízgágaság szakasztott mására. Mindenki, aki ezt a könyvet figyelemmel olvassa, meg fogja állapítani és hátborzongással fogja felismerni, hogy abban a korban is milyen mesterien értettek ahhoz, hogy a szere tetet és ragaszkodást szoritó gyűrűkkel, kerékbetöréssel és más hasonló módszerekkel érvényesítsék, vagy pedig, hogy a más hitet vallókéit csupa jó indulatból „a Jegkönyörülete- sebben, vére ontása nélkül“, máglyán elégetéssel büntessék meg. A korszak bőségesen termelte a nagy művészeket, felfedezőket, filozófusokat és államférfiakat is, viszont felforgató nagy eseményekben sem volt éppen szegényes. „A máglya“ egy regénye« hajlamú, változatosságot szerető, nyughatatlan és uj, merész gondolatokról túlbuzgó lángész életét adja. Látjuk Giordano Bruno ráteszi egyéniségét, amint állandóan gyarapítja tudását, folyton gazdagítja és finomítja ismereteit, amint állandóan tanul, de legtöbbet mégis magából merit; amint érzi, „hogy nem lehet a krisztusi szeretet tiszta kagylójával, a világosság és értelem szent akaratával kimérni a butaság és gyű ölet sötét óceánját.“ Nyilvánvaló, hogy a rendkívüli hiányos adatokat, amelyek Giordano Brúnóról fennmaradtak, ki kellett egészíteni az érveknek, érzéseknek, korhű szokásoknak és helyzeteknek megfele'ő beállításával. Érezzük a regényből, hogy Giordano Bruno örökös küzdelmének és vándorlási hajlamának nem elégedetlenség, meghasonulás és queruláncia az a'ap- ja, hanem ellenkezőleg: az igazság szere: este és íegyőzh etet len optimizmus. És ha néha- néha elkeseredik is és Ahasverusnak képzeli is magát, hogy a vándorbotot ismét kezébe kell vennie és ha a Szent-Bertalan-éj hallatára felkiáltja ,,Iite, nnssa esti" — ,,menjetek, el vagytok bocsátva. Mindenki és minden el van bocsátva; a hit a szeretet, a bárányok és a pásztor, Krisztus könnyes, tehetetlen keresztje“, akkor Bruno több mint ember, több mint f lozófus: apostol. Apostola annak a hitnek, amelynek nevében őt „könyörül«!ességbő.“ máglyán elégették. Hitének és meggyőződésének a .terjesztése ész, a logika és a szeretet meggyőző fegyverével: ezek voltak vándorlásának igazi rugói. Mi egyéb hajthatja ezt az emberit Servette máglyahalálának helyére, Genfbe, mi viszi ot Lyonba, Toulouseba, Parisba, Londonba és Németország különböző városaiba, amelyekről pedig e'őbb Tasso é; Petrarca Írásaiból csak eivetendőt és elítélendőt hal- IcMe — m: egyéb ez, mint a tanulni és tanítani vágyás, a tudásnak dinamikus feszitő ereje, amely megnyilatkozásra vágyik és amely tudósának nagyszerű kincsét az egész emberiséggel megosztani szeretné. Mígnem a frankfurti karmeliták kolostorában össze- akad régi velencei barátaival, honvágyán nem lúd többé uralikodni és belerepül abba a lángba, amelynek fellobbanását többször látta és arme'ytől éppen úgy nem tudta magát távoltarani, m ntahogy honvágyán sem (tudott uralkodni és azon a harcos természetén j vem, hogy mindig egyenesen és bátran, kér- ! teles fenntartás nélkül adja át magát meg- i Spanyol nacionalista katona gránátot dob harc közben. Windsor herceg, volt angol király, a síelést tanulja Bécs közelében. Rovatvezető: DU. BKÖDY MIKLÓS. 20. sz. feladvány. k Prikryl BAÖl SOtét: >Kc5, Ve4, Fd3, Hb3. gy; hl, f6 fii drh.) 8 Világos: Ka7, Vf4 Bb4, F<12, Ho3 és e7. gy: b2 ás eh. (8 drh.) Világos indul és a második lépésre mattot ad. Hírek a sakkvilágból. Amsterdamban (Hollandia) nemrég 8-as mes1 tér versenyt rendeztek. Eredmény. I—II: Dr. Euwe lés Fine (5 pont); III: Dr. Aljechin (4%); van den Bosch, Grünfeld és Landau: 3%. Kmoch 3, van Schelting: 0. A Hastings-i (Anglia), minden évben tradicionálisam karácsonykor megrendezett mes- t er verseny eredménye: I. Dr. Aljechin (ugy- látszik, kezdi régi formáját visszanyerni): 8. I II. Fine lYi. III. Eliskases: 5%. (A másodiktól elválasztó 2 pont különbözet mutatja a (vezetők ex tea'klasszisát. Feigin és dr. Vidmár: 4%. Winter: 3%. Tylotr és Kollanowski: 3 (KoltanowsM-tól többet vártunk!) Miss Menschik (a világbajnoknő!) iás Sir Thomas: 2% (Thomas az utóbbi évben már hanyatlóban van.) , Eliskases és Spielmann-mik Ausztria bajnokságáért a Semmeringen lefolyt páros küzdelme E. minimális győzelmét eredményezte -f-2—1 és 7 remis arányban. Tekintettel a nagy karkülönbségre, (Eliskases 25, Spiel- maatn 55 éves) az eredmény nem is nagyon meglepő. gvőződésének — és viselje is .annak konzekvenciáit! De álljon it>t ennek a kivételes egyéniségnek éreztetésére a dediikáció, amellyel Bruno uj könyvének egy példányát ajánlja: „A nolai Philothcus Jordanus Brunus, egy magasabb teológia és tisztult nemes filozófia doktora és tanára, az a filozófus, akit Európa minden kiváló egyeteme ismer és becsül és hódolattall fogad; aki mindenütt otthon van és csak az aljasoknál és barbároknál idegen; aki felrázza a szunnyadó lelkeket és megfékezi a fennhéjázó és konok tudatlanságot; ak'nek minden tette egyetemes ember- szeretetből fakad; aki egyformán Esztel mindenkit, — itáliait és britet, férfit és nőt, a mitra hordozóját csakúgy, mint a korona viselőjét, a polgárembert és a katonát, a papot éppen úgy, m;,nt a csuha nélkül járó1'; aki azt szereti legjobban, aki embertársaival szemben megértő, hu, aki müveit és akinek, cselekedetei áldást hoznak mindenkire; aki előtt elsősorban az a fon'os, anrben az ember igazi arca megnyilvánul, vagyis a lélek cs a i szellem műveltsége; akit gyűlölnek .1 buta,- j ság és képmutatás terjesztői, akit a tiszta j lclkück és a haladás híves szeretnek és akit | az emeikede t szelleműek ünnepé nek: iid- ! vözli az oxfordi egyetem nagytiszteletü és hi- j rcs kancellárját és elöljáróit.“ Ezt az embert denunciálisra börtönbe le- { hétért'verni, faggatni, kínozni és végül engesztelő, bűnbánó vallomásra bírni, amíg estik vallási kérdéseket feszegettek, — de amint a római vészlörvényszéken érezte, hogy „itit már éle:e egész (tartalmán, értelmi meggyőződésének, fiúi szeretettel imádott filozófiájának lényegén van a hangsúly“ — mondja a szerző —, kitör a kiáltás a testileg megnyomoriilo.it és lelki kinzás minden eszközével meggyötört emberből: „Nincs-en mit visszavonnom!“ — „Aki féilti a testét, még sohasem érezte magát egynek Istennel“ — mondita Bruno és vállalta e kijelentésénak minden következményét, azt is, amit már csak a müve ben való továbbélés és igazságában való feltétlen megnyugvás enyhíthet. E mesteri életrajznak és bámulatos 'tájékozottságra valló munkának a hátterében Copernicus, Luther, Angliai Erzsébet, II. Fülöp, IV Henrik, VIII. Kelemen pápa személyei állanak. A vallásháborúk s a kor eseményei vonulnak el .a könyvben előttünk, uj „eretnek-itudomá- nyok“ kapnak lábra, világfelforgató uj liánok terjednek el szerte a vi’! ágon és követelnek újabb és újabb mártírokat. De hogy a nolai lris tanítónak, Atttaldonak Giordano Brúnóba oltott tanítása akkor is igaz volt és ma is igaz, hogy t. i. „a könyvek, ha megölik is őket, örökéletüek", — az ennek a transsyl- ván író 'álltai irr kitűnő könyvnek is a legszebb példázata. D. I. 23. sz. játszma. (Nottinghamá verseny, 1936 augusztus.) Világos: Alexander. Sötét: Botwinnik. 1. e2—el. c7—c5 2. Kbl—c3. Hb8—c6 3. g2—g3, gl—g6 4. Ffl—g2. Ff8—g7 5. Hgl—e2, e7—éti 6. d2—d3, Hg8—e7 7. 0—0, 0—0 (Az e4 és e6 gyalogpár kivételével az állás teljesen szimometeikuis. Ez talán sötétnek minimális előny, mert a .,d4“-pont jobban hozzáférhető.) 8. Fel—e3. Hc6—d4 9. Vdl—d2. d7—d5! (E lépéssel sötét megragadja az inicialivát.) 10. He2—f4. döxe4 11. d3xe4, Vd8—e 7 12. Bal—dl, BfS—d8 13. Vd2—cl. b7—laß 14. Bfl—el, Fc8—aG 15. Kgl—hl. ..... (Világos már zavarban van, mert sötét erőteljes pozíció játékával szemben figurái meglehetős tétlenségre vannak kárhoztatva.) 15................ He7—c6 16. Hc3—e2, Hd4xe2 17. Bdlxd8-f, Ba8xd8 18. Hf4xe2, Fa6xe2 19. Belxe2. Fg6xb2 (Világos cserea járnia la hibásnak bizonyul! és egy gya’ogba került. A fiatal orosz baj nők a továbbiakban mintaszerűen aknázza ki előnyét.) 20. Vclxb2, BdS—dl-’21. Fg2—fi. Rdlxfl-r 22. Khl—g2, Bfl—dl 23. Be2—d2. Bdlxd2 24. Fe3xd2..' Vc7—eő 25. Vb2xe5, Hc6xe5 26. Fd2—c3, f7—f6 (E lépés mutatja azt, hogy Botwinnik a végjátékot precízen előreszámitotta.) 27. Fc3xe5. fGxeő 28. a2—a4. Kg8—f7 29. Kg2—f3. c5—c4 30. Kf3—e3, Kf7—e7 31. f2—f4 Ke 7—d6 32. c2—c3, Kd6—c5! 33. f4xe5, b6—1>5 34. a4xib5, Kcőxbő 35. Ke3—d2. Kb5—a4 r világos feladta, mert a kírályszárnyi gy iglépések kimerítése után a „bS“ pontot sötét királynak át kelt engednie.
