Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-17 / 13. szám
8 vmm nr.LBNzßK If 9 3 7 In nu Ar 17. Fiatal magyar történész tárgyilagos könyve a transsylvániai románok nemzetiségi karcairól — Mester Miklós értékes müve a: 1863 64-i transsylvániai országgyűlésről és a román nemzetiségi követelésekrő Az elmúlt esztendő végén jelent meg Budapestit Mester Miklós fiatat magyar történész román vonatkozású könyve, melynek romániai erjesztését a román követség rögtön engedélyezte. Szerző nagyjelentőségű könyvében m.ncegy 250 oldalon tárgyalja a transsylván ai románság történőiének egyik legérdekesebb fejezetét: az 1863 —-64-i országgyűlésit és annak román nemzetiségi vonatozásait. A könyv több szempontból kiválik az eddig magyar szerzők román vonatkozz u könyvei közül s ezért a román ai mgyarság különleges érdeklődésére tarthat számot. * A világháború után elég sok román vonatkozású könyv és kiadvány jelent meg magyar szerzők 'tollából Mintha azt a sok felületessége; és nemtörődömséget aikarták volna jóvátenni, amit a romin kérdésben a világháború előtt a magyarság legnagyobb része tanúsított. Sajnos, a román vonatkozású kiadványok legnagyobb része a tudományos tárgy lagosság tekin etében igen sok kivánnni valót Hagy maga után. Legtöbbször csak magyar forrásokra, magyar könyvek adata ra támaszkodnak s igy felfogásukban és eredményeikben az egyodaluság hibájába esnek. Megfeledkeznek arról, hogy ezzel a felfogással sem a tudománynak, sem a magyarságnak nem használnak, — sőt, amint azt friss példák is igazolják — a kisebbségi sorsba jutotr magyarságnak egyenesen ártanaik. A tárgy’lagosság utján... E megálilap tások a ul örvende es kivételt képez Mester Miklós könyve. A fiatal szerző komoly és lelkiismeretes munkával gyűjtötte össze könyvének anyagát, elsősorban román forrásokból. Évek óta szorgalmasan tanulmányozza az egykori és legújabb román kiadványokat, melyeket német és magyar munkák ada aival ellenőrzött a legmodernebb történeti módszert használva. Román forrásainak gazdagságára jellemző, hogy S ncai krónikájának 1844-es kádasától kezdve minden nevezetesebb román müvet felhasznált, ami könyvének tárgyára vonatkozóig 1936- ig megje'ent. Hogy csak a nevezetesebbeket említsük: Teodor V. Pacaiban, loan Cavaler de Puscariu, Sazuna, dr. loan Lupas, Gold s, Gh. Bogdan Duica, dr. Valeriu Moldovan, stb. művel éppen úgy szerepelnek nála, mint Stephan Ludwig Roth, Szekfü Gyula és más magyar és német történészek. Az igy összegyűjtő t anyagot lelkiismeretes ikr tikával, de az igazság fe'tét en tiszteletével rendezte el. azerző tudatosan valija az uj magyar törté- netirá nak Rómán Bálái p által lefektetett aiapelvét, mely szerint „az igazságtól a nemzőinek nincs m’-T tartania... holott az igazság e ha'lgatása.,. egyértelmű a moroii ás megtagadásával s az ezen nyugvó nemzeti eszmény elárulásával... Ezt az utat magyar történet ró nem követheti és nem járha ja. Az 6 útja — csak az igázság útja lehet.“ A taranssylvániai románság 1848 után Szerző könyvének anyagai négy részben tárgyalja. Első fejezetében egy rövid történeim összefoglalást ad Transsy'vania lörté- netérő’; a második részben az 1863—64-i országgyűlés közvetlen előzményeit ismerteti, míg a harmadik é.s negyedik ré zben a románokra vonatkozó egyenjogúsítás1 országgyűlési javasltatok történetét és az ezzel kapcsolatos harcokat írja meg. A könyv négy fejezete közül kétségkívül a három utolsó a legjobb. Ezekben eredeti primer források anyagát dolgozta fel a szerző, kinek el.csorbán ez is a feladata. A bevezető történeti visszapillantás inkább általános jellegű s nem mindenütt eléggé világos; néhány helyen nagyon hézagos, .ami különben a do’og természeténél fogva érthdtő. Ellenben a könyv tu- lajdonké-peni tárgyát képező három következő rész alapos részletességgel tárja fel előt*) Pontos címe: ..Az autonom Erdé'y és a román nemeztisézi követelések az 186 a—64. évi nagyszebeni orszígzvülésen“. Megrendelhető: dr. Kövér lános Bucuresiti, Str. Sf.ntii Voevozi so. Ára 100 lej. tünk az akkori román küzdelmek helyzetér l és je’enlőségét. Köztudomású, hogy a transsylvániai ro- | mánság az 1848-as forradalom leverését kö- j vető abszolutizmus elő éveiben nagyon csa- ] lódottnak érez.c magát. Az osztrák katonai ! parancsuralom sokkal kevesebb jogokat adóit neki, mint azt remélte. Wohlgemuth altábornagy keményen lépe.t fel a román vezetőikkel szemben, akiket rendőri fe.ügyelct alá helyezett; lapjukat, a „Gazeta Transilvaniei“-: pedig betiltó ta. A románság cm alti elkeseredése panasziratokban és Becsbe küldött tiltakozó kü döttségek munkájában robbanj ki, de minden eredmény nélkül. Sőt a küldöttségben résztvevő Avram Jancu-t a rendőrség kiutasította a fővárosból. A románság helyzete csak i860 után változott meg az u. n. októberi diploma és a februári pátens következtében. E két rendelkezés által a Habsburgok tulajdonképpen fö- deraizálni akarták az osztrák birodalmat. Az igy elképzelt birodalomban a császár a románságnak megad a a nemzet; egyenjogúság kivívásának feltételeit s igy kezdődött meg 1S61 után a transsylvániai románság harca a nemzeti egyenjogúságért. A román egyenjogúsági törekvések Ferenc Józ ef 1861 márc. 24-én elrendelte a transsylvániai törvényhatósági élet visszail- ■litisát Az országrésznek ekkor 10 megyéje, 5 székely és 9 szász széke, valamint 2 szász j kerülete volt, melyek a szabad királyi váró- I sokkal együt. képviselték az autonom tör- j vény hatóságokat. E törvényhatóságokban a J románság tekintélyes részt vett A hunedoara- megyei bizottmány jo százalékban román volt; ennek megfelelően a h va tálas é etben a román és magyar nyelvet párhuzamosan használták Nasaud és Fagaras vidékén kizárólag a román nyelvet nyilvánították belső hivatalos nyelvnek. A Nasaud-i törvény ha .ósági gyükben Bethen Gábor gróf kormánybiztos román nyelven nyitotta meg a gyűlést. Cluj megye a magyar nyelv mellett h vatalos nyelvnek minősi’.ette a román nyelvet ós a többi megyéket is felhivta erre a lépésre. Er- rő, az eljárásról Negru tiu János az 1863-i országgyűlésen meleg elismeréssel emlékezett meg, mikor ezeket mondotta: „Magyar testvére nk a nyelvi kérdésben teljcsitették követeléseinket. A megyékben hivatalos nyelvnek nyilvánító ták nyelvünket, épp úgy, mint a magyar nyelvet. A megycgyülcseken a megjelentek románul épp úgy beszélhettek, mint magyarul és a határozatokat is két nyelven hozták. Mondhatom, hogy ebben a tekintetben magyar testvéreink kezdettől fogva nagyon I bcrálisok voltak.“ (259 old.) A románság azonban ezekkel az engedményekkel nem vöt megelégedve. A vezetők öntudatosan és intnazigens módon köve;élték a teljes nemzeti és politikai egyenjogúságot és a fenti engedményeket visszautasító.ták. M nden megyei bizottmányhoz külön memorandumot adtak be és követelték a nemzeti egyenjogúságot. A román papok a vidéki falvakból összegyűjtötték a népet, mely nagy tömegekben vonul; be „Limba“ és „Egalitate“ c. felirísu zász ók alatt. A vezetők rendszerint bevonultak a gyűlésre, ahol román nyelven elmondották véleményüket, majd pedig tűn etően kivonultak a teremből. M kor a császár látta a törvényhatósági küzdelmek eredményte en-ségét, 1863-ra uj országgyűlést hivott össze a román nemzeti egyenjogúság :árgyában. Erre az országgyü- lé.-re a képviselőket a románok által követelt szavazási jog alapján választották. Az 1863-i országgyűlés eseményei Az 1863-i transsylvániai országgyűlés megSZP BO ISTVÁN Sorok egy pincér-számlára Valahogy velem maradtál este óta, mikor kövér tárcájából ideges újakkal tépett ki a sápadt éjszakák hajlott, fehérkabátos sáfárja: a four. S ma ébredőn és zsebemből kihulltan a ferde árnyak közt szemem kék körii tavaiban már reggel mesélni kezdted ez éjszakát keskeny kis fehér papir=nyelv, te, aki nem is tudod ki vagy, (két doboz Robert-szárdinia, halványpiros delavári, lányszőke furmint, Khedive, citrom, sör és fekete: ára kéremalássan . . . ennyi meg ennyi . . .} Te, iromba-rajzu számokkal irt krónikás lap, akit csak én értek és én is elfelejtek, mint minden drága summát, amit az élet növekvő estéiért fizetek. Ó rejtelmes és mégis világos, titkos és mégis egyszerű jegyek vagytok, a világ=éposz szomorú jegyei, mikor horpadt tárcámból, melyet a sarki varga öltése ídiszif vak kezemen aranyban, ezüstben átsétáltok még nagy vagyok értetek . . . Ma lehunyt fények után vigyorgó mínusz jelzi a hiányt, — a csufondáros véres vörös jel — elhulltatok, valamivel kevesebb lett az életem . . . Ó modern Babilon, ki rideg számokkal, titok-emelettel, ezer ördöggel de mindig a másnapi keserű ízzel, s égő kérdéssel: mindez miért van? jelzed a mámor pillanatait, mit szentnek tartottak a ré<ri noéták, kik nem vittek magukkal emlékeztetőül csak szép cikornvás humanista verseket, almahort, s az iflusá^ot, Falernnm báios képét talán, a gvöpvíirii okosságot, az aranv középszert, s a szöllőhegyek illatát . . . szavazta a románság nemzeti és va-lisi egyenjogúsítást. Az országgyűlésen a románság ve- ze;ői ikifcjtetlók álláspontjukat a tranvsyivá- niai három nemzőt békés együttélésének szükségességéről. Az országrészt uj kerületekre Osztották nemzetiségi alapon, külön nemzeti nyelv használatával és a k :,ebbségí>en maradó lakosság nyelvi jogainak cisz eleiben tartásával. Az országgyűlés végén meg zavaz- ták a, magyar német és román nyelv közhivatali cgyenjogusiltását is, melyet Ferenc József később szentesített. Az országgyüléű tárgyalásokon a románság vezetői tiszteletreméltó szabadéi vüség- ről és emelkedem gondo kodáuól retek tanúságot. Nem használták ki előnyöd helyzetüket az országgyűlésről hiányzó magyarokkal szemben, hanem Puscariu János román (képviselő szerűit erre .az erkölcsi alapra helyezkedtek: „Ami neked nem tetszik, ne tedd másnak sem.“ Ezt az evet akarták uralkodóvá tenni a transsylvániai három nép egymáshoz való viszonyában. A nyelvi kérdésben Baritiu román képviselő Svájc példája szer nt képzelte el a három transsyilvániai nyelv használatát. „Legjobb módszer az, — mondotta —, hogy a itranssylvániaiak kölcsönösen tanú ják meg egymás nyelvét és irodalmát. H.szen egymás mellett élnek — egy és ugyanazon országban s a gyakorlati életben is csak agy tudnak hasznos munkát végezni.“ Saguna nyílt hitvallást (lett a transsylvániai nyelvbékc mellet:. „Vájjon, mit szólna Európa, mondotta beszédében, ha megtudná, hogy Transsylván iában a poétikai és bírói hivatalok tisztviselői nem ér ik a nép nyelvét? Nagyon heyesen mondták egyesek, hogy a közalkalmazottnak hivatalában nem egyéni érdekeit, hanem a nép érdekeinek és a közjónak az előmozdítását kell szolgáln a. De hogyan teheti ezt, hogyha még a nép nyelvét sem tudja?" Az iskola kérdésében Suiutiu érsek kifejtére, hogy a népoktatásnak kizárólag az anyanye'ven kell történnie. „Az idegen nyelvű népiskolákban a gyermekek, m g iskolába járnak, állandóan nyelvi nehézségekkel küzdenek. Ilyen esetben négy-ötévi iskolába járásnak az az eredménye, hogy a gyermek nem tanul mást, csak az idegen nyelvet és azt sem annyira, hogy jól megértené. Aki — szerin:e — valaune yik községben idegen nyelvű elemi iskolát állít fel, annak nem lehet jó szándéka.“ Az egyetemi oktatást illetőleg a románok követelték a román nye.vü egyetemi tagozatot. Ezek az idézetek mutatják Mester Mkiós könyvének gazdag anyagát és annak nagy jelentőségét. A romániai magyarság, de bizonnyal a románság Is hálával gondolhat a fiatal szerzőre, aki a román tör:énelem emez érdekes fejezetéről tárgyilagos könyvét megírta. Bíró Sándor. „ Öngyilkos m üvészek bja Newyorkból jelentik: A különös klubok száma ismét eggyel szaporodott — még pedig olyannak amelynek működésébe már a rendőrség is szükségesnek tartotta beavatkozni. Egg színészekből álló társaság ugyanis egyesületet alakított, amelyet ,,Öngyilkos szí részek klubjánál'{“ nevezett el. Ennek a különös klubnak a togjai csaknem egytől- egyig ismert színművészek, akik azonban betegesen félnek attól, hogy kenyértelenné válhatnak. A klub tagjai tehát köteleztél: magukat arra, hogy amennyiben szerződésüket vesztik. Roosevelt eláök newyorki háza előtt öngyilkosságot követnek er. A rend őrség azzal kapcsolatban avatkozott bele 1 klub működésébe, hogy néhány nappal ezelőtt Ediimrd Abbot 22 éves tehetséges tál színész — a klub egyik tagja — kő-e tett el öngyilkosságot a nyílt utcán, mert szerződés nélkül maradt. —n
