Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-17 / 13. szám
\í 937 január 17. VZlTWZfiK D Országrészünkből kiindult magyar énekesnő vendégszereplése a bécsi operában Újságírók és fotoríporterekpergőtüzében nyilatkozik sikereiről Piroska a Sacher hotel halijában iiIum 11« Brúnó Walter, a világhirü dirigens az elragadiatás hangján nyilatkozott a magyar énekesről. A jövő nagy Wagner énekese. Don Carlos előadása. A bécsi közönség szivébe zárta Tutsek Piroskát ban rajzolják. A háttérben, az asztalon hatalmas cserépben fehér orgonabokor virágzik. Fuchs, Becs egy.ík legjobb portréistája rajzol, én kérdezek, a művésznő pedig, halkan, suttogva felel. De nem sokáig. Int, hogy beszélni nem szabad. Az előadás élőt,: kimélnie kell a hangját. Itt van a habban a férje i®, aki mindezt ellenőrzi. Er hat recht! Igaza van — mondja Fuchs és kárörvendően rajzol tovább. — Nyugodt lehet, hogy a képet is ellenőrzik — vágok vissza némi elégtétek ikeresve. Budapesti sikerek... és ami azután jön.. Csendben ü ünk... csak a ceruza szalad vígan a rajzlapon... Tekintetem a hallban elhelyezett asztalokra esik, ahol kiterítve fekszenek a világ minden részéből a színes prospektusok Amer kai, angol holland, francia, sob. fővárosok hoteijeit, nevezetességeit hirdeti az idegenforgalom reklámja. Látnivalókat, tudományt, művészetet, stb. ... Egy egész világ van ebben a teremben.. rnr-^frr a iihíuhj i r , i ţ és ma este az operában? Ha siker lesz — folytatom egymagámban az interjút — nem gondolja művésznő, hogy... én máris szinla- pokat látok ezeknek a prospektusoknak a helyén. Tulsek Piroska szerényen elmosolyodik... De érezzük mindnyájan, hogy ez nagyon könnyen lehetséges. Sokkal lehetetlenebb volt elhinni, öt évvel ezelőtt, hogy most egy keddi délelőtt, ül a Sacher-hotel halijában, bécsi újságírók kérdezik és rajzolják, mert este szerepel Európa első operájában — a bécsi Burgilói <al g nehány lépésnyire. Most Fuchs kollegám Jelt dühös, mert nem tud rajzolni, ha mindegyre elmosolyodik a művésznő... De máris készen a kép és én Ötperces beszélgetésre engedélyt kapok. — 933-ban szerződtetett le Radnay Miik- íós a budapesti opera mezzosoprán énekesének. Pesten legelőször az Aida-ban. Amneris szerepében léptem fel. — Nagyobb s kerek? — Wagner: „Tristan és Izolda“ c. ooem iasdauma x kitár ászt* säte a szivét — Jaj! Á reuma összetörte csontjaimat !-~ Egyetlen egy orvosság van ez ellen : reggel és este egy CarmoPJ-os bedörzsölés. ZUHANÁS BÉCS. január hó. Újév elsőnapjai az osztrák fővárosban Transsylvaniából kiinduló karr er diadalait hoz. ák meg. Az Opern-ring és Kürtner Strasse kereszteződésénél a becsi Operahaz bail almas ártkádjai alatt, a szí napon külön kiemelve, szembeötlő betűkkel hirdeti több nap óta az opera igazgatósága a vendégszereplő magyar művésznő nevet, Bruno WaJlerrel, a világhirü karnaggyal együtt. A magyar művésznő, akivel január 6-ikára a Don Carlos előadásában, minit újévi csemegével kedveskedő az opera vezetősége bécsi közönségének, a budapesti Operaház szerződtetett tagja, de mindezeken k vü egy ikicsit több: országrészünk, Transsylvania szülöttje s min. ilyen... a bécsi Operában... vezetőszerepben — valljuk be, nem mndennapi látvány, vagy akár úgy is nevezhetjük: szenzáció. S meg ugyanakkor azt is hozzá keli! tennünk, hogy nem egyedülá' ó és véletlenül nagy esemény ez. Fianem igenis a magyar tehetség kiapadhatatlan u.l és sorozatos generációkon át .termeli az opera világraszóló nagy művészeit. Az ugyancsak Transsylvá- niai Gyenge Anna (Anne Roselle), vagy a bécsi operának jelenílegi márkás magyar nevei — amilyen Paitaki Kálmán, Anday Piroska, Németh Mária, Bokor Margit, Szántó Enid, Svéd Sándor, stb. — után., a legújabb generáció falkutatásában, amelyet m:ndi g főcéljául tűznek maguk elé az oszrrák főváros operájának vezetői, most elsősorban újra csak magyar név, itranssyilvánlai tehetség jelentkezik.: Tutsak Piroska! Transsylvániai koncertek — Igen, a Tutsek-nővérek! — tör fel az emlékezés az olvasóban. Hiszen mindnyájan ismerjük őket. Tű sek Ilonkát és P roskát, akik. néhány évvel ezelőtt országrészünk m nden nagyobb váródban, sorozatos koncén tek keretiében múl atkoztak be előttünk. 1925-ben iratkozi ak be a budapesti zeneakadémiára, majd 1929-ben Berlinbe mentek, ahol a neves énekpedagógus-párnál, Jekelius- Lismannáil képezték tovább hangjukat, Anna- Bar-Mildenkergnéj ped g drámai előadást, tanultak. Édesanyjuk váratlan halála mialt aztán másfélévre meg kel le't szakitsák tanulmányaikat. Hazajöttek Brasovba. Ezalatt a másfél év alatt rendezett koncertjeiken azonban a transsylvániai közönség hamar Felismerte, hogy Tutsek Ilonka és Piroslka nem mindennapi kvalitásokkal rende kéznek és bizonyára nem sokáig fognak szőkébb hazájuk körében maradni. Transsylvániai nagysikerű koncertjeikről e lap hasábjain beszámoltunk. Most lássuk, mi történt azóta?... A Sacher-hotel halijában A. bécsi opera tőszomszédságában fekvő Sacher-hote; pcr.ása előzékenyen adja át a te- lefonkagy ót, hogy a művésznő szobijába feltelefonáljak. A művésznő nevét emi tem és máris tudja kívülről a szobaszámot; s talán azt is tudja, hogy újságíró vagyok, hiszen német kollegáim már itt jártak a délelőtt folyamán. — Halló! Tutsek Piroska beszél? Itt egy transsylvániai újság ró... A művésznő lejön szobájából. Belépünk a Sacher-ho el pazarul berendezett halijába. Az El enzéket emlitem. Aztán szükebbkö- rü hazánkat, Brasovot, Tutsek P roska szülővárosát, részben magam is odavaló vagyok. S ahogy igy állunk, ,,mi otthoniak“, a trans- sylvániai kkvároskát magához ölelő Czenk- hegy tövében, pillanatra elfelejtjük, hogy mos; spanyo', olasz, egyiptomi, stb. miliőben játszó szerepekről kellene beszélgessünk. Süppedő szőnyegek és fotellek között nesztelenül közeledik a portás és megtöri a pillanatra támadt csendet: Robert Fuchs, Európa egy:k 'leghíresebb portrérajzo’ója, a Nene Freie Presse munkálnia érkezett meg, hogy lerajzolja Tutsek Piroskát. Aztán hozzíkezdünk a munkához... Leülünk mind a hárman. A művésznőt profilA szobában úgy ültünk erre-arra, széken, díványon, ágyon, mint az árnyak, amelyeket az este szétdobálgat lámpagyu jtás előtt mindenfelé. A négy fal közé zári alkony- darabban dehányszag és füst áramlott erőtlen, fáradt kőrútban a nagy kályha mellé, onnan a hármasszárnyu ablakokhoz 8 minden szögletet elhomályosítva, a valóságnál többet sej tetőén, o pálos, lcheEetfinoan zománcba gyűlt az üvegtáblák hideg falán. Valami különös, valószínűtlen hangulat és nagy-nagy bizonytalanság Jegyezte mozdulatlan dermedésbe ijedt lelkünket, amelyik felett, mint nagy kisértet-madár járt a kérdés: — Egy hóbortos kedv játszik most velünk tán, s mi valamennyien, figyelve, bénán egy helybe kötözötten, minduhányan, nem vagyunk más, csak egy koniédiázó szenvedély körül élő disz’etek? ... S ott állt a kályha oldalára dűlve, félig belenőve a félhomályba, — igen: ott állt előttünk Tóbiás, inkább csak éreztük, mint láttuk arcát: szemét, amely felettünk átnyi- lazva, a város felett elomló ködös csend, a Messzeség, a Végtelen, a Semmi felé szúrta el kihívó, kacéran sugárzó, cinikus tekintetét. Olyan volt, mintha nem is tudna rólunk, mint hogyha határtalan jégmezőnek kellős közepén egymagában állna, beszélve térbelid ladó szavakkal s mégsem hiába: kettényiit magának, önlelkének gyógyítására tenné — és mintha a kályha is földre hullott nap hasáb lenne, amely óvja fagytól, dermedéstől, egész elfásulástól az irtózatos földi tél között. Ilyen bizarr, magunktól messzcsodró hasonlattal csodáltuk Tóbiást, pedig a hangja, melyik mintha eé- lok, irányok nélkül indut'ó szavakból nőtt volna egybe, mi hozzánk beszélve, lelkűnkhöz szólva duzzadt át közöttünk. — Tulajdonképpen semmi sincs, miről most beszélhetnék nektek, barátaim. De mert a semmi a mindent befogja, bármi fölé szavakat húzhatunk. — Beszéde egyhangú vo’í, lassan ömlő s mégis egész figyelmet követelt. — Különben Ls, én hívtalak s ha most már eljöttetek, leköteleztetek ... Amikor hívtalak, még átlobogta a lelkemet valami okta'an kedv, magáiéi támadt boldogság-tudat s úgy éreztem, hogy vétek lenne egy szív, egy lélek szűk kereteibe zárni ezt a kincset. Azért kérettelek ... Aztán, ahogy az alkony lassan omlott 8 az ablakon át hozzám is befo’yt, mig vártalak a homályos magánylum, alattomos kérdés fakadt ki bennem: Boldogság? Van? ... Miből jön és mi az? ... — Mintha egy alacsonyan járó, könnyű felleg dagadó párnáin hevertem volna, úgy láttam még e.ébb boldog-magam. És most: mintha hintázó felleg-ágyam előtt a nagyvilág forogna lassan és imgirat tugatná fekélyeit. Éhség, rut vágj ak, önző érdekek, feldúlt esaádi élet, munkaálmok, melyeket merev kHatástalanság minduntalan szétrombol, visszavet, letört remények, tűzvész, pusztulás, rom ... szavakkal n?in lehet ezt visszaadni, szemmel nem lehet ösz- szefegni őket: érezni kell, érezni bent a lélek legdugottabb magvában, bent az élet, az emberélet csírázó tövében, ahonnan minden kérdés fel fakad. Érezni kiül és sírni. nem a gyermek saját magát sajnáló bánatával: sirnri halálba fáradó apostol tehetetlenségével, igazul... Ó, nines ilyenkor semmi, ami gyászunk vigasztalná s mutatná: van remény is, vararaak élők, akiknek jó az élet, van ígéret is, kacagás is, szép is, nemcsak halál van, nemcsak elbukás. Ó, ilyenkor nem látjuk úgyse mindezt. Ilyenkor csak zuhanunk, mint a vízbe ejtett ólom, mind-mind mélyebbre vésve magunkat, mind feketébb rétegekbe fúródra s a végén iszapba, sárba, kilátástalan nagy- nagy éjszakába zökkenve megállunk. Sehol kiút. — Most ebből az iszapos, szörnyű mélyből tekintek vissza felétek, barátok — sok- sokmi'liónyi ember-barátom közül ti, akik még eljöttetek — és kérdezgetem: lelhetek leér-e hozzám a mélybe, hogy magasba húzzon innen, ahol az élet már halál?... — De ez csak kérdés... ne feleljetek rá. Úgysem lenne fontos, hogy mit feleltek... Úgyis mindig a kérdésijén a lényeg, csak a kérdés a gondolat egésze, csak az őszinte. Minden feleletben nem az őszinte, spontán ráigenlés, nem az őszinte, spontán vissza- tiltás, hanem csak a kihívott értelemnek kikészített szavai zengenek ... Elhallgatott. Az éjjel vak polipja a szobába máir egészen bedugta fojtogató, iszonyú csápjait. Körülöleltek a csápok, lefoglak, nem volt erőnk a fény útját kinyitni, csak ültünk, mint szegény elkárhozottak, vagy mint akiket nagyon megkinoztak s nem tudják: élők-e még, híVtak-e. Ilanyaí- bomlok estünk az éjszakába, amely felett a beszéd szála tartott. Szédültünk, mintha zuhanó esések légörvényének zsibbasztó zenéje dobolná fülünkbe: Halál, Halál... Tóbiás most cigarettára gyújtott és a kicsi láng groteszk fénye mellett — tévedtünk, vagy nem? láttuk-e valóban? — az njaka körül kirajzolódott a gúny mosolya, két kaján vonás. *) CARMOL a legjobb bedcrzsölőxzer meghintsek, gifppa, reumatikus fájdalmak és iá/, ellen. Ára üvegenként Lei 22. rajában Brangaene szerepe, amely a wagneri deklarnálás, teljes tudását követeli. A Tann- hanserben Venus szerepét énekeiíem a Tatn- lóvárosban rendezett szabadiéri előadáson. Az idén júniusban pedig a Carment.. — Mit szól ma esti szerepéhez? —■ Egyik legkedvesebb szerepem. Bruno Walterre. a vi.ághirü d rigensre, .1 salzburgi ünnepi játékok mesterére terelődik mo.st a szó. — Olvasom, hogy ma este Bruno Walter dirigál? — Igen! — felek lelkesedve a művésznő. Különben már egy éve ismer engem. Budapesten Hubay egyik zeneestéjén énekeltem operaáriákat. Az estélyen Bruno Waiter is jelen vo't. Éppen Don Carlosbó; az Eboü áriáját énekelem. Amit ma este is. Ez lesz az első bécsi szereplése? — Nem. Tavaly márciusban Gönther, a lipcsei Thomaskirche orgonistája koncertet rendezett itt, amelyen én is éneke.tem. Bruno Walter természetesen itt is meghallgatott... — Köszönöm. A többit már tudom a ben- fenterekitői. Bruno Walter az elragadtatás hangján nyilatkozott Tutsek Piroskáról Az évad kezdetén pedig, mikor az Operaház főzeneigazgatója lett, első dolga volt, hogy dr. Kerber Ervinnek, a bécsi opera igazgatójának figyeimét felhívja a magyar tehetségre. Kerber igazgató december 10-én Pestre utazott de, hogy uj tehetségek után nézzen, és még aznap Tutsek Piroska meghívást kapott vendégszereplésre a 'bécsi operához. Ma pedig Bruno Wal tar és Kerber Tutsek Piroskában, különösen a wagneri operának együk jövő énekesét látják és úgy nyilatkoznak, hogy a Wagner operaszerepek megfelelő alakítására, habár csak negyven év felé szoktak eljutni az operaénekesnők és operaénekesek, Tutsek Piroska ezt nagyon korán és máris elérte, merít különösen nagy tehetsége van az úgynevezett dekkmáló-énekhez. Döntő siker a Don Carlo« előadásán A Sacher-haliból kijövet azzal a megjegyzéssel búcsúzom ei, hogy az esti előadásra minden jegy elkelt. De talán nincs ezen m t csodálkozni, hiszen nem mindenki eriná'. rö- vid két év alatt ilyen karrier!, — Majd meglátjuk... m-i lesz a bécsi közönséggel? — feleli bizakodó reménységgel a művésznő. ... És alig telik el három óra. Tutsek Piroska már biztosan tudja sikerét. A Don Carlos e őadásásán a harmadik felvonás végén levő nagy áriája után már ötödször vezet.k függöny elé kollegái. Iváni Zoltán. Hgfrö 3őzsef n\ kölese : Havcsök c. könyv remekmű, mint a többi. Szépmi- ves Céh kiadása, 100.— Lei mindenül!, vagy Lepagenál, Cluj. Kérje a Céh kiadványainak jegyzékét. Havi 40 lejért ©Ivashasja az összes iisSisyvtsjdosisâişakai ez Ellenzék köfcsönkönyvlárában, Cluj, Piafa Unirii. Városunk ie j- LTsodernebj» és Heg tilsabban felszereli 500Í) Löieles magyar *iSÍcsönkönyvinrn. Havi 40 lejeffá mindennap cserélheti
