Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-17 / 13. szám
\Í937 január 17. TBLLBN ZßK Attenberg Sporthelg sport nélkül: nincs hó. A szászországi, sőt még messzebbről való síelők helge ez a kis Altenberg, a nagy Érc- hegység kellős közepén. A drezdai főportás igazit ide, akitől megkérdeztem, hogy milyen kirándulással üssem agyon a vasárnapot. De már ß maga is előre megmondta, hogy nem lesz nagyon izgalmas, mert nincs hó. Nem baj, szeretem a néptelen helyek hangulatát. Salzburgot egy zimankós téli estén találtam a legszebbnek, mikor az elém táruló képet nem Reinhardt rendezte, hanem a jó Isten. -1 mulatóhelynek is van vaStami varázsa, ha csak egy-két asztalnál üldögélnek. Abban a hangulatban, amelyet a tétlenül falat tám-asz- tó pincérek, az unott és lendülettelen zenészek adnak, van valami otthonos és pihentető. Ilyen volt Altenberg is, mikor ott jártam nemrégiben. A sportszálló éttermében alig egy két ember. Mélységes csend és nyugalom, az egged ül! ét békéje. Csak nagy tömegben érezheti még magát ilyen magányosan az ember. S az ilyen magányban erősebben és inkább élünk, mint társaságban. A puszta létnek is van ize. Az a céltalanság, amellyel az ember a falon függő sörgyári hirdetést betűzi, vagy az ablakon kibámészkodva hosszasan figyeli a szemközti és semmitmondó házfalat, maga az élet. Vagyok és nincs tovább. A találomra elinduló sétának is ez a hangulata. Bandukolok a keményre fagyott országúton, amelyet néma földszintes házak szegélyeznek, zsindely es tetejükön túl a dombról idelátszik a templom. Élőlényt csak hébe-hóba látni, holmi szomszédba baktató embert, vagy nagyritkán elrobogó gépkocsit. Az a magányos szomszédoló nem gondol a nagyvilággal, a gépkocsi pedig nem törődik AltenberggeJ, érkezvén Csehország felől és gurulva Drezda felé. Néhány lépés után megszűnik a község és mint a legyező nyílik széf a szem elé a hegyi tájkép. Bal felől meredek mélyben piros patak folydogát, vizét a talaj érctartalma festette meg. A piros viz velem együtt szabadult ki a házak közül, de most utunk elválik: ö fürge sietséggel keresi a völgyet, én leotsan kapaszkodom felfelé a meredeken. És nemsokára nemcsak pihenés végett kell megálljom, hanem azért is, mert Lót módjára mozdulatlanná meredek a tájkép színeitől. Az alja: a fenyvesek feketezöld foltjai a féli gyep világosabb zöldjén, közből a talaj nyirkos, mélg barnája. Ez az alap, amelyre a színek látomásszerü kupolája borul. A Regard prát áj fölött óriás bura, szik rázó an kék, selymesen áttetsző. Nyugat felé csoportos felhőfoszlányok s alakjukban most merül a látóhatár széle alá a nagy piros korong. A fehér felhők mintha mgvadultak volna, úgy változtatják ]pazar gazdagságú kendőzésüket. Színjáték a szó szoros értelmében. Eleinte rayyogó, világos aranyban tündöklik a felhők alja Aztán az arany rőt árnyalatot kap s valahonnan, szinte meghökkentő módon tengerzöld és püspökül a színek lopakodnak bele. Már testük sem fehér, hamm gomoly- góem és vattáson rózsaszín. Ezek a színek ujionganak és zenélnek, szimfonikus harsogással örvendve saját pompájuknak. Külön testetlen világ az odafenn, amelynek zslvaj- gó életét élő lakosai elvont fogalmak: dicsőség, öröm, lázadás, hősiesség, szelídség bánat, győzelem. Valamennyien színekbe öltöztetik nem létező testükéi, elképesztően mozgalmas közéletet élnek, ezer és százezer éve külön történelmük van odafent, amelyet soha nem jegyzett fel senki. A mennybolt másik oldalán sápad+an lebeg a hold, tünemény szerűen és majdnem °lgán testetlenül, mint ideát a napnyugta színei. Mintha üvegből vágták volna hi. Félrevonul, tartózkodó lény, csak önmagáért j van örök magányában, leheli etszerü és titokzatos szűziességében. A színjátékra nem is fi- \ gyei. Pedig itt dús felvonulások és forradalmak játszódnak le, mintha valami gigászi korszak utolsó királya buknék le a látóhatár alá, múlásának bíboros, véres fenségében. A magányos utas a hallatlan látvány alatt zó ja az országutat, majd a mohos, fertönkös erdei ösvényt. S egyszerre a hirtelen sötétben a mennyel éposz után felbukkan ideien! az idilli versike: kis kocsma világos ablakai a rengetegben. Odabent úgyszólván senki. Egy asztalnál ülnek falubeliek. A tulajdonos inkább a maga mulatságára nyeggeü a citerál és népdalokat énekel hozzá, amelyeket alig érthet meg idegen fül. A szöveget a tájszólás miatt le kell fordittatni a pincérrel. „Ácgebág“ ezen a nyelven Érchegységet jelent s a verssorok végén a Heim és Leben szavak, mint „hám“ és „lám“4 kif ogástalanul rímelnek. - * De nem lehet soká itt ülni. Az égi látványhoz szokott képzeletet kicsinyesen sérti mindez. Vissza, ki az erdőbe. Nehezen kivehető csapás vezet visszafelé a községbe. Odafent a menny bolt on a színek orgiája teljesen eltűnt. Tökéletes és tiszta kék tenger maradt a helyén s a tengerben most már büszkén feltündökölve a hold, liliom-ezüstös büszkeséggel, mint a némaság és magány győztes királya. A domb alján pedig elénkbukkan maga Attenberg. És a vándor szeretne felkiáltani fájdalmában: a sötét, békés házcsoportból kiemelkedő templom teljes testét erős, méregzöld neonfény világítja meg. Mintha neveletlen szót kiáltana valaki bele az imádságba. Persze, téli sporthely, idegenforgalom, gyógybizottság. Ligen csúnyát keveset láttam életemben. El innen, gyorsan. ,4 nagy kocsi meredek hegyi szakadékban zakatol lefelé. Ablakán át csak a sötét erdőt látná. A mennybolt eltűnt. Nem is én utazom, hanem az a felejthetetlen mennybolt: most vonul' a lélek ulján az emlékek országába. HARSÁNY! ZSOLT. o Ugyan, ugyan, hisz az ingyen van. Természetesen, de csak ott, ahól sok a víz. Ha nem fedi a szükségletet, már fizetni kell érette, mint például távol keleten. Mint ahogyan általában minden olcsó, amiből sok van, hát még, ha olyan jó is mint az ízletes reggeli készítéséhez szükséges kávéczerek. Tehát teltein er es épmffc a hmm, m&ézs időkben, ajánlatos! FK 126 Magyar-dán esküvő volt tegnap Kiskunfélegyházán „Vollenzí mit díze dúmen heiraten kötni?“ KISKUNFÉLEGYHÁZA január 29. Majdnem kétméteres, vállas, szőkehaju, kékszemü remek férfi NieiLs Eriksen, dán újságíró, ,a dániai Hdkrőd-ben megjelenő „Frederiksborg Amus Avis“ szerkesztője, aki Magyarországon Nagy Pannit szerette meg legjobban. A kiskunfé egyházi ur leány viszonozta a dán ujságiró érzelmeit és ,a legújabb idegenforgalmi házasságot kedves körülmények között tegnap meg is kötötték Félegyházán. Eriksen rokonszenves, kedves ur. Kedvesen, magyarosan koccint: a barackpáhnkás pohárra!!1 és az esküvői ebéd Ls az ő gusztusa szerint készült: csirkepaprikás, meg töltött káposzta is szerepel az étlapon, meg — természetesen — rétes. Eriksen a nyár e'ején már másodszor látogatott öl Magyarországra. Először kiváncsiságiból jött, másodszorra már alig várta, hogy ideérjen. Megismerkedett Nagy Albert félegyházi nyugalmazott bankigazgató leányával, megszerette, megkérte. Magyar menyecskéi visz Hillerődbe, ahonnan óránikint átlag tíz gratuláló sürgöny érkezik.. ítélet, esküvő Tizenegy órára van kitűzve a polgári esküvő. A vendégsereg felkerekedik az örömapa lakásáról és csak úgy gyalogosan átsétál a túlsó oldalra, a városháza épületébe, az anyakönyvi hivatalba. A hivatal üres. CsaJk tő németre váltja a szót. Szinriszta félegyházi magyar szóval hangzik a német szó is, amint mondja: — Vollen zi mitt dize damen... Itt egy ikicsit elakad, azután kivágja marótták le kötelességüket. Eriksen az imént jutott el az első férji csókhoz, végtelen nagy boldogsággal bólogat a magyar szóra, mintha értené. Az anyakönyvvezető gratulál, azután megint előveszi idegen tudományát és az egyperces férjjel kezetrázva, így kíván jót neki: — God hilfel Magyar lakzi Már az is! Odaát az örömapa házánál már két szobára való vendégsereg gyűlt össze a büffénél. Az uj asszony két orcája tuli piros lett a sok gratuláció végén. De a gratulánsok végeláthatatlan serege is elfogy és a család nekiülhet a finom esküvői ebédnek. Eriksen repetái a csirkepaprikásból is, a töltöttkáposztából is, finom magyar bort iszik rá. Közben nézi a feleségét. Az egyik vendég biztatja: — Mondd, hogy: Panni! A dán férj öíröntrepesve próbálkozik a feladattal. így: — Páni! . .. Raczkó Lajos. Mini egy vatabronet 3 mell kürül egy asztal ám az 'anyakönyvvezetői emelvényen, :az asztal bizony ugyancsak szegényes. Mindössze egy csamagolópapir-boritás, egy íintabartó, két toll, meg egy persely van rajta. Egyáltalán nem esküvői. Dr. Szentkirályi Imre, az anyakönyvvezető várat magára. Közigazgatási kihágás! biró is, még egy Ítéletet kell hoznia a házasságkötés ellőtt. Amig előkerül, Csery Mihályné, a ,,Zsuzsi néni“ támasztja nagy busán az ajtófélfát, aztán ri egy söre bánatos örömében. A Zsuzsi néni a menyasszony — dajkája volt. No, de itt az anyakönyvvezető: a szomszédos szobában ölti magára a széles nem- zefriszinü 'szalagot. Utcai ruhában van, csakúgy, mint a fiatalok, meg a násznép. Kissé nehéz lesz az összeadás, tudniillik Eriksen egy szót sem tud magyarul, az anyakönywezető pedig nem tud németül. Mégis, hogy az idecsöppent idegen érezze a vendégszerető magyarság nagy-nagy vendégbecsülését, betanulta a legszükségesebbeket németül. Az anyakönyvvezeitő udvariasan kopogtat, az ajtófélfán, mielőtt bejönne a saját hivatalába, felmegy az emelvényre, kinyitja az anyakönyvet és rákezd a mondájára: Vollen zi mit dize dámen? — önök: Niels Eriksen és Nagy Anna Magdolna, megjelentek előttem, hogy törvényeink érltelmében házasságot kössenek. A vőlegényt kell a törvények értelmében előbb megkérdezni. Most az anyakönyvvezegat: — ...mb dize dámen heiráten kötni? Eriksen igy is érti, nagyon érti. A német szóra udvarias viszonzásul gyorsan, határozottan felel — magyarul: — Igén!... Azután hozzáteszi a biztosság kedvéért: — Ja! Nagy Pannánál már könnyebben megy. Két kis könnyecoke von születőben a szemén, amikor mondja: — Igen. — Hölgyeim és uraim, — mondja most: az anyakönyvvezető, — aki tud németül, legyen szives, tolmácsolja pontosan a itörtén- teket a vőlegénynek. A vőlegény tanúja hibátlan németséggel magyaráz Eriksennek, aki békét türelemmel, udvarias megadással hadi gat ja a magyarázatot arról, amil úgyis tud. Látni rajta, alig várja, hogy az első férji csókig érjen! — Ja! Ja! bólogat. — Pite PLacc! — hangzik az anyakönyvvezető újabb német udvariaskodása, mire leülnek a fiatalok. Most a beírás következik, azután Eriksen elé tolja az anyakönyvet: — Pitesőn hir! A dán ón ás itölfa sebesen siklik a papi- ron, Nagy Pannié nemkülönben. Az anya- j könyvvezető szól még: j — Pite aufstén! I Föl állnak. Az anyakönyvvezető elmond• ja, hogy mindez, ami történt, csak a dolog 1 világi része, az egyházzal szemben még nem igy érzi a légzésnél az érelmeszesedésben szenvedő. A szédülési esetek, fülzugások, stb. mellett a légzési nehézségek a 40 éven felüli kornál már az érelmeszesedés jelenlétét is jelentik. Az egyetlen gyógyszer, amely ezen betegség összes symplomáira erősen hatással van, a dr. Mladejowsky-féle Sklerosyrup. Snerosyt’up oldja a vérerekben a mész- savakat. Ilyen módon a vérkeringés újra normál s lesz, a szív nyugodtan tovább dolgozhat és sorjában eltűnnek az érelmeszesedés minden symtomái. Diabetikusok Sklerosyrup „D“-t vesznek, mely cukor nélkül készült. Az „Arteriosklerose und ihre neue Behandlung m t Sklerosyruo Prof. Dr. óila- dejowsky“. („Ér lmcszesedés s annak kezelése...“ c. kiadvány, amelyben számos hálálkodó és köszönő levél van betegé től és orvosoktól, drogériákban és gyógyszer'árakban d j me niesen kapható, vagy kérésre szívesen küldi postán a főmeg- bizott: E. et L. Cioară Bucureşti, III. S . Speranţei 37.
