Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-25 / 299. szám
1936 tfecembor 19% noDim ELLENZÉK wmmmmmffOBBMMm. 2© mmum Fedélzeten A hajó már régen elhagyta a hazai partokat. Az utas korán vacsorázott, utána alig beszélgetett valamit a kapitánnyal, csak éppen egy high-bnllt ivott vele, sok jéggel. Aztán visszavonult lefeküdni. De nem aludt el. Az utóbbi iiz nap alatt agy oncigaret fázta magát, tarkójában, ízületeiben és égő szemhéj jóban érezte a nikotin- mérgezést. Viszont az altatószerektől, mint egészséges sportember, mindig idegenkedett.-— Szabadság — mondta magában, a sötétbe pillantva. Csodálkozva és érdeklődve kóstolgatta magában a szót. Eddig jóformán* nem is ért rá gondolataiban eléggé kiélvezni, hogg szabad lesz. Most átadta magát a gondolat kellemességének. Semmi kötöttség, semmi kötelesség. Nincs hivatalos előjegyzési naptár többé. Ami volt, ott hagyta a kiselejtezett holmival együtt a palotában. Nagy naptár volt ez, minden napnak külön tágas oldala, negyedórás rovatokkal. Es hosszú hetekkel előre is már kész Lejegyzések. Ez volt legnagyobb ellensége, ez a naptár. Ez parancsolta meg neki zsarnoki keménységgel, hogy négyszer öltözzék át négy órán belül. Hogy odamenjen, ahová utál menni s ahol nagyon szeretne maradni, ott egy percig se maradhasson tovább. Képtelen hajsza hétröl-hétre, na\pról-napra. Nagyon nehezen ellopott negyedórák napközben. Rövid kis fellélegzés néha az asszony társaságában. Folyton az órát intézni akkor is, mert másnap korán kell kelni és tiszta fejjel kell munkához látni. Az iroda is felmerült előtte, a hosszú terem, a kattogó gépírónak hosszú sorával. Ahogy keresztülment köztük, mindegyik előtt tornyosultak már a levelek. Mind az ö tejfelei. Csupa ismeretlen embernek. Bárki ezeket elmúl ászt Ivottá volna. Csak ő nem, a bálvány. És ezer meg ezer olyan levél ezenfelül, amelyeket már csak a szárnysegéd irt alá. VHágnépszerüség. Kozmikus nyilvánosság. Messze túl még nmeri- l <7, méreteken is. Már maga a ludat fárasztó. És aztán tárgyalás és szemle és alapkőletétel és beszéd és a magánvagyon gondjai és megnyitás, lóháton, kocsiban, megint lovon, skót szokngában, tengerész-egyenruhában, szmokingban, minden gomb és minden zsebkendőcsücsök állandó, óvatos meggondolásával, megint tárgyalás, szigorú miniszter, aki ridegen hivatkozik az alkotmányra és le kell nyelni, amit mond és közben telefon az asz- szonytöl, hogy sértő lemondást kapott Írásban és valaki nem köszönt neki és az íztelen, kínos beszélgetések a család körében, minden szó mögött célzás és szemrehányás és vád és megint szemle és megint megnyitás, átöltözni, rohanni, erősen odafigyelni, megint rohanni, átöltözni, öltő zés közben erősen végiggondolni, hogy kinek milyen hanghordozás és megszólítás jár, mert neki magának egy-egy elfutó pillanat, de annak a megszólítottnak egy egész életre szóló fontosság s mindegyik alattvaló s mindegyiknek teljes joga van az ő figyelmét követni, ő a világ legrabszolgább rabszolgája. De most már ennek a rettenetes tehernek vége. Senkinek, senkinek nem tartozik felelőséggel. Naptára üres. Odamegy és azt csinál, amit altar. Ahol jólesik, ott még megmarad egy kicsit. Akár az utolsó pillanatban. Ahol nem tetszik, ott felszedi a sátorfáját. Akivel nem akar beszélni, azzal nem beszél. Akivel kellemes beszélgetni, azzal szóba ereszkedik. Az emberek hihetetlen érdeklődése még soká zavarni fogja ugyan, de majd megszokják. Ahol letelepszik, egy idő múlva nem lesz csoda többé. Ott is megszokják idővel. És mindez n kifejezheteüen felszabadulás Vele együtt. Azzal az asszonnyal\ akinek a kedvéért kívülről nézve, a világi önt énelem legnagyobb áldozatát hozta, a valóságban Neki köszönheti, hogg végre, először életében, szabad lélegzetet vehet. Nem ment könnyen. Gondolataiban most is ott égetnek édesanyja búcsúzó könyűgei és utolsó szavai. Ezek még nagyon fájnak. Nem tudott elaludni. Forgolódott, sóhajtott. Próbált szunnyadni, majd megint szándékosan felserkent, hogy a szép jövőt élvezze gondolatban és Rá gondoljon. És megint forgolódott és megint sólrajtott. Végre is lerúgta martáról a takarót, sebtiben magáira kapott egget-mást, vastag gyapjukendőt tekert a nyaka köré, feltárté vastag kabátja gallérját és felment a fedélzetre. Ritkásan szemező eső permetege csapott az arcába. A parányi vizcseppeket gyémántszilánkok táncává világította egy közeli ivlámpa. De ennek fényudvarán tűi már vak volt a sötétség. Odament a sötétbe, letámaszkodott a korlátra és a ködbe nézett, amelyen láthatatlan hullámok között harsogott tova a hadihajó, Európa irányába, az Asszony felé. Meleg megindultság fogta d. Szerelme egy- s:crre el öntötte lelkét. A jövőre gondolt. A házasságkötés utánra, mikor majd valami kis Uráli hegyen ketten sétálnak a virágos gyep ösvényén, nem beszélnek semmit és egymásért, egymásnak, egymásban léteznek csupán, mint két egybeolvadt lény. Éz a szerelem mély és őszinte. Az ő részéről is, az Asszony részéről is. A: Asszony becsületes és mélyen érző lény, a lelkének egyetlen rejteke nincs, amelyet a magány meghitt perceiben ki ne tárt volna elölte. Szép és nagy lélek ez, nemes és bensőséges. Másként nem is tudta volna így megszeretni. És most jön az akadálytalan, teljes, tiszta bo'dogság. A polgáremberek enyhe, szépséges boldogsága. Az a regénybeli valami, amit liga hívnak, hogy „örökre a tied“. Örökre. Szép szó. Meddig tart? Mindkettőjük haláláig. A túlélő a másik emlékének fog élni, ez biztos. És együtt megöregedni, ennél nincs szebb a világon. Csak kelten, ez az egész világ. Az Asszony számára nem létezik más ember s ő is számol vetett lelkiismeretével: az ö számára nem létezik más Asszony. Soha. Soha. Nem is létezhetik. Egyikök számára sem. ö még futólag sem nézhet más nőre többé. föld valamennyi országának valamennyi újságolvasó lakója ismeri ezt a szerelmet, a világtörténelemnek alighanem legszenzációsabb szerelmét Az emberiség ma élő része ámulattal beszélget erről a szerelemről millió és millió otthonban, szerte a földgömbön. Ez a szerelem a világ fáklyalángu példája. Közkincs. Világattrakció. Olgán, mint Róma. Vagy mint a mekkai fekete kö. Vagy mint Lindbergh repülése. (Milyen merev és kellemetlen volt Lindberghtré az Asszonyhoz, mikor együtt vacsoráztak.) Vagy miiit maga az angol alkotmány a Fawkes-szerlartással és a gyapjuzsákkal. Ez a szerelem fogalom lett és túlnőtt azokon, akikben kigyulladt. Emberileg lehetséges, hogy ez a szép szerelem egyszer elfárad. Minden lehetséges. Csak az Tiem, hogy ők valaha is szétmenjenek. Ettől az egész ma élő emberiség felhördülne. Nekik muszáj együtt maradni. Ez a szerelem most már kötelező. Súlyosabban kötelez, mint bármilyen uralkodói kötelesség. Egg alapkőletételt le lehet mondani az utolsó pillanatban és tovább aludni. ,,őfelségét múló rosszukét fogta el és orvosai megtiltották, hogg elhagyja a- ágyat“. De neki az asszong- r.gal még csak összezördülni sem szabad. A világbirodalom millió és millió kispolgára megdöbbent fájdalommal szisszenne fel: „Hát ezért hagyott el bennünket?“ És az egész emberiség felháborodva követelné rajta a világilluziót. Kérjen 99 ZSEBKENDŐT! Elsőrangú minőség! Garantált színtartó! inni I in mu lumini ii «in im urn i a p p r ®L(SON SS JÓL Ez a szerelem súlyosan, felebbezhetetlenül, rettenetesen kőtelező. Boldog és gyönyörű érzés, de muszáj. Az utas meghökkentve nézett a ködbe. Megérezte azt a névtelen veszedelmet, amely érzéseit fenyegeti. Ami kötelező, az ellen az ember ősi ösztöne öntudatlanul is lázad. Most megint uj rabság ellen kell küzdenie: a világ közvéleményének rettenetes zsarnoki nyomása ellen, amely minden kihallatszó szavát és az Asszonyra vetett minden pillant ást ellenőrizni fogja a fotóriportereken és személyzeti pletykákon keresztül. — Hát mit tegyek, hogy szabadon és boldogan szerethessem, akit szeretek és aki szerel engem? Komoran a ködbe nézett. Lehajtotta fejét. Nincs menekvés. Aki a világ első és leghíresebb emberének született, az mindig rab marad. S a hadihajó harsogva futott az <4sz- szony felé a decemberi éjszakában. HARSÁNY1 ZSOLT. Garantált minőségeit! — Meinen REDUKÁLT ÁRAK CSAKIS A ALAPHIRALY fCrfitfivaförDäifcääaiii CU1J, P. Hmm 24 VIDÉKI RENDELÉSEKET AZONNAL ESZKÖZLÜNK! Lakaios Imre : CISCO Bernard Shaw irta az angol alkotmány- válságról szóló cikkének bevezetése képpen, hogy a dolog a félbclondok országában történt. Aki a mai európai eseményekről akar beszámolni, mindenesetre sokkal több joggal mondhatná, mint Bernard Shaw Angliáról, hogy a főlfoolondok földjéről beszél. A félbolondok világrészéről, ahol legkomolyabban, szinte minden emberi munkát igénybevevő erőfeszítéssel készülnek arra, hogy politikai és világnézeti ellentétek címén milliók életét áldozzák fel. Európa ma egymástól mereven elválasztott frontokba sorakozik fel, mint a vallásháborúk idején. Bolsevista és fascista frontok harcra készen néznek farkas-szemet egymással. Es bár kisebb lármával, igyekszik felsorakozni! a harmadik front is: azoké, akik ne.m hajlandók sem a bai-, sem a jobboldali totalitás elvét magukévá tenni, hanem ragaszkodnak a divatból mindinkább kimenő humanitárius elvekhez és szeretnék megőrizni úgy a maguk, mJimt embertársaik gondolkozá&i és polgári szabadságát. A totalitás bivei ezt törhetetlennek tartják és kizárólagos birtokukba igyekeznek venni nemcsak az összességet, hanem az egyént is, egész anyagi és szellemi podgyászával együtt. Társadalmásítani akarnak mindent, az emberek szellemi működését épp úgy, mint a vagyonát. Be akarják égetni a népek tudatába, hogy szentségtörést követ el az, aki eltérni merészel a tömeglélek állítólagos véleményeitől és világnézetiétől. Csak ez a világnézet lehet szerintük kizárólagosan irányadó nemcsak az egyes országok anyagi és szellemi életére, hanem minden egyes ember gondolkozására is, A tömeg- ,lélek világszemléletének irányítására viszont jól kialakult technika áll ma már a tolá- f tás képviselőinek rendelkezésére. A szabad és autonom egyéniség elvét akarják itten eltemetni, aminek elmaradhatatlan következménye a tanítás, a kutatás, a tudomány és a művészet szabadságának sir- hatételc is. Kant mondta valaha: „Habe Mut dich deines eigenen Verstandes zu verdienen.“ Ma nem kell értelem, csak uem- zeti, vagy szociális érzés. Amíg azonban a termelő eszközök társadalmasítása talán megvalósítható dolog, addig minden erőfeszítés a szellemi és lelki képességek társa- dalinasitására, a biztos bukáshoz fog clőbb- utóbb vezetni. Talán ez a pont az, ahol a kulturális értékeken vakon átgázoló politikai mozgalmakat az első, megérdemelt vereség várja. De közben a szélsőségek kétoldali nyomása alatt felőrlődhetik minden, ami még humánum a félbolondok földrészén. Mert a totalitás elvét képviselik napjaink politikai pályafutói, pedig nincs biztosabb jele egy mozgalom lendítő erejének, mint az, hogy a törtetők is hozzácsatlakoztak már. És a totalitás pártján állanak jelentős részben Európa tömegei is. Szenvedélyeik által vezetett tömegek, melyek észszerű érvek számára hozzáférhetetlenek és formátlan súlyúkkal agyontaposnak minden különvéleményt, minden ellentmondást. Valaha azt hitték, hogy a tömeget előtérbe hozása a nagy többség békés érdekeinek érvényesülését, a népek közötti ellentétek elsimítását fogja elősegíteni. Azt hitték, hogy mindinkább el lehet majd igy tüntetni a merev elkülönülést a nemzetek között. De a mérséklés helyett még különösen veszedelmes dinamikát is ad ma minden nemzetközi ellentétnek a tömegek közéleti felhasználása. Az egyén lehet elnéző, békülékény, többnyire kételkedik Is kitűzött céljai föltétien igazságában, a tömeg soha. A legélesebben elkülönülést kereső országok élén ma éppen azok az államok járnak, amelyeknek kormányzata bel- és külpolitikai céljai érdekében leginkább szokta és tudja tömegeit mozgósítani. S a külföldi befolyás elől legelzárkózottabb ország ma éppen az, amely kormányzati elveiben leginkább hangoztatja a nemzetköziséget s amelyet szellemi, gazdasági és társadalmi elzárkózása miatt kis túlzással, de teljes joggal lehetne napjaink legnaciouá- listább államának nevezni. ..Az ember ragadozó állat, ezt folyton ismételni kell — irta utoüsó munkájában Spengler —. Erkölesprédikátorok és társadalmi ethika hirdetői, akik azt hiszik, hogy túl vannak ezen, szintén esak kitöredezett fogú ragadozók és azért gyűlölik a többieket, mert olyan támadásokra is képesek, melyek elől ők nagy bölcsen kitérni kénytelenek.“ A ragadozó-elmélet német történelem-filozófusa évek óta halott, elvei azonban mind’nkább a politikai gyakorlat tudatalatti, sőt itt-ott nyíltan is fölszinre hozott indító erőivé váltak. A „ragadozó embert kezd ideállá nőni a közéletben és politikában egyaránt. És nincs menekvés előle. — Egyenként és tömegben válaszra akar kényszeríteni mindenkit: — velem tartasz-e, vagy ellenem? Természetesen sokan vannak még. akik nem akarnak sem az egyik, sem a másik ragadozó emberrel tartani. Mert mindkét oCdalon túlzást, elvakultságot, türelmetlenséget és fanatizmust látnak. De már bátorságuk sincs gyakran elveik hangoztatására és alkalmat sem igen adnak nekik a tagadó válaszra. Hiszen a ragadozó ember azért ragadozó ember, hogy a tagadó válasz lehetőségét se ismerje el. Pedig nincs más mentség, mint a bátorság ahhoz, hogy szervezkedjenek a humánum hivei is a ragadozókkal szemben. A józanság nem okvetlenül egyértelmű az erőtlenséggel s a józanok tudatos együttműködésére talán megváltó hivatás vár még ezen a földrészen, melynek legegészségesebb darabjáról is azt áfitja egy nagy európai iró. hogy ma a félholondok országa. NŐI DIVATLAPOK a téli szezónra (miu, kabát, kosztüm) már hatalmas választékban kaphatók az Efienzék könyv ősz tálra ban. Cluj, Piaţa Unirii. Pántlikon ujionsápli! Árak fűzve értendők, kötve kötetje 35—45 le] többlet lei Ktuif : Az éhség legyőzői —------— 145 Horváth—Németh: A kegyenc (Gróf Teleki László élete) —------------126 Sinclair Lewis: Pillék a lámpafényben 126 Mécs Alajos : Az ismeretlen Japán — 126 Pánfjorov: Ég a Volga —-------------99 Kovrig János: Elsőosztályu fedélzeten 66 i.epa sjesiál, ClufI! Postán utánvéttel. Kérje a Pantheon if usági és írod. teljes ingyen jegyzékét Lepagetól, Cluj.
