Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-25 / 299. szám
19 3 6 d ec emb er 25. ELLENZÉK 21 na Közgazdaság és politika Ma: HARGITAY BERTALAN Bank R. T. vezérigazgatója A közgazdaság szakembere nem jósa], nem vizsgálja a csillagok állását, nem figyeli a madarak röptét, hanem a jeien adottságainak pontos mérlegelésével, a jövő eshetőségeivel igyekszik kalkulálni. A meglevő helyzet adatainak alapján megkísérel következtetni a közeljövő alakulásaira. A logika módszerével próbál előrelátni s a logikus esélyekhez igyekszik idomítani gyakorlati magatartásai. „Zählen und mässen“ ez lenne a gazdasági ember jeligéje, ha nem kellene naprol- napra ráeszmélnie, hogy a szám és a merléK sohasem volt viszonylagosabb, bizonytalanabb, mint most. Az algebrából tanultuk az irracionális szám elméletét. Az iskolában tanult theória azonban megdőlt s a legirrac'onálísabb számot ma úgy nyerjük, ha a kettőt megszorozzuk kettővel. Hogy 2X2 négy-e, vagy több-e vagy kevesebb e, ezt ma már nem a matematika, nem is a közgazdasági doktrínák döntik el, hanem a világpolitika és annak emberileg előre nem látható és ki nem számítható esélyei. A szorzás két tényezőjénél milliószor hatalmasabb a harmadik ismeretlen tényező, amely döntően megszabja a végeredményt. A közgazdasági szakember nem tehet mást, mint küzd és védekezik e hatalmas tényező irracionális befolyása ellen. A pénza a tőke feladata, hogy a termelést táplálja, a munkaalkalma* megsokszorozza, a szociális életet fejlessze. A közgazdasági ember tehát ma is csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy a tőkét logikus, reális és emberséges szerepének betöltésére szorítsa. Maurice Rostand, a francia költő mondja, hogy „az ember csak azért tud élni, mert feledékeny: sokszor évekre elfelejti, hogy meg fog halni.“ A gazdasági élet szerveinek is az a kötelességük, hogy bizonyos mértékig feledékenyek legyenek s ha nem is hagyják figyelmen kívül a világ nagy dimenziókban folyó drámájának bonyodalmait, a maguk kisebb körzetében úgy kell tenniük, mintha megfeledkeznének róla s hinniük kell, amíg csak lehet, a világ logikus kialakulásában. Archimedes nem engedte zavarná köreit a marcona katonáktól, hogy a világot uj, örök életű elmélettel ajándékozza meg; a mai köz- gazdasági embernek pedig modern, forditott Archimed esnek kell lennie: arra kell törekednie, hogy a világ szörnyű erővel kavargó uj elméletei ne zavarják a k’s kört, amelyen belül a tőke és a munka funkciójának logikus, normális folytonosságát még biztosítani) lehet. Szerintem az egyetlen értelmes és felelős cél, amelyet ma a közgazdasági ember maga elé tűzhet: segíteni, erősíteni azt a kört, amelynek aikcióradiusa befogja. Mindenki teljesítse kötelességét abban a körben, azzal a nemzettel, azzal a társadalommal szentben, amelynek életműködésén javíthat. Bizonyos, hogy ez a program némikép homokra épült, mert könnyen lehet, hogy amit a gazdasági élet nappal felépít, azt a politika egy éjjel lerombolhatja. De bármilyen kiszámíthatatlan is az úgynevezett világpolitika, nincs más módja, hogy szeszélyes erőinek gátat vessünk, minthogy saját működési körünkben kitartsunk a gazdasági élet örök érvényű törvényei mellett, csökönyös szívóssággal próbáljuk ellensúlyozni a veszélyes elfogultságokat, javítani igyekezzünk a m ndinkáhb eldurvuló vadelméleteket és tévtanokat és paci- fíkálnj igyekezzünk a légnemű, folyton változó s minden eddigi törvényszerűséget és tapasztalatot negligáló anarchiákat a tények és a logika erejével, lassú, kitartó részletmunkával. Ha Európában minden gazdasági ember és minden gazdasági szerv ráeszmél, hogy a gazdasági életben vissza kell állítani a logika uralmát, .akkor a gazdasági élet meg fogja találni a módját a szörnyű paradoxon ellen való védekezésnek. Hogy az exact szám és mérték ne legyen továbbra is egy túlfűtött és pathológikus politikai légkör játékszere, hogy a jelszavak és frázisok árvize ne sodorja magával a háztetőket és a bölcsőket, nem tehetünk egyebet: kitartunk a törvényeink és kötelezettségeink mellett, mert hisszünk benne, hogy a mérték és a számok, amelyek átvészeltek a történelem legváltozatosabb krízisein is, változatlan értékmérő és a fogalmak zűrzavaros idején is szabatos és zárt fogalom maradnak. Dolgozzunk s tápláljuk a munkát,, keressük az együttműködést a nemzeti határokon belül és túl mindazokkal, akik ugyanazt akarják és cselekszik. Geográfiai helyzetünk a Duname- dencében hárítja reánk a hivatást, hogy ezt a programot hirdessük és minden erőnkkel érvényre juttassuk. Romániának akarunk használni, ami annyit jelent, hogy használni akarunk a Duna-medencének és Európának — és Európának akarunk használni, ami any- nyit jelent, hogy önmagunknak használunk. A karácsony máskor talán líraibb megnyilatkozásra sugallta volna a számok emberét is, de ma úgy érzem, hogy a lélek szépségét és harmóniáját sem adhatja vissza más, mint az érlelem felocsudása, amely önkritikájával megtisztítja a lelket a szenvedélyes tévedésektől és vad illúzióktól s visszaadja képességét a valóság érzékeléséhez és a valóságnak az emberiség javára való kiaknázásához. PRO Sf@H® Irta: GYALUI FARKAS. Ezt a címet: „Pro domo“, Cicerónak egyik beszédje címét, „saját házáért“, valaha nálunk, városunkban lovaglás veszekedések és nyilatkozatok tetejére írták. Lovaglás ti gyekben és szinjátékokbajn sajnos, nagyon is bő- va>n volt részünk 'valaha és mint következmény, töméntelen párbaj is folyt le itt és a határban. Hol a Bivalyréten, hol a Zöld-sapka fogadó közeiéiben. Néhány halinl/os párbaj is volt, szegény Szombathelyi Béla, a nagyszerű szaiónkomikus, Várady Károly, a kiváló pedagógus, tanítel ügyelő, legutóbb pedig Pii'tnioky Domokos földbirtokos párbaj által haltak meg, itt. Ámde a nii, fiatalkori, egyetemi és újságírói párbaj - ügyei nik nem végződtek ily veszedelmesen. Éppen nem. Inkább elsokasodtak néha és- süni pro domo nyilatkozatok után megtörténtek a kihívások. Nekem és Bede Johnjaik valamelyes ilyen lovagias esetben, egyszerre többeket és pedig több rendbeli segéddel kellett kihívnunk. Ugyamy- nyira, hogy a tárgyalások során Páska Zoltán barátom, főszolgabíró és vívómester, egyik segédem, szokott, hideg nyugalmával így végezte: — A segédek kongresszusa pedig, uraim, a redutban lesz. Ug}'eink békésen befejeződlek, de ml Jobba!, a békevacsorán, vagy két hónapra, anya. gilag elvéreztünk.-Most pedig ez Írásom címéül éppenséggel nem fiatalos ügyben bitorlóm ezt a harcias lobogót. Arról van s-zó, hogy az Ellenzék kegyes volt megírni egy szives, szeretetteljes és valóban irásniüvészettel megírt cikkben azt a „íényvázlatot“, hogy hetven éves Illettem. Minthogy most először lettem hetven esztendős és most olvastam magamról először ezt a leleplezésszámba menő cimet, őszintén mondom, első piillianitásira megdöbbentem és a hideg borzongás futott végig rajtam. Hetven év: hátha sorsom, mely eddig megújította élet- váltómat, egyszerre csak felmondja. „Elég volt! Tessék fizebná És mint itteni vendégjátéka alkalmával az öreg Feld Zsigmond. a budapesti német színészből magyarrá lett ‘színjátszó mondta a. színpadon: ,,Jönn a hal-áll a kasszájával“. Ami persze azt tette, hogy jön a- halál a kaszájával. Miit csináljak? Mindenek előtt letagadok nehány évet. És pedig, félhivatalos, egykori stiltisbain, hisz évtizedekig voltam a Magyar Távirati Iroda itteni tudósi tója, megtanulhattam. Hozzá, nincs -és nem volt nagyobb gyönyörűsége egy félhivatalos, kőnyornatos> kebelnek, mint mikor lege art is, szakértelemmel cáfolhat. Tehát: „Azon híresztelés, miszerint Gy. F. a betgen évesek pártjába belépett volna, mint biztos forrásból értesülünk, minden alapot nélkülöző koholmány.“ . . . Petelei István., első mesterem fülembe súgja: — Enyje, enyje fiam, miket ir maga. „Azon“. -— Elfelejtette, hogy Brossai bácsi francia nyelvtanában, megírta, hogy az azon és ezen „a magyar nyelv szennye“. — Meg aztán — folytatta Petelei, most már -hangosabban, mögöttem „miszerint“ és minden alapot „nélkülöző koholmány“. Micsoda Budapesten az István Király Szállodában] II. PodmnniczSíya- 8. kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT b Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-45,294-34 pogány nyelven ir maga? — Kérem, szerkesztő ur, válaszolom, hangosan vagy magamban, .Brassai bácsi nagy tudós volt, de a -félhivatalos cáfolatnak ilyen a kőbe metszett hivatalos formája. — Csak az igazat fiam, csak az igazat! . . . Oh, már -megint hallom egykori tanítását. Mennyi .-bajunk, volt e miatt a lapnál! Néha, mikor iszonyú kellemetlenségünk támadt, dühösen jegyeztem meg és hangosan a szerkesztőségben:-— Persze, persze, már megint igazat irtunk! — Persze, persze, csatlakozott hozzam Bede Jób, kollegám. — Szegye!j-'k magukat, dörögte Petelei. Inkább töltsék már he azt a két hasáb helyet. Azért mégis csak igazat kell írni. Hát: én mondtam el fünek-fának, a szerkesztőségnek is, hogy mi történt velem. Úgy jártam, mint ahogy K. G. Jakab járt, a bíróság előtt tett vallomásában panaszolva: „Ülök a kávéházban, tekintetes járásbiró ux. Egyszerre valaki hátulról pofonüt: mindjárt feltűnt nekem . . Sajnos, az Idő, váratlanul, hátulról fejbe- kólintja az. embert a hetedik X-el. Azt, hogy az ember megöregedett, senki se akarja magában elhinni — a baj kezdetén. Magam i's pam-aszolt-am helyi prófétáknak, várva tőlük azt, amit Ézsaiás próféta rendelt, az Ur nevében: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én .népemet.“ (Ézsaiás 40-ik rész. 1. vers.) .... Ismerjük bizonyára, számosán, a régebbi operett-irodalom egyik gyöngyét, Rip van Winklet, melyei most Budapesten az Operaháziban is játszanak. Szép zenéjét Plan- q nette irta, ugyanaz a. zeneköltő, aki a Korne viliéi harangok zenéjét szerezte. Rip, a könnyelmű fickó, kincset talál a kék hegyek közt, Amerikában. Egy éjszakán kimé letten hitelezője és ellensége által kénys-zerilve, kimegy a sziklák közé, hogy fölvegye a kincset, melyet a legenda- szerint egy rég elhalt hollandi hajós kapitány rejtett el-. Hiába inti szép, fiatal felesége, hogy ne menjen az éjszaka rémei közé, Rip fegyverével bátran megy a hegyekbe. Olt a hajóskapitány és egykori társai szellemeinek kísérteties társaságába kerül, mely társas-játékkal szórakozik. Nem bridgez-nck, hanem tekéznek: „Hej, de jó tekézni'—- éneklik, vígan pipálva nézni . . .“ Hudson kapitány, a kincs tulajdonosa, -arra ítéli Ripet, hogy büntetésül húsz évig ott kell aludnia. Gyönyörű zene mellett, a hegyek szelleme által nyújtott tele kelyhet kiürítve, Rip elszenderül. Húsz év múlva törődötten, öregen hazaérkezik városkájába, hol minden, minden átalakult. Az emberek nem ismerik meg. Saját leánya se, akit rég elhunyt feleségének vél. És szeme közé vágják: „Vén bolond !“ Hogy ő aki tegnap fiatalon ment el hazulról, vén lenne? Nem, nem. Ö sem hiszi el. Megszomjazva, egy kút vizéből akar inni és a vederből a viz tükre, előtte is -ismeretlen ősz ember orcát mutatja. Most már kénytelen elhinni, beletörődnie abban, hogy megöregedett. At akadta életének jórészét. Látjátok feleim: ályen Rip-ek vagyunk mindannyian. Mire magunkhoz térünk, ha nem is hisszük el, szemünkbe mondják. Mintha: -halilamáim egykori atyai jó barátomnak Kis Józsefnek kissé orrhangu, bánatos szavát is: Hétszer tíz év egy emberélet, Feliig elalszod, félág elfecsérled. A halhatatlan költő igy irta meg. Magam pedig igy csináltam. Megszólal azonban Agai Adolf, néhai jóságos emberem és megvigasztal engem is és más hasonló sorsba került társaimat, következő intésével : Ne azt nézd: öregséged Mitől fosztott meg léged. Csak azt nézd, barátom, amit Kegyesen meghagyott néked. Amerlftai eínöhük LINCOLN Lincoln egy Clellan Mac tábornokkal folytatott megbeszélése alkalmával elítélte a tábornok politikáját. — Persze, ön bolondnak tart engem? — kérdezte bosszúsan a tábornok. — Egyáltalán nem — felelte Lincoln nyugodtan. I>e száraz mosollyal azonnal hozzá; fűzte: — Természetes azonban, hogy tévedhetek. GRANT. Grant tábornok mindjárt az Unió elnökévé való választása után körutat tett ázz Egyesiilt-Á II aim okban. Mikor Provldencebe érkezett, Burnside kormányzó házában szállott meg. Grantot a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta. Egy zenekar a „Hail the Chief“-íel fogadta s a kormányzó háza előtt tolongott az embertömeg. Burnside kinyitotta az egyik ablakot s kérte a nagyon tartózkodó elnököt, hogy köszönje meg a lakosság lelkesedését. Kelletlenül lépett Grant az ablakhoz és szokása szerint szó nélkül hajolt meg. Az ujjongó tömeg azonban minden áron hallani akarta az elnököt. Grant azonban tagadólag rázta a fejét. Egy éles hang vált ki a tömeg zajából: — Csak két szót, tábornok! A kívánság rögtön teljesült. Grant kinyitotta a száját s hangosan kiáltotta vissza: — No, Sir! — Nem, uram! PATTI ADELINA VAGY AZ ELNÖK? A hires dalénekesnő, Patti Adelina 1882- ben Arthur Chester Allen elnöksége idején amerikai körutat tett. Az elnök is meghallgatta Pattit s személyesen fejezte ki csodálatát, mire a művésznő nagyon büszke volt. Kevéssel ezután felkérték Pattit, hogy működjék közre a szövetség fővárosában egy díszhangversenyen. Tadni vélték, hogy a felkérés az elnök kívánságára történt. — Patti 5000 dollárt kért a fellépésért. — Az impresszáriónak az összeg hallatára a lélegzete is elakadt. .. Végül nekibátorodott s azt vetette ellen, hogy még az elnök is csak egyhónapi elnökösködésért kap annyit, amennyit a művésznő egyetlen estéért követelt. — Kérem — jelentette kis Patti Adelina — ha az elnök olcsóbb, hát énekeltesse csak nyugodtan az elnököt. TAFT. Az Egyesült-Államok háború előtti elnökét, Taft William Howardot, tiszteletreméltó testi terjedelme különöse» népszerűvé tette. Teste arányainak természetesen megfelelt ruházatának mértéke is, mely egy-egy öltönyéhez példanélküli sok anyagot követelt. Sokat kacagtak ezen Amerikában. Az elnök szövetszükségletéről szóló adomák közül a legmulatságosabb még ma is közszájon forog. Taft nyári szabadságát több éven keresztül a kanadai fürdőhelyen, Murray Bayben töltötte s az államfőnek nagy mulatságára szolgált az ottani halászokkal való barátságos érintkezés. Egyszer, mikor szabadsága megint a vége felé járt és egyik halász barátjával közölte elutazásának napját, a halász sóvárgő pillantással mutatott az elnök fehér nadrágjára: — Ha Önnek volna egy ilyen viseltebb nadrágja — nagyon jó hasznát tudnám venni. Taft értetlen maradt: — Mit csinálna vele? — Óh, már pontosan kiszámítottam! — felelte a halász elgondolkozna. — Az egyik szárából kitelne egy szép ruha a kislányom számára. A másik szárából végre Jean fiamnak is tudnék egy uj ruhát csináltatni. S azonkívül a bárkámnak is uj vitorla kellene. A nadrág fenekéből éppen kitelne . . . Ha Ön, Mister President, tudná nélkülözni — nagyot segítene rajtam! COOLIDGE. Coolidge Calvin elnök különösen szófukar hallgatagságáról volt ismeretes. Egy fiatal hölgy, akit Washingtonban bemutattak neki, elbeszélte az elnöknek, hogy fogadott egyik barátnőjével, hogy sikerülni fog néki az elnöktől a szokásos három szónál többet kihozni. Coolidge mosolyogva nézte a fiatal leányt s csak ennyit mondott: — Ön veszíteni fog. * Egy vasárnap, mikor Coolidge felesége nem mehetett el az ünnepi szertartásra, az elnök egyedül ment az istentiszteletre. Ebédközben az elnököt felesége megkérdezte, miről beszélt a pap. — A bűnről — felelte Coolidge. — És mii mondott a bűnről'7 — Ellene volt.
