Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-25 / 299. szám
KZZBNTÜK 1936 if e c « m b er 2 9. ra m mmmmmammmmmammmmmmmmmmmmmm Török Sándor: Halottak a plakáton BUDAPEST, december hó. Érdekelnek a plakátok. Elég nevezetes és müértő p'tiká tnézegető vágyók, az. is vallami. Az én gyermekkoromban divatos volt a számolóé édutlák gyűjtése s mondhatom, amennyire a kicsinyes viszonyok megengedték — anyagi tehetetlenségem s az, hogy kis városban éltem — igen példás gyűjteményem volt. A számolócédudákat albumba, ragasztottam, bizonyos rendszer szerint s a du{> 1 unokát cserélgettem. Am jött a szereltem. Jött a no, oki negyedik elemiistta volt abban az időben — velem egytkoru — s egy mákod k gitmnáz sta közeledését fogadta igen szívesen. Az ildetőnek még az az előnye is megvolt, hogy bátyja az idegenlégióban szolgák. Káplár volt. ö hostszunadrágos, matrózruhát viselt és csodálatos történeteket tudott a távoli káplárról. A történeteket fantasztikus rajzu bélyegekkel és fényképekkel igazolta. Bizonyos dicsfény övezte őt e távoli íkápiár révén s mikor egy vasárnap délután náluk — a leányos háznál, hogy úgy mondjam — a szalon sarkában pillanatra egyedül maradtunk, felajánlottam a nőnek, kérjen bármit, „teljesítve van!“ Az albumot kérte. Merve, hogy adjam neki mindazokat a darabokait, melyeket megjelöl. Kérem, tessék! S lila oeruzávol, barbár módon összevissza (krokszkrakszoíta az albumot. A neki tetszőket kivagdostam hát s leáztattam, ami maradt elégettem. Egy fájt csak — hogy ajándékom nem győzte le a káplán nimbuszt? Hált, Istenem... — de tökéletes hozzá nem értéssel válogatta össze a cédulákat. Hát most mór mindegy. Szóval a számoló- cédulák gyűjtését abbahagytam, de talán ez bosszulja meg magát most, hogy fejemben számon tartom a város plakátjait. Ha komolyan vesszük, egy város élete, mondjuk „az utolsó húsz év plakátokban“ — kortörténeti dokumentum! De ne vegyük komolyon. Elég az hozzá, hogy tíz éve tu- dom kívülről a plakátokat. S mondhatom — bár e tíz év alatt sokat haladtunk — még mindig tombol az ízléstelenség, a bárgyuság. Plakát-érzékenységben szenvedek, ahogy más páldáuil bizonyos színeket, vagy illatokat tart számon az idegrendszerében. S most felbukkant egy uj plakát, amely előtt tétova áhítattal meg kell illanom. Hatósági plakát, rideg és ábranélküli plakát, feketefehéren plakát, amely közli, hogy a farkasréti temető egyes számú sirtábláját egészben kiürítik s ezek és ezek ia hallottak eddg és eddig a határidőig költözzenek ki Örök nyugvóhélyükrő!. Mert nyugvóhelyük csak a nekrológ-irodalom frázisaiban örök, egyébként az 1876. évi XIV. te. 118-ik paragrafusa érteimében ennyi és ennyi esztendő alatt elévül az a joguk, hogy ott nyugodjanak. Az alant felsoroltak esetében — körülbelül: igy hangzik a plakát — az idő Heteit, tehát tessék kiköltözni. Figyelmeztetés ez a hozzátartozóknak , hiszen tökéletesen értem, ■semmi formai hiba mines. Csak nézem, nézem a teméntelen plakátok között ezt az egyet, ezt a furcsát, ezt a meghökkentőt, amely, íme felsorolja a régen elmúltakat, néven szólítva őket $ meg is számozva: 1. Horváth György... 21, Madarász Viktor... 38 Kövecses Márta... 69. Jancovics Ernes- tina Anna... 73. Vas László... és igy tovább, igen, ezek költöznek ki, lakhatási engedélyük lejárt. S mint gyűjtő állok a pllak át előtt s mint > ember. Mint ember, akinek halottjai feküsz- ! nek szanaszéjjel, messzi városok temetőiben, mint ember, aki egyszer szintén »eflfekszik majd s aztán kiplafkátozzák a kései utód számára, figyelmeztetőül: 24. Török Sándor... elévül... •— hol van valami unoka? vidd odébb a nagyapádat! Jó, tudom, engem már az nem érdekel — de most meghökkenve állok a plakát előtt S mint gyűjtő állok a plakát előtt — mondom — mint gyűjtő, aki ismerem az összes színházaik hirdetéseit s tudom egy-egy sikerült plakátjukat évekre visszamenően, számon tartom a mozik nagy, képes, színes Hirdetéseit, a fényképészekét, ismerem a szecessziós idők pezsgőreklámját, amely egy hires színészt ábrázol affektáilt pózban, szegfüvei .kezében; a neves szücsáruház bundás hölgyét is jói ismerem és a szépmosolyu fia- •;i,l lányt, aki idény szerint, hol napfény, hol c:o, szél és hő ellen védi arcát egy bizonyos 4 ómmal; ismerem a külföldi utakra csábitó, pompázatos képeket — ha az ember sokáig , nézi, mintha már menne is — és egy bizonyos fajta mustárt csak azért nem eszem, mert a reklámja .szemérmetlenül Ízléstelen. Számoncnrtom a szigorú cs gyakran érthetetlen hatósági pl.ikátolkat, adó- és más hirdetményeiket és sokszor gondoltam már, hogyan van az, hogy „Ebzárlat“-ol sosem hirdetnek, mindig csak ,T'hzárla,tmeghosszabbitás“-t. Gondolom, létezik egy ősi ebzánlat s azt bizonyos trad ciók alapján mindig meghosz- szabbitják egyékér nappal a lejárat előtt. Megjegyzem magamnak a híres kávé-cég remük plakátját s aláhúzott egyessel osztályozom magamban. Ezen nem változtat az sem, hogy azóta a cég egy gyöngébb, után érzett plakáttal fül'bosszíantott. Dühít a népszerű tánciskola híg szellemes kedése a hirdetőosz- lopokon, ám most van egy uj fogkrémet dicsérő fej s ez vigasztal. Még a plakálirodal- mat ás elolvasom villamosra, autóbuszra várakozva és tudom, hogy mi a stílusa, a kézírása s a helyesírása a körúti plakát'rónak, a belvárosinak, ahol kevesebbet foglalkoznak ilyesmivel. Ismerem a találkozók ké/.vonávát, akik itt izennek: „fölszaladtam Manciékhoz, ha halig jössz, gyere utánam, Jóska“. S ismerem az eszelős költőt, aki a plakáton hirdeti világgá kusza betűivel, hogy hogyan lehetne boldog az emberiség. S akkor most az elpusztiuhatatilan moso- lyu nők, a tánciskolák és áruházak, az adó- hirdetmények és egyebek közölt megjelenik előttem a halottak plakátja. Rövid, mintegy kivonatolt; névsora azoknak, akiket a természet rendje szerint nem érdekel már, hogy hol kell hófliapáitolására jelentkezni, hogy egy ki'encnapos uc a Dolomitokba már százhatvan pengőért kapható és uram tanuljon bendzsózni. Meghökkenck a plakát előtt, mint gyűjtő. S mint esendő ember, szinte... van egy olyan érzésem... hálha. levenném a kalapomat egy pillanatra. Férj, feleség, anyós és a lakás BUDAPEST, december hó. A regény, a szinpad, a kabarépódium és a vicalap öröikösen visszatérő témája az anyós, de a m ndennapi élet is valóban nagyon sokszor felveti az anyóskérdést és ezzel kapcsolatban a férj, a feleség és az anyós egymás- közötti helyzetét. Az anyós, a férj és a feleség jogait és kötelességeit most egymásután három érdekes ítéletben szabályozta a bíróság. Egy fiatal budapesti gyakorlóorvos nemrégiben megnősült. Az orvos kórházban működött, külön rendelője nem volt, az esküvő után a fiatal pár a feleség édesanyjához költözött. Az anyós nagy lakásában rendeztek be számukra külön lakosztályt. A lakásban rajtuk kívül még az asszonyka nagybátyja is ott Lakott. A fiatal férj és a nagybácsi között rövid idő múlva nézeteltérések merültek fel. A helyzet nemsokára annyira dlmérgesedett, hogy a nagybácsi utóbb már nem is fogadta az orvos köszönését. A torzsalkodás során az anyós a nagybácsinak adott igazat és végül rossz viszony keletkezett az anyós és a férj között is. Az orvos egy napon fáradtan érkezett haza a kórházból. A többi családtagok már megebédeltek. Az anyós későn érkező vejé- nek nem az ebédlőben, hanem az előszobában terített ebédhez. Az orvos erélyesen kikelt ez ellen, az anyós sem hagyta magát és igen éles szavakkal, becsmérlő jelzőkkel illette a vejét. Az orvos erre összecsomagolta holmijait és nyomban otthagyta a lakást. Taxiba ült, egy ismerőséhez hajtatott, annál elhelyezte a holmijait, azután lakást keresett. Talált is egy komfortos 'egyszobás lakást, azonnal kibérelte, másnap pedig értesítette a feleségét, hol van a lakás és felszólította, hogy nyomban költözzön oda. A fiatalasszony elment az újonnan kibérelt lakásba, megnézte, azután kijelentette, hogy a lakás alkalmatlan arra, hogy háztartást vezethessen, ezen a c.men megtagadta a beköltözé t és ezzel jogi nyelven az életközösség helyreállítását. Ráadásul pedig pert indított az ura ellen és ideiglenes nőtartás fejében havi ötven pengőt követelt tőle. A járásbíróság bizony tási eiljárást folytatott és mikor befejezte, igaziat adott az asz- szonynak és kötelezte a férjet, hogy fizessen tartásdijat. Az orvos nem nyugodott meg az ítéletben, a törvényszékhez fellebbezett. A törvényszék másodrokon megváltoztatta a járásbíróság ítéletét és elutasította az asszony keresetét. Az ítélet megokolisa szerint a nagybácsi nem megfelelő módon bánt az alperessel, az anyós pedig megengedhetetlen szidalmakkal illette őt. A férjnek tehát jogos oka volt arra, hogy a közös lakásból elköltözzön. A bíróság jogi á’fláspontja szerint a házastársak közös lakásának megválasztása a férj joga. A férj a feleségének csak jogos ellenvetéseit tartozik figyelembe venni és ha uj lakásba költözik, a feleség tartozik követni a férjét. Tehát amikor az asszony megtagadta, hogy abba a ilakásba költözzön, me- ilyet a férj bérelt, vétkessé váilt a különélésben és nincs joga tartásdijat követelni. Amikor a férj nem válhat el — az anyósától A másik pör is a férj, feleség, az anyós és a lakás körül forgott. Ebben az esetben is az asszony édesanyjánál lakott a fiatal pár. A férj elköltözött a közös lakásból, mire az asszony nőtartási pert indított ellene. A bírósági tárgyaláson a férj azzal védekezett, nem köteles tartásdijat fizetni a feleségének, mert ez tagadta meg az együttlakást. A tárgyalás további során' derült ki azután a AZ ÚJONNAN NYÍLT A kávéház és étierem tulajdonosa károm elismert szakember (a „Dacia“ kávéház volt főpincé rei) / ULEVARD és Eíterem, Arad Az úri közönség találkozó helye, — a Hotel Central épületében. — Bulevardul Reg. Maria No. 14. — Kellemes, tiszta, igazi meddrn szórakozó helye Aradn k. Mérsékelt, szolid árak, elsőrangú ételek és italok. Kitűnő Bohém Jazz tényállás. Amikor & peres felek házasságot kötöttek, Pxözös megegyezéssel az asszony szüleinek la-, kásába költöztek, ahol minden kényelmük megvolt. Néhány év múlva a férj kijelentette, hogy neki külön (lakás kell, nem akar továbbra is együtt lakni az anyósával. A há- zastírsaJk ezen Összekülönböztek é> ilyen előzmények után történt, hogy a férj elköltözött, másnap azonban értesítette az asz- .szonyt, hogy lakást bérek kettőjük számára. A feleség megkapta az értesítést, de nem költözött oda, azzal érvelt, hogy továbbra is az édesanyja mellek akar maradni. A férj a pörben a többi között arra is hivatkozott, hegy a lakás megválasztásának joga őt illeti, tehát, ha az asszony megtagadta, hogy az állttá bérelt uj luíkásba költözzön, nem tarthat igényt tartásdijra. Végső fokon a Kúria Thtbosz-tanácsa az asszony álláspontjára helyezkedett és érdekes mcgokolással elmarasztalta az urát ideiglenes nőtartás megfizetésében. A Kúria ítélete ■szerint jogszabály az, hogy ha a házastársak közös megegyezéssel a feleség szüleivel együtt laknak, a férj többé már nem élhet feltétlenül a lakásmegválasztás jogával. Csak akkor követelheti, hogy a feleség külön lakásba költözzék vele, ha az asszony szülei jogellenes magatartással lehetetlenné teszik a közös (lakásban való élést. A Kúria ebben az esetben úgy látta, hogy a férj egyáltalában nem bizonyította be, hogy az anyóssal való együttlakás a házaséle: Lehetetlenné teszi. Megállapította az ítélet, hogy a feleség joggal kívánta, hogy továbbra, is az anyja mellett maradhasson, mert az édesanyja öreg és súlyos betegsége miatt is (leányának gyámoli- tására és ápolására szorul. Hangsúlyozta a Kúria azt is, hogy az elaggott, beteg szülők gyámoliiósa és gondozása a gyermek kötelessége és a férj azért sem hivatkozhat lakásmegválasztási jogára, mert mikor az ese: történt, kijelentette, hogy az újonnan kibérelt lakásban „anyósmentesen“ kivon lakni. A méltóságos asszonynak rendes, szép lakás jár Az anyókérdés kikapcsolásával, laíkás- vita miatt állt egymással szemben a Kúria előtt a harmad ik perben a féri és feleség. A nyugdijai férj magas hivatali állásánál fogva méltóságos címet visel és a kimutatás szerint évi negyvenezer pengő jövedelme von. A méltóságos urnák már legénykorában négyszobás lakása vo't. Mikor vőlegénysor- ba juiott, az volt a kívánsága, hogy régi He- I génylakásába költözzenek. A menyasszony megnézte a lakóit és rögtön kifogást emelt ellene. Nem tetszel: neki az ódivatú lákás, amelyben még fürdőszoba sem volt, bádog- tálban kellett mosakodnia. A vőlegény azzal érvel, hogy egyelőre családi okokból költözzenek csak ide és megígérte, hogy rövidesen uj komfortos lakást bérel. Tizenöt esztendő tek el azóta, két nagy gyermekűik van, de hiába való volt minden unszolás, a férj csak nem akart uj lakást bérelni. A lakáskérdés miatt végül napirenden volt köztük az összetűzés, az asszony belebetegedett az izgalmakba és egyszer idegrohamában öngyilkossági kísérletet követett el. Mikor felépül:, még egy utolsó kísérletet lett, a férje azonban nem engedett, mire összecsomagolta a holmiját és két gyermekével együtt elköltözött. A férj erre válópert indított, azt kérte a 'bíróságtól, mondja ki a válást az asszony hibájából. Válóoknak elsősorban azt hozta fel, hogy a felesége minden komoly ok nélkül megszüntette vele az életközösséget, A Kúria végítéletében elutasította a válóikeresetet. Megállapította a biróság, hogy a közös lakás nem felelt meg az egészségügyi kivánalmaknak, sem azoknak az elemi követelményeknek, amelyeket az asszony neveltetésénél és érzékenyebb erkölcsi felfogásánál fogva joggal .támaszthatott. Nem méltánytalan az asszonynak az a kívánsága, hogy a férj .-társadalmi állásuk igényeinek megfelelőbb, másik lakást béreljen ki. A bizonyítás igazolta, hogy az asszony idegeinek 'leromlásában nagy szerepe van a rossz és egészségtelen lakásnak. A biróság orvosokat is kihallgatott tanúként és ezek igazolták, hogy az asszony melankóllás állapota ugyancsak a lakásmizériáknak tudható be. A Kúria megitálése szerint a férjnek kötelessége lett volna a feleség gyógyulása: elősegíteni azzal, hogy a lakáscserére vonatkozó, amúgy is méltányos kívánságát még áldozatok árán is teljesítse. Nem bontóok tehát, hogy az asszony elköltözött a lakásból, a válókereset igy alaptalan és el kellett utasítani. Ság; Pál. * i FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállításban 240 lejért kaphatók az ELLENZÉK i könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii.
