Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-25 / 299. szám

20

ELLENZÉK

19 36 d e c e m h er 2 5.

A válság líqnidálásánah problcmája

A minap egy filológus előadást hirdetett „uj

francia lira" címén. Nézi és olvassa egy újság- olvasáson művelődött polgár, aki tudja, hogy mivel tartozik magának közgazdasági ismeretei terén is, — és hitetlenül rázza a lejét: ez. nyilvánvaló elirds! ,,Vagy olasz liráról lehet itt szó, vagy francia frankról. Milyen szórakozoctak manapság az előadók is."

E napok'lxtn azt a hirt loolportálták az

egyik középeurópai állójáról, hogy uj pénzt fog (kibocsátani, még pedig gumimból, — ..hogy ne hallják, amikor esik."

Ezeket az adomákat az aktualitás szülte — és a közönségnek a gazdaság aktuális problémái iránt felfokozott érdeklődésé. Még sem szabad hiainiink. hogy azelőtt nem léteztek. Csak éppen hogy a mi generációnk most esik at rajtuk, martán egy-két generáció „szereji- csésen megúszta világgazdasági aktualitások és viccek nélkül is. És talán nem is érezte nagyon a hiányát.

Az infláció a múltban egy szükséges rossz voll, egy elhárítandó katasztrófának a levezető szelepe, — vagy maga a katasztrófa. Ma úgy látszik: egyéb. Ma nvntha már módszerré vált voina, mint az orvosi tudományban a vérbőségben szenvedőknél a ver- csapoiás. Csakhogy ma vérszegénységben szenvedőknél is alkalmazzák é. ez a művelet sokszor azokra a gyógymódokra emlékez, tét, amelyekről Max Kemmerich ..Über de menschliche Dummheit“ cimü könyvében emlékezik meg, mikor a mérgezési tünetek között megbetegedetteket lábuknál fogva felakasztották (ezt még Zsigmond királlyal is megtették), hogy a méreg ne jus>on a gyomorba. hanem a szájon át rímét megtalálja a kivezető utat. Viszont jó jelnek vették, ha a „delikvens“ ettől hányni kezdett. Tényleg — jegyzi meg Kemmerich —, akadtak, akik ezr a ikurát túl is éhek.

Körülbelül 120 évvel ezelőtt Goethe a mai korra oly találóan jelemezte azt a háború után: dezolált állapotot, amelyből az infláció szükségessége támadt és szarkazmussal mutatott rá az infláció értelmére, kinövéseire és következménye re. Faust második részében (,,Lustgarten“-jelenet). A hadsereg gazdaság- főnöke boldogan jelenti, hogy egy csapásra megjavult a helyze::

Abschläglich ist der Sold entrichtet Das ganze Heer auf‘s neu1 verpflichtet,

Der Landsknecht fühlt sich frisches Blut, Und Wirt und Dirnen haben ‘s gut.

A rejtély egy.zerü magyarázata egy fedezetnélküli papírpénz:

Zu wissen sei es jedem, der‘s begehrt:

Der Zettel hier ist tausend Kronen wert. Ihm liegt gesichert, als gewisses Pfand, Unzahl vergrabnen Guts im Kaiserland.

Damit die Wohltat allen gleich gedeihe,

So stempelten wir gleich die ganze Reihe.

Az ily módon emitált pénznek, amelynek hivatása az eihalóhan lévő gazdasági helyzetet feléleszteni és a háború által elszegényedett embereket ujna munkára serkenti, a zsoldosokat megnyugtatni, — szóval uj életre kelteni az elernyedő országot, — máris di?a- giója vans

Die Wechslerbänke stehen sperrig auf,

Man honoriert daselbst ein jedes Blatt Durch Gold und Silber, freilich mit Rabatt. Nun geht‘s von da zum Fleischer, Bäcker,

(Schenken;

Die halbe Welt scheint nur an Schmaus zu

(denken...

A papírpénz nagy előnye nyilvánvaló. A semmiből lett pénz, felélénkíti a forgalmat, uj életkedvre dérit — és amellett olyan kényelmes is:

Man wird sich nicht mit Börs‘s und Beutel

(plagen,

Ein Blätchen ist im Busen leicht zu tragen, Mit Liebesbrieflein paart‘s bequem sich hier Der Priester trägt's andächtig im Brevier

Ein Solch Papier, an Gold und Perlen Statt Ist so bequem, man weiss doch was man hat.

M-kor a háború után a legyőzött országok valutája rohamosan elértéktelenedett, a győztes országok és ezek között is főleg azok, akiknek valutája nem szenvedte meg >a megrázkódtatást« kellemetlen meglepetésre ébredIrta 01 AMANT IZSÓ

tek: rájöttek ugyanis arra, hogy elóhbi-dk a

világpácon a legnagyobb könnyedséggel le- konkurrálják őket. Valuta-dumpingnek nevezték a gyengébbnek ezt a harcát az erősebb ellen és antidumping vámokkal próbáltak védekezni ellene. Egy ideig várták, hogy ez a rendszer összeomoljon — de mivel ez nem következett be elég hamar és az ő kiilkere kedalmünk nagyon megszenvedte az elértéktelenedő valutával ellenünk folytatóit harcot,--majd pedig Németország szinte egész külföldi államadósságát, amelyet- annakdejében márkában vett fel, értéktelen papirral tudta kifizetni, — a vámok további felemelésével, hitelmegvonásokkal és sajil versenyképességük szisztematikus kiépítésével igyekeztek ezekkel a veszedelmes konkurensekkel (Oroszország, Németország!) szembeszállni. Egyúttal azonban magúik is kezdték a valuta leértékelésének rendszerét bevezetni, hogy 1 világpiacon elérni kívánt póz ciót elérhessék, illetve megtarthassák. Ezj, tette Franciaország 1926-han, ezt tette több Ízben Japán, a világ (legnagyobb ámulatára: Anglia cs vele együtt a ,,lont-blokkhoz“ tartozó országok egész sora, az U. S. A. és végül Franciaország újabb leértékelését közvetlenül követve, azok az országok is, (Svájc, Hollandia), akik eddig hallani tm akartak arról, hogy valutájuknak az aranyalaphoz való viszonyát megbolygassák.

Hangsúlyozottan ki kell emelnünik, hogy nem mindegy, sem kihatásában, sem lefolyásában, hogy olyan államok végzik-e a leértékc- lést, amelyeknek nagy nemzeti vagyonuk, ! vagyon tartalékuk és főleg gazdag erőforrásaik vannak, (ez utóbbiakhoz számit Románia is), — vagy olyanok, akik mindebben hiányt szenvednek, — mimaliogy nem mindegy, hogy vérszegényeken vagy- vérbőségben

szenvedőkön vágnak-e eret.

A válság kitörésekor a fclclőségtelje, állásban ilevő .személyiségek között Hoover ismerte fel elsőiként a helyzetet és nagyarányúnak gondolt állami invesztíciókkal próbálta a baj nőik elejét venni. A dolog két okból nem sikerült. Először is, mert Hoover sem ismerte fel a válság terjedelmét é.s mélységét, — másodszor, mert lul merésznek hitt elgondolásaiban senkisem követte öt cs saját parlamentje is cserben hagyta, mikor még megközelítőleg sem kielégítő invesztíciós programját realizálni akarta.

Anglia, minit amely ország régi gaz da.sági tradíciói, tapasztalatai ás helyes érzéke révén ileginkább látszott elhivatottnak arra, hogy a válság mego’dásában példát statuáljon az egész vlágnak, ikétizben is nagyon közel járt a helyes megoldáshoz. Egyszer, mikor felmerült a terv, hogy London régi városrészeit bontsák le teljesen és helyükbe uj, higienikusabb, tetszetősebb és a modern közlekedés es légvédelem követ élmény cinek megfelelőbb épület-komplexumokat építsenek; — másodszor akkor, amikor a kormány, a nagy tőkével karöltve a nehézipar modem zálását cs racionalizálását szerette volna keresztül erőszakolni, és a célra még ez ipar szindikoilizilást. amelytől pedig az angol nehézipar oly soká távol tudta magát tartani, is egyengette.

Az angliai hatalmas, elhelyezést kereső

BARD OSZKÁR

VERSEK

MINDÖRÖKRE

Más zúgjon ezer dörgö frázist 9 a vakmerőknek intsen: semmi, a legbátrabb én vagyok mégis, mert merek romantikus lenni 1

Nem versenyzek senki fiával, hevüljenek parittyán, tegzen, én, amit vailok, halkan vallom s amit teszek, halkan cselekszem.

A virtusomhoz nem kell néző, se kocsmagöz, hogy felhevitsen, azzal, ami a bátorságom, nem támadok, nem bántok kit sem.

Nem támadok, ám mégis szemben állok minden köznapi hittel, nem támadok, de ahol ál ok, fanatikus, szent erő vitt fel.

A földön, hol most minden őrjöng és kivezető út sincs semmi, mégis, halkan, de mind rökre én merek romantikus lennil

LEÁNYENEK

A telkeink mesét csiholnak akármilyen bolond parázsból s a szivünk selyme minden átkot zenés csodává elvarázsol.

Hogy égig csaptak fel vad lángok és egymást tépték balga bosszúk, a férfinép mit összerontott, mi kéne azt most helyrehozzuk.

De jaj, mindig mi törtünk össze, ha tévedtek a férfitettek s mit hurcoltak, a száz keresztre mindig bennünket feszítettek;

Ha felrepültek s lezuhantak s elnye'te őket gyilkos bánya, a könnyeket örökké ontja asszonyok s lányok karavánja.

Mi várunk, várunk szivszorongva, szemünkben mély, mély béke lángol 'é a vágyunk messze-messzeüzni minden viszályt e bús világból;

Mi leikeink halk bársonyával a tőkés holnapot megáldjuk:

6, formálódjatok hát vissza szent haranggá, ti véres ágyuk... I

tőkeakkumuláció ezeket o. tranzakciókul

könnyen (lehetővé tette volna, de nyilván nem volt még az a lelki diszpozic 6, amelyet u háborúra uszító propaganda sokkal köny- nyebbeu tudóit a maga számára megteremteni és — ct sors iróniája — ellenlábasait E ebbe bclcrántani, mintha világszerte a kon- zum növelését és a munkanélküliek beállítását nagyarányú szociális intézkedésekkel és

egy világbékcrc törekvő stabilitással kívánta volna elérni.

Ezek a kísérletiek nem állóitok, egyedül. Minden országban támadtak ideák és nyertek TÖbbé.kcvésbé konkrét formákat, — de mindegyiknek ugyanaz volt a hibája, Hogy nem birtak elég meggyőző erővel sem a kormányra, sem a széles tömegekre, azaz nem volt az az átütő erejük, amelyre szükség let volna, hogy az ilyen gyökeres átilakuláshoz szükséges anyagi bázist nyújthatták volna.

Franz Oppenheimer (Weder so, — noch so; Potsdam 1933.) kitűnő német szociológus a mezőgazdaságban szerette volna 1 munkanélküliek nagy tömegét elhe’yezni, még pedig azáltal, hogy állami alapokból és adókból a nem rentablis Junker-bírtoíkol meg akarta váltani és parcelláztatni. Elképzelhető, hogy ez a terve a Junker-Poroszor- .szágban minő ellenállásra talált!

Emil Lederer (Wege aus der Krise, Tübingen 1931.) ugyancsak nagy tudásu és nagy felkészültségű szociológus hasonó kísérletekre tett javaslatot az iparban való foglalkoztatásra és egétzen plauzbilis lett volna, ha ezt a Oppenheimer-féle javas'attail párhuzamosan próbálták volna keresztülvinni. Lederer ugyanis azt ajánlotta, hogy a nem dolgozó ipari üzemdkel a munkanélküli érőkké) hozzák üzembe és ezek jövedelméből fizessék a munkásokat és hozzák üzembe sorra a többi még szünetelő gyárakat is. Ezen üzemeknél elsősorban közszükségleteket illető termelésről lett volna szó.

Ausztriában még ma sem aiudtak el ezek a tervezgelések és nagyon komoly formában fogilalikoztak egy olyan elgondolással, hogy az állam úgynevezett ,,eventuális“ vagyis esetleges rendelésekkel lépjen a piacra, — azaz: az állam foglalkoztassa olyan rendelésekkel az üzemeket, amely szükséglet tényleg létezik, de jövedelem hiányában nem tud jelentkezni, de amelyek a nagyarányú foglalkoztatás révén feltétlenül (?) jelentkezni fognak. Az áliam addig :.s finanszírozza ezt a termelést, azaz előlegezze a termeléshez és elhelyezéséhez szükséges tőkét, mig a termelés és elhelyezés körforgalmában a pénz az újonnan foglalkoztatott egyének nagyobbodó bevásárlásaiból megtérüli. Alapjában véve a hadiipar foglalkoztatása is ezen alapszik, azzal az eltéréssel, hogy a hadiipar sohasem térítheti vissza a befektetett tőkét, de a produkciós anyagok iparának fellendítése révén tehát nagy kerülővel fellendíti a fogyasztási anyagok iparát is.

Ezt az osztrák tervet, amelynek katasztró- fális következményei lehetnek, hogyha a pác felvevőképessége nem következik be arra az időre, amelyre várják, az állami teherb.rás kimerülése vagy a hitel megingása esetében nemcsak nyomasztólag hathat a többi iparra, hanem egy az 1929-ben k-tört válságot meghaladó összeomlást idézhetne elő, szerencsésen még sem realizálták. Mmtahogy ilyen tervek szegény országnak különben sem kon- veniál hatnak.

A hadiipart prolezsáiók nyilván vailóan

nagy előnyben vannak, mert hiszen a hadianyag más célra nem is használható, mint csak épj>en öldöklő fegyvernek és igy túltermelési krízist nem idézhet elő, — a köz- szükség'eri cikkek piaci árait tehát az sohasem fogja nyomni. És hogyha újabb és mesz- szebb hordó ágyuk, — újabb erősebben ölő mérgek, — ujaibb és nagyobb teherbírású bombavetők készülnek, akkor talán még mindig akad exotikus állam, amelyre azt jó áron rá lehet tukmálni. A belső piacot tényleg sohasem fogja zavarni.

A gazdaságilag leromlott államoknak lázas háborús készülődése, a gazdaságilag intaktabb országokat természetszerűen magával rántotta. Ezek most már megvalósítják azt a programot is, amely távolabb áll a hadifelszereléstől és amelyre előbb nem volt meg a bátorságuk és igy azok az országok, amelyek ezt az őrült versenyt megindi.ottík, éppen olyan kevésbé fognak tényleges előnyökhöz jutni, mintahogy végeredményében nem jutottak annak révén sem, hogy az n- flációs lavinát megindították.

De a történelem itélőszéke előtt felelni fognak azért a katasztrófáért, amelyet beindítani látszanak és amely valósz nüen az ő fejük felett fogja a házat elsősorban ösz- szeomlasztani, — ha a. gazdasági összeomlás azt meg nem előzi.