Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-25 / 299. szám

1936 d ec e m b er 25. ELLENZÉK BM 19 Magyarázatok a nacianál [izmusról I,<a : BALOGH ARTHUR A bábom utáni idők történetírója kétsé­get kizárólag fogja megállapítani, hogy en­nek az időszaknak fő jellemzője a nemzeti gondolatnak az a tuízása, amelyet naciona­lizmus néven ismerünk. Több jei mutat ar­ra, hogy ennek bekövetkeztére már a hábo­rú likvidálása során számítottak. Ezt a je­lenségei meg is magyarázhatjuk azzal, hogy a háború folytán több uj állam keletkezett, mások meg több-kevesebb területi gyarapo­dást nyertek. Mindkét kategóriába tarto­zók — némi tévedéssel — szükségesnek lát­ták konszolidációjuk érdekében a nemzeti gondolatnak mennél tovább vitelét, nem számolva ennek a nacionáiizmnsba torkolló tendenciának a veszélyeivel. Társadalmi tanok mindig vagy előkészí­tették a nagy átalakulásokat (lásd Voltaire, Rousseau és a francia forradalom), vagy a beállott uj rendet akarták velők igazolni (lásd a mai fasiszta államböleseleteket). — Természetes azonban, hogy uralkodó esz­mék sem élvezik azt a privilégiumot, hogy rájuk vonatkozólag bizonyos eszmezavarok, kusza tévhitek ne támadjanak. Vszont ép­pen az uralkodó eszmék tekintetében na­gyon fontos azoknak minden erőszakolt in­dokolástól, belemagyarázástól, hozzájuk nem tartozó okoskodástól való megtisztítá­sa. Ezért érdemes foglalkozni minden szám- bavehető á Sí ásfogla fással, amelynek kriti­kai megvizsgálása hozzájárulhat az eszmék tisztázásához. Igaz, hogy ennek a legtelje­sebb elméleti siker esetében is a gyakorlat szempontjából csak igen relatív jelentősége van, mert mint minden érzés, a túlhajtott nemzeti érzés is vajmi kevés hajlandóságot mutat a legalaposabb okfejtésekkel szem­ben Ls kapitulálni. Ezék jutlottak eszünkbe egv, a szóban levő témáról nemrég megjelent könyvnek az olvasása rendjén. A könyv cime: „Eret­nek magyarázatok a nacionalizmusról.“ írója pedig Vámhérv Rusztem, ismert ne­vű magyarországi büntető jogász és szo­ciológus. A könyv a magyarországi sajtó­ban nem maradt ellenmondás nélkül. Nem azért, mintha írója valami uj, veszedelmes tanokat hirdetne a témáról, hiszen az „eret­nekének nevezett magyarázatok alatt jó részben rég megállapított igazságokat tálal föl nekünk. Az eretnekséget nyilván ő maga is csak azokra érti, amiket a nem­zeti gondolattal kapcsolatban a magyaror­szági helyzetre nézve mond. Nem a kriti­ka a baj, hanem az elfogult kritika, pláne, ha az a Népszava mentalitásában és modo­rában lesz hangoztatva. Ezért érthető és jogosult az ellemnondás, amelyet a könyv a magyar országi sajtóban kiváltott. Hegy a nacionalizmus vagy sovinizmus a nemzeti érzésnek túlhajtott, elfajult foko­zata, nem djsűg. Nem oly egyszerű azon­ban a kettő közt megvonni a határvonalat. Hiszen az egész kérdés kompi ikáltságát eléggé mutatja, hogy mindeddig nem sike­rült magának a nemzetiségnek sem min­den tekintetben kifogástalan meghatározá­sát adni, ámbár ezzel a szociológusok egész hadserege foglalkozott máig és még tninefg foglalkozik. A közkeletű meghatá­rozásban fog'alt alkotó elemek (közös le­származás, nyelv, történelem) mindegyike ellen lehet valamit felhozni, ügy hogy a nemzett együttérzés és törekvés még min­dig elfogadhatóbb kritériumnak látszik. A nemzeti érzés alapját már a nagy ma­gyar államba'eselő: báró Eötvös József megjelölte a 19. század uralkodó eszméi­ről szóló nagyszabású müvében, amelyet megjelenésekor a német tudományos iroda­lom n legnagyobb elismeréssel fogadott, ma «Vertben például René Johanne* a nemzetiségi elvről irt munkájában ötödfél- v/ázcídalon keresztül tudomást sem vesz róla. Eötvös szerint minden nemzeti érzésnek alapja a más nemzeteknél való kiválóbb- s ágnak, felsőbhségnek az érzete. Azt mondhatjuk, nacionalizmussá ez akkor g lesz, amikor az illető nemzet hiúságában 1 és önzésében azt hiszi, hogy ő a nemzet, Ş az ő kultúrája a kultúra és vakká válik ~ más nemzetben :s elismerni azt, amit ma­gában nagyra tart. Ez belső és külső ba­jok forrása. Egészen ellenszenvessé válik, ha a nacionalista hivalkodásokat és szó- ömlengéseket egyszerűen az sugall ja, hogy "zletnek sem rossz, a túlhajtott hazafiás* T cdás. A nacionalizmus kategóriájába tartozik a fasizmusnak bármely kiadása, mert mindnek alapja a nacionalista önhittség, az összes többieknél különb nemzeti lé** és elhivatottság érzése, amely bent diktátort rendszerrel igyekszik ezt az összes többiek­nél különb nemzetiség egységét megvaló­sítani. Holott az akár fasiszta, akár nem fasiszta nációnál izmus, nemhogy elősegíte­ne, hanem hátráltatja a belső konszolidá­ciót, mert a más nemzetségeknél el lens zen vet szűk E mellett az ilyen államokon át mindig nagyobb a háború veszedelme, mint a nem ily jellegű államoknál, már csak azért is, mert a nacionalizmus túlhaj­tott nemzeti önérzete kihívást láthat más nemzetek részéről jövő olyan dolgokban is, amelyek válójában nem azok, mi mellett természetesen mindig kész a másikra fogni, hegy az akarta a háborút. Szintén rég elismeri dolog, hogy minden fajta .nacionalizmus ellentétben áll a ncm- xeljLöziséggeil, a nemzetek közti békés együttműködéssel. Erre az utóbbi időkben magában a Nemzetek Szövetségében is is­mételten utaltak. Annak az általános ká­osznak, egymás iránti bizalmatlanságnak, legyeinek azok barátok vagy ellenségek, amely ma a nemzetközi viszonyokban megállapítható, legfőképen a nacionaliz­mus az oka. A Nemzetek Szövetségében tett több nyilatkozat szerint a szövetség fiaskójának és válságának a/, a fő oka. hogy az államok nem képesek a nemzeti önzés talajáról a nemzetközt szolidaritás színvonalára emelkedni. Akármennyire igaz is azonban, hogy a uaekmáiizmus több hátránnyal jár az illető nemzetre, mint amennyi előnyt jelent az számára, egyfelől a jelen minden visszás­ságáért és hátrányáért nem lehet a naciona­lizmust okolni, másfelől nem helyes azt egyes elszórt jelenségekbe erőszakoltan bélén? agyarázni. Ami az elsőt illeti, a ma általános gaz­dasági autarkiáért nem lehet egyedül a nacionalizmust felelőssé tenni. Az au- tarkiát létrehozta egyszerűen a nemzetközi gazdasági életnek a háború alatt kezdődött és máig is fennálló szét züllése. A háború­val velejáró volt a kölcsönös gazdasági el­zárkózás. A háború után pedig ennek fenn kellett maradni, mert így követelte egyfelől a nemzetek közti politikai bizalmatlanság, másfelől, mert minden nemzetnek a hábo­rúban, felül- és alul maradiaknak egyaránt, gazdasági élete annyira lesülyedt, hogy kénytelen volt más nemzettől csak annyiban fogadni e! javakat (hacsak bizonyos javak­ra nem volt okvetlen szüksége), amennyi­ben maga is túladhat feleslegén annak a másik nemzetnek. — Ebben a helyzetben, amint mondottuk, e politikai feszültség­nek is igeu nagy szerepe van. Hi­szen látjuk azt, hogy a politikai közeledést a gazdasági kapcsolatok felvételével pró­bálják előkészíteni. Hogy a magával nem bíró, önhitt és öntelt nacionalizmusnak a teljes gazdasági önellátás felelne meg, az természetes. Csakhogy inig a uacíunalLs-j ta érzelemnek nincsenek határai, a gaz­dasági világ realitásainak nagyon Ls van­nak, mert a nem nélkülözhető és belföldön fel nem található javakat a leghevesebb na­cionalizmus sem fogja nélkülüzhetőkké és belföldön feltal álhatókká leírni, hacsak azokat — ami azonban aránylag ritka eset — uj módszerekkel nem tudja előállítani. Mindez nem jelenti, hogy a nacionalizmus­nak az autarkiához semmi köze sem lenne, de mindenesetre téves annak bűnbakjául egyedül a nációnál izmust odaállítani. Kétségbevonhatatlan igazságok értékét nem szállítja le az, lm valaki meliletök el­fogult nézeteket, tévtsuiokai hirdet, elha­markodott megállapításokat tesz. De min­denesetre leszállítja ez az Írásnak, amely­ben azok napvilágot látnak, az értékét. Ha va kunit kifogásolunk az egyik nemzetnél, ak­kor a tárgyilagosság azt követeli, hogy ki­fogásoljuk azt egy másik nemzetnél is és tagadó esetben hasonlóképen járjunk el. Az „eretnek magyarázatok“ Írója azonban ez ellen nem egy esetben vét. Elvetendő a nemzeti önteltség, a nemzeti élet minden megnyilatkozására a szuper!ativuszok hasz­nálata, mert ez lehetetlenné teszi a szük­sége« ünbiráJatot. Hiába ömleng az önelé- güfitségtől dagadó hazafi kebel például ar­ról, hogy az ő országában mindenütt kitű­nő autóutak vannak, ha a külföldi em- hírnek saját tapasztalatai alapján más a véleménye, lő1 éppen úgy nem lehet elfo­gadni a nacionalizmusnak erőszakolt kihá- mozását sem bizonyos jelenségekből. Mindenki tudja, hogy Anglia, a sok te­kintetben mintaország, mennyire ragaszko- d k a hagyományokhoz, aminek nCm egy- szför bizarrnak mondható kifejezését láthajuk. Az is tudvalevő, hogy az angol államszervezet és jog legfőbb elvei alól furcsának tetszhető kivételek voltak és vannak részben ma is. Bizonyos azonban, hogy például az adósok bebörtönzésének egészen a múlt század hetedik évtizedéig korlátlan fennállása mellett is Anglia épp úgy az egyéni szabadság mintaállama volt. mint a közszabadságé; bár az általános választójogot csak a világháború utolsó évében (1918 február) hozta be. Azt is ba­josan lehetne állítani, hogy Anglia nem volt alkotmányos ország az 1688. évi trónfosztó parlamenti határozat előtt is, bár az „alkotmány“ szót ez a határozat használja először az angol nyelvben. Nem lehrt tehát némely jelenségekből általános következtetéseket vonni, ha a hasannemü jelenségeknek egész légiója mást mond. A természeti világ törvényeit sem nebány jelenségből, hanem az egybehangzó jelen­ségek nagy szám áltól állapították és álla­pítják meg. Gangszierek a fegy házban A hősi romantika, amely még mindig körülveszi az amerikai gonosztevőket, mint ismeretes, veszedelmes csábitóerő a jellemgyenge ifjúság számára, hogy a törvényszegők pályájára lépjenek, üe hol vannak ma már azok a ,,nagyok“, akiktől pár évvel ezelőtt még egy egész állam reszketett és akiknek a terrorjá­nak a polgárok szinte minden védelem nélkül érezték magukat kiszolgáltatva? Al Capone történelmi név lett, de a „gépfeggverrevoiver“ Kelig George, Bai­ley Harvey, Karpis Alvin is gyakran szerepeltek az amerikai lapok bűnügyi rovatában, mint nz „állam I. számú“ el­lenségei. Szinte meglepi az embert, hogy ezek a gangszierek még ma is élnek. Mert hosszú idő óta nem lehet hallani a nevüket, mivel ezek a bandafőnökök a f egy ház falni mögött ülnek és csak egy kisebbszabásu yangszter, a bünte­tési idejének kitöltése után most szaba­dult Stevens O. D. híradása idézi őket újra emlékezetünkbe. Stevens az amerikai szövetség hires fegyházában, Alcaretz Islandben töl­tötte A 'v büntetését. Ezen a szigeten, amelyről a szökés lehetetlen, fegyencke- dik minden egykori „nagy“. Stevens elbeszélte, hogy azok a hírek, amelyek feyyenctársai gyűlöletéről szól­tok Al Coponevel szemben, igazak. Al Capone többizben denunciálta őket s ezért a fegyencek többször elverték. Al Capone főfoglalkozása Alcatraz- ban, hogy a falakat mossa. Bailey Har­vey a fegyenctelep konyhájában dolgo­zik, mint burgonya- és répahámozó. A fegyenceket 6 óra 30 perckor gong­ütés kelti föl s utána minden fegyenc kitakarítja celláját. Inspekció Után az étkezőterembe vo­nulnak a fegyencek, ahol tiz gázbom­bákkal és revolverekkel fölfegyverzett őr vigyáz rájuk. Az étkezés után munka következik 11 óra 40 percig, akkor 50 perc ebédidő s újra munka 16 óráig. Va­csora után 21 óra 30 percig égnek az elektromos lámpák. Aki jól viseli magát, időnként domi- nózhatik, kézilabdázhatik, sőt egy-egy szigorúan cenzúrázott filmet is meg­nézhet. Az engedetleneket sötét zárkával bün­tetik, vizen és kenyéren. Az élelmezés egyébként nem éppen rossz, de rettene­tesen egyhangú. Az élet Alcatrazban mindenesetre bor­zasztó és sok gangszter, aki azelőtt erős idegeivel dicsekedhetett, szenvedett sú­lyos idegösszeroppanást. Ami pedig a* egyforma bírálatot és ér­tékelést illeti, ha valaki úgy látja, hogy a hagyományokhoz való ragaszkodás dacára, Angliában nincsen nacionalizmus — mert ez utóbbi a nemzeteknek gyermekbe teg- sége, amire meglett nemzeteknek nincsen szüksége — akkor következetlenség, ha a saját hazájában némely családnévnek régies írásmódjából, a diszmagyarból és hasonlókból igyekszik a nacionalizmus meglétét megállapítani. A múltat illetőleg is bizonyára a leghelytelenebb utón jár az, aki a nemzet életében nagy szolgálatokat tett intézményeknek csak a visszásságait látja meg. Senki sem állítja például, hogy a régi magyar megyei rendszernek nem voltak visszásságai, hogy a régi láblablrór világ minden tekintetben ideális volt. De hová lett volna a szabadság a Habsburgok beolvasztó törekvéseivel szemben a megyék ellenállása nélkül? A Deák Ferenc tábla- birói mivolta sem von le semmit az ő nagyságából. Ha a náción álizmust az ön­kritikára való képtelenség jellemzi, akkor nem szabad feledni, hogy a régi magyar közéletnek nagyon is meg voltak a maga bírálói, amire nézve elég Széchenyit emlí­teni. Egyáltalában nem az a mérvadó, hogy egy nemzetnek mely és minő gyengéi, fo­gyatkozásai vannak — mindegyüknek van­nak — hanem az, hogy gyengéi vagy erős­égei, jó vagy rossz tulajdonságai vannak-e túlsúlyban és minden rossz tulajdonságai mellett Ls ériéket jelent-e az a nemzet, az általános emberi haladás, kultúra és civi­lizáció, az ember eszméjének mérlegén, lévén csak az a „nemzeti“ valódi érték, ami érték mint „emberi“ is. Olyan témával való foglalkozás, aminő a nacionalizmus, sok lemondást vált ki még akkor Ls, ha a témával foglalkozó tel­jesen elfogulatlan, amit ivem mindig lehet mondani az eretnek magyarázatok írójára. Semmiféle nemzetiségű és világnézíetü tör­ténetiró nem mondotta még a tatár és tö­rök ellen hadakozó magyar nemességről, hogy' az a harcot csak úri passzióként űz­te, sportként, mint ma a vadászatot. Ez valóban eretnek megítélés, mert szembe­száll a történelem általános megállapítá­sával. Ha valahai, éppen a nacionalizmus ma­gyarázatánál kell óvakodni minden túl­zástól és elfogultságtól, mert különben a magyarázó ugyanabba a hibába esik, ame­lyet jogosan vet a nációnál izmusnak a szemére. Ennek követelésére legtöbb joga a kisebbségeknek van, mert a kérdés első sorban őket érinti, a joggal kifogásolt visszásságokat főleg ők érzik mindennapi életükben. CONTINENTAL SZÁLLODA (Budapest, VII., Dohány - utca 42.) A főváros középpontjá­ban, mindenhez közel. 100 szoba Hideg-meleg viz, köz­ponti fűtés, garázs a házban. Kitűnő étterem! Szolid árak, figyelmes kiszolgálás! Finom családi szálló ! ilavi 40 lejért olvashatja az összes líÖEiyvujdonságokaá az Oíenzék köicsönkönyTiárábj», C:íi|, Piéta Unirii. Városunk íe •• >no de zise bl» és legdnsabbsn leî- szere!f 5DÖ9 kötetes magyar ki>5- csörckönyvtára. Havi 40 lejért rűntlennáp cserélhet. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiáll tásban 240 lejért kaphatók az ELLENIEK könyvosztályában Cluj, Piala Unirii. tJ

Next

/
Thumbnails
Contents