Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-13 / 289. szám
1936 december 13. TŐRÖK SÁNDOR ELLEN Az ember, aki pénzért jön Kicsi, szerény, öregember ő. Kevéske púpja is van. A púpos emberekkel szemben van valamelyes előítéletünk, mint: a vörösökkel1. Ennek az előítéletnek alapja is van. Egészen tisztán — mondjuk igy — orvosi műszavakkal körülírható hiteles alapja. A kicsi ember, aki pénzérti jön-megy, benyit az üzletekbe és csenget a lakások ajtaján, meg kell küzdjön áz emberek általános ellenszenv-vek pénzbeszedő is — inkasszáns, magyarul — s még púpos is, na! Ezért aztán a kis öregember titkolja a púpját. Hogy pénzbeszedő, azt nem titkolhatja, hiszen ebből él. Gondolom, ha egyszer kicsin meg szedné magát — amire nincsen reménye — s elmehetne vidékre, (kis családi házba nyugalomba, boldogan titkolná, bogy inkas'száns volt s bátran és boldogan és gőgösen kidüil-iesztmé a púpját. Persze, mint tudjuk, a puposságot és a szerelmet nehéz titkolni, ő megpróbálja. Úgy tesz, •mintha csak aprótermetii és kicsit olyan felváltás volna. Fél vállason jön-megy, bocsánatkérő mosollyal torzonbonz ősz bajusza a Latit), ilyen bocsána-tk érően csengőn — egészen piciket, szinte érthetetlen, hogy hogyan lehet ilyen szerényen, ilyen aprókat csengetni — s szerényen oson be, félváll]asan, mondom ás halkan közli, a papírjai után nyúlva s ttintaoeruzáért: kérem a cégtől' jöttem, ez a kis... emiatt a kis pénzecske miatt, ugyebár... * Hozzám valami részletüzletes váltóval jön s hogy kérdem, háti szerényen és meglepő inteliigenciávaj avat be a mesterség stílusába. Látom, gondolkozott már naijta s összegezte magában a pályáját. Általános „bevezetőt“ tarte orról, amit egyébként tudok, hogy a „fél1“ — így magam is —■ azonosítja a pénz- be3zedő „közeget“ magával az őt küldő cég,- 1 gél. Hát persze. A végrehajtóban, tiki csak „kötelességét“ (teljesíti“ az egész mögötte álló hivataSos gépezetet elátkozom. Ö molesztál engem — ő személyesen — a végrehajtó. Ö akarja » pénzemet, ő vág a fejemhez paragrafusokat, ő viszi ejj a varrógépet. Kell neki a varrógép! Az én varrógépvem! — Kérem- — mondja a kis öregember — tessék magát uraságának -az én helyembe képzelni: unasága kifizet most. nekem hatvan pengőt. Az én pénzbeszedői jutalékom egy százailék. Tehác ebből az enyém hatvan fillér. De urasága csak azt látja kérem, hogy én elveszem a hatvan- pengőjét és zsebrevá- gcm. Urasága csak czffi látja és ez uraságától kérem egy„. egy... egy lélektani momentum tessék tudomásuivenni — Kérem... — Kérem, kérem — egész izgalomba kergeti. magáit a kis öregember — kérem, urasága nem gondod már a cikkre, aurát vásárok, csak arra, hogy én mindig jövök és pénzt kall nekem adni. Kérem, hatvan fillért keresek ezen, de urasága egy rendes ember, bocsánat s rögtön ideadja. Kikészítve‘tartja szépven és ideadja. De van, ahová bafezor is elmegyek a hatvan pengőért és akkor már csak tíz fillér esik erre az összegre, illetve minden útra tiz-tiz fillér. S ezért a tiz fiidérért a három emdletot is meg kell másznom, hatszor, mert nem fizethetek tiz fillér liftöt, i tizfElérés keresetért és hatvankét éves vagyok kérem és hatszor három emelet, az tizennyolc emelet, most tessék kiszámítani, Hogy emdíecenként mennyit keresek.. Olcsóbban járok fel, kérem, mint a difit, hehehe. sA kis ember kicsit pihen a madateágon, aztán folytatja igy: — Azonban urasága egy hatvanpengős tétel! Az nagy szó, kérem. Ám kimegyek a Zuglóba, most mingyárt, innen, egy hárompengős követelésért. A három pengőn keresek három fillér«:. Ha kifizeti az illető! De most harmadszor megyek! Egyszer elküldött, hogy nincs pénze, egyszer nem volt otthon, vagy 'Letagadtaffita magát, szóval nem találtam. Ha most szerencsével járok, akkor keresek rajta három fillért. Uftanként tehát egy fillért. Rámegy jóformán három (teljes délelőtt. Hát ezek üzletek! Van. olyan fedem,, aki tizenöt p>engőért — csak egyet mondjak — hagyja bepvereltetni magát’. Huzza, halasz- sza, a végén kiegyezik egypengős részletekben. És akkor járhatok a pengőkért, mig a lábam- térdig kopik. S ahol a négypengős tartozásra, hatszori látogatásra — látogatás, milyen finom — fizet egy pengő hatvanat, a többi ért jöjjek a jövő hónapban. És ehhez az egyezkedéshez hatszor megyek fel a negyedik emeletre és várok rá egy-egy félórát. Túllőni, mit akar uraságod kérdezni. Ez az egész jövedaknein? Kérem van fison, havi Aranyérben szenvedők megváltója az Artin f A pici diagcek az aranyérben szenvedők számára enyhülést, meg- váltást jelentenek. Elmarad a kemény, nenez sze et, es ezáltal a végbélben levő erek megduzzadása és vérzése. Az Artin hozzásegíti, hogy beleit könnyen, fájdalommentesen kiürítse, anélkül, hogy görcsöket, vagy hasmenést okozna. Artin nagyelőnye hogy a szervezet huzamos használat után sem szó ja meg. Az Artint évek óta úgy a belföldön, mint a külföldön egyaránt mint ideális, modern hashajtót ismerik. Tegyen egy kísérletet A RT I N- nal és állandóan ezt a hashajtót fogja szedni ■ A Dr. WANDER ÜZEMEK KÉSZÍTMÉNYE. nyolcvan. De ehhez az elmúlt hónapban, gondolja fel utiaisága, huszonhét pengőt Ike- j restem. Az kétezerhatszáz pengőnek az egy százaléka. Tessék összeadni, hogy mit kellett bejárjak, amíg összeszedtem a kétezerhatszáz pengőt, * Csalafintaságokról beszél a kis öregember. — Például, kérem, egy trükkös fái1. Eső- szőr megyek Iki hozzá, kétpengős tartozás volt, azt mondja az előszobában egy hölgy, hogy ,,az illető nincs itthon“. Jó, majd jövök máskor. Jövök másodszor, megint az a hölgy fogad és azti mondja: „Jaj, jóember, hagyjon most, nincsen egy vasam se!“ — „Ugyan, mondom, hiszen a múltkor tetszett mondani, hogy nincs itthon! Tehát sajátmaga személyesett 'tetszik lenn'.?". ,,0, jaj, jó ember, mondja a hölgy, olyan izgatott vagyok, laizt sem tudom, hogy hol áll a fejem, jó ember“. Nahát, a végén ötvenfiillé- renként ideadta a kér pengőit, összesen ötször voltam nála. Kőbányán, kérem. É.s még; hozzá tessék nézni, én nem viselek táskát. Aki táskát visel, azzal már messziről elárulja magát az uj feleknek. És hatszor is jönnek 'azzal, hogy nincs itthon, nincs itthon. De az semmi. Volt olyan fél, akihez kimentem, kérem, Ikeresem ikszipszilon urat. Azt mondja nagy szomorúan: „ikszipszilon?... hm... meghalt az, öregem... meghalt, szegény“. „Meghalt? Mikor?“ — ,,Ma kéthete , temettük“ — és előveszi a zsebkendőjét. — j „Valami rdkon tetszik lenni?“ — „A báty- ■ ja vagyok...“ Na és kérdem, hát nem tetszik j tudni semmit erről a... erről a... mégis,,, kel- ‘ lemetlen ugye gyászban — de multiatom az ; beszedőnek az igazait az ő szemében. A cég jól tudja, hogy néha nem megy fellépés nélkül. Ő meg kell kapja a pénzt, itulpuha in- kosszáns nem megy semmire. Kell szimat is, kérem. Hogy az ember apró intésből, egy hangból (következtessen. Mert például, itt vannak ia kilencvennapos terminusok. A kereskedő vásárol, azSt mondja, kilencven napon 'belül fizet. Ez az egyesség. Hiába megyek, ő kilencvennap>os terminusra vásárolt. Ha érzem, hogy baj lesz, rámegyek. Valamit megmentek. Kilencven reap ekekével, mikor utódjára megyek, lehúzott roífók fogadnak. A fél megbukott, még lesz egy kis huzavona, aztán a cég ieirja a követelést. — De a legrémesebb, kérem, azoknak a kollégáknak, ak.k mindenféle egyesületi tag- dijaikért járnak. Egy-egy pengőért hússzor is ■e’ kell menni. Ezt az urak nem veszik komolyan, csak úgy lezseren kikiabálnak: meghaltam, vidéken vagyok eltemetve — azzal kész. * máskép. — Máskép? Hogyan? — Hát kérem, van,, ahol kicsit imponálni keli. Mondom a cég igy, a cég úgy, meg amúgy, azzal, ki nem fizet. Van, aki csak erre fizet. Kérem;, a pénzt ki kelti csalni a félttől. Igen, igen kérem, a pénzt, ami jár, ki ke l csalit!. Van, ahol nem kérek rögtön pénzt. Előbb beszélek, beszélek;, beszélek, mondom, hogy van a lánya, haza jött mar? Levizsgázott a fia? A veje, hogy van a gyomorsavával? Akkor aztán mondom, ha már kit vagyok, legyen szives fizessen egy kis részletet. Lehet, hogy ia végén nem ad. De többnyire ad. Van, ahová igy kell bemenni: Nézze, fizessen valamit, meríti azt mondják ben; a cégnél, hogy nem dolgozom. Ne tegyen tönkre. Ha nem viszek ma valamit magától, kitesznek az állásomból! Másutt azt kell mondani: Uram, ma még sehol nem fizettek. Hát legalább valamit vigyek haza... Ismét másutt igy: magához jöttem elős-zör, a legnagyobb válasziéKO!, a legtöbb miaosegeSícf, a legfigyelmesebb Kiszolgálást a szóira ^os oltst leszállítod foíÉc§©i!i ârekon ezldfti is HELLER & MOLNÁR divoláraMzában cin;, Calea Regele Ferdinand Nr. 13. írást. Nézi, a fejét rázza, hogy majd ő utánanéz, de nem emlékszik. Persze ő maga- a halott. De az csak négy hét múlva derül ki, addig hatszor is odabolondit. Az meg, kérem, egészen természetes dolog, már vicces formában, hogy jön az inkasszáns, keresi értőn urat, kükiabálinaik: „keresse a Kerepesi- temetőben!“ — és kinevetnek, kérem. így panaszkodik a kis öregember — és még hozzá igyekszik nem púposnak látszani — panaszkodik szegény, zsebében a pengőikkel, amiből csak a fillér .az övé, panaszkodik a pályájára. — Nem mondom kérem, van rengeteg kereskedő például, aki akar fizetni, tikár, akarb de nem tud. Megyeik, azt mondja, „jaj, Öregem, honnan? Én mire a szememet, meg- dörzsölöm reggel;, már negyven pengő a rezsim. És kilenc pengőt vettem be idáig. Mit csináljak?“ — Hát az ilyent csak sajnálni tudja az ember és igyekezik előzékeny lenni, na, nem igaz? Van azonban rossz fizető, aki nem akar és nem akar fizetni. Egyívűt van a pénzen de ül rajta. Ezekkel aztán a legtöbb pénzbeszedő felilép. Tetszik tudni? FdMép! — De maga nem lép föl... — Nem kérem, én nem igen lépek fel... En szerény vagyok. — Ezt úgy mondja, mintha mondaná, én református vagyok. Én szerény vagyok. — De kérem — mondja elgondolkozva — nem mindenütt vagyok szerény, nem, nem. Nagyságos urnái1 'szerény vagyok nagyságos úrhoz hiába jönnék, kérem, ki tetszene dobni. Nagyságos ur szereti a jómodo- ru, szerény úriembereket. Itt igy, másutt hétfő is van, babonás vágyóik, adjon valamit, hadd kezdődjék jól a hetem. Ismét másutt vicceket, történeteket mondok;, csak aztán veszem elő a jegyzéket. Kérem, színésznek kell lenni, nagyságos uram. Higyje el, néhol valóságos kabarét kell rendezni tiz pengőért, amiből Itiz fillér az enyém. De persze, van, ahol kabaréra kabaréval fel elnök. És mesélek egy viccet, ő mond kabtőt. De nem ad egy vasat sem. Van, aki leültet, megkínál cigarettával, aztán azt mondja, jöjjek máskor. De kedves úriember, nem itehetek mást, eljövök másodszor, harmadszor, negyedszer. Nagyságos ur nem is gondolja, mi munden van. Kérem, a kereskedők kiteszik a kirakatba a mozipliakátot, ezért kapnak néha egy- egy jegyet. Megyek, azt mondja, nézze, pén- zem nincs, de itt van két jegy. Nézze meg a Sivatag királynőjét. Megnézem a sivattiag királynőjét. * így meséli napjait a szerény kis öregemhez, akit másutt talán hepciás, szemtelen embernek ismernek. — Tét / k tudni — mondja — mi az, hogy „L e van irva!“ az rémes. Mondjuk, száz pengővel tartozik valaki. Nem fizet, járok hozzá félévig. Pereli a cég„ kiegyezik havi itizpengőben. Járok hozzá másik félévig Lefizet két részletet, aztán behajthatatlan i lesz a követelés. Bírói ítélet ide, vagy amoda, ahol nincs, ott nincs. Le van írva. És közbe mennyi gorombaságot kell lenyelni, kérem! És ha a pénzbeszedő kicsit túlságosan fellép, akkor fenyeget a fél, hogy panaszt tesz a cégnél. Sokszor meg az teszi. A cég persze neki ad igazat az ő szemébe és a pénz. — Voltom kérem, egy vállalkozónál egyszer inkasszálni. Először voltam ott, uj fél \olt. Körülnézek, 'látom háromszobás jó lakás, külön iroda, zsúfolva is van, kint is ülnek vagy tizen, bent is hatan vagy nyolcán és hivataios urak is, köztük nem egy épp>en rendőrtiszít. A tulajdonos elküldött-, jöjjek holnap, ne lábadankodjak most itt. Jól van, kérem. Jövök másnap, hát menjek a Markóba. Ott van vizsgálatiban, óvadéksikfeosz - tásért. — Hajjaj, kérem, mi minden van, mi minden van! Az semmi, hogy a cseléd kinéz és azt mondja, nincs itthon! Én benézek és látom, hogy otthon van! Ott a kalapja, kabátja, esernyője, dohát nem tehetek semmit. Néhol, elsején, másodikán, nyolc-tiz kollégával is találkozom. Persze akkor idegesek, nekünk meg más-más modorunk van, egyik szerény, másik szemtelen, a harmadik kedélyes, a fél pedig egymásután kidobál. Van persze rendes cégi, ahol egy-napon fizetnek mindem. De ezt nem szabad lepasszolni, mert aíkkor várni keil egy hónapot. Nem köny- IIyü szakma, nagyságos ur, nem könnyű szakma. — Mondok valamit: tetszik tudni, ki fizet legrendesebben? Épp>en, akinek a legnehezebben adnak részletes hitéit — a szegény munkásember. De ehhez meg vasárnap kell menni men: szombaton kap fizetést. — Hát megyek, nagyságos uram. Jövő hónapban megint ilyenkor jöjjek? Jó? Délelőtt? Az a legjobb. Korín, igenis, nagyságos uram. Alázatos szolgája. — És megy a kis öregember, szerényen, illedelmesen és kop>og és csenget a következő ajtókon és néhol fellép, ahol éppen kell. Nálam nem kell, én szeretem a csendesebb, jómodoru inkasszánso kát. Hát megy a jó modorával. Szerényen. Még a púpját is letagadja. J4 fájdalmak kifáraszt» iák a szivét — Jaj ! Á reuma összetörte csontjaimat ! -- Egyetlen egy orvosság van ez ellen : reggel és este egy Carmoi*)-os bedörzsölés. *) Carmoí a legjobb bedörzsölőszer meghűlés és gripa, reumatikus fj.ida'mak és láz ellen. Ára üvegenként Lei 22.
