Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-13 / 289. szám
ELLENZIK 19 3 0 december 13. Kvasz András, a hajdani hires magyar pilóta útja a repülés hőskorától a taxisoffőrségig BUD API ST. december hó. Ismerik ezt a nevet: Kvasz Andris? Én még emlékszem rá, több, mint huszonlkét év távlatiból. Győrben vagy Komáromban, vagy Balassagyarmaton — nem L tudom már b zitosan — öles plakátok hirdették, hogy Kvasz András, a hires magyar pilóta saját konstrukciójú gépén bemutató repülést végez. Iszonyú nagy dolog volt ez akkor. A jelzett napon kigyült a repülőtérnek kinevezett rétre csaknem az egész város. Egyezerre csak szerelők kezdtek sürögni a gép körül, levetitek róla a ponyvát s megjelent Kvasz András, egy alacsony, kékszemü, mosolygó) kis ember. Ez tlenne az, akirepülni lúd. Nos, Kvasz András akkor beleült abba a primitiv kis repülőgépbe, begyújtották a mollon, a kis alkotmány gurulni ikezdett a mezőn és felemelkedett. Először senki sem akarta hinni, aztán olyan örömüvöltés támadt, hogy talán még a föld is belcreszke- lett. És mire Kvasz András leszállóit, mindenki <azit mondta neki: — Nagy ember lesz önből, Kvasz András ur! Minden jutalmat megérdemel! Kvasz Andrással, a magyar aviatika egyik úttörőjével a napokban mint taxisofőrrel és gyüinölcskertésszel találkoztam. A mechanikai mühelytulajdonos Ltt lakik kinti a most beépülő rákosi réteken, a Jerney-utca 21. szám alatt, saját- kis házában, a szürke-taxi egyik sofőrje, azon kívül kis gyümölcsfáiból ája van és — a reumáját gyógyítja. Hogy volt, mint volt a régi időkben, a lázas és gyönyörű időkben, mikor egy pár fanatikus, közlük ő is, a levegő meghódításáról álmodott, erről beszélgettünk. — Nagy idők voltak! Szép idők! — mondja még most is lelkesen. — Most akarmint állnak is a dolgok, az elsők mégis csak mi voltunk. Hogy hogyan lett pilóta Kvasz András, maga is külön történet. Ezerki lencszáznyolc- ban jólmenő mechanikai üzeme volt a ferencvárosi Remete-utcában s minden jel arra mutatott, hogy hamarosan gyára lesz. A világ azonban csakhamar tele lett furcsa és izgató hirekkel, hogy Franciaországban feltalálták a repülőgépet, néhány bátor francia mérnök & mechámkus már volt is a levegőben s a magyar technikusok is izgalomba jöttek: meg kellene próbálni Magyarországon is. Kvasz András üzletfelei közé tartozott Zsérlyi Aladár gépészmérnök is, aki egyszerre csak furcsa rajzokat kezdetit hordani hozzá, amelyek után különös alkatrészek kezditek készülni Kvasz András műhelyében. — Repülőgép-alkatrészek ezek, Kvasz ur — mondta Zsélyi Aladár —, repülőgépet akarok konstruálni s Bizony fel alkarok szállni vele. Ami a franciáknak sikerült, mért ne sikerüljön a magyaroknak is? Azt mondja Kvasz András, hogy csak nézett1 akkor Zsélyi Aladárra s egyszerre kinyílt benne valami. A hitetlenből egy pillanat alatt- hivő lett s mintha valami lázat kapott volna meg, alttól a pillanattól kezdve a repülésen kívül semmi más nem érdekelte. Zélyi Aladár kibérelte a mostani József-' telefonközpont hdlyén álló Kölber-kocsigyár egy üres műhelyét-, odaköltözködtek teljes személyzettel s megkezdték Zsélyi repülőgépének építését. Mindent maguknak kellett megkonstruálni. Kvasz igazi pilóta lesz Végre is készen volt a gép, egy brazíliai földbirtokos fényképen láto'.it s leírásból ismert repülőgépének tökéletesített -mása. Ezer- kilencszáztiz februárjának végén ikitoilták a rákosi repülőtérre s elhatároz iák, hogy másnap futópróbát tartanak a géppel. Hatalmas tömeg gyülekezett össze a látványosságra. Kora délelőtt volt., verőfényes idő s a fü deres. Zsélyi beleült a gépbe, elindították s a gép futni kezdett. Nem akart Zsélyi repülni ezen a napon. A talaj -azonban nagyon egyenetlen volt, egy kis domb feldobta a gépet, Zsélyi megrántotta a. magassági kormányt, a gép a levegőbe emelkedett és repült mintegy 150 métert. Egy vagy másfél méter magasságban esalk, de repült, -a deres füvön ilyen távolságban nem találtak keréknyomot és — csaknem megőrültek örömükben. Az első 'sikeren felbuzdulva, tovább tökéletesítették a gépet. Háromszor is lezuhant vele Zsélyi, összetörte, de napok alatt újraépítették Megrendezték aztán Rákoson a nemzetközi repülőversenyt, -amely előtt egy nappal Zsélyi lezuhant gépével, összetörte magát, szanatóriumba került is nem vehetett részt a versenyen. Kvasz András azonban végignézte az egészet, lesett, figyelt s már készen volt rá, hogy Zsélyi helyébe áll. A háborús pilótaságtól — a taxi- sofőrség'g Ezután következett 'tulajdonképpen Kvasz András pilótakarrierje. Zsélyi fölépülése után lemondott a repülésről, hanem akkor már ő tökéletes megszállottja volt a repülésnek. Látta, hogy nincs itt más hiba, csak az, hogy rosszak a motorok. — Egy jó motorral, amelyik nem melegszik tud, csodákat lehetett volna csinálni! — mondja. Akkoriban került összeköttetésbe a Ganz- gyár egy Király nevű mérnökével, aki egy kétszemélyes repülőgépet konstruált s a fi- nanszirozója, Berkovics F. Géza francia motort hozatott bele. A motor azonban- gyengének b zonyuit a kétszemélyes géphez s igy légcsavarostól, mindenestől az egészet neki adták ajándékba. Csak ennyi kellett. Rögtön kivonult Rákosra, hónapokon keresztül dolgozott az uj gépen, amely Zsélyi konstrukciójának áijavitott mása volt. Először szárnyak nélkül próbálta ki a gépet, csak futtatta, jól ment. Aztán felszerelték a szárnyakat, úgy rendeztek gurulópróbát, akikor elpattant a futószerkezet egyik tengelye s iaz egész gép összetörött. Kvasz András úgy állt, mini az ujjam, de akkor egyszerre melléje állt a fiatal pesti iparosság, összehordták a szükséges anyagot s pir nap oilartt megint készen áll a gép. Ingyen, a magyar mechanikusok áldozaifltész- ségébőlL A gép készen állt és egy őszi napon Kvasz András felrepült. Ugyanolyan véletlenségből emelkedett levegőbe a gépe, mint Zsélyié, de mikor már fent volt, tartotta a levegőben, ameddig lehetett. Aztán pontosan 117 repülést végzett a rákosi repülőtéren s ment is szépen minden, csak éppen fordulni nem tudott a géppel. Pedig ekkor már Szacelláry György kitűzte az ezerkoronás dijat annak a magyar pilótának, aki fordulni tud gépével a levegőben. Akkor ő kiutazott Béc&be és itt találkozott aztán Kenese Valdemár mostani tábornokkal és Fekete Örssel, a későbbi hires pi!ó:ával, akik megmagyarázták neki a repülőgéppel valló fordulás elméletét. Megköszönte, hazajött, benevezett a Szacelláry- d.jra és megnyerte. Egyetlen magyar pilóta volt, aki .gépével fordulni tudott. Ezután következtek Kvasz András látványos repülései folyton tökéletesített gépvekkel. Közben Horváth repülőgépével ő csinálta Magyarországon az első utasrepülést. Aztán jött a háború, háborús prilóta lett Kvasz András és tizenhétszer repült messze az ellenséges csapatok fedett, imkor tizen- nyolcadszorra egy fatális véletlen fólytán elfogták. Harmincnyolc hónapig volt hadifogoly, mig végre meg tudort szökni. Hazajött. Itt már halottnak nyilvánították s Fekete Örs igazolta, hogy ő igenis Kvasz András. Háromhónapi szabadság után repülőgépátvevő r Ének a grundról Irta: KÉZAI BÉLA Gyermekkoromban én is voltam utca- kölyök: üstfedőt pajzsként döngető, gyermeki Ájctx. Én is védtem a grun- dot valahol a Maros magas partjai mellett, vérző tenyérrel, amint hasznos futás közt, lándzsámba botolva hasraes- tem, de sebzett homlokkal is gyakran konokul védekező, mikor Hostát felöl jöttek a csibészek, hogy elfoglalják a téglarakást: várunkat és birodalmunkat. Azóta is, ha ritkán, döcögő vonatok ablakából mezei tájakat Iáitok, úgy érzem: a zöld fűnek nyers és fanyar izei idézik már csak ez egyetlen hősi korszak távoli emlékeit, fakardostul, papircsákós- tul és gyermeki lármástul együtt, amint rohantunk a csupasz földeken — mitől is mámorosodva már? — az ellenséget rejtő palánkok és füzesek felé. Aztán mondják, hogy az ember „élu s ily érikor tudjuk csak, hogy inkább felejt: levedli az epikát a gyermeki bőrrel s a térdnadrággal együtt, amely rongyosan s sárosán lobogott süldő combjainkon a csaták között. És velük veszítjük azt a hősiességet is, amiből ha feleannyi volna most, amennyit játékosan akkor elpazaroltunk, gondolom: elég lenne ahhoz, hogy el ne fusson életünk nyomtalanul a világból. Grundok helyett, amiket Nagy Ká- roly-i birodalmakká szélesített a nyeset- len gyermeki képzelet, most szűk ketre- I cek között, egymást halkan taposva nyüzsgünk Ids szobák parkettjén és elfelejtettük bátorságát a gyermeki kiállásnak: csak hörgő fenekedéssel gyom- rozzuk egymást, ha az erősebb tyúkszemünkre lép. Fakardok helyett, amiket hajlékonyabbnak hittünk a jó damas- kusi acélnál, most kihegyezett szavakkal járunk, alattomos csapdákat rejtve gőggel. S bár ezekhez a kardokhoz „ellenség“ vére sohasem tapadt, legfeljebb zöld leve a megsebzett mezei virágoknak, amelyeket donkizsotti szemmel rohamra kész seregek büszke falanxjának néztünk akkor, — mai fegyvereink között a leg ártatlanabbnak tetsző is, mélyebb sebeket ejt s több vért vesz tőlünk, mint a gyermeki grundok egész arzenálja. A kóczos mezők helyett, hol gyermeki hősiességüknek legfeljebb a békésen legelésző tehén volt bölcs és néma tanúja s ahol csupán a csőszt és magunkat riasztottuk indiánkiáltásainkkal, most sima sakktáblákon siklunk, lovascsellel ugrunk és szabályok szerint mozgunk, amiknek törvényeit és ,,illemszabályait“ évszázados konvenciók írják elő és lassú lángon fortyogó szándékok főznek ki romlásunkra többször, mint segítségünkre. Amióta kihullott kezünkből a gyermeki kard, mint ahogy Bayard és az agg Toldi vasmarkából egykor a pallós, úgy érezzük, most vagyunk csak igazán védtelenek. A gyermek ösztönösen védekezik az elnyomó világ ellen, mikor fakardot farag és elcseni a mosókonyhából az üstfedőt, aztán éveket tölt zajos fegyverforgatás között, mint Uliszszes és mint annyi hőse Tassonak. Ha lefekszik is: cselt sejtve, mint a régi harcos, ágyának lábaihoz pányvázva hintalovát, hogy az első jelre felpattanjon, készen a harcra. Kitudja, miért, egy napon mégis, mindnyájan letesszük a fegyvert: és gyáván, árulón türjük, hogy kardunkból gyújtást csináljanak és hogy homé- rosi pajzsunkat szegre akasszák. Sziba- rita egykedvűséggel nézzük, hogy megfosszák díszeitől sisakunkat és hogy megkoppasszák hü Rozinanténk lobogó sörényét. A gyermekkor gyáva meghódolással végződik s nem tudom, van-e felemelő abban, ha ifjúságunkat azzal kezdjük, hogy át kell vonulnunk a láthatatlan kaudiumi iga alatt, amelynek neve: Élet s amelynek leskelődő veszedelmei, titkos ellenségei és csapdái ellen védtelenül vonulnak ki, a foglalkozás, a hivatás, meg egg-egy rögeszme gályapadjaihoz láncolva. S csak néha fáj, hogy a fakard sincs kéznél — ha meo kell védenünk magunkat... Eszében tartja még ? Fej és fogfáj is ellen: JAWOL Hülés és grippa ellen : JAWOL Hörghurut, csuz és zsába ellen: JAWOL Idegesség és reuma ellen : JAWOL Mert a leghatásosabb idegcsil- lapitó csakis a: JAWOL Kapható gyógyszertárakban ! ! altiszt lett az albertfalvai akkori repülő- gépgyárban. A háború s a forradalmak után szülővárosába, Békéscsabára került és motorjavitó műhelyt nyitott. Megnősült. Aztán feljött Pestre s mert a repülőknél elhelyezkedni nem tudott, beállt taxisofőrnek, megépítette ezt a (kis házát s hogy öreg napjaira is legyen valamije, nekivágott és gyümölcsfakertészetet csinált. És a reumáját gyógyitgatja. Egy kisfia van, a Laci ka, ötéves, kettő előtte meghalt. És pontosan a kertje felett szállnak el minden nap a mátyásföldi repülőgépek. Dallos Sándor. Oxford fiatal hess Az angol egyetemi rugby-pályák zöld gyepén az utóbbi években egyre gyakrabban lehetett halLani Obolenski herceg nevét. Oby, ahogy' pajtásai elnevezték, a sport iránt érdeklődő tömegek kedvence lett. Oxford válogatott tizenegyének egyik tagja — ami nagy megtiszteltetést jelent és alig valamivel jelent kevesebbet, mint a két egyetem közti klasszikus evezőversenyben Oxfordot képviselhetni a cam- bridgei csapat ellen. Az egyetem „kék szalagját“ viselhetni — ez jelzi a valamelyik válogatott csapatban való szereplést — Angliában, ha az illető szellemileg nem teljesen tehete len, az élethivatásban is biztosítja a jó startot. „Oby“ orosz szülők fia, ak’k Londonba menekültek és ott nagyon szerény körülmények közt élnek. A fiatalember külsejében teljesen anglizálódott és beszélni is jobban beszél angolul, mint anyanyelvén. Mindezeken kívül típ'kus képviselője annak az orosz arisztokráciának, amely arisztokrácia bebizonyithatóan a legszebb férfiakat adta Európának. A szülők minden áldozatot meghoztak, hogy fiuk Ox- íordba kerülhessen. De a fiatal herceg soha se kerül* volna annyira a nyilvánosság fényébe, ha nem tűnt volna ki annyira 3 sportokban. A hockeyval kezdte. Az ad dig minden ellenfelét leverő ind:ai elit legénységgel szemben „Oby“ csapata diadalmasan helytállón. Sikerei voltak a könnyű atlétikai salakpály a n is. De hírnevének tetőpontjára a rugby emelte. A sporthirnévvel együtt járván az angol közvélemény fokozott érdeklődést kezdett mutatni minden iránt, ami a fiatal orosz szál összefügg. Érthető tehát, hogy az alig 23 esztendős fiatalember egy teológiai-filozófiai munkája nagy feltűnést keltett. Egy oxfordi egyesület, amely azonban távolai! a híres „oxfordi mozgalomtól“, egy gyűjteményes munkát adott ki — „Légy csendben és tudj!“ — amelyben a kiváló tanulmányi eredményeket felmutató ifjú emberek a jelenkor legégetőbb kérdéseiről nyilatkoznak. Obolensky herceg híven 3Z orosz hagyományokhoz, egy misztikus — vallási témát választott. Dolgozata tartózkodás nélküli őszinteséggel való megnyilatkozás. A herceg kitart népe iránti hitében, „jnert — mint irja — ami az Obo- linskiek számára igaz volt 10 évszázadon keresztül, igaznak kell lennie a legfiatalabb Oboünski számára is.“ A bírálók kiemelik a fiatal herceg tudását és az őszinteségben megnyilvánuló erkölcsi bátorságát s kijelentik, hogy munkája akkor is teljes figyelmet érdemelne, ha szerzőjük soha nem látott volna is rus- bv-meccset.
