Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-03 / 280. szám

1936 december 3.

ELZVWZÉK

SZEMÜNKET ÓVJA KEVESEBB ÁRAMOT

FOGYASZT

Tiszteit Do

A ros reggeli telefonbes zélgetésünkre itt térek vissza a nyiilyänassäg előtt, mert alapos meggondolás után igy tartom helyesnek. GondoDkoztam azon is, vájjon nem-e vo’tam túlságosan ingerlLÍkeny az adott körülmények között és azt kellett megállapítanom, hogy nem. Helyesebben: az ingerültségem mértéke nem volt aránytalan annak megin- dokolhatóságával. Azt mondtam önnek többek között a te’efonon: „nahát doktor ur, igazán fcüCönös, ahogy ön primadonnásko- dik.“ Nagy mértékben tiszteletlen megnyilatkozás volt részemről, de nem tudom visz- sz a vonni, mert most sem tudom m'ásképen elbírálni az ön viselkedését. Tessék csak figyelemmel végighallgatni — hátha a végén megértjük egymást.

A kora reggeli óráikban (hat óra fe’é történt) fél zörgették a szomszédos lakásból, ahol napok óta súlyos (betegen fekszik egy idős uriasszony, az ön egyik betege, Doktor ur. Arra kértek, hogy az istenért szaladjak el orvosért, mert nagyon rosszul van a beteg és katasztrófától tartanak. Csak éppen annyi kis bosszúságom volt, amennyi ösztönös a hirtelen fe’zörgetés alkalmával, de abban a pillanatban, ahogy tulajdonképen feleszméltem az álomból, a legnagyobb készséggel szedelőzköd'bem és rohantam a nagy- beteg számára segítségért. Azért cm1 item meg ilyen pontosan még a felkeltés p'Clama - táhan megnyilvánuló átmeneti össztönős hosszúságot is, bog}'' lássa Doktor ur: pontosan mérlegre teszek mindent, még azt is, hogy az ember nem táncol éppen csárdást, ha álmából felzavarják és meg tudom érteni, ha az orvos nem nagy örömmel indul el hajnali vizitre. Most már azt is el kell mondanom önnek a történeti hűség kedvéért, hogy Ön előtt az egyik orvosprofesszort zavartam fel álmából. Olyan nagymértékű volt a beteg rosszulléle, hogy a család mindenki épen. a professzort kívánta. A profesz- szor nem nagyon haragudott a korai keltésért, de nem volt 'hajlandó eljönni a beteghez. Azt mondta a professfior:

—*. Tessék a kezelőorvoshoz fordulni. Ha a kezelőorvos hiv, azonnal megyek.

„Azonnal megyek“ — azt mondta az orvosprofesszor, nem haragudott a korai felkeltésért, de jönni nem akart, mert:

— Ez kérem orvosi parancs: a kezelőorvos megkerülésével én nem mehetek.

Ez a „parancs1“ — az ön anyagi érdekeit védi — úgy gondolom, Doktor ur. Dehát rendben van, sok idő a probléma megoldására nincs, ág}’ is már egy óra elpocsékolódott és a ■nagybetegnJl várják az orvost. Hét óra elmúlt már, amikor Doktor urat telefonon felszól ltot Lám. Tapintatból nem mondtam e1, hogy ez a professzor utasítására történik, hanem igy mondtam körülbelül„Doktor ur, bocsánatot kérek, mert ilyen korán zavarom, a 'beteg egésiz éjszaka nagyon rosszul volt, alig birtlák bevárni a reggelt, szíveskedjék sürgősen elfáradni ide és ide.“ ön pontosan tudta, hogy nagybetegről van szó, h’szen napok óta Ön a kezelőorvosa. Konzíliumot is tartottak már, amikor kiderült, hogy másról van szó, mint amit ön rnegá’lapított, de ezt a világért sem akarom szóvá tenni, hiszen egy orvos tévedhet, az orvos sem isten, hanem csak ember ugyebár — de éppen arról van szó, hogy az orvos legyen legalább ember. Nos, kérem: sem nvnt orvosi, sem mint ember nem viselkedhetik valaki a kritika provoká- lása néTkül úgy, ahogyan ön reagált a se- gitségk.Tésre. Miután részletesen e’mondtam, hogy milyen súlyos a he1 yzel, ön tovább faggatott: de gondoljam meg jól, tényleg olyan súlyos, hogy ilyen korán megzavarjuk önt miatta. Egy kicsit idegesebben most már ismételtem, hogy igenis, nagyon súlyos a beteg. Emfékszik Doktor ur, mit feleli: erre? Azt mondta, hogy ön nem olyan orvos, akit feleslegesen zavarni lehet és jelöljem meg pontosabban, miről van szó. Erre következett egy kis heves szóváltás, amikor azt mondom, hogy én nem tudom milyen orvos ön, de azt látom, hogy milyen ember. Akkor azt is mondom még, hogy ezt a viselkedést „primadonmáskodá'suak“ tartom és igazán, most sem tudok más magyarázatot találni. ön orvosi rangjában érzi magit sértve, ha korán hívják egy beteghez? ön „nem Olyan orvos?“ Azt értette ez alatt, hogy egy jó orvost sokáig kell kőpad tál ni, hogy eljöjjön, hogy egy jó orvosnak udvarolni kell egy vizitért? Az ás hozzátartozott ehhez a rangvédelemhez, hogy ön mégis csak fél kilenckor jött e! a beteghez?

/vAióH /iéJf kiiemiip: nem p&y suíivos

A lengyel kiitii<$ym?mszter szenzációs nyilatkozata

„Románia és Lengyelország hés. @ fkézfeen iiaiad, meri ér«ieükeiík igy paiancsaljálk**

VARSÓ, december 2.

A Curentul c. Bucuresti-i lap munkatársa beszélgetést folytatott Beck lengyel külügyminiszterrel Varsóban, melynek során több érdekes, aktuális kérdés került szóba. A lengyel külügyminiszter mindenekelőtt leszögezte, hogy teljesen azonos a felfogása Anlonescuval s még a varsói látogatás előtt minden kérdést megoldottak. A tárgyalások azonos, közvetlen hangnemben folytak.

— A két nemzet — mondotta Beck külügyminiszter — kéz-kézben halad, mert érdekeik állandósága s a dolgok természete igy parancsolja. Arra vagyunk hivatva, hogy szavakba öntsük az annyira természetes kapcsolatot anélkül, hogy elvont elméletet, vagy nagyhangú kijelentéseket hangoztatnánk. A román—lengyel szövetség: — tény, mely önmagáról beszél. Most csak az a fontos, hogy gyümölcsöt adjon. Nem állunk szeszélyes pillanat szolgálatában s megelégszünk azzal, hogy legelsőrendü nemzeti érdekeinket szolgáljuk.

Beck külügyminiszter leszögezte, hogy Lengyelország rendületlenül kitart továbbra is a Népszövetség mellett, szükségesnek tartja azonban, hogy minden

állam tisztában legyen a valóságokkal s nacionalista érdekeit állandóan hangoztassa.

Ezután a kisebbségi kérdés került szóba, melynek során a Curentul munkatársa azt indítványozta, hogy Románia és Lengyelország együttesen tűzessék napirendre a kérdést a Népszövetség ülésén.

— Vannak problémák — állapította meg Beck külügyminiszter, — melyek az államok belügyéhez tartoznak. A mi részünkről ezt a kérdést már elintéztük. Ha ezekután Románia felvetné a kérdést, akkor majd Genfben a pillanatnyilag adódó helyzethez alkalmazkodunk. Románia ép ugy, mint Lengyelország szabadkezet tart fenn magának.

A Bucuresti-i újságíró az irrendentiz- mus és revízió kérdését érintette, mire Beck külügyminiszter a következőket mondotta:

— A szónoklatok általában szines szavakból állnak, ezek pedig nem változtatják meg a valóságokat. Mindenütt az a törekvés érvényesül, hogy elméleti formába, szavak terére vigyék a nemzetközi problémákat, igy azonban sohasem lehetett változást elérni. Nem lehet módosítást elérni szónoklatokkal. Önök, mint mi, tudják, mit képviselnek, ismerik jogaik lényegét, tudják mi az, amit nem lehet tagadni, amiből soha nem fognak engedni. A békeszerződések rendelkezéseiből a területre vonatkozó pontok a legtartósabbak. Erősebbek, mint azok a rendelkezések, melyek évek során megszűntek, vagy elfeledve nem kerültek alkalmazásra.

Beck lengyel külügyminiszter annak a határozott meggyőződésének adott kifejezést, hogy őfelsége II. Károly király a román—lengyel szövetség lelkesítő fenntartója. Emlékezetbe idézte végül az időt, midőn az első lengyel küldöttséggel Tasiban volt, dicsérő szavakkal halmozta el Presan tábornagyot és Samso- novici tábornok, vezérkari főnököt, ki rövidesen Varsóba látogat.

Cinikusan vall az emberi toestia9

aki Imsvágó bárddal verte agyon apját, anyját és azután oltott mészbe dobta a bolttesteket

BUCUREŞTI, december 2.

I A Cérnán ti-ban letartóztatott Vas'ile Con- I stantinescu egyetemi hallgatót, aki tudvalevőleg elvetemült módon gyilkolta meg édesapját és édesanyját, tegnap kihallgatta a biróság barátnőjével, Ada Soiomonnal egyetemben, Kihallgatta továbbá a vizsgálóbíró a leány testvérét, Coca Solomont is.

A gyilkos nyugodtan mondotta el, hogy gyilkolta meg szüleit

— 'Együtt ültünk az asztalnál — kezdette meg vallomását — alig ettem néhány kanál levest, amikor elkezdett apám szidalmazni és erkölcsi prédikációt tartott nekem. „Hallgass apám!“ — szóltam közbe, de az apám csak tovább szidalmazott. Erre ismét figyelmeztettem: „Apám, hagyd abba a szidalmazást, mert szerencsétlenség fog történni“. Figyelmeztetésemnek nem volt semmi hatása, tovább folytatta szidalmait, amikor én felugrottam, nyakánál fogva megfogtam, a földre löktem, mikor a földre esett, torkon ragadtam és addig szorongattam, amig csak éreztem, hogy van benn.e élet. A mellén térdepeltem, amikor megnyílt a konyhaajtó és anyám lépett be a szobába. Mikor a jelenetet látta, hangosan felsikoltott, erre rávetettem magam, ő nem állott ellent és nem is védekezett. „M<eg akarsz gyilkolni“ — mondta ő és én meg is gyilkoltam.

— M ért ölte meg — kérdezi a biró — a pénzért?

— Nem, ostoba véletlenségből.

— Mit csinált a gyilkosság után?

—- Megborotválkoztam s lefeküdtem.

Ezután a vizsgálóbíró szemébe mondta, hogy hazudik, mert édesanyját a konyhában ölte meg és hátulról támadt rá.

beteg orvoshoz, mert van egy titokzatos „orvosi parancs“, amely szerint a professzor előtt Önnek kell megjelennie és von egy bizonyos „rangvédelem“, ame’ynek értelmében ön sem akar olyan akármiilyen orvos lenni, akit csak úgy szaJlasztani lehet a beteghez.

Arról imán sokai olvastunk és irtunk,

;— Ha a bíró ur jobban tudja, mint én, miért kérdezd tőlem, ha a részleteket jobban ismeri nálam?

— Azt vegye fel a jegyzőkönyvbe, amit akar, én majd aláírom.

— Mit akart csinálni a szülei holttestével?

— Be akartam dobni a Dunába. Kerestem egy fuvarost, akinek 30.000 lejt Ígértem azért, hogy ha a két holttestet szekerével a Duna partjára viszi és a folyóba dobja.

— A fuvaros megdöbbenve nézett reám és azt kérdezte, tényleg igaz-e, hogy két hulla van a lakásomon? Mikor én ezt megerősítettem, azt mondta, hogy bolond vagyok és káromkodva otthagyott

A vizsgálóbiró kérdésére, hogy mikor ismerte meg barátnőjét, kijelentette, hogy csak a gyilkosság után két hétté], amikor a leányt utazni hivta magával.

A gyilkost ezu tán vissz akisérték a fogházba és kihallgatását tegnap reggel folytatták. Ugy látszik, hogy a börtönben töltött éjszaka idegeit megviselte, mert vallomását tegnap már más hangnemben folytatta. Már nem volt annyira cinikus, kissé megtört, most már másképen adta elő a gyilkosság történetét és valószínű, hogy csak másodszor mondta el a valóságot.

„Megőrültem „. .<s

— Apámat nem fojtottam meg — kezdette második vallomását az elvetemült gyilkos — hanem fejszével vágtam fejbe. Halálosan gyűlöltem őt, de végtelenül szerettem az anyámat. Anyám megtakarított pénzéből 3500 lejt adott nekem havonta. A gyilkosság napján ebéd után atyám szokása szerint ledőlt és el is aludt. Zsebpénzem már elfogyott, újabb pénzre volt szükségem, tudtam, hogy lakásunkban még 500.000 lej készpénz van. Ekkor valami megmagyarázhatatlan erő következtében, valami kényszer hatása alatt követtem el végzetes cselekedetemet. MdkoT láttam, hogy mélyen alszik, kimentem óvatosan a konyhába, magamhoz vettem a húsvágó bárdot, visszatértem, megálltam ágya előtt, ütésre emeltem a bárdot és borzalmas erővel fejére sújtottam. Az ütés nyomán kifröccsent vér elborította ruhámat és arcomat. Meg voltam öriilv,e és még többször a fejére sújtottam. Még hörgött s hogy elnémítsam, kivettem zsebkendőmet, a szájába tömtem, majd pedig vonagló testét az ágyról lehúztam és az ágy alá dobtam.

hogy a szegényember nem jut orvoshoz: az egy végesen szociális probléma. Itt azouban nem arról van szó: a nagybeteg, akihez hívták, jómódú és jólfizető, tudja ezt ugyebár, Doktor ur. Talán éppen ez az ok; ezért táncolnak körü'ötte rangpirobl'émák és kari parancsok. Mindenesetre egy 'kicsit túlzás volt Doktor ur: nangvédeJmi taktikából a be— Ebben a pillanatban lépett a szobába anyám. Rémülten felsikoltott és ki akart rohanni a szobából, de én utólértem, megragadtam a nyakán lévő sált s ennek segítségével a földre rántottam. Miután a földre esett, a kézügyben lévő kurblizóvassal addig ütöttem a fejét, amig kiszenvedett Ezután összekutattam a lakást, az egyik szekrényből 426.000 lej készpénzt és ékszereket vettem magamhoz.

— Ezután egy munkás segítségével pléh- ből egy tartályt készítettem, amelybe mindkét holttestet elhelyeztem, ezután pedig leöntöttem a holttesteket forró oltatlan mészszel és más vegyi anyagokkal, hogy minél hamarabb megsemmisüljenek, amig pedig ez a művelet tartott, beindítottam a rádiót, hogy a szomszédok a zajtól mit se hallhassanak.

— A többit mái tudja a vizsgálóbíró ur — ezzel fejezte be a gyilkos szörnyű vallomását.

teget hosszú ideig orvosi segítség nélkül hagyni. Szeretném, ha belátná, hogy némi igazam.

Üdvözlettel