Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-08 / 260. szám

1936 november 8. ELLENZÉK sJAz ufra időszerű Shakespeare BUDAPEST, (november hó.) A velencei «kalmár valaha a Nemzeti Színház „klasszi- s>kus“ műsorához tartozott. Azokhoz a mü- twekhez, mélyeket az ifjúság művelésére, va­sárnap délutánonként, az iroda'.omszakos actanár ,,meg is magyarázott“. Ig^ lassan be- siepte e müveket egy kicsit az unalmas, is- •dkolás áhítat. Némelyik ez)t is kibírta. így ivlkdalakult .a játékstílus, a „klasszikus rende­lés“, mélytál a hagyományok megsértése anélkül eltérni nem llehetett... Ám Shakespeare kora, első magyar fordi- Ttásai ótta változtak a nyelvi igények is. A aszinpad is... A formák és kosztümök .alatt «saját mai szivünket keressük. A nyelv nem aérdekel bennünket és nem figyelünk hang­ijára. A velencei kalmárt hosszú ideig nem ját­szották. Meg kellett újulnia a rendezésnek, íforditásnak, előadásmódnak. Ez a feltámasz- . tás a „Szent Jobamna“-előadás müve. A kö­zönség jól viselte magát az elmúlt színházi ■évben; mondta az igazgató. Megmutatta, hogy komoly darabok komoly érdeklődést tudnak kelteni! Csak meg kell talá ni ia klasszikusok mai problémájú darabjait. így hirdeti a Bárdos-féle uj ,,művész szinház“ öt klasszikus mü bérletsorozatát a „komoly közönség számára.“ Megnyitó: ,,A velencei kalmár“, a beharangozó, szerinte ez a „teg- maibb problémájú“ darab . . . A megdicsért budapesti közönség azon­ban meglepően viselkedett. Minden jegy el­kelt ugyan az előadásra, de a s iker mégis el­maradt, A pesti színházlátogató elégületlenül fogadta ezífc a reprizl Elment ugyan rá — de szidta. Mindent ócsárolt és mindenkit. A forgó szinpadot szenvedélyesen kifogásolta: „nem klasszikus, nem sekszpiri“. A fordítás frivol, elveszett a nyelv ódon zamatja! Bulla Elmának kicsi a termete, a szép Portiának magasabban kell hordoznia okos fejét. A hang .se jó, zsörtöl & közönség. Miért nevet? miért köhimt, miért t.épdesi zsebkendőjét? Hisztériás kéztördelése modern darabhoz való. Gellert Shylockja miért ilyen? Miért rövidlábu, hajlott, kopottas lengyel zsidó- gettós hanghordozásu? Ivánfi hatalmas, ele­gáns olasz ur volt, — emberi érzéseiben meg­bántott — jogosan, bosszúért lihegő. És mi­nek ide az a kisérő zene, nem i.s korhű. Kor­hű ugyan — szól a jóilértesült, de fölösleges, stb. stb. Ennyi elégedetlenség, gáncs türelmetlenség, mindig gyanús. Megbámtódott, neheztelő emberek ilyen elfogultak. Hiszen a rendezés jó, a forgószinpiad csak használt a darab­nak s a nyelv frissülése is. Valami oka mégis lehet e nagy elégü'eilenségnek. Nyilván a „legmaibb probléma“ váltotta ki a sok elllen- téftes érzést. Shy’ock a faji kérdés kétarcú kisértete. A közönség egyrésze nem szívesen hallgatja felindult védőbeszédét. Kellemet­len is. Azt ámítja, hogy 'szive emberi, lé­nyege ugyanolyan, mint a többi emberé. A közönség másik része meghatódik, de kinos számára a kapzsisági, a kincsszomjuság, a bosszúvágy visszariasztó szélsősége... így min- mindenki elégületlen maradt. Valahol félreértés történt — szólal meg itt-ott egy józan hang a kritikusok és a kö­zönség másik része meghatódik, de kinos szamára a kapzsiság, a kincsszomjuság, a bosszúvágy visszariaZtó zélsősége... így min­denki dlégüiletlen maradt. Valahol félreértés történt — szó'al meg itt-ott egy józan hang a kritikusok és a kö-, * io A GYENGESÉG KEZELÉSE. „A szervezetet erőszakkal gyógyítani nem lehet“ — mondta a nagy Charcot és ez az igazság sehol sem alkalmazható olyan talaloan, mint a gyengeség kezelé­se esetében. Ezért ajánlatos a Reton ke­zelés, mely visszaadja a gyengének a várt fiatalságot. A Reton hatása alig három napi keze­lés után észlelhető, ami azt bizonyítja, hogy a Reton nem izgató, hanem orvos­ság,^ mely a gyengeség okaira hat. Ez a hatás a kezelés egész tartama alatt észlel­hető és a kezelés megszakítása után 8— io napig is eltart. Ezért az, aki erejének állandó birtoká­ban akar maradni, 21 napi Reton kezelést keli tartson, mig kilenc napi szünet után a kezelést újból kell kezdenie. Egy 2 5 pasztillát tartalmazó tubus ára 98 lej. no lej előzetes beküldése ellené­ben postán bérmentve kapható. Gyógyszertárakban és drogériákban kapható. Vezérképviselet: E. et L. Ciora, Bucu­reşti III., Str. Speranţei 37. zönség sorából. Hiszen Shakespeare műhely­titkait tanulmányok tömege ismertette mar. Tudjuk, hogy szövegei egyes aLakjait innen- onnan, különféle irodalmi hagyatékokból merítette. Az ő korában nem követelte az irodalmi igény a merőben újat. Az igazi életet teremitő lángeszű iró a lekutszélibb meseanyagból is építhetett, Plágium és ötlet­telenség vádja nem érhette. Egyeililen köve­telmény volt: hogy a mü uj formájában szerves, élettel teljes egész legyen. A velencei kalmár története pedig a Gesta Romanorum-ból származik, Shylock alakja pedig Marlow „Máltai zsidó“ cimü novellájából. De ma se fontos számunkra a darab szárma zás I örténei e. Fontos, hogy lás­suk, hogy Shylcck mindenképpen mellék­alak a darab világos szövegében. Előlépteté­se főalakká később történt csak. Ezt a sem­mikép sem vonzó alakot egy ,a könnyen ak­tualizálható szenvedély állitotaa a figyelem központjába. Nézzük meg hát „A vdl'encei kalmár“ nap­fényes úri világát. Antonio a vonzó, gond­talan velencei kereskedő-arisztokrata vidám lánynéző-lkalandja a játék kerete. Csillogó szerelmi történet. Egy kalandos házasodás játékos bonyodalmairól. A szép Portia igaz szive a valódi érzés viszonzását fogja meg­kapni. A darab középpontjában áll! a szerel­mesek egymásratalálásámak bujócskája. Há­rom mesebeli próbán kell átrostálni a szép Portia kérőit, hogy az igaz szerelem öröm- ünnepén virágbaboruljanak kapui. A min­dent legyőző szerelem ez a dicsőítése... a da­rab igazi mondanivalója. A három híres, arany-ezüst-óíom lládiika szimbólumaiban az élet melege parázslik. Átlátszó értelmére könnyen rátalált ia lélektan, itt csak egyet­len választás lehetett. Csak az igazi. Merít a szerelmes asszony szeme vezette a kérő kezét, tehát az igazi választott csak őt vá­laszthatta. A külső csillogás csak ia hozo­mányvadászt téveszthette meg. Minden jól végződik ebben a mesében. Minden igaz ér­zelem-barátság, szerelem, hűség viszonzásra talál. Mindenki hü, megbízható, áldozatkész. Mi lehetne a drámai ütközés? Mi vihetné ebbe ia fényes ragyogásba iaz e' lentét sötétjét és komorságát, ami nélkül a darabnak nem lenne lüktető élete. Nem lenne a fénynek csillogása, mert ellentétek nélkül semmi sincs, ami élő és fejlődő. A fehér vakítóbb, ha ott áll mellette & fekete által adott mély­séges tagadás. Nos erre kellett Shakespearenek Shylock. Sötét foÁja árnya annak a fénynek, mely Velence urainak derűs, ujjongó világa. A ki rekesztettek, a megailázottak keserű ize kel lett ehhez a tulmézcsitetf levegőhöz. Szerves része Shylock ennek a világnak. Ám szerepe nem lehetett csak szimbolikus, hiszen a reá­lis élet törvényei uralkodnak ebben a szín­padi világban. De a megalázottságában bosz- szuénti lihegő hitelező — nem lehetett se ve­lencei — se angol. Számottevő zsidósága alig volt ebben az időben Angliának — tehát a csúnya, rossz gyűlő ködő mumus legegy-, szerübb, ha: zsidó. De még Így is, alig ve­hető faj ellenesnek a darab. Hiszen ez a csú­nya lélek — fajtájára való tekintet nélkül minden emberben meglévő indulatokat ; hordoz. Szenvedd.yes ember. Kegyetlen, ami- CfMí kor hosszú tűrés után megaláztatását meg' az Bosch-ablak’orio iái hatatlanul cs hang; nul, nagy és teljesen tiszta látóhatárt biztos­Bármilyen makacs ko ' c 'ekszik ra az utakra, bármilyen sötét is az utfordu'.óknál az ejsza­ka la BOSCH köd és utíordulat lámpa biz­tos segítséget nyy]t, rrert mélyen bevilag t és nem vakít. torolhatja. El akarja gázolni azt a napfé- r nyes oldalt, mely lealacsonyítja, emberségé­ben megtépi. Gyilkos bosszúvágya egyszer ,y kielégülést kíván. A szöveg szellemében ez az !.jU/ | emberi megbántotitság dominál. jÜ f.'.M ? De Shylock sehogy sem szeretetreméltó. '' vy Ó1-' Megérteni esetleg lehet. A színésznek módjá- ban áll megnyerőbb formában alakítani. Le- ţâ-'ty ■>’'* hét előkelő, mint e ienfele, a velencei kal-zA..^, már, — de vonzóbb akkor sem lesz. Mert^-.i^J nem lehet az. Lelki életünk törvényei szerint^ nem lehet számunkra vonzó a szabadon ki-^L K je törő, romboló indulat. Az egyén nem gyil-jpt kolhat. Nem ikivánhat vért. Ezt a kuitura, a szükséges emberi megegyezés örökre meg­tiltotta számára. De lehet, eszményesiteni a vérontást, valahogyan mégis — megengiedni, szentesíteni —, de éppen csak az emberi kul­túrával, a céllal. Egyéni kielégülés solisem lehet cél. De tömegek emberi összességérde­ke elfogad’alhat és sajnos el is fogadtat ke- 1 gyeülenságieket is. Ez a gyűlölködő politikai jelszavak hatásának titka... A velencei kalmár derűs világát csak átme­netileg, a drámai szerkezet érdekében — pil­lanatokra borítja homályba Shylock sötét figurája. Aztán minden jóra fordul. A dé­moni vágynak el kall állnia kegyetlen bosz- szujától — egyelőre. Az árnyék elvonul. Helyre áll a béke. Az uzsorás, kivetett Shy- 1 . , look elszökött lánykáját befogadja, magához j cimzdtc bábszínházunkban ugyanez a ren e- emeii az előkelő világ... Jobb idők optimiz- j z<^ öllet forgatja a szinpado,. musa — békítő szellem élteti a darabot. ^ .............. .....———BMBMMi Minden szaküzletben kapható! De így nem elég aktuális. A rendezés most a sötétre „játszik“, az ellentétre, az össze­ütközés feszült pillanataira. A reflektorfeny a mellékalakra irányit minden szemet. „Ide tessék figyelni, erre a misztikus kisértetre, erre az aktuális prob émára“ — szól a ki­kiáltó. A közönség mint kritikus azonban ezúttal észrevette a rendezés trükkjét. S ta­lán észrevette azt is, hogy az Európához Szeghő Julia. • 9 Given éves a newyorki Szabadság-szobor Bartholdi Auguste, a newyorki Szabadság­szobor megteremtője 1871 június 21-én a következőket irta naplójába Newyorkba vailÓ első megérkezéséről: „Szerdán hajnallá 3 órakor a fedélzetre menitem, hogy lássam, ki tudom-e venni a világítótornyokat: pirkadó ég. Rengeteg ap­Koporsó és bölcső közt • Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül, hogy fázva átremeg az ősi ház a félelemtől. De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden, bármily ijesztő nagy leszek s fehér, zárj a karodba, ne keresd a szivem, melyet elönt a csúf, fekete vér, csak nézd kialvó, fénytelen szemem, csak simogasd a főmet csendesen. Én sem mesélem el neked, hogy éltem fekélyes csókok közt, világos éjben, csak nézlek egyre, mint a múltba rég, akkor megértem majd, te vagy a kezdet s te vagy a vég. Némáin lefekszem a fehér, nagy ágyba, én, szólni nem tudó öreg baba és a szivemből ajakamra reszket az életem eltűnő dallama. Te hallgatod, mint bölcsőnél virrasztó merengve, mosolyogva, szomorún s koporsó és bölcső közt tétovázva fonod fehér halotti koszorúm. Múlik az est majd, vissza-visszasóhajt, gyógyítva rebben áldott mosolyod s könnyel, virággal, régi-régi dallal szegény fiad halálba dalolod. ' ­ró vitorlás sikkk a tengeren; távolban ég felé szálló füstoszlopok: Newyork. Már elég vüágos van, hogy meg tudjam különböztetni a füvet, a pázsitot, ami kel­lemes látvány annak, aki olyan sokáig idő­zött a halak birodalmában, még ha nem ké- lődző is. A kikötő látványa, szélessége és forgalmas- sága miatt nagyszerű. Az első, ami magára vonja figyelmemet, a gőzhajók. Úszó házak­hoz hasonlítanak, vagy a samariai nő fürdő­jéhez Párisban; kétemeletesek. A part körvonalai inkább komorak; távol, a háttérben dombok látszanak. Ez a Brook­lyn és Jersey City közt fekvő newyorki öböl. Ezt a bárom „községet“ a Hudson — keleten — választja el egymástól.“ Tizenöt esztendővel később, 1886 október 29-én ezen a lapos parton, ezeknek a pázsit­mezőknek a miliőjében állították fel a Sza­badság monumentális szobrát, hogy 100 mé­ter magasságból uralja a virágzásnak indult három „községet“. És Amerika ezév október 29-én megindul- tan ünepelte a Szabadság hatalmas szimbólu­ma felavatásának 50-ik évfordulóját. Eg)' vidéki házban, Glatignyban Sokszor elegendő egy kis incidens, hogy nagy mü szülessék. A Szabadság szobrának, ■az általunk ismert legnagyobb emberformá- ju szobornak 'eszméje egy ebédutáni beszi - getésből született, Versailles mellett, Glatig­nyban, egy vidéki házban. Laboulaye-é volt a ház. Ez a kiváló mű­veltségű iró 1865 nyarán vendégül látta né­hány barátját, köztük a fiatal elszászi szob­rászt, Bartholdit. Szivaroztak és a nemzetek egymásközti viszonyáról beszélgettek. Az egyik vendég kijelentette, hogy a nemzetek képtelenek a hálára és a legkisebb, érdeket sértő, vagy hiú­ságot bántó kérdés elegendő, hogy elszakítsa a hála kötelékeit. „Az Egyesült Államok és Franciaorszé - közt — mondotta ez a pesszimista ve id!: — mindabból, ami a múltban egyesítette őket, semmi se maradit.“ Laboulaye felállott: — Amerika — jelentette ki — Freue > ország iránt több rokonszenvet érez, -ív Európa bármelyik más nemzete iránt, érzések, melyek összekötnek bennünket, le-

Next

/
Thumbnails
Contents