Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-08 / 260. szám
1936 november 8. ELLENZÉK sJAz ufra időszerű Shakespeare BUDAPEST, (november hó.) A velencei «kalmár valaha a Nemzeti Színház „klasszi- s>kus“ műsorához tartozott. Azokhoz a mü- twekhez, mélyeket az ifjúság művelésére, vasárnap délutánonként, az iroda'.omszakos actanár ,,meg is magyarázott“. Ig^ lassan be- siepte e müveket egy kicsit az unalmas, is- •dkolás áhítat. Némelyik ez)t is kibírta. így ivlkdalakult .a játékstílus, a „klasszikus rendelés“, mélytál a hagyományok megsértése anélkül eltérni nem llehetett... Ám Shakespeare kora, első magyar fordi- Ttásai ótta változtak a nyelvi igények is. A aszinpad is... A formák és kosztümök .alatt «saját mai szivünket keressük. A nyelv nem aérdekel bennünket és nem figyelünk hangijára. A velencei kalmárt hosszú ideig nem játszották. Meg kellett újulnia a rendezésnek, íforditásnak, előadásmódnak. Ez a feltámasz- . tás a „Szent Jobamna“-előadás müve. A közönség jól viselte magát az elmúlt színházi ■évben; mondta az igazgató. Megmutatta, hogy komoly darabok komoly érdeklődést tudnak kelteni! Csak meg kell talá ni ia klasszikusok mai problémájú darabjait. így hirdeti a Bárdos-féle uj ,,művész szinház“ öt klasszikus mü bérletsorozatát a „komoly közönség számára.“ Megnyitó: ,,A velencei kalmár“, a beharangozó, szerinte ez a „teg- maibb problémájú“ darab . . . A megdicsért budapesti közönség azonban meglepően viselkedett. Minden jegy elkelt ugyan az előadásra, de a s iker mégis elmaradt, A pesti színházlátogató elégületlenül fogadta ezífc a reprizl Elment ugyan rá — de szidta. Mindent ócsárolt és mindenkit. A forgó szinpadot szenvedélyesen kifogásolta: „nem klasszikus, nem sekszpiri“. A fordítás frivol, elveszett a nyelv ódon zamatja! Bulla Elmának kicsi a termete, a szép Portiának magasabban kell hordoznia okos fejét. A hang .se jó, zsörtöl & közönség. Miért nevet? miért köhimt, miért t.épdesi zsebkendőjét? Hisztériás kéztördelése modern darabhoz való. Gellert Shylockja miért ilyen? Miért rövidlábu, hajlott, kopottas lengyel zsidó- gettós hanghordozásu? Ivánfi hatalmas, elegáns olasz ur volt, — emberi érzéseiben megbántott — jogosan, bosszúért lihegő. És minek ide az a kisérő zene, nem i.s korhű. Korhű ugyan — szól a jóilértesült, de fölösleges, stb. stb. Ennyi elégedetlenség, gáncs türelmetlenség, mindig gyanús. Megbámtódott, neheztelő emberek ilyen elfogultak. Hiszen a rendezés jó, a forgószinpiad csak használt a darabnak s a nyelv frissülése is. Valami oka mégis lehet e nagy elégü'eilenségnek. Nyilván a „legmaibb probléma“ váltotta ki a sok elllen- téftes érzést. Shy’ock a faji kérdés kétarcú kisértete. A közönség egyrésze nem szívesen hallgatja felindult védőbeszédét. Kellemetlen is. Azt ámítja, hogy 'szive emberi, lényege ugyanolyan, mint a többi emberé. A közönség másik része meghatódik, de kinos számára a kapzsisági, a kincsszomjuság, a bosszúvágy visszariasztó szélsősége... így min- mindenki elégületlen maradt. Valahol félreértés történt — szólal meg itt-ott egy józan hang a kritikusok és a közönség másik része meghatódik, de kinos szamára a kapzsiság, a kincsszomjuság, a bosszúvágy visszariaZtó zélsősége... így mindenki dlégüiletlen maradt. Valahol félreértés történt — szó'al meg itt-ott egy józan hang a kritikusok és a kö-, * io A GYENGESÉG KEZELÉSE. „A szervezetet erőszakkal gyógyítani nem lehet“ — mondta a nagy Charcot és ez az igazság sehol sem alkalmazható olyan talaloan, mint a gyengeség kezelése esetében. Ezért ajánlatos a Reton kezelés, mely visszaadja a gyengének a várt fiatalságot. A Reton hatása alig három napi kezelés után észlelhető, ami azt bizonyítja, hogy a Reton nem izgató, hanem orvosság,^ mely a gyengeség okaira hat. Ez a hatás a kezelés egész tartama alatt észlelhető és a kezelés megszakítása után 8— io napig is eltart. Ezért az, aki erejének állandó birtokában akar maradni, 21 napi Reton kezelést keli tartson, mig kilenc napi szünet után a kezelést újból kell kezdenie. Egy 2 5 pasztillát tartalmazó tubus ára 98 lej. no lej előzetes beküldése ellenében postán bérmentve kapható. Gyógyszertárakban és drogériákban kapható. Vezérképviselet: E. et L. Ciora, Bucureşti III., Str. Speranţei 37. zönség sorából. Hiszen Shakespeare műhelytitkait tanulmányok tömege ismertette mar. Tudjuk, hogy szövegei egyes aLakjait innen- onnan, különféle irodalmi hagyatékokból merítette. Az ő korában nem követelte az irodalmi igény a merőben újat. Az igazi életet teremitő lángeszű iró a lekutszélibb meseanyagból is építhetett, Plágium és ötlettelenség vádja nem érhette. Egyeililen követelmény volt: hogy a mü uj formájában szerves, élettel teljes egész legyen. A velencei kalmár története pedig a Gesta Romanorum-ból származik, Shylock alakja pedig Marlow „Máltai zsidó“ cimü novellájából. De ma se fontos számunkra a darab szárma zás I örténei e. Fontos, hogy lássuk, hogy Shylcck mindenképpen mellékalak a darab világos szövegében. Előléptetése főalakká később történt csak. Ezt a semmikép sem vonzó alakot egy ,a könnyen aktualizálható szenvedély állitotaa a figyelem központjába. Nézzük meg hát „A vdl'encei kalmár“ napfényes úri világát. Antonio a vonzó, gondtalan velencei kereskedő-arisztokrata vidám lánynéző-lkalandja a játék kerete. Csillogó szerelmi történet. Egy kalandos házasodás játékos bonyodalmairól. A szép Portia igaz szive a valódi érzés viszonzását fogja megkapni. A darab középpontjában áll! a szerelmesek egymásratalálásámak bujócskája. Három mesebeli próbán kell átrostálni a szép Portia kérőit, hogy az igaz szerelem öröm- ünnepén virágbaboruljanak kapui. A mindent legyőző szerelem ez a dicsőítése... a darab igazi mondanivalója. A három híres, arany-ezüst-óíom lládiika szimbólumaiban az élet melege parázslik. Átlátszó értelmére könnyen rátalált ia lélektan, itt csak egyetlen választás lehetett. Csak az igazi. Merít a szerelmes asszony szeme vezette a kérő kezét, tehát az igazi választott csak őt választhatta. A külső csillogás csak ia hozományvadászt téveszthette meg. Minden jól végződik ebben a mesében. Minden igaz érzelem-barátság, szerelem, hűség viszonzásra talál. Mindenki hü, megbízható, áldozatkész. Mi lehetne a drámai ütközés? Mi vihetné ebbe ia fényes ragyogásba iaz e' lentét sötétjét és komorságát, ami nélkül a darabnak nem lenne lüktető élete. Nem lenne a fénynek csillogása, mert ellentétek nélkül semmi sincs, ami élő és fejlődő. A fehér vakítóbb, ha ott áll mellette & fekete által adott mélységes tagadás. Nos erre kellett Shakespearenek Shylock. Sötét foÁja árnya annak a fénynek, mely Velence urainak derűs, ujjongó világa. A ki rekesztettek, a megailázottak keserű ize kel lett ehhez a tulmézcsitetf levegőhöz. Szerves része Shylock ennek a világnak. Ám szerepe nem lehetett csak szimbolikus, hiszen a reális élet törvényei uralkodnak ebben a színpadi világban. De a megalázottságában bosz- szuénti lihegő hitelező — nem lehetett se velencei — se angol. Számottevő zsidósága alig volt ebben az időben Angliának — tehát a csúnya, rossz gyűlő ködő mumus legegy-, szerübb, ha: zsidó. De még Így is, alig vehető faj ellenesnek a darab. Hiszen ez a csúnya lélek — fajtájára való tekintet nélkül minden emberben meglévő indulatokat ; hordoz. Szenvedd.yes ember. Kegyetlen, ami- CfMí kor hosszú tűrés után megaláztatását meg' az Bosch-ablak’orio iái hatatlanul cs hang; nul, nagy és teljesen tiszta látóhatárt biztosBármilyen makacs ko ' c 'ekszik ra az utakra, bármilyen sötét is az utfordu'.óknál az ejszaka la BOSCH köd és utíordulat lámpa biztos segítséget nyy]t, rrert mélyen bevilag t és nem vakít. torolhatja. El akarja gázolni azt a napfé- r nyes oldalt, mely lealacsonyítja, emberségében megtépi. Gyilkos bosszúvágya egyszer ,y kielégülést kíván. A szöveg szellemében ez az !.jU/ | emberi megbántotitság dominál. jÜ f.'.M ? De Shylock sehogy sem szeretetreméltó. '' vy Ó1-' Megérteni esetleg lehet. A színésznek módjá- ban áll megnyerőbb formában alakítani. Le- ţâ-'ty ■>’'* hét előkelő, mint e ienfele, a velencei kal-zA..^, már, — de vonzóbb akkor sem lesz. Mert^-.i^J nem lehet az. Lelki életünk törvényei szerint^ nem lehet számunkra vonzó a szabadon ki-^L K je törő, romboló indulat. Az egyén nem gyil-jpt kolhat. Nem ikivánhat vért. Ezt a kuitura, a szükséges emberi megegyezés örökre megtiltotta számára. De lehet, eszményesiteni a vérontást, valahogyan mégis — megengiedni, szentesíteni —, de éppen csak az emberi kultúrával, a céllal. Egyéni kielégülés solisem lehet cél. De tömegek emberi összességérdeke elfogad’alhat és sajnos el is fogadtat ke- 1 gyeülenságieket is. Ez a gyűlölködő politikai jelszavak hatásának titka... A velencei kalmár derűs világát csak átmenetileg, a drámai szerkezet érdekében — pillanatokra borítja homályba Shylock sötét figurája. Aztán minden jóra fordul. A démoni vágynak el kall állnia kegyetlen bosz- szujától — egyelőre. Az árnyék elvonul. Helyre áll a béke. Az uzsorás, kivetett Shy- 1 . , look elszökött lánykáját befogadja, magához j cimzdtc bábszínházunkban ugyanez a ren e- emeii az előkelő világ... Jobb idők optimiz- j z<^ öllet forgatja a szinpado,. musa — békítő szellem élteti a darabot. ^ .............. .....———BMBMMi Minden szaküzletben kapható! De így nem elég aktuális. A rendezés most a sötétre „játszik“, az ellentétre, az összeütközés feszült pillanataira. A reflektorfeny a mellékalakra irányit minden szemet. „Ide tessék figyelni, erre a misztikus kisértetre, erre az aktuális prob émára“ — szól a kikiáltó. A közönség mint kritikus azonban ezúttal észrevette a rendezés trükkjét. S talán észrevette azt is, hogy az Európához Szeghő Julia. • 9 Given éves a newyorki Szabadság-szobor Bartholdi Auguste, a newyorki Szabadságszobor megteremtője 1871 június 21-én a következőket irta naplójába Newyorkba vailÓ első megérkezéséről: „Szerdán hajnallá 3 órakor a fedélzetre menitem, hogy lássam, ki tudom-e venni a világítótornyokat: pirkadó ég. Rengeteg apKoporsó és bölcső közt • Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül, hogy fázva átremeg az ősi ház a félelemtől. De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden, bármily ijesztő nagy leszek s fehér, zárj a karodba, ne keresd a szivem, melyet elönt a csúf, fekete vér, csak nézd kialvó, fénytelen szemem, csak simogasd a főmet csendesen. Én sem mesélem el neked, hogy éltem fekélyes csókok közt, világos éjben, csak nézlek egyre, mint a múltba rég, akkor megértem majd, te vagy a kezdet s te vagy a vég. Némáin lefekszem a fehér, nagy ágyba, én, szólni nem tudó öreg baba és a szivemből ajakamra reszket az életem eltűnő dallama. Te hallgatod, mint bölcsőnél virrasztó merengve, mosolyogva, szomorún s koporsó és bölcső közt tétovázva fonod fehér halotti koszorúm. Múlik az est majd, vissza-visszasóhajt, gyógyítva rebben áldott mosolyod s könnyel, virággal, régi-régi dallal szegény fiad halálba dalolod. ' ró vitorlás sikkk a tengeren; távolban ég felé szálló füstoszlopok: Newyork. Már elég vüágos van, hogy meg tudjam különböztetni a füvet, a pázsitot, ami kellemes látvány annak, aki olyan sokáig időzött a halak birodalmában, még ha nem ké- lődző is. A kikötő látványa, szélessége és forgalmas- sága miatt nagyszerű. Az első, ami magára vonja figyelmemet, a gőzhajók. Úszó házakhoz hasonlítanak, vagy a samariai nő fürdőjéhez Párisban; kétemeletesek. A part körvonalai inkább komorak; távol, a háttérben dombok látszanak. Ez a Brooklyn és Jersey City közt fekvő newyorki öböl. Ezt a bárom „községet“ a Hudson — keleten — választja el egymástól.“ Tizenöt esztendővel később, 1886 október 29-én ezen a lapos parton, ezeknek a pázsitmezőknek a miliőjében állították fel a Szabadság monumentális szobrát, hogy 100 méter magasságból uralja a virágzásnak indult három „községet“. És Amerika ezév október 29-én megindul- tan ünepelte a Szabadság hatalmas szimbóluma felavatásának 50-ik évfordulóját. Eg)' vidéki házban, Glatignyban Sokszor elegendő egy kis incidens, hogy nagy mü szülessék. A Szabadság szobrának, ■az általunk ismert legnagyobb emberformá- ju szobornak 'eszméje egy ebédutáni beszi - getésből született, Versailles mellett, Glatignyban, egy vidéki házban. Laboulaye-é volt a ház. Ez a kiváló műveltségű iró 1865 nyarán vendégül látta néhány barátját, köztük a fiatal elszászi szobrászt, Bartholdit. Szivaroztak és a nemzetek egymásközti viszonyáról beszélgettek. Az egyik vendég kijelentette, hogy a nemzetek képtelenek a hálára és a legkisebb, érdeket sértő, vagy hiúságot bántó kérdés elegendő, hogy elszakítsa a hála kötelékeit. „Az Egyesült Államok és Franciaorszé - közt — mondotta ez a pesszimista ve id!: — mindabból, ami a múltban egyesítette őket, semmi se maradit.“ Laboulaye felállott: — Amerika — jelentette ki — Freue > ország iránt több rokonszenvet érez, -ív Európa bármelyik más nemzete iránt, érzések, melyek összekötnek bennünket, le-
