Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-29 / 278. szám

1936 november 29.

ELLENZÉK

5

a speciális fog-és száj-szappan enyhe habja alaposan megtisztítja a fogakat, ott is ahová a fogkefe nem juthat el;

a különlegesen finom tisztitó anyag kifényesíti a fogzománcot, anéikül hogy azt megtámadná;

a Dr. Bräunlich által összeállított Sul- forizin-Oleat fokozatosan távolítja el megakadályozza az

a fogkövet és újraképződést.

H HARS AhYÍZSOLT

Sietek

mrt.

‘ \ vín

hs

o;?.

Szent Isten, mingyárt fél kilenc s engem háromnegyed kilencre hívtak vacsorára. Ez ju háromnegyed kilenc azt jelenti, hogy kilenckor tálalnak. Ültetett vacsora, erről botrány elkésni. Különben is irtózom attól, hogy elkéssek. Magamról tudom, hogy az idő mily érték. Titokban bizonyára dolgozik bennem valamilyen megvallatlan remény, hogy viszonzásul a külvilág is igy fog gondolkozni az én időm értékéről.

Gyorsan öltözködni. Tiz perc alatt felöl- tözhetem s ha az autóbuszról lemondok és takszit hivatok, nem késem el. Helyes, semmi baj, gyerünk.

Lázas izgalom. A gallér nem megy össze. Túlságosan kemény és lecsúszik a gomb gömbölyű fémtetejéről. Az ujjam érzékenyen be- lefájul. Dühösen próbálom csak azért is be. gombolni. Nem megy. Forró vágyat érzek, hogy a gallér és a gomb élőlényekké váljanak mind a ketten s aztán vad kéjjel megölhessem őket. Haragos káromkodást harapok el a fogam között. Aztán megintem magamat.

— Csak nyugodtan. Az idegesség és a türelmetlenség kétszer annyi időbe szokott kerülni. .4 kulturember türelmes. Fogj neki szép lassan és nyugodtan. Na, gyerünk.

Nem megy. De önmagamhoz intézett bölcs felszólításom használt. Arcomon büszke, de azért előkelőén szerény mosoly jelenik meg: rögtön ki fog tűnni, hogy milyen okos vagyok. Be a fürdőszobába. Megvizezem mutató és hüvelykujjamat s nedves ujjakkal jól megtapogatom a keményített gomblyukat. Elolvad a keményítő, a gombolkozás azonadl menni fog. Nagyszerű. Gombolkozom, tehát okos vagyok. Boldogan ünneplem önmagamat. Pár pillanat és készen leszek. Hogy az a . . v

Ez megint káromkodás, amelyet fölöslegesnek látok itt azonmód visszaadni, ahogyan vidékről felhoztam, mikor Pestre költöztem.

Tudniillik eltört a gomb nyaka. Gyorsan uj gombot keresni. Hol a skatulya. És szól a telefon. József menjen a telefonhoz, mig én gombot keresek. Mondja, hogy már elmentem.

— A nagyságos urat? Már elment. Ki keresi? Igen. megmondom. Igenis, holnap itthon ebédel.

A feltaláló keresett. Hogy bemutassa szabadalmát, amely a múltkor nem működött. Kár, hogy most nincs itt, gyorsan feltalálhatná, hogyan lehet gombot találni, ahol nincs. Mert a skatulyában nincs, csak rö- vidnyaku. Az elül nem jó. Gyorsan kicserélni a gombot. Ami hátul van, annak kö- zéphosszu a nyaka, jó lesz elül. Józsi, telefonozzon taksziért.

És a nyakkendő. Sok mindent nem tudok, de ezt tudom legkevésbé: nyakkendőt kötni. Vagy csál ér a áll, vagy hajszra. Mély tisztelettel gondolok azokra, akik avatott ujjakkal hármat hurkolnak, kettőt húznak és kész | a legremekebb csokor. Nekem idestova félszázad fennállásom óta soha egyetlenegyszer sem volt jól megkötve a nyakkendőm. Jó lesz igy is, most már mindegy.

— Szent János-tér négy. Nem hét, hanem négy. Négy! Igen, köszönöm.

A takszi tehát jön. Gyorsan zsebrerakni a tárcát, órát, aprópénzt. Huszonhat fillér. És papírpénzem huszpengős. A soffőr megint nem fog tudni visszaadni. Megint álldogálni kell, míg kocsmát keres, ahol felválthatja. Jaj, de nehéz az élet. És szól a telefon.

— A nagyságos urat Poppé Imre ur keresi. Hogy iskolatársa volt a nagyságos urnák.

Nem lehet magamat letagadnom, lelket- lenség volna. Imrét tizenhét éve nem láttam.

— Szervusz, Imre, én vagyok. Mikor jöttél Pestre?

Tegnap. Hát, hogy vagy, komám? Emlékszel még a régi jó időkre? Sose felejtem el, mikor elbújtál a katedra alá. Az öreg Mis- kovics milyen lármát csinált! Hát, hogy vagy, édes jó komám? írogatsz, folyton csak írogatsz, mi?

— Nézd, öregem, nekem most rohannom kell. Mikor utazol?

— Holnap délután.

— Akkor ebédelj nálam.

— Azt nem lehet. Az ezredes sógoromhoz Ígérkeztem. Gondolom, már találkoztál vele. Kisky ezredes. Olyan nagy, szeplős, erős ember. Várjál csak. Talán emlékszel a nővéremre, aki . . .

— Bocsáss meg, nagyon sietek. Gyere feketére.

— Feketére? Várjál csak. Hát nem bánom. Az a lakáscímed, ami a telefonkönyvben van? Hogy az ördögbe lehet odajutni? Magyarázd el a villanyost.

— Öregem, a sógorod jobban elmagyarázza. Ne haragudj, de most nagyon sietek. Nagyon örülök, hogy látlak. Szervusz.

Gyorsan le a kagylót. Meg van sértve. Nem baj, holnap majd kibékiten. Hamar kabát, kalap. Pont háromnegyed kilenc. Rohanva le a lépcsőn. Az utcán esik az eső. Hol a

Cobolybundában,

orchidea-ágyon fogok meghalni...

A hírhedt angol démon elkártyázta óriási vagyonát és 7000 font adósságot csinált

LONDON, november 28.

Az erkölcsi csőd után az anyagi csőd is utolérte Lady Edmée Owent, a hírhedt ,,démont“. Lady Edmée öt évvel ezelőtt Párisban agyonlőtte dr. Gestaud orvos feleségét, ciki útjában állt annak a szerelmi viszonynak, amely ciz orvos és az angol szépasszony közölt szövődött. A riagy port fölvert gyilkossági ügy főtárgyalásán az eskücltbiróság ötévi fogházbüntetéssel sújtotta az asz- szonyt, aki azonban csak két évet töltött ki büntetéséből, a többit kegyelemből elengedte neki a francia köztársaság elnöke.

Most Londonban került a törvényszék elé, anyagi nehézségei miatt. Amióta ugyanis kiszabadult a francia fogházból, Londonban élt és aclósságot-adós- ságra halmozott.

Férje, a dúsgazdag Sir Thomas százezer font sterling vagyont örökölt, a nagy vagyonnak azonban az évek folyamán részint pazarló életmódjával, részint a montecarlói szerencsejátékon szenvedett veszteségeivel teljesen nyakára hágott. A londoni csődbirósági tárgyaláson Lady Owen kijelentette, hogy mintegy hétezer font sterling adóssága van, de teljesen fizetésképtelen.

Újságíróknak a következőképpen nyilatkozott a ,,démon“:

— Egy vasam sincsen, de vannak férfiak, akik még mindig szépnek tartanak. Cobolybundában fogok meghalni, orchidea-ágyon. Érzem ez az én sorsom . ..

A norfalkj herceg vőlegény. Londonból jelenítik: A norfolki herceg, Angiik dlső Hercege eljegyezte Strutt Liviniát, Belfer lord egyetlen leányát. Házasságkötésük Londonban lesz még, a koronázás előtt. A norfolki herceg, alki egyúttal ,a grófi marisain címet visdli, ebben a minőségében jelentős szerephez jult a koronázási szertartásokban: az ő kezébe teszi le az esküt az uralkodó.

kocsi? Kocsinak semmi nyoma. Vagy nem jött, vagy valami gyilkos ehvitte. Hogyan átkozzam meg? Vissza kell mennem telefonozni. Száguldás fel a lépcsőn, neki a telefonnak. Halló, leértem egy kocsit ezelőtt egy félórával. (Nem igaz, negyedórája sincs.)

Halló, elküldték. Küldjenek újat. Azonnal. Le a lépcsőn. Esik az eső. Idegtépő várakozás. Három kocsi is jön. De közömbös és sértő gőggel lovább haladnak az esőben.

Végre jön a kocsi. Gyorsan bemondom a címet. Bevágom az ajtót és holt fáradtan hátradőlök pihenni. Lihegek. Szeretném hajszolni a kocsit. Kinézek.- Merre- megy ez?

— Halló. Hova megy, kérem?

Hosszabb tanácskozás. Rosszul értette. Elindul a jó irányba. Végre megérkezünk. Csengetek. A házmesternek kezébe nyomom a bankót, fizesse ki a kocsit, a maradékot majd visszaadja, ha megyek.

Hálistenhek, az előszobában vagyok. Elkéstem, de nem sokat. A szobalány átveszi a kabátomat. Belépek.

— Tessék helyet foglalni.

Egy lélek sincs. Csodálkozva nézek körül.

— A nagyságos asszony azonnal itt lesz, minden pillanatban várjuk.

— Honnan várják?

— .4 városból. Bement a fodrászhoz.

— Es még vendég sincs egy sem.

— 0, nem, még korán van. Parancsol egy estilapot?

Pont kilenckor belép a háziasszony. Ösz- szécsapja a kezét.

— Maga már itt van? Azt tudtam, hogy mindig pontos, de mért viszi túlzásba. Ugy-e. nem haragszik, ha egy pillanatra egyedül hagyom? Adok addig egy francia novellát, amit ma olvastam. Nagyon jó. Mig a vendégek jönnek, bőven ráér elolvasni. Viszontlátásra.

HARSÄNYI ZSOLT.

Két hir között

A murányi uradalmat megvette „Mu- rány grófjától”4 a csehszlovák kincstár. A szántóföldeket, hatalmas erdőségeket — Európa egyik legjobb vadászterülete ez — azzal a pompás kastéllyal, amelyet hallatlan áldozatokkal épített, rendezett be „Murány grófja.“

„Murány grófja“, „gróf Murány44: ezt a a nevet használta s használja ma is Fer- dinánd volt bulgár király. Ferdinánd a Coburg-Gctha német uralkodóesalád sarja. Közeli rokonságban áll a Habsburgokkal, az angol, belga, dán, görög uralkodóval, a legyilkolt orosz cári s az elűzött portugál királyi családdal. Anyja az utolsó magyar Koháry-család leánya volt. E réven örökölték ő és testvérei a hatalmas Kcháry-vagyorct. E réven lett Gömörben a murányi, esibrági. szikeséi birtokok ura. Megérte hát a családnak, hogy a házasság óta magát hereeg Koháry-Coburg- Gcthának nevezze.

Ferdinand 22 éves nyíregyházi huszártiszt volt, amikor elnyerte a bulgár fejedelmi trónt. Egy Waldapfrl Fölön nevii ügynök ötlete volt ez. Waldapfel valamikor mint bádogoslegény kezdte, irui-ol- vasni sem tudott tökéletesen. ellenben csodálatos eszességgel, találékonysággal, nycÍvtehetséggel s pompás fellépéssel áldotta meg a Gondviselés. Egy mozdony- gyár utazójaként járt-kelt mindenfelé. — Valóban azonban fegyvergyárak titkos ügynöke volt. E réven igen bizalmas barátságba keveredett bulgár. török, orosz kormányférfiakkal. Sok titkos politikai akciót közvetített suba alatt.

Ő beszélte rá a Coburg-esaládot a bulgar trónigényre és sokat .segített is az orosz, bulgár, török kormánykörök megnyerésében Ferdinándnak, ok' jól beszél magyarul. Murányban érezte legjobban magát. Itt töltötték a nyarat békében gyermekei, tehát a jelenlegi bulgár király is. Sok környéknyékbeli legényt vitt át testőrnek, inasnak, hivatalnoknak a bolgár udvarhoz. Amikor a v lágháberu után lemondatták a bulgár trónról és fia foglalta el azt, ritkábban kereste fel Murányi. Most. hogy eladta uradalmát, meg is szűnt Murány grófjának regényes vonatkozása.

m