Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-29 / 278. szám

1936 november 29. ELLENZÉK 5 a speciális fog-és száj-szappan enyhe habja alaposan megtisztítja a fogakat, ott is ahová a fogkefe nem juthat el; a különlegesen finom tisztitó anyag ki­fényesíti a fogzománcot, anéikül hogy azt megtámadná; a Dr. Bräunlich által összeállított Sul- forizin-Oleat fokozatosan távolítja el megakadályozza az a fogkövet és újraképződést. H HARS AhYÍZSOLT Sietek mrt. ‘ \ vín hs o;?. Szent Isten, mingyárt fél kilenc s engem háromnegyed kilencre hívtak vacsorára. Ez ju háromnegyed kilenc azt jelenti, hogy ki­lenckor tálalnak. Ültetett vacsora, erről bot­rány elkésni. Különben is irtózom attól, hogy elkéssek. Magamról tudom, hogy az idő mily érték. Titokban bizonyára dolgozik bennem valamilyen megvallatlan remény, hogy vi­szonzásul a külvilág is igy fog gondolkozni az én időm értékéről. Gyorsan öltözködni. Tiz perc alatt felöl- tözhetem s ha az autóbuszról lemondok és takszit hivatok, nem késem el. Helyes, sem­mi baj, gyerünk. Lázas izgalom. A gallér nem megy össze. Túlságosan kemény és lecsúszik a gomb göm­bölyű fémtetejéről. Az ujjam érzékenyen be- lefájul. Dühösen próbálom csak azért is be. gombolni. Nem megy. Forró vágyat érzek, hogy a gallér és a gomb élőlényekké válja­nak mind a ketten s aztán vad kéjjel meg­ölhessem őket. Haragos káromkodást hara­pok el a fogam között. Aztán megintem ma­gamat. — Csak nyugodtan. Az idegesség és a tü­relmetlenség kétszer annyi időbe szokott ke­rülni. .4 kulturember türelmes. Fogj neki szép lassan és nyugodtan. Na, gyerünk. Nem megy. De önmagamhoz intézett bölcs felszólításom használt. Arcomon büszke, de azért előkelőén szerény mosoly jelenik meg: rögtön ki fog tűnni, hogy milyen okos va­gyok. Be a fürdőszobába. Megvizezem muta­tó és hüvelykujjamat s nedves ujjakkal jól megtapogatom a keményített gomblyukat. El­olvad a keményítő, a gombolkozás azonadl menni fog. Nagyszerű. Gombolkozom, tehát okos vagyok. Boldogan ünneplem önmaga­mat. Pár pillanat és készen leszek. Hogy az a . . v Ez megint káromkodás, amelyet fölösleges­nek látok itt azonmód visszaadni, ahogyan vidékről felhoztam, mikor Pestre költöztem. Tudniillik eltört a gomb nyaka. Gyorsan uj gombot keresni. Hol a skatulya. És szól a telefon. József menjen a telefonhoz, mig én gombot keresek. Mondja, hogy már elmen­tem. — A nagyságos urat? Már elment. Ki ke­resi? Igen. megmondom. Igenis, holnap itt­hon ebédel. A feltaláló keresett. Hogy bemutassa sza­badalmát, amely a múltkor nem működött. Kár, hogy most nincs itt, gyorsan feltalál­hatná, hogyan lehet gombot találni, ahol nincs. Mert a skatulyában nincs, csak rö- vidnyaku. Az elül nem jó. Gyorsan kicse­rélni a gombot. Ami hátul van, annak kö- zéphosszu a nyaka, jó lesz elül. Józsi, tele­fonozzon taksziért. És a nyakkendő. Sok mindent nem tudok, de ezt tudom legkevésbé: nyakkendőt kötni. Vagy csál ér a áll, vagy hajszra. Mély tiszte­lettel gondolok azokra, akik avatott ujjak­kal hármat hurkolnak, kettőt húznak és kész | a legremekebb csokor. Nekem idestova fél­század fennállásom óta soha egyetlenegyszer sem volt jól megkötve a nyakkendőm. Jó lesz igy is, most már mindegy. — Szent János-tér négy. Nem hét, hanem négy. Négy! Igen, köszönöm. A takszi tehát jön. Gyorsan zsebrerakni a tárcát, órát, aprópénzt. Huszonhat fillér. És papírpénzem huszpengős. A soffőr megint nem fog tudni visszaadni. Megint álldogálni kell, míg kocsmát keres, ahol felválthatja. Jaj, de nehéz az élet. És szól a telefon. — A nagyságos urat Poppé Imre ur ke­resi. Hogy iskolatársa volt a nagyságos ur­nák. Nem lehet magamat letagadnom, lelket- lenség volna. Imrét tizenhét éve nem láttam. — Szervusz, Imre, én vagyok. Mikor jöt­tél Pestre? Tegnap. Hát, hogy vagy, komám? Emlék­szel még a régi jó időkre? Sose felejtem el, mikor elbújtál a katedra alá. Az öreg Mis- kovics milyen lármát csinált! Hát, hogy vagy, édes jó komám? írogatsz, folyton csak írogatsz, mi? — Nézd, öregem, nekem most rohannom kell. Mikor utazol? — Holnap délután. — Akkor ebédelj nálam. — Azt nem lehet. Az ezredes sógoromhoz Ígérkeztem. Gondolom, már találkoztál vele. Kisky ezredes. Olyan nagy, szeplős, erős em­ber. Várjál csak. Talán emlékszel a nővé­remre, aki . . . — Bocsáss meg, nagyon sietek. Gyere fe­ketére. — Feketére? Várjál csak. Hát nem bánom. Az a lakáscímed, ami a telefonkönyvben van? Hogy az ördögbe lehet odajutni? Ma­gyarázd el a villanyost. — Öregem, a sógorod jobban elmagya­rázza. Ne haragudj, de most nagyon sietek. Nagyon örülök, hogy látlak. Szervusz. Gyorsan le a kagylót. Meg van sértve. Nem baj, holnap majd kibékiten. Hamar kabát, kalap. Pont háromnegyed kilenc. Rohanva le a lépcsőn. Az utcán esik az eső. Hol a Cobolybundában, orchidea-ágyon fogok meghalni... A hírhedt angol démon elkártyázta óriási vagyonát és 7000 font adósságot csinált LONDON, november 28. Az erkölcsi csőd után az anyagi csőd is utolérte Lady Edmée Owent, a hír­hedt ,,démont“. Lady Edmée öt évvel ezelőtt Párisban agyonlőtte dr. Gestaud orvos feleségét, ciki útjában állt annak a szerelmi viszonynak, amely ciz orvos és az angol szépasszony közölt szövő­dött. A riagy port fölvert gyilkossági ügy főtárgyalásán az eskücltbiróság öt­évi fogházbüntetéssel sújtotta az asz- szonyt, aki azonban csak két évet töltött ki büntetéséből, a többit kegyelemből el­engedte neki a francia köztársaság el­nöke. Most Londonban került a törvényszék elé, anyagi nehézségei miatt. Amióta ugyanis kiszabadult a francia fogház­ból, Londonban élt és aclósságot-adós- ságra halmozott. Férje, a dúsgazdag Sir Thomas százezer font sterling vagyont örökölt, a nagy vagyonnak azonban az évek fo­lyamán részint pazarló életmódjával, ré­szint a montecarlói szerencsejátékon szenvedett veszteségeivel teljesen nyaká­ra hágott. A londoni csődbirósági tár­gyaláson Lady Owen kijelentette, hogy mintegy hétezer font sterling adóssága van, de teljesen fizetésképtelen. Újságíróknak a következőképpen nyi­latkozott a ,,démon“: — Egy vasam sincsen, de vannak férfiak, akik még mindig szépnek tarta­nak. Cobolybundában fogok meghalni, orchidea-ágyon. Érzem ez az én sor­som . .. A norfalkj herceg vőlegény. Londonból jelenítik: A norfolki herceg, Angiik dlső Her­cege eljegyezte Strutt Liviniát, Belfer lord egyetlen leányát. Házasságkötésük London­ban lesz még, a koronázás előtt. A norfolki herceg, alki egyúttal ,a grófi marisain címet visdli, ebben a minőségében jelentős szerep­hez jult a koronázási szertartásokban: az ő kezébe teszi le az esküt az uralkodó. kocsi? Kocsinak semmi nyoma. Vagy nem jött, vagy valami gyilkos ehvitte. Hogyan át­kozzam meg? Vissza kell mennem telefo­nozni. Száguldás fel a lépcsőn, neki a tele­fonnak. Halló, leértem egy kocsit ezelőtt egy félórával. (Nem igaz, negyedórája sincs.) Halló, elküldték. Küldjenek újat. Azonnal. Le a lépcsőn. Esik az eső. Idegtépő várako­zás. Három kocsi is jön. De közömbös és sértő gőggel lovább haladnak az esőben. Végre jön a kocsi. Gyorsan bemondom a címet. Bevágom az ajtót és holt fáradtan hát­radőlök pihenni. Lihegek. Szeretném hajszol­ni a kocsit. Kinézek.- Merre- megy ez? — Halló. Hova megy, kérem? Hosszabb tanácskozás. Rosszul értette. El­indul a jó irányba. Végre megérkezünk. Csengetek. A házmesternek kezébe nyomom a bankót, fizesse ki a kocsit, a maradékot majd visszaadja, ha megyek. Hálistenhek, az előszobában vagyok. El­késtem, de nem sokat. A szobalány átveszi a kabátomat. Belépek. — Tessék helyet foglalni. Egy lélek sincs. Csodálkozva nézek körül. — A nagyságos asszony azonnal itt lesz, minden pillanatban várjuk. — Honnan várják? — .4 városból. Bement a fodrászhoz. — Es még vendég sincs egy sem. — 0, nem, még korán van. Parancsol egy estilapot? Pont kilenckor belép a háziasszony. Ösz- szécsapja a kezét. — Maga már itt van? Azt tudtam, hogy mindig pontos, de mért viszi túlzásba. Ugy-e. nem haragszik, ha egy pillanatra egyedül hagyom? Adok addig egy francia novellát, amit ma olvastam. Nagyon jó. Mig a vendé­gek jönnek, bőven ráér elolvasni. Viszont­látásra. HARSÄNYI ZSOLT. Két hir között A murányi uradalmat megvette „Mu- rány grófjától”4 a csehszlovák kincstár. A szántóföldeket, hatalmas erdőségeket — Európa egyik legjobb vadászterülete ez — azzal a pompás kastéllyal, amelyet hallatlan áldozatokkal épített, rendezett be „Murány grófja.“ „Murány grófja“, „gróf Murány44: ezt a a nevet használta s használja ma is Fer- dinánd volt bulgár király. Ferdinánd a Coburg-Gctha német uralkodóesalád sar­ja. Közeli rokonságban áll a Habsburgok­kal, az angol, belga, dán, görög uralkodó­val, a legyilkolt orosz cári s az elűzött portugál királyi családdal. Anyja az utol­só magyar Koháry-család leánya volt. E réven örökölték ő és testvérei a hatalmas Kcháry-vagyorct. E réven lett Gömörben a murányi, esibrági. szikeséi birtokok ura. Megérte hát a családnak, hogy a há­zasság óta magát hereeg Koháry-Coburg- Gcthának nevezze. Ferdinand 22 éves nyíregyházi huszár­tiszt volt, amikor elnyerte a bulgár feje­delmi trónt. Egy Waldapfrl Fölön nevii ügynök ötlete volt ez. Waldapfel valami­kor mint bádogoslegény kezdte, irui-ol- vasni sem tudott tökéletesen. ellenben csodálatos eszességgel, találékonysággal, nycÍvtehetséggel s pompás fellépéssel ál­dotta meg a Gondviselés. Egy mozdony- gyár utazójaként járt-kelt mindenfelé. — Valóban azonban fegyvergyárak titkos ügynöke volt. E réven igen bizalmas ba­rátságba keveredett bulgár. török, orosz kormányférfiakkal. Sok titkos politikai akciót közvetített suba alatt. Ő beszélte rá a Coburg-esaládot a bul­gar trónigényre és sokat .segített is az orosz, bulgár, török kormánykörök meg­nyerésében Ferdinándnak, ok' jól beszél magyarul. Murányban érezte legjobban magát. Itt töltötték a nyarat békében gyermekei, tehát a jelenlegi bulgár király is. Sok környéknyékbeli legényt vitt át testőrnek, inasnak, hivatalnoknak a bol­gár udvarhoz. Amikor a v lágháberu után lemondatták a bulgár trónról és fia fog­lalta el azt, ritkábban kereste fel Mu­rányi. Most. hogy eladta uradalmát, meg is szűnt Murány grófjának regényes vo­natkozása. m

Next

/
Thumbnails
Contents