Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-29 / 278. szám
LAKATOS IMRE A „Sirlusrél nézve... L Rerun tette tel a kérdőt, hogy milyen semmiségek rí lehetnek a mi töldi ügyeink a Sirius-csillag rótt nézve. Azóta szinte megszokottá vált a «.Siriu'i csillagról nézve" kifejezés a nagy távlat nézőpontjából fölfogott dolgokkal szemben. Valahogy erre a t'áv- Jatra kdll gondolnunk a két nagy ango ter- mészetttudósruk, Eddington-nak ós Sir James Jeans-nek megáik pitásaival szemben, melyek a mai idők nagy emberi vitás kérdéseivel nem törődve, korunk legnagyobb eseményének, Lilán az. egyedüli eseménynek, melynek emlékért az emberek két-h.iromezer év múlva is meg fogják őrizni, azt tartják, hogy a természettudomány az utóbbi évek alatt gyors egymásutánban egész sor orlyan megállapításra jutott, melyek 'teljességében átalakítják az anyagi világról való felfogá- untkat. Laboratóriumi megállapítások, csodálatos finomságú kísérletek és az elméleti fizikának hétmérfoldosizmás gyorsasággal haladó elgondolásai 1927 óta a természeti adottságok teljesen uj vízióját tárják elénk Eddington és Sir James Jeans szerint. Már a XX-ik szazad elején elég világos képünk volt a molekulákról és az automok- ról. Ismertük az atomok nagyságát, ltudtuk, hogy például egyetlen gramm hydrogénben 600 milliárdszor milliárd ilyen atom van és hogy egy-egy atom átmérője nem nagyobb a milliméter tizmiliiomod részénél. Ez a tudásunk azonban a kutatás és az elméleti fizika mai elgondolásainak eredményével szemben már csak elemi adottságnak látszik. Ma már behatoltunk a végtelen kis atom belső fölépítésébe is. És rájöttünk arra, hogy az atom maga is egy külön, szövevényes világ. Központjában az atom parányiságánál is tizezerszer kisebb atommagot tételezjtünk föl, mely körül keringenek a mai fizikai gondolkodásban olyan nagy szerepet játszó elektronok. Rutherford és Bohr, akik ezt a képletet először állították föl, minde- nik állomot ilyen alapon külön kis naprendszernek képzeLték, melynek bolygói a nagy viliágrendszerek bolygóihoz hasonló törvényeknek vannaík alávetve. Ez a „planétáris“ fölfogás azonban csakhamar szintén beleütközött a rohamos gyorsasággal rohanó újabb fizikai elgondolásokba és kísérletekbe. Az elektron maga is mindmáig misztikus valami maradt, bár a neki kiosztott tulajdonságok alapján magyarázzuk ma meg úgy az anyagok vegyi összetételét, mint a sugárzási világ tüneményeit. Megtörtént azonban a csoda, hogy ettől az elektrontól, melyet senki sem látott még & amelynek léte csak a matematika inaginárius számához hasonlítható, gyakorlati munkát próbált elérni a. legmerészebb tudományos felismeréseket is nyomonkövető technika — és a képzeletbeli elektron kötélnek állott. Ma már szolgáltatja is az emberiségnek a tőle várt nagyszabású gyakorlati munkát a drótnélküli hangátvitel lámpáinak 'alakjában. Egy másik kisér. ec is nyomába vezetett az elektronnak, anélkül azonban, hogy magát az elektront legtökéletesebb vizsgáló eszközeinkkel rí meg tudtuk volna fogni. Az amerikai Wilson professzornak sikerült lefényképezni azt az ivet, amelyet az elektronok bizonyos körülmények között pályájukban leírnak. Az elektronhoz magához azonban igy sem jutottunk el és mai felfogás szerint aligha is fogunk valaha eljutni. Mert olyasvalamiről van szó, amit csak matematikailag határozhatunk meg: aminek (tömege van, anélkül, hogy anyagnak tekinthetnénk s amire a sugárzási meghatározások is illenek anélkül, hogy sugárzási médium volna. Ezen a ponton úgy Eddingiton és Jeans, mint a nagy francia Nobel-dijas fizikus, Broglie-herceg megállapítják, hogy éppen az elektronnal kapcsolatban teljesen megváltozót! a fizikai tudománynak a külvilágról alkotott eddigi képe is. A régi kép, melyet a do’gok meghaitározására alkalmaztak eddig, többé nem fedi a valóságot. A fizika — mondja Broglie — nem beszélhet teljes ha- tározottságglal többé az anyagi dolgok alakjáról, körfogatáról, .súlyáról és anyagáról. Számára az anyag nem tevődik többé kis anyagi részecskékből össze. Hogy az anyag belső fölépítését leírhassa, a természet tudománynak két uj forgalomra van szüksége; a nem tisztán testecskének teikinthető elektronra és a hullámok elméletére. A hullámelmélet c’fogadása pedig elkerülhetetlenül a természeti jelenségek föltétien törvényszerűsége létének megdöntéséhez vezet. Eddig minden természeti jelenséget determináltalak, más természeti jelenségek által törvényszerűen megszabottnak vettek. Ma ezt a determinizmust is kénytelenek föladni a fizikai tudományok. Magyarázataikban és számításaikban az abszolút törvényszerűség helyett csak a legnagyobb mértékű valószínűségekkel számíthatnak. Ezenkívül, amint a iszintén Nobel-dijas Heisenberg német fizikus megállu- pitotHa, az anyag finom összetételének vizsgázásánál már a vizsgálásunk lény év dl olyan zavarokat (perturbációkat) okozunk, hogy az igy észrevett jelenségek egyáltalán nem hozhatók párhuzamba a nagyobb méretek között megállapított itermészerí jelenségekkel. A végtelen kicsi világának megfigyelésénél tehát már ebből a szem pontból sem beszélhetünk det enni ni Its ágról. Az igazság az, hogy a fizikai gondolkozás mai eredményei szerint ezen a lerüleien inkább a bizonytalanság és az általunk ismert fizikai törvényektől való teljes függetlenség és szabadság területén vagyunk. Ilyen viszonyok között két ut áLlolt nyitva a gondolkozó termeszd!tudós számára. Vagy le kellett mondjon az oksági kapcsolatoknak, a kauzalitásnak elvéről és elfogadja, hogy abban a világban, melyhez, mint az anyagnak számára eddig végső összetevőjéhez már eljutott, az egyes részecskék teljes szabadsággal végzik mozgásúikat, determinálil- ság nélkül választják és valósítják meg irányukat és gyorsaságiakat. Vagy föl kellett té- teclznie, hogy a mi gondolkodásunk és kép- zdletünk irreális, a valóságot még nem fogó (képeket nyújt nekünk erről a világról, melyet mint elképzelésünk számára adott dolgot, meg sem közelíthetünk, nem ismerhetünk meg soha. A fizikusok, mondhatnánk világnézeti haj andóságaik szerint fogadták el - egyik, vagy má>ík föltevés!. Eddington példáull óvatoskodás nélkül vonta le a következtetését: „A vallások állításai ellen egy józanul gondolkozó természettudós nem emelhet többé kifogást... Ha föltevésünk nem dől meg, hogy 1927-ben végleg megszűnt a természettudományiban Ls a szigorú kauzalitás elve..., akkor ez az év kétségtelenül a tudományos gondolkozás egyik legnagyobb fordulatát fogja jelenteni...“ Más tudósok igyekeztek a második lehetőséget előtérbe tolni. Bergson, a h.res filazófus jóval a vita megindulása eflótt mar rámutatott arra, hogy a tudósok, mikor a mozgást 'ROMĂ* ÓMRA' 1936 november 29-én, vasárnap este fél 9-kor az harmadik rendkívüli előadásban pia im a hires primadonna felléptével szinrekerfl! a SZEREPOSZTÁS: Violeta Valeri — — Flo a Bervoix — — Arina — — — — Albedo Germont — — G. Germond, az ő apja Gastore— — — — Dupliol báró — — — D. Obigni márki — — Grenvill doktor — — Pia Így Solovieva Albişi M. Dr. Puica Ionel Morei 3 Znamirovschi G. Jarotzky L. Popovici L. Mici ea Vezényel: Dr, Max, răvsanu. A bérletjegyek érvényesek. Jegyei elővételben a színházi pénztárnál kapható; föltétlenül egy tárggyal hozzák kapcsolatba, igazában csak szükségtelen engedményt tesznek vizuális képzeletüknek. A valóságban erre nincs föltétlenül szükség. De bárhogy is álljon a dolog, arra vonatkozólag ma már nincs többé vita, hogy a fizika törvényei csak az elektronok milliárdjainak összességére érvényeseik, az egyes elektronokra nem. Ezek a törvényeik ma inkább a nagy számok törvényei, statisztikai törvények, melyek csak szélső valószínűségeket állapítanak meg, nem abszolút,, föltétien és kivétel nélküli törvényszerűségeiket. Bármennyire is különösnek hangzik, ma már bizonyos, hogy egyedüli természettudományi bizonyosságunkat csak valószínűségi számításokra építhetjük és hogy ilyesformán a véletlen ilehetősé- g éktől meg nem zavarható törvényesség számunkra egyedül csak a véledenek törvénye lehet. Nagy távlatból, „a Siriusról nézve“ ez a helyzete a mai természettudománynak. A tudományos haladás elmélyült ismerői nem lepődnek meg rajta. Ezek tudják, mennyire hazugság az az elterjedt fölfogás, hogy a tudomány mindig lépésről- lépésre, rendszeresen, meglepietések nélkül haladt előre. Ellenkezőleg, minden nagyobb tudományos eredmény, Kepler és Galilei törvényeitől kezdve az újkori fizika merész fölismeréseiig, mindig meglepetés volt. Ebből a szempontból az anyagi világ is kimeríthetetlen s az Eddington és Jeans által korszakosnak mondott 1927-es évet valószínűleg más korszalkos évek egész sora fogja még követni. Gyászruhás néger nők tüntettek a ItncsGÍés elíen NEWYORK. november 28. A Newyortki Biltmore-szálló előtt hat gyászruhás , gyászfátyolos néger nő lincselésellenes néma tüntetést rendezett. A tüntetők egyetlen szót sem szóiltak az összeverődött ha- taJlmas tömeghez, csak némán emelték a magasba feketekeretes plakátjaikat, amelyek elpanaszolták, hogy a Roosevalt-feie uj rendszer sem szüntette meg a lincselést. A szöveg igy végződik: „Nyugodjatok bakeben! Hatvan négert lincseltek meg az uj rendszer dicsőségére.“ BÁRD OSZKÁR SEMLEGESSÉG A szertelenség szent őrületében oly bőszitően nem bántott tán semmi, mint az, hogy voltak, akik nem átalltak kényelmes-gazul semlegesek lenni. Semlegesség! Hogy gyűlöltem a szót is, hisz futást jelent minden vállalástól: egy langyos szó, mely jellemtelenséget és mérhetetlen sok önzést palástól. Kiállni! Fejjel neki a falnak, ez az egyetlen élő, igaz forma: nincs más, csakis a hevület, mi embert önnönmaga s más előtt igazolna! Hogy tudtam volna belátni még akkor, hogy nincsen oly mély cselekedet semmi, és vállalás sincs más, mint mindig, mindig jóindulatun semlegesnek lenni1... estélyi ruhák színházi ruhák kazakok keppek részére LAKKAL ÁTITATOTT SELYMEK A GALL1Á-BAN I I kaphatók. Cluj, Str. General Neculcea 2. (Renner-palota) Brasov, Sibiu, Piaţa Libertăţii Nr. 3. Str. Reg. Marta 7. fSzabad#Äpttfr 'Fnzason rHeltvier-i-n • Heti színes híradó BUDAPEST, november hó. A héten valaki összeállította az ismert budapesti színészek, színésznők becenevét, szabadon egy-egy fiimhiresség után. íme kapásból néhány: Perczel Zita: Anny Condra. Ztlahy Irén: Iréné Dumm. Jávor Pál: Harry Piát. Solyom Jrinka: Olga Jehova (erősen sémita kinézése van). Sárosy Mihály: Willy Frőts. Somlay Artúr: Bárdolatlan Artúr (a la Bárdos Artúr). Kiss Ferenc: John Baromur. Székely István filmrendező: Hüte ne de Miilen (Cecil B. de Mille). Földes Jolán írónő: Slágerblöf Sgelma. * .4r egész közvélemény csodálattal fordul egy koponya felé, amelyről talán senki vem tételezte fel — minden tisztelet mellett —, hogy ilyen erős. Ar Urmánczy Fándor fejéről van szó, amelyet viselője egyszerűen homlokon durrantott, de a golyó — ugylátszik — meg sem kottyant ennek a lófő-székeiynek, vígan lábbadozik s maholnap újra ott ül, azon a parlamenti kereveten, ahol úgy mellékesen főbelőtte magát. Az orvosok is csodálkozva állanak a pompás szervezet előtt. * Conrad Veidttal utaztam együtt az étkező kocsiban Bécstöl Grazig. Sem tudom hová ment, talán Olaszországba. Elmerültünk saját egyéniségének boncolásába, színházi és politikai kérdésekbe. Kissé kerülve a forró kását, megérdeklődtem, mi az, hogy oly régóta nem játszik. Erre egy olyan vallomásféle önkinzásba kezdett. Elmondta, hogy fiatal korában egyizben kitünően alakított egy abnormális lelkű embert valamelyik darabban. Ettől kezdve az igazgatók és producerek elskatulyázták ebbe a műfajba és világért sem léptetnék fel normális ember szerepében. Legalábbis kedélybeteg kell, hogy legyen, de legtöbbször mániákus, aki meredten néz, időnként forgatja a szemét és úgy jár, mint a Golem. — Ez az én szerencsétlenségem — jelentette ki egyszerűen Veidt. ' * Két nagy hidfelavatási ünnepéig lesz Budapesten, kora tavasszal. A kiszélesített Margit hidat fogják átadni a forgalomnak és ugyanekkor adják át rendeltetésének a Kelenföldnél épült Horthy Miklós hidat. Szó van arról is, hogy idővel még egy uj hidat építenek, az Országház és a budai Főutca között, tekintettel arra, hogy a Margit-hid és a Lánc-hid között rendkívül nagy a tá- 1 volság és óriási kerülőket kell tenni, hogy az ember Budáról a tőzsde, az Országház és a bíróságok környékére eljusson. * Hihetetlen nagy az idén a szindarabtermés. Ismert és ismeretlen szerzők valósággal árasztják a darabokat, mintha sorsjegyen játszanának. Az ügynökségek és színházak lektorai alig győzik az olvasást. Tegnap bentjártam Bárdos Artúr egyik színházában, hát egy egész külön szobát találtam, ahol a padlástól a tetőig csak darabok vannak. Külön embert szerződtettek a szerzők útbaigazítására és a darabok kikeresésére, az öreg Va- ják bácsit, aki már negyven éve dolgozik ebben a szakmában, igen gyöngéden és figyelmesen tud visszaadni darabokat. .4 szerzők még meg is hatódnak és a borravalókból állítólag már kis villája van. Hogyne, hiszen már az is megható, hogy a kézirat nem veszett el. * Viccel kezdtem, viccel végzem: Mály Gero, mint minden budapesti po r i kapott egy adóbevallási ivet. Azt a run : ■/ hogy: „van-e bányája és hol fekszik■?“ töltötte ki: „Nincsen és ágyban fekszemics (b.)
