Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-01 / 254. szám
Î936 troVemb er Î. BCBBNZßK A mozdonyvezető ébersége mentette meg az utasokat Meghiúsult vasuti merénylet BUCUREŞTI, október 31. Az Universul jelentése szerint Resita-— Calnic között ismeretlen tettesek a motoros- vonat elé hatalmas köveket raktak a pályára. A közelben lévő fahíd at szétszedték s a pályát ezen a helyen is el torlaszolták a faanyaggal. Az volt a cél, hogy kisiklatják a vonatot és ki rabolják az utasokat. Szerencsére a vasúti személyzet észrevette a toklászt, megállították a motort és a pályát megtisztították. A vonat késéssel érkezhetett meg Resita-ra. A csendörség az eljárást megindította. Héinetéi'szágbaai egyelőre sző sem lesz a pénz leértékeléséről l BERLIN, október 31. A Havas-iigynökség jelentése szerint Schlotterer, gazdaságügyi miniszteri tanácsos nyilatkozatot adott az Angriff c. lapnak, melyben a márka árfolyamának leértékelésével foglalkozik. Véleménye szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha Németország piacot talált ipari cikkeinek elhelyezésére s megtalálta azt a forrást is, melyből élelmiszer- és nyerstermékszükségletét fedezheti. Gurie Basarabia-i görög keleti metro- polita ügye máig sincs tisztázva. A met- ropolita továbbra is ártatlanságát hangoztatja s a büntető eljárás megindításának és kolostorba való utalásának1 fel« függesztését kérte, hogy Jamandi ku'ltuszminiszter előtt ügyének részleteiről beszámoljon. A Porunca Vremii jelentése szerint Gurie ma érkezik Bucuresti- be. Látogatást tesz Miron Christea pat> riarchánál, majd jelentkezni fog a kultuszminisztériumban. A parfőmjének megválasztása már sok .szép hölgynek okozor. nehézséget. Az utánozhatatlan ,,DIAVOLO“ kölnivíz hathatósan simul minden hölgy egyéniségéhez és azt a rejtélyes fluidumot kölcsönzi, amelyet oly szívesen szívnak be a mondén körökben. kölnivíz DIAVOLO S>9 De sok kincs is nyugszik. ít keresztek, süppedő sírok házsongárdi temetőben Az ég szürke fellegruháján reggel réseket hasított. A nap ke'et felől a háziak fedelére reálesett, de aztán a kémény-elv füstje lassan a fénycsikokra ömlött, szél is akadt, hogy összetűzze az elszakadt fellegcsuhát s a vége az lett, hogy ez égen a nap sugara ködbe fulladt, a földre pedig egy darabban hullt a bánatos, őszi árnyék. És igy -maradt egész napig. A sáros utcák és a város esö- vert házai s a köztük járó siető, vagy riadtan, céltalanul előrelépő emberek és a szürke árnyék egyetlen nagy, lehangolóan szomorú képbe -nőnek össze: mintha most minden egy hatalmas, nagy temetésre készülődne: a nyár ás, az ősz is. A -btánalszinü hangulat s a hú.natot hirdető zsongás a házsongárdi temetőnek vaskapujához vezetett. A gyászszinü drapériát a szellő megrángatta néha s a gyászjelentés, mintha egyre intett volna: — Vigyázzatok! Vigyázzatok, mert minden élet elpusztul egyszer s minden emlék elfakul, legyen bár felette fejfa márvtá-nytöoib, vagy csak dűlt keresztke. ElpoTlad minden és az élők lassan, lassan, de elhaladnak felette. Hát vigyázzatok ... — Kopott, -bolond gondolatok, de mégis ők vezettek bennebb a házsongárdi kert bozóttal, fákkal elrejtett sok zugába: holtakat idézni a-z emlék kérész tut ján á 1 s ijedezni azon, hogy minden elmúlik. Gyönyörű emlékgyüjtemény ez. Közel négyévszázadnyi emlék van itten, egy csokorba fűzve sírokból, kövekből, szavakból, melyek már-már elmosódtak a nagy kőtömbök oldalián is. Pompás, szine-s virágruhába öltöztetett sírok s beroskadt, kicsike hantok, száraz ágak, száraz levelek s pusztulás. Süppedt sírok, fakó fejfák, korhadt keresztek A házsongárdi temetőnek az emlékkincse óriási. De szó sincs arról, hogy mi mostan félfedezzük a kincseket. Megtették ezt már számtalanszor nálunk sakkal hivatottabbak, de sajnos, munkájuk gyümölcsét a közönség nem élvezi. Mert nincsen a temetőkertnek jegyzéke a neves sírokról s útmutató ■kataszter né’kül eg}’ ilyen sirkert.-rengetegben csak kilátástalan lehetne már eleve minARTHUR WEIGALL AIERO 380 iap, remek kiállításban, fűzve 139 Lei, vász^nkötésben 185 Lei. Az Athenaeum életregénysorozatában. (Graves: Claudius, — Claudius, az Isten, — 5ie- burg : Robespierre, — Brion: Attila élete.) Claudius császár utódának szépségbe és gazdagságba, ángba és vérbe bőrűit élete. LEPAGE-nál, Quj. —- Postán utánvéttel. den egyéni, jószándéku próbálkozás. Pedig ma már nem kényszerhelyzet ez a hiánjms állapot. A házsongárdi temetőnek nagyon alapos ismerői élnek ma is a városunkban is feljegyzéseik bizonyára hatalmas, kötetekre szóló nagy munkát is bet öl fen ének. Most ne említsünk mJást, csak kettői: Herepei János tanár és dr. -Kelemen Lajos talán a leg- hivatottabbák arra, hogy végre könyvbe öntsék a temető sok régi kincsét: mindenki ismerhesse meg. Nagy társadalmi mozgalomra lenne szükség az érdekében. Ilyen már indult is néhányszor és mindig csak kudarcba' fulladt. De talán egy újabb kísérlet sikeresebben célhoz érne. Megérdemelné biztosan. Ma az ember, ha a sirok -közt emlékeket kutatva bolyong, a keresésben csak szerencsés véletlenekre van utalva. De ha a véletlen nyomába akaszkodott a kutatónak, a sírkövek között haladva többévszázados vésetekre bukkan a szem minduntalan. A temető rengetegében van a tizenhatodik század végéről maradt kőhasáb is. Ezeket azonban ma már csak alig lehetne megtalálni. Földbe süppedtek, gyom takarta be őket, irtásuk le- mállott: napok, sőt hetek kellenének ahhoz, hogy végűi megtaláljuk. Vagy átlépünk rajtuk s ha lábunk megbotlik bennük, nem gyanítjuk, hogy talán a temetőkertnek az egyik legelső lakóját zavartuk tulvilági álma 'békéjében a koppanással. Útmutató kataszter nélküli csak béna, vak tapogatózás lehet minden próbálkozásunk. S ezen tu] a kegyelet gondja: a sirok ismerete nélkül nagyon könnyen betáH 1 a helyzet, hogy nagy hatottak régi sirját felássák ismét s régi csontok kerülnek majd a hulladékba anélkül, hogy valaki tudná, vagy akár csak gyanítaná is, milyen becsült, becézett ősnek el- poriadt testéből valók. „De sok kincs fekszik benned — temető E! Herepei János tanárnak a jegyzeteiből ki lesett adatok most a vezetőink. Időrendi so rokba szedve látogatjuk a temetőnek legré gibb és leghíresebbnek nevezett síremlékeit Nem mind. Hiszen, ha mind ahány van meg akarnánk most nézni sorban, hetekig járhatnánk utánuk s mégsem érnénk a végére. Szemelgetve járunk a múltnak nagyon régi kincseskertjében, egy-egy kicsit tapogatózva, megilletődve, vagy haraggal, aszerint, hogy miilyen az emlék s milyen a gond, amely vigyázza. S az évjelző számok pórázán mind inkább a jelenbe érünk ... Állítsuk össze hát a névsort: Boncidai Gergely ötvös, városi1 főbíró. Meghalt 1600-ban Csanádi Pál unitárius püspök. Meghalt 1636- ban Tolnai János szücsmester, városi főbíró. Meghalt 1637-ben. Járni Sámuel unitárius püspök. Meghalt 1637- ben. Bácsi István nyomdász, városi fobiiró. Meghalt 1643-ban. Szenczi Molnár Jómos) a helyi -református szászok papja, Szenczi Molnár Albert fia. Meghalt 1646-ban. A temető szakértőjének, Herepei János tanárnak a feltevései szerint, szintén ebben a sírban nyugszik Szenczi Mo’nár Albert, a költő. Gaszner Szabó Ambrus szabó, városi fő- biró. Meghalt 166! -ben. Kovásznál Péter református püspök. Meghalt 1673-ban. Polyik János, a város volt vioekapitanya. Meghalt 1680 körül. Sárospataki Pataki István, reí. professzor, a kivégzett BánfTy Dénes udvari papja, II. Apafii Mihály fejedelem nevelője. Meghalt 1693-ban. Misztóthfalusi Kis Miklós nyomdász, teológus, iró, mai helyesírásunk megalapítója. Meghalt 1702-ben. Síremléke egyike a nagy temető legszebbjeinek. A sirt őriző régi kő a tó egy uj emlék került és a gyönyörű kőhasáb most ennek a tetején fekszik. Dimién Pál, az unitárius kollégium rektora, keresett orvos. Meghalt 1720-ban. Wissowati András, a heílyi lengyel unitáriusok »papja. Meghalt 1735-ben. Szathmár; Pap Zsigmond, református püspök. Meghalt 1760-ban. Dr. hilibi Haller Károly főrendiházi tag, egyetemi tanár, a város díszpolgára. Meghalt 1811-beu. Szathmári Pap Mihály ref. teológiai professzor, a hágai1 tudós társaság tagja. Meghalt 1812-ben. Dr. Gyarmathy Sámuel orvos, tanár, nyelvész. Meghalt 1830-ban. Otordai SzéJcely Miklós unitárius püspök. Meghalt 1843-ban. Gidófatvi Jancsó Pál, az első magyar komikus. Meghalt 1845-ben. Aranyrákosi Székely Sándor unitárius püspök és iró. Meghalt 1854-ben. Oroszfáji Pergő Czelesztin drámai színész. Meghalt 1858-ban. Csikszenttamási Kedves István apátplébá- nos. Meghalt 1864-ben. Gyulai Ferenc színművész, Gyulai Pál bátyja. Meghalt 1866-ban. Kriza János unitárius püspök, költő, nép- köJtésgyüjtő. Meghalt 1875-ben. Hídvégi gróf Mikó Imre főpohárnokmester, tudományos iró, a Muzeum Egylet alapítója. Meghalt 1876-ban. László József színművész. Meghalt 1878. Nagy Péter református püspök. Meghalt 1884-ben. Brassói Sámuel egyetemi tanár, polyhistor. Meghalt 1897-ben. Szemerjai Szász Domokos református püspök. Meghalt 1899-ben. E. Kovács Gyula drámai színész, ‘költő. Meghal t 1899-ben. Salamon János, Bem tábornok tábori zenésze, hires prímás, ö volt az utolsó muzsikus, aki tudta az eredeti Rákóczi-nótát. Meghalt 1899-ben. Málnási dr. Bartók György református püspök. Meghalt 1907-ben. Dr. Purjesz Zsigmond belgyógyász, egyetemi tanár. Meghalt 1918-ban. De ne folytassuk. Egy cikk kerete nem elegendő arra, hogy felsoroljuk mindazokat a rég kihunyt ember-értékeket, akik a h!á- zsongárdi temetőben alusszák a halottak álmát. Régiek, újak, még újabbak: halottak mind. Papok, tudósok, költők, művészek, grófok, bárók, közrendiek: már halottak, elfelejtettek, ‘vagy emlékekben vissza járók: a temető vigyázza őket s íratlan regényeiket. Jobb őrizőjük mint mi mindahány an, akik néha meglátogatjuk őket s mig métózunk közöttük, visszatérnek a jelen és a jövő gondjai: valami ősi ösztönnel, riadtan mindegyre el-elfordulunk a múlttól s életszint I keresünk még itten is. És találunk: a kert egyik zugában, régelhagyolt kriptában szal- mapriccset Iá tűnik s egy élet pár kopott nyomát. h. j. A városi pótköltségvetés sem J sem a kisebbségi egyházaknak Tg.>Inres-ec A város időközi bizottsága most készítette el pótköltségvetését, melynek végösszege 2 millión felül van. Tekintettel arra, hogy a rendes költségvetésbe semmit sem vettek fel a helyi kisebbségi egyházak segélyezésére azzal az indokolással, hogy nincs megfelelő alapja a városnak, most a pótköltségvetés elintézésénél remélték a kisebbségi felekezetek, hogy jóváteszik a költségvetés szépséghibáját, márcsak a törvény kötelező 1 erejénél fogva is. Ez azonban most sem történt meg s a kisebbségi egyházak számára semmiféle segélyösszeget nem állítottak be. A város magyar polgársága felebbe- zéssel élt a pótköltségvetés jóváhagyása ellen, a közigazgatási törvénynek megfelelő formák között. Ezt a tiltakozást és felebbezést azonban az időközi bizottság nem vette figyelembe s a pótköltségvetés tervezetét úgy terjesztette fel jóváhagyás végett, hogy a kisebbségi egyházak segélyeit teljes merőben kihagyta belőle.
