Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-22 / 272. szám

ELLENZÉK 19 3 6 november 22. mm Rádió — reklám s~ol£álaláhan CIA'J, (november hó.) Nem csők Amerikában áll a reUún} szolgálatában u legnagyobb tömegekkel kontaktusban Inni szócső: a rádió. Min ilen országban többe kenésbe. És most nem a nagyon rcklámizü reklámról lesz szó, hanem egy nagyon ügyes embere- két népszerűsítő ötletről. Színhelye: Ang­lia. Az adóállomás London National, idő délelőtt, angliai időszámítás szerint fél- tiz óra. Lomion National Kanadának ad műsort. Délelőtt van és minden mű- sorszám után jóéjszakát kíván hallgatói­nak az előadó. HALLÓ! EMPIRE MAGAZIN! A műsort az Empire Magazin című hatalmas példányszámú lap adja a ked­ves kanadai hallgatóknak. /I kedves ka­nadai hallgatóknak bizonyára mindegy, hogy a számukra készült műélvezetet itt Transylvániábun is végighallgatja és végigcsodál kozza valaki. A műsor eleje még nagyon reklám- szerű. Megfelelő mély és hangulatos Big Ben kongások után megszólal a szpíker és elmondja, hogy: — Halló, itt London National! Az Empire Magazin, ez a pompás és nép­szerű lap ad műsort kedves kanadai hallgatóinknak. Legutóbbi adásunk nagy sikere után, most a lap újra három nép­szerű embert interjúvol meg önök előtt. Itt áll a mikrofon előtt Mr. Hyle, az a neves rajzoló, aki az Empire Magazin eheti címlapját készítette. Mr HYLE, A NEVES RAJZOLÓ Kis krákogás a mikrofonban. A ne­ves Mr. Hyle krákogolt. Aztán megszó­lal: — Kérem nagyon szívesen beszélek. Kr, kr. .. Mire a bemondó szabályos in­terv jut csinál Hyle úrral, aki elmondja, hogy karrierje kezdetén, három éves korában már falakra rajzolt, amiért gyakran megpofozták. — Splendid! — kiált fel az udvariat­lan szpíker, aki nagyszerűnek találja a zseniális Hyle gyermekkori megpofoz- tatását. Aztán kirajzolódik a mikrofon előtt is egy mai angol rajzoló-karrier felfelé mutató ive. A szpíker megköszöni a nyi­latkozatot s azt mondja: — És most hölgyeim és uraim meg­interjúvolom Mr. Robertsont, a hires dalszerzőt, aki hosszú cikket irt az Em­pire Magazin novemberi számában, a mai dalokról. MR. ROBERTSON, A HIRES DALSZERZŐ Kellemes hangú gentleman ez a Mr. Robertson. Elmondja, hogy mint kisfiú már feltűnt hangjával és kórusban éne­kelt Lancashireben. A kritikus kamasz- korban elvesztette hangját, de az később megkerült s akkor kezdte csiszolni. Szor­galmasan csiszolta, rádióénekes és dal­szerző lett, főleg gyermekdalokat ir. Fe­lesége szintén énekes. — Utazásai2 — kérdi a szpíker. — Mindössze a kontinensen és Auszt­ráliában voltam — feleli szerényen Mr. Robertson. Neki Ausztrália „mindössze“. Ezután a szpíker megkéri a dal­szerzőt, hogy gyönyörködtesse a hallga­tóságot &gy sajátszerzeményü dal el- éneklésével. Mr. Robertson kijelenti, hogy szívesen — és elkezdi a gyönyör­ködtetést. Zongorához ül és bömbölni kezdi, hogy: — Billy boy — óh Billy boy. — A Billy boyt megköszöni a szpíker. Hogy a hallgatóság ott Kanadában megköszön­te-e, arról nincs tudomásom. AZ ÖREG PHILLIPS BÁCSI Az Empire Magazin Farkas Imréje P. Beacon Phillips. A „Levelek a szer­kesztőhöz“ cimü rovatot vezeti, öreg, borízű hangon meséli el, hogy 1892 óta dolgozik a szakmában. Kapott eddig 50.000 levelet, amelyből nyolcezret kö­zölt le. Azután elmondja egy svájci pin­cér megható történetéi, akit ö vezetett vissza eltűnt menyasszonyához, levelek utján. Végül ő is jóéjszakát kíván. így csinál reklámot önmagának és munkatársainak az Empire Magazin. (M. L.) Az ember LEGJOBB BARÁTJA, LEGHŰSÉGESEBB ÖHZBJE, LEGHATALMASABB VÉDELMEZŐJE az őszi változatos idöjárában liülés, gríppa, zsába, L'jU'jd'olt, stii. ellen csak a JAWÖl jjßit. »«ft könnyebbít és gyógyít. — Az öss.cs gyógyszerek közül a leg­hatásosabb. — Kapható: gyógyszertárakban! ! IAWOL + )A szerzőnek „Vázlatok“ címen a M.i r v,a k áldásiban decemberben meg jelend köte­téből. Iiusvét volt Irta : FLÓRIÁN TIPOR Boldog völgyek ringatták ölükben a falut. A szivárvány hegycsúcsokra hajolt. Húsúét vök. Fel támadtok a virágok, fehér dalokul énekeltek a fák, de a parasztok talpig feketében a halál dalait imádkozták. a (itoStzales „noLVJlOYOh ír ■ 'i mi 13-14-15 ? A titokzatos „HOLVAGYOK“ Úr elmondja a legszenzációsabb modern találmány történetét BUDAPEST, november 22. Egy társaságban íkezembe nyomtak egy cé­dulát, hogy hivjam fel a rajta levő telefon- számot. Tréfát sejtettem a dolog mögött, te­hát é őbb fölhívtam óvatosságból a tudako­zót, ott azonban kijelentették, hogy olyan szám nem létezik, de ha van \s, 'titkos szám s igy nem árulhatnák el a tulajdonosnak nevét. Hajtott a kíváncsiság, mit tehettem másít, tárcsázni kezdtem: 131—41$. — Halló, ki beszél? Érthetetlen választ kaptam a vonal tu.só végéről, m;n.tha azzal a kérdéssel felelt volna valaki: Hol vagyok? — Kivel beszé'ek? — kérdeznem most már. — Tizenhárom—tizennégy—tizenöt... Ezzel sem lettem okosabb s még egyszer megnéztem a kapott télefonszámot. Csak ak. Megismerkedtem , Hajszolni kezdtem a számot. A véletlen segítségemre sietett. Már az első órákban megtudtam ugyanis, hogy Budapesten 520 embernek a telefonszáma 13—14—15, még sincs benn a teiefonkönyvben. Lázas negyed­órák következtek ezután. Végre elérkeztem az Erzsébet-köru t 8. számú ház II. emeletére. Egy három szobából álló irodahelységbe. Berregtek a telefonok, amikor betéptem. — „Hol vagyok“ urat keresem... — Itt vagyok. Én 'vagyok, azaz mivel le­hetünk szolgálatára? — jön elém egy fiatal , kor vettem észre, hogy a felhívott szám az „egyszeregy“ három egymásután következő kéttagú számjegyére bontható feli: 13—14— 15. A fölhívom szám azonban sürgetett, hogy ő kivel beszél. Feldühödtem, barátaim bizo­nyára tréfát űztek belőlem s a következőket mondottam be a telefonba: — Ilit a kiniai császá/r beszéí ... Azzal dühösen le akartam vágni a kagy­lót, de a vonal túlsó vége tovább erőszakos­kodott: — Kérem, őnagysága üzeni, hogy kiment a Ligetbe a nővéréhez, 6 óra ulán tessék érte menni. Nincs tovább. Hiba próbáltam megmagya­rázni, hogy a sógornőm nem lakik kinn a Ligetben, a 131—415 letette a kagylót. Föl­tettem magamban, ha 'törik, ha szakad, meg­tudom, ki játszik velem bujócskát. 5131 yaílüj©»«“ Srr&ü — Hogy jöttek erre a gondolatra — kér­dezem — és kinek a találmánya a „Hol va- gy»k?“ — Magántisztviselő vagyok, délután van 1 csak elfoglaltságom s bizony nagyon keveset kerestem. Van egy jóbarátom, aki viszont köztisztviselő, tehát délelőtt' van elfoglalva. Bármennyire is szerettünk volna találkozni, lehetetlen volt s legfeljebb csak vasárnap dél­előtt jöhettünk össze. Törtük a fejünket, mit lehetne kitalálni? így jöttünk rá a gondolat­ra. A Találmány barátomtól, Hof vagyok Il.-től származik. Igaz* most is csak akkor találkozunk, amikor leváltjuk egymást, de legalább mindketten szerény mellékkereset­hez jutottunk. Valóban az. Igaz, nem nagy a rezsi, an­nál felelősségteljesebb és idegölőbb a mun­kájuk. Ha valaki egy évre fizet elő, havonta egy pengőbe kerül a „Hol vagyok?“ igénybe­vétele. — Közkereseti társaságot alapítottunk — informál a továbbiakban Hol vagyok I. — Most azonban már annyi a munkánk, hogy kénytelenek vagyunk felvenni még két tiszt­viselő:. Én is és a társam is legalább 50c— 500 télefomzámot tudunk fejből, de ez is kevés. A mai forgalom mellett legalább 2000-et kellene tudnunk könyv nélkül. Ke­mény munka lesz betanítani a kéz uj tiszt­viselőt. — Ki volt az első előfizető? — Tizenkét tiszteletbeli „alapitó Tagot“ vá­lasztottunk. Társaságbeli, vagy közéleti egyé­neket, akiknek széleskörű ismeretsége és ös­szeköttetése van. Legelső tagunk egy báléi­nak volt, akiről megtudtuk, hogy a téli sze­zonban 540 helyre ment el vizitéin!. Sokáig gondolkoztunk, miiyen nevet adjunk a vál­lalkozásunknak. így született meg a ,.Hcl vagyok?“ elnevezés. Barátom találmányát azonnal bejelentette a szabadalmi, hivatalba és először felajánlotta megvételre a posta­kincstárnak. A posta azonban nem reflek­tált ajánlatunkra, ellenben megengedte, hogy magunk nyissuk meg a telefonközpontot s nem emel: kifogást a szabadalom ellen. férfi. Bermrtattkozom. Elmosolyod Lk. — Ugyűá'tszik, Pesten semmi sem marad titokban — mondja és hellyé! kínál meg. Pár percnyi magyarázkodás, kiderül, hogy én vokam a kínai császár, aki jelentkezett telefonon s igy az üzenet — közvetítés rossz helyre történt. Megtudom, hogy „Hol va­gyok?“ Ur tulajdonképpen titkos telefon- központ, ha úgy Tetszik, géptitkár, legfris­sebb szabadalom, közkereseti társaság két tisztviselővé1!. A falakon figyelmeztető felírások: „önt minden pillanatban kereshetik! Ba- ráitai, ellenségei, hitelezői!“ „Forduljon bi­zalommal a „Hol vagyok“-hoz, minden ügyét elintézi havi egy peng,őért!“ — Tulajdonképpen mi a rendeltetése en- I? nek az irodának? — kérdezem, a — A „Hol vagyok?“ üzenetíközvetitő köz- I pont. Bárki a nap bármely szakában bemond- I hatja tartózkodási helyét. Ha azuitán kere- I dk, mi megmondjuk az illetőknek, hogy hol I található. Előfordul példán1;, hogy valakinek I nincs otthon telefonja vagy nem tartózkodik I senki a lakásban s egy nap több helyen van II dolga. Már most az illető ismerőseinek, ba­ft rátainak, üzletfeleinek a mi számunkat ad­ja ja meg s reggel 9 órától éjjel 12 óráig min­denkiről megmondjuk, hogy hol tartózkodik, aki előfizet a „Hol vagyok?“-ra. A mindentudó kartoték 1 Minden a legnagyobb diszkrécióval törté- fj nik. Még ennek a titokzatos telefonközpont Ş tisztviselőinek is ^inkognito“ neve van: Hol I vagyok I. és Hol vagyok II. I Hol vagyok I. kartotékokat Tesz elém: — Nem régen nyílt meg ez a telefonköz­pont s máris 520 előfizetőnk van s múid­] egyiknek küllőn kartotékja. A kartotékban minden nap számára egy feljegyzési iv. Ebbe •j jegyezzük be, hogy kit ki, mikor és hol ke- j resett. Reggel 9-től délután 2-ig én vagyok ■ szolgálatban, utána éjfélig a kollegám. h HossníH Lsios-lír nelgelt a niatiHigdföoz Megkérdeztük, nem történlek-e tévedések, vagy rossz tréfák? — E>e igen. Ez elkerülhetetlen — kapjuk a választ. Az első napokban megtörtént, hogy valakinek rossz üzenetet adtunk ás s bizony az illetőt kiküldőik a Fiiatori-gáthoz a Kos­suth Lajos-tér helyett. Viszont megtörtént az is, hogy egyik előfizetőnkkel barátai űz­tek rossz tréfát. De már van egy megoldá­sunk ennek kiküszöbölésére is. De hogy ez mi* azt nem árulja eL Ügyvé­dek, országgyűlési képviselők, politikusok, művészek, kereskedők, bankemberek szere­pelnek az előfizetők között1. Minden újon­nan belépő X pengő felvételi dijat fizet. — Aki nem akarja — magyarázza Hol va­gyok I. —, hogy bárki megtalálja,, az jelszót mond be. Esetleg minden nap másít. így az­után, ha keresik nálunk, csak annak adunk felvilágosítást -tartózkodási helyéről, aki be­mondja a jelszót. Vannak olyan előfizető­ink is0 akik álnéven szerepelnek. így aztán előfordulhat, hogy a Rózsa-lo­vag üzen a Coeur dame-nak. Egy négytagú társaság viszont a Janó,- vitéz szereplőinek neve mögött -bújik meg. Például „Juliska ke­zek csókolja a Gonosz mostohának“, — vagy „János vitéz parancsot ad a francia ki­rálynak“. Cseng a telefon. Kíváncsiságból felveszem. Erős férfihang: — Itt Bismarck beszél!... (K—ez K.) Európa tiíols© Iiúniai A Nagyszentbemát-hágó és a Simploc- aiagut között Anmviardenben nemrég fe­dezték fel a hunok utolsó ivadékait, Auni- viarden lakosad természetesen mitsesn tud­nak már származásukról. Fratncdául beszél­nek, jámbor katofykusot és szorgalmas föld­művesek. Érdekes, hogy a Monte Ros» és a Weis sh~m gleccserei közé szorult hun-sva­dét ok régi orosz tipusu vagyonközösség­ben élnek. A szőlőhegyekért, a szántófölde­ket és nyájaikat közösen birtokolják. Min­den anniviairdeni lakosnak egyenlő joga van a termelt tej,- vaj, tojás, hús és túró meny- nydségekre. Évszázadok alatt alakult k’i ál­lítólag ez a szokás és az anntiviardéniak meg vannak vele elégedve, A falu lakosai között igen sok a mongol típus, habáT so­kuknak a haja szőke és a szeme kék a sok- ! szőri keveredés folytán. Svájci lapjelenté- ! sek szerin az annávöardeniak rendkívül szí­vélyes, szolgálatkész és vendégszerető né- j pék. Ha nagyritkán idegen vetődik közéjük. rendkívül sz eretetremékóan fogadják. — Egyik falvuk: Chandolin, Európa legmaga­sabban fekvő községe, mert 1995 méter ma­gasan fekszik. Tavasszal innen mennek le a Rhone mély völgyedben levő szántóföld­jeikre és szőlőhegyeikre, ahonnan csak ősz SÄel térnek véssza. »111 BEDÖRZSÖLŐ lehflzdi (t nálüaldzi, idegféjdaiEBs- hat, sifilfisl, reaisiaütís" fátialmaket Föisra ah PARFÜMÉRIA MTERKATIüNÍ.L BUCUREŞTI, Sír. CÂMPINEANU No 17. FERFISZABÖK FIGYELMÉBE. A* izezon divatlapja! miír nagy választékbau j kaphatók az Ellenzék könyvoaztályáhía, i Cluj, Plata Unirii. Vidékre utánvétté ü* i ázoiwflj szállítunk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents